Könyvheti interjú Ecsédi Orsolyával

A moly.hu oldalán havi rendszerességgel olvasható Merítés magazin szeptemberi számában kapott helyet a 92. Ünnepi Könyvhét különrovata. Ebbena  rovatban három interjút olvashatnak az érdeklődők, ezek közül az egyik Ecsédi Orsolyával, a Meleg ahelyzet című kötet szerzőjével készült.

Az interjút elolvashatjátok a különrovatra kattintva (ha szeretnétek a teljes összeállítást megismerni), de lentebb önállóan is megtaláljátok

 

Igaz, a gépünk olyan lassú, hogy valószínűleg abból az időből származik, amikor Papi még kígyó alakjában jött-ment. Szerintem ezért Apple.

 

– Számomra – a 2020-as gyermek- és ifjúsági irodalmi megjelenéseket tekintve – a legnagyobb meglepetést és a legnagyobb élményt a Meleg a helyzet jelentette. Olyan elemi erővel hatott, olyan gyermeki önfeledtséget szabadított fel bennem az olvasása, amit már évek óta nem kaptam hasonló könyvektől, és eddig még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne hasonló élményekről számolt volna be. A Könyvhéten találkozhattak is veled az olvasók, hiszen 4-én, szombaton a Könyvmolyképző standjánál dedikáltál. Milyen visszajelzések érkeztek a kötet kapcsán akkor – de akár nézhetjük a megjelenés óta eltelt időt is.

– Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a könyv! Írni is pont ilyen érzés volt, önfeledt és lendületes. A visszajelzések is pozitívak, ugyanezt mondják el nagyjából azok, akik üzennek nekem vagy megkeresnek. Minden visszajelzésért hálás vagyok, nincs annál jobb érzés, mint amikor egy író látja, hogy a könyvei, amiket kicsit aggódva útjukra engedett, teszik a dolgukat. Legfeljebb az, amikor az olvasók élőben mondják el, hogy mi a véleményük, bár olyankor mindig zavarban vagyok én is, meg ők is, de azért az az igazi. A könyvhét hatalmas élmény volt ennyi idő után, meghatódtam, hogy milyen messziről jönnek olvasók dedikáltatni és beszélgetni.

– Számítottatok a kiadóval ilyen sikerre, amikor döntöttetek a kiadásról 2020-ban?

– Én biztosan nem, de Katona Ildikó kiadóvezető szerintem sejtett valamit, mert sokat foglalkozott személyesen is a kézirattal.

– 2021-ben újra kellett nyomni a könyvet, és már kapható e-könyvben is. Ez az érdeklődés messze túlszárnyalja előző könyveid sikerét. Miben látod a hatalmas érdeklődés titkát?

– Úgy tippelem, két dolog talált itt egymásra szerencsésen. Az egyik az, hogy Goni, noha egy kisördög, közben teljesen olyan, mint bármelyik gyerek. Sok időt töltök kiskamaszok között, és ez segít, hogy Goni tényleg úgy szólaljon meg, és azok a dolgok foglalkoztassák, mint azokat, akik a könyvet olvassák majd. A másik talán a naplóforma: a rövidebb, jól tagolt szövegblokkok könnyebben olvashatóak, és nem kalandozik el az elég rövidre szabott figyelem mellette. Ez nekem azért fontos, mert nemhogy a gyerekeken, de magamon is azt veszem észre, hogy a digitális eszközök, a képekkel kommunikálás, de még az is, ahogy a filmeket vágják, nem kedvez a figyelem hosszútávú összpontosításának. Ezt próbálom a könyveimmel kicsit ellensúlyozni. Nem a tartalomban, az ugyanolyan komplex marad, nem is a nyelvében, mert az is, de a szöveget magát próbálom úgy tagolni, hogy vezesse a figyelmet.

– A Kell egy csapat két kötetéhez képest ez a könyv más műfajt és stílust képvisel, mégis hihetetlenül ecsédiorsolyás. Lehet arról tudni valamit, mi adta a kezdő lökést a Meleg a helyzet megírásához? Mi volt az a pillanat vagy ötlet, ami elindította a lavinát, ami után már nem volt megállás?

– Mindig szerettem a naplókat, Adrian Mole például az egyik kedvencem volt gyerekként. A kezdő lökés nálam általában az, amikor a narrátor megszólal a fejemben, és ez most sem volt máshogy. Goni a maga lúzer stílusában elkezdte mondani, és kész, el is dőlt.

– Azon jár a fejem, hogy kiemeljek egy olyan részt, ami a legnagyobb hatással volt rám, de azon kapom magamat, hogy nincsen ilyen. Az egész történet olyan sodró erejű, olyan eseménydús és vicces, hogy idézni lehetetlenség. Amikor májusban a kezembe vettem, egy ültő helyemben elolvastam, de jobb is, mert ezt a könyvet csak akkor lehet olvasni, ha kizárólag olyanok vesznek körül, akik nem néznek rád furcsán, ha olvasás közben folyamatosan és hangosan nevetsz. Volt valaki, akin „tesztelted” a kéziratot, miután elkészült? Mik voltak a tapasztalatok?

– Persze, mindig tesztelem a kéziratokat, mielőtt átküldöm a kiadónak. Van egy csapatnyi szuperrendes tesztgyerek, akik már Cirrus óta olvassák és véleményezik a könyveimet, megdöbbentően profi módon. Ők például mindig tartják a határidőket! :) És rendszeresen ízekre szedik azokat a részeket, ahol valami logikai bukfenc van, vagy követhetetlen gondolati ugrásokat csinálok (szoktam, sajnos…). Nagyon hálás vagyok nekik a segítségükért! Aztán ott van a sanyarú sorsú fiam, neki hivatalból muszáj, és ezt azzal bosszulja meg, hogy kimondottan kegyetlen kritikus. Nagyon sokat segít Maja (Maja könyvajánlói) is, neki is nagyon köszönöm, hogy előolvassa a történeteimet!

– Van esetleg kedvenc szereplőd? Ki került hozzád legközelebb írás közben?

– Nekem Papi volt az, aki a legnagyobb meglepetést okozta írás közben. Ahhoz képest, hogy ő a pokol fejedelme, rengeteget szerencsétlenkedik, mint gyermekét egyedül nevelő szülő. Pont ugyanazokkal a problémákkal szembesül, amikor Gonira próbál hatni, a háztartást próbálja vezetni, vagy az iskolai ügyeket próbálja rendbe hozni a nála lényegesen ijesztőbb Krizsa nénivel, mint bármelyik apa. A másik oldalról viszont ő már tudja, amit Goni épp csak elkezdett felfedezni: az emberek imádják ráfogni, amikor valami rosszat tesznek. Pedig a kísértés senkit nem tud elvinni oda, ahová magától nem menne, így Papi joggal morcos, hogy mindig rá van kenve a balhé.

– Előreláthatóan mikorra várhatjuk a folytatás megjelenését? Pokkernapló-rajongóként nagyon preferálom, hogy karácsonyra megvehessem magamnak ajándékba a második részt. :-)

– Erről sajnos nem tudok biztosat mondani. Dolgozunk a második részen, de nem tudom, mikor ér célba.

– Kicsit visszatérve a Könyvhétre: Hogyan látod az idei rendezvényt? Sikerült körbejárnod a standokat, sétálni a tömegben, ismerkedned az új megjelenésekkel? Esetleg vásároltál is könyveket?

– Idén kevés időm maradt a szokásos terepfelderítő bolyongásra, amit egyébként imádok. Most inkább az ismerősökkel beszélgetés volt a középpontban, mert közöttük is akadt bőven, akiket nem láttam élőben a legutóbbi könyvhét óta. Csak szombaton tudtam kimenni, de így is sok minden belefért a napba a dedikáláson kívül: kávézás barátokkal, piknik a könyvmolyképzős írókkal, és színpadi programok is, megnéztem például a Lyukasórát, amit szintén nagyon szeretek, főleg a verseset, és a Müller Péter koncertet este.

– Mit gondolsz a szervezésről? A három helyszín miatt ugyan nagyobb területet kellett bejárni, de talán így tényleg biztonságosabbá sikerült tenni a látogatók és a kiadók számára ezt a négy napot.

– Könnyebben eloszlott a tömeg, ami jó volt. A gyerekkönyves részt a Dunaparton viszont nem volt annyira magától értetődő megtalálni annak, aki nem tudta hol keresse, mivel utcahossznyi szünet volt a Vörösmarty téri standok és a távolabbiak között. De ez csak egy apróság, igazából minden tiszteletem azoknak, akik ezt így lebonyolították.

– A 2019-es és korábbi évekhez képest – úgy érzékeltem – nagyjából ugyanannyian látogattak ki a Könyvhét hármas helyszínére, viszont valamiféle felszabadult örömöt láttam az arcokon, és ez – buta érzelgősség – hatalmas boldogsággal töltött el.

– Engem is. Eleve imádom a könyvhetet, mindig úgy érzem, hogy nem véletlenül van a nevében az, hogy ünnepi. Ez tényleg egy igazi ünnep. Egy olyan országos buli, ahol az introvertáltak is megtalálják a helyüket és egymást. Nagyon jó érzés csak úgy véletlenül összetalálkozni a standok között ismerős arcokkal! Ilyen hosszú kihagyás után pedig ugyanezt éreztem a többieken is: alig várták, hogy rengeteg könyv és más könyvmolyok társaságában legyenek.

– Gondoltad volna, hogy idén nem fog esni az eső? :-)

– Az év meglepetése volt! Azért vittem esernyőt, hiába állították a meteorológusok, hogy nem fog kelleni. Könyvhétre anélkül soha.

– Nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és válaszoltál a kérdéseimre. Sok sikert kívánok a folytatáshoz, és bízom benne, hogy találkozhatunk veled jövőre is a Könyvhéten (vagy akár a Könyvfesztiválon is).

– Én is köszönöm a szuper kérdéseket!

 

Papi kiválasztott egy iskolát nekem. A Tompa Tamás utcai általánost.
Mert benne van a nevében, hogy pata. Papi szerint ez jó jel.