Kollár Árpád: Szuperhősök a klinikán

Kollár Árpád több könyve is megjelent már a Csimota Kiadónál, a Szuperhősök a klinikán a legfrissebb megjelenése, melyet a Nemzeti Együttműködési Alap Támogatási Program is támogatásában részesített, és a Csimota Kiadó a Kisgyerekek is lehetnek nagybetegek Alapítvánnyal közösen adott ki idén, a Könyvhétre.

Ami a kötet egyik erősségét adja, az az egészségügyi személyzet valódisága, hiszen a mesékben szereplő orvosok és ápolók saját nevükön szerepelnek, és valóban a szegedi gyermekklinikán dolgoznak. Ez is segít abban, hogyha – ne adj isten – egy gyerek bekerül ide, nem lesznek számára ismeretlenek a körülötte sürgő-forgó emberek, éppen elég az az izgalom számára, hogy nem tudja, mi történik vele.

Ez a könyv azonban sok más szempontból is hiánypótló a maga nemében. A mesék a kisgyerekek szemszögéből mutatják be a klinikán töltött napokat, heteket, ezért lehet, hogy nem tartalmaznak részletes leírást a gyógyulás, a gyógyítás folyamatáról, csupán annyit kapunk, amennyit a kis beteg lát, tud és érez az egészből. A kórházban sem terhelik a betegségek részleteivel a kicsiket, azok a beszélgetések a szülők és az orvosok között zajlanak. Azt gondolom, ezzel is gyerekközelibb lesz a könyv, a „felesleges” részletektől lecsupaszítva.

Különleges szereplői is vannak ennek a kötetnek. Makidoki, Kópé professzor, Fúzi nővér és Szurikáta nővér igyekszik a gyerekekben feloldani a feszültséget és a félelmet, az ő nyelvükön elmondva nekik, ami érdekli őket, amitől tartanak. Kópé professzor, a fonendoszkóp ráadásul különleges szerepet is kap, hiszen a lapokon külön kis szövegbuborékokban ismeretközlő szerepe is van az adott betegségekkel kapcsolatban, mint a stroke, a tüdőgyulladás és a vesebetegség.

A három történet mindegyike különleges és egyedülálló a maga nemében. Egyfelől mindegyikben egy-egy súlyos betegségen megy keresztül a kisgyerek, amelyek még egy felnőttben is félelmet keltenek, nemhogy egy kisgyerekben, aki nem érti, mi történik körülötte, másrészt bárki tud hozzájuk kapcsolódni. Balázs története a robotcsatával igazi fiús kaland a klinikán, míg a balettozó Zsófihoz a kislányok tudnak jobban kötődni. Milán története, az első mese pedig „univerzális”, visszafogottabb, így bármely nemhez tartozó gyerek magáénak érezheti.

A moly.hu oldalon az értékeléseket olvasva említették, hogy kicsit talán száraz a szöveg, én egészen jó egyensúlyt éreztem a mesésség és a komolyabb hangnem között, bár néha valóban „kórházasak” voltak az olvasott mondatok, de ez számomra nem vont le az olvasási élményből. Izgalmas volt a megoldás, amivel Kollár Árpád és a klinika személyzete dolgozott, mivel a három történet alapja valós, csupán a kis betegek személyét változtatták meg benne, és meséssé tették a gyógyulás folyamatát. Nem érheti hát az a „vád” a könyvet, hogy három teljesen elrugaszkodott történetet kaptunk, amit kizárólag a fantázia szült.

Szívből ajánlom mindenkinek, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt a Csimota Kiadó könyvét. Érdemes elolvasni, a polcunkon tudni, akár többször is kézbe venni, akkor is, ha aktuális egy kórházlátogatás, de akkor is, ha nem, mivel amit ismerünk, attól nem félünk annyira, így felkészülhetünk, ha bármilyen betegség éri a gyereket.

Maros Krisztina az illusztrátora a kötetnek, rajzai remekül illeszkednek a szöveg témájához és stílusához. A rajzok színvilága nem túlzó, harmonizál a klinikatémával, de tetszetős lehet a kicsiknek is.

Remélem, hogy minél többen megismerkedtek majd ezzel a könyvvel és szereplőivel.

Nagyon köszönöm a Csimota Kiadónak, hogy megajándékoztak ezzel a fantasztikus és megható élménnyel, köszönet a könyvért.

Jaime Jo Wright: A Foster-dombi ház

Colleen Coble így ajánlja a regényt a borítón olvasottak alapján: "A regény lenyűgöző és letehetetlen. Csak ajánlani tudom!"

Nos. Jaime Jo Wright regénye, ami 2021-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál, valóban letehetetlen és magával ragadó volt, ehhez azonban sajnos át kellett magam rágnom az első kb. 100-150 oldalon, nagyjából a történet első harmadán, és ez bizony nem esett jól a lelkemnek.

A borító teljesen elvarázsolt (egy régi, fekete-fehér Orson Welles-film jutott az eszembe róla, Az óra körbejár), és a regény második fele is jó volt, de pont a kellemetlen élménnyel, amit a kötet elején kaptam, nehezen döntöttem el, hogyan is írjak erről a történetről. Ritkán hagyok félbe olvasást, itt sem akartam, mert habár nehezen haladtam a könyvvel, éreztem, hogy be fog indulni, jó lesz, csak ki kell tartanom és nagyon örülök, hogy igazam lett. A Foster-dombi ház és lakóinak története két idősíkon játszódik. A jelenben Kaine látatlanban megveszi a  házat, mert férje rejtélyes halála után nincsen maradása a nagyvárosban. Hiába könyörög a rendőröknek, nem nyomoznak tovább a férfi halála miatt, amely két évvel korábban történt és Kaine meggyőződése, hogy nem természetes oka volt. Ráadásul párja elvesztése óta titokzatos dolgok történnek vele és körülötte, amik félelemmel töltik el.

Száz évvel korábban a Foster-dombi háznál egy fiatal, halott nőre találnak rá, és ez feldúlja Ivy Thorpe életét, akinek rögeszméjévé válik, hogy ki kell derítenie, mi történt a lánnyal. Veszélyes kutatásba kezd, és ezáltal kapcsolatba kerül azzal a férfival, akit egykor nagyon szeretett.

Kaine és Ivy történetét ismerjük meg fejezetről fejezetre, ahogy lassan kibontakozik a múlt, megismerjük a ház titkát, ami után nemcsak Ivy nyomoz, de Kaine is. A két nőt összeköti valami, amiről Kaine maga sem tud még, de - egy férfi segítségével - kibontakozik előtte a történet. Ahogy Ivy nyomozása, úgy Kaine kutakodása is veszélyes, de miközben a két szálat figyeljük, izgulunk a fiatal nőkért, nemcsak feltárulnak a titkok, de Ivy és Kaine is szerelmet talál. A romantikus szál enyhítette a történet feszültségét, és habár végig erősen jelen volt, nem volt mégsem tolakodó, ami már zavarta volna a krimi szálban való elmélyedésemet. Az írónő finoman közelítette egymáshoz Ivy-t és Joelt valamint Kaine-t és Grant-et. Egyfelől Ivy-nak és Joelnek a közös múltja megnehezíti, hogy közel kerüljenek egymáshoz, ehhez nyitniuk kell egymás felé - leginkább a lánynak kell kinyitnia a szívét és képesnek kell lennie meghallgatnia a férfit; másfelől Kaine sincsen könnyű helyzetben. Nemcsak elveszítette a férjét, de a titokzatos események követik Oakwoodba is, így Grantnek nehezített pályán kell mozognia.

Ugye, hogy eddig milyen jó? Igen, imádtam én is, csak az elejét emésztettem meg nehezen. Higgyétek el, érdemes elolvasni ezt a regényt, ami a kiadó Női pszichothrillerek sorozatában jelent meg, mert izgalmas, lebilincselő, feszültséggel teli, borzongató... mit írjak még? Tényleg remek. Viszont szeretném, ha felkészülne, aki a kezébe veszi, hogy az eleje nehezebben fog csúszni, de érdemes kitartani, mert amikor beindul a cselekmény, onnan tényleg, igazán, nagyon jó lesz. És persze az is lehet, hogy más szerencsésebb lesz, mint én, és már elején beszippantja a történet, szívből kívánom, hogy így legyen.

Nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy kaphattam ebből a különleges, két idősíkon játszódó történetből, megismerhettem és megszerethettem Ivyt, aki igazán közel került hozzám, csodálatos ember volt. A regényt keressétek a kiadó honlapján.

Turi Lilla: Ha a zsiráfok...

Nagyszerű érzés volt megvásárolni a könyvhéten a Csimota Kiadó standjánál Turi Lilla mesekönyvét a kiadó egy másik, korábbi megjelenésével együtt. Első látásra beleszerettem ugyanis a borítóba. Ha megnézitek, szerintem egyetértetek velem abban, hogy máshogyan nem is történhetett volna. Majd belelapoztam, és volt egy olyan érzésem, hogy én már találkoztam hasonló rajzokkal. Otthon aztán eszembe jutott: tavaly olvastam a Magvető Kiadónál megjelent Spirálfüzetet, és a Ha a zsiráfok azt a könyvet idézte nekem.

Másnap elvittem a zsiráfos szerzeményemet a dedikálásra, és elmeséltem Lillának, mennyire emlékeztettek a rajzok arra a kötetre, mire elmosolyodott, és kiderült, hogy annak is ő volt az illusztrátora (ahogyan a Ha a zsiráfoknak nemcsak a szerzője, hanem az illusztrátora is ő). Egy év távlatából erre már nem emlékeztem, de el tudjátok képzelni, mennyire tetszettek azok a rajzok, ha – név nélkül ugyan –, de így megmaradtak az emlékezetemben. Jót beszélgettünk Lillával, dedikálta a kötetemet, én pedig nagyon boldog voltam, és megfogadtam, hogy az addig könyvtárból olvasott Spirálfüzetet is meg fogom hamarosan vásárolni.

Ezután azonban rátérek a legújabb csimotás Turi Lilla-könyvemre, hiszen ezért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe. Egy szóval? Imádtam. Persze ezt kifejtem bővebben is.

Ez a vékony könyv megmutatja, milyenek lennének a zsiráfok, ha emberek lennének. Vagyis nem emberek, hanem zsiráfok, de úgy élnének, ahogyan mi. Buszon utaznának, étterembe járnának, reggeliznének, szerelembe esnének. Akadnának köztük orvosok, pékek, illusztrátorok, óvodások, de iskolások is. Persze valamennyire más lenne ez a világ, hiszen hosszabb lenne például a szívószál is. Sőt, az is kiderül ebből a könyvből, mit olvasnának a zsiráfok, ha úgy élnének, ahogyan mi.

A kötet tele van humorral, kedvességgel, annyira cuki az egész, és imádom a szerző-illusztrátor által használt színeket is. Nem vagyok rózsaszín rajongó, de nagyon szeretem ebben a könyvben ezt a színt, mindennek ellenére az enyémnek érzem, teljesen természetesen.

Igen, a nézőpontok mások, a könyv kitágítja a perspektívát, hogyan szemléljük fentről, közelebbről, messzebbről a világot. Ha így teszünk, sok mindent észrevehetünk, amit addig talán nem is láttunk.

A Csimota Kiadó köteteit keressétek a kiadó honlapján!

Bánki Éva: Petőfi-vírus

2023-as megjelenés Bánki Éva első ifjúsági regénye, a Kolibri Kiadónál megjelent Petőfi-vírus. Kíváncsian vettem a kezembe a könyvet, mert a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet és megtetszett a borító is. Bevallom, valamiféle fantasyre számítottam, cseppet félrevitt az első benyomás.

Meglepetés volt a kötet felépítése is, hiszen a gyerekek kalandjait nem hagyományos regényformában kapjuk meg, hanem mintha a gyerekek naplóit-gondolatait olvasnánk. Gyerekről gyerekre haladva bontakozik ki, hogy mi is történt az osztállyal attól a perctől, hogy PS betette a lábát hozzájuk. Először ez furcsa volt, nehezebben hangolódtam rá, de utána szerettem ezt a fajta történetmesélést. Sőt, így a gyereke személyisége, gondolatai, érzelmei, félelmei sokkal jobban átjöttek a lapokon.

Bárhogy is, de mindegyiküknek fontos volt Sanyi. A fiú mindegyiküknek azt adta, amire a legnagyobb szüksége volt. Ösztönzően, bátorítóan hatott a gyerekekre a jelenléte. PS megmutatta az osztálytársainak, hogyan legyenek bátrak, hogyan legyenek önmaguk, hogyan győzzék le a félelmüket; egyszóval az egész közösségnek segítségére volt.

Ami zavart a szövegben, az az volt, hogy az én fejemben sehogy nem 12 évesek voltak ezek a gyerekek. A leírtak, a gondolataik sokkal felnőttesebbek voltak, meglepődtem, amikor először szembesültem az életkorukkal, mert addig minimum 15 éveseknek képzeltem el őket.

Szép és megható történet volt, hogyan kovácsolta össze őket egy ismeretlen, új gyerek, aki ahogy jött, úgy el is tűnt az életükből, de a nyomát örökre otthagyta a lelkükben.

Petőfi-évforduló ide, Petőfi-évforduló oda, ez a történet mindenképpen megéri az elolvasást.

Anna Elina Isoaro - Mira Mallius: Azon az éjszakán tél lett

Anna Elina Isoaro és  Mira Mallius gyerekkönyve, az Azon az éjszakén tél lett  a Kisgombos Kiadó 2023-as könyvheti újdonságai között szerepelt, én pedig azonnal megvettem, ahogy megláttam a standon és belelapoztam a kötetbe. Akartam ezt a könyvet.

Nézzétek meg a kisfiú szemét a borítón. Csak egy szem, nincsen benne semmi különös, még... tele van fájdalommal és szomorúsággal. Mira Mallius fantasztikus illusztrációkat alkotott meg Anna Elina Isoaro történetéhez. Nem könnyű erről a könyvről írni. A fülszöveg alapvetően elmondja, mit várhatunk és mit kapunk a történettől:

Az Azon az éjszakán tél lett egy olyan kisfiú története, aki hiába várja haza születendő kistestvérét. A bensőséges hangulatú képeskönyv egy gyerek őszinte hangján mesél a baba elvesztéséről és a családot elborító szomorúságról. Végkicsengése mégis vigasztaló: ha a fájdalom megélése mellett ajtót nyitunk egymásban az első mosolyra, a nehéz hétköznapok lassan, szelíden újra élettel telnek meg.

Talán attól lesz végtelenül közeli és szomorú a történet, és érzi az olvasó közel magához, mert az írónő és az illusztrátor is személyesen érintett ennek a gyerekkönyvnek a témájában, pontosan tudták, milyen érzéseket akarnak átadni az olvasónak. láthatjuk a gyermek elvesztése miatti fájdalmat, és nyomon követhetjük, ahogyan a család fokozatosan képes lesz feldolgozni a gyászt és a jövő felé tekinteni.

Nagyon szerettem ezt a könyvet. Fontos történet és fontos a mondanivalója. remélem, hogy sok emberhez eljut majd.