Colleen Coble így ajánlja a regényt a borítón olvasottak alapján: "A regény lenyűgöző és letehetetlen. Csak ajánlani tudom!"
Nos. Jaime Jo Wright regénye, ami 2021-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál, valóban letehetetlen és magával ragadó volt, ehhez azonban sajnos át kellett magam rágnom az első kb. 100-150 oldalon, nagyjából a történet első harmadán, és ez bizony nem esett jól a lelkemnek.
A borító teljesen elvarázsolt (egy régi, fekete-fehér Orson Welles-film jutott az eszembe róla, Az óra körbejár), és a regény második fele is jó volt, de pont a kellemetlen élménnyel, amit a kötet elején kaptam, nehezen döntöttem el, hogyan is írjak erről a történetről. Ritkán hagyok félbe olvasást, itt sem akartam, mert habár nehezen haladtam a könyvvel, éreztem, hogy be fog indulni, jó lesz, csak ki kell tartanom és nagyon örülök, hogy igazam lett. A Foster-dombi ház és lakóinak története két idősíkon játszódik. A jelenben Kaine látatlanban megveszi a házat, mert férje rejtélyes halála után nincsen maradása a nagyvárosban. Hiába könyörög a rendőröknek, nem nyomoznak tovább a férfi halála miatt, amely két évvel korábban történt és Kaine meggyőződése, hogy nem természetes oka volt. Ráadásul párja elvesztése óta titokzatos dolgok történnek vele és körülötte, amik félelemmel töltik el.
Száz évvel korábban a Foster-dombi háznál egy fiatal, halott nőre találnak rá, és ez feldúlja Ivy Thorpe életét, akinek rögeszméjévé válik, hogy ki kell derítenie, mi történt a lánnyal. Veszélyes kutatásba kezd, és ezáltal kapcsolatba kerül azzal a férfival, akit egykor nagyon szeretett.
Kaine és Ivy történetét ismerjük meg fejezetről fejezetre, ahogy lassan kibontakozik a múlt, megismerjük a ház titkát, ami után nemcsak Ivy nyomoz, de Kaine is. A két nőt összeköti valami, amiről Kaine maga sem tud még, de - egy férfi segítségével - kibontakozik előtte a történet. Ahogy Ivy nyomozása, úgy Kaine kutakodása is veszélyes, de miközben a két szálat figyeljük, izgulunk a fiatal nőkért, nemcsak feltárulnak a titkok, de Ivy és Kaine is szerelmet talál. A romantikus szál enyhítette a történet feszültségét, és habár végig erősen jelen volt, nem volt mégsem tolakodó, ami már zavarta volna a krimi szálban való elmélyedésemet. Az írónő finoman közelítette egymáshoz Ivy-t és Joelt valamint Kaine-t és Grant-et. Egyfelől Ivy-nak és Joelnek a közös múltja megnehezíti, hogy közel kerüljenek egymáshoz, ehhez nyitniuk kell egymás felé - leginkább a lánynak kell kinyitnia a szívét és képesnek kell lennie meghallgatnia a férfit; másfelől Kaine sincsen könnyű helyzetben. Nemcsak elveszítette a férjét, de a titokzatos események követik Oakwoodba is, így Grantnek nehezített pályán kell mozognia.
Ugye, hogy eddig milyen jó? Igen, imádtam én is, csak az elejét emésztettem meg nehezen. Higgyétek el, érdemes elolvasni ezt a regényt, ami a kiadó Női pszichothrillerek sorozatában jelent meg, mert izgalmas, lebilincselő, feszültséggel teli, borzongató... mit írjak még? Tényleg remek. Viszont szeretném, ha felkészülne, aki a kezébe veszi, hogy az eleje nehezebben fog csúszni, de érdemes kitartani, mert amikor beindul a cselekmény, onnan tényleg, igazán, nagyon jó lesz. És persze az is lehet, hogy más szerencsésebb lesz, mint én, és már elején beszippantja a történet, szívből kívánom, hogy így legyen.
Nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy kaphattam ebből a különleges, két idősíkon játszódó történetből, megismerhettem és megszerethettem Ivyt, aki igazán közel került hozzám, csodálatos ember volt. A regényt keressétek a kiadó honlapján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése