Április 22. - A Föld napja

 A napot 175 országban tartják, Magyarországon 1990 óta rendezik meg. Az ötletet John McConnell vetette fel 1969-ben egy UNESCO konferencián, San Franciscóban. A Föld napját első ízben 1970. március 21-én tartották, ami az északi féltekén a tavasz első napja.
Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató 22-én mozgalmat indított a Föld védelmében, és megalapította az Earth Day Network-ot (= Föld Napja Hálózat). Azóta az alternatív energiaforrások kutatója és szakértője lett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne.
A Critical Mass kerékpáros mozgalom szervezői gyakran erre a napra teszik a felvonulás időpontját.

Arra gondoltam, összeszedek néhány olvasmányélményemet az eddigiekből, amiket szívesen ajánlok nektek a Föld napja kapcsán.

Az első két könyv Miller-Ferjentsik Viola két gyerekkönyve, mindkettő a TreeFa World kiadványa, a SzóKiMondó Ökomesék sorozat első két része. A Nulla hulladék címűtől kicsit óvakodtam, itt ismerkedtem meg a sorozattal; mert ki tudja, mit és hogyan, de jópofa és ügyes, ahogyan a gyerekeknek megpróbálják elmagyarázni, hogyan tehetnek többet a környezetükért. Néha azt éreztem, hogy talán szájbarágós, meg egy óvodás nem beszél így, de hát valahogyan meg kellett oldaniuk, hogy a gondolatok, ötletek átjöjjenek, és azokból tovább lehessen lépni a történetben. Mindenképpen édemes volt elolvasni. Ötletes kis könyv, és még igazodik a modern követelményekhez is a QR kódokkal. Egy kis interaktív kiadvány.

A Barátom, a fa tökéletes könyv ovisoknak, hogy megmutassuk nekik a fák, a természet védelmének fontosságát. Közös olvasás közben pedig kis környezetvédővé válhat a gyerek, és azt is megtanulhatja, hogyan kell kiállnia magáért egy kis közösségnek, ha szeretne értelmes célokat elérni.

A rejtelmes sziget Jules Verne már-már klasszikussá vált regénye, melynek elején öt amerikai menekült el léghajóval Richmondból, a rabszolgatartásért harcoló déli csapatok fogságából, azonban egy szélvihar magával sodorja őket a Csendes-óceán fölött. A repülő szerkezetből lassan szivárog el a gáz, minden felszerelésüket a vízbe kell hányniuk, és csak a puszta életüket menekítik egy lakatlan szigetre.
Habár nem maradt semmilyük, csak az életük, ami az övék volt, leleményükkel, szorgalmukkal és kitartásukkal lassacskán felülkerekednek a helyzet és a természet mostohaságán. Sorsukkal úgy-ahogy elégedettek, de egy sor megmagyarázhatatlan jelenség nyugtalanítja őket. A szigetnek valami titka van, és hőseink megindulnak, hogy a rejtélyt felderítsék. A történetet ugyan tizenévesen olvastam, de azt gondolom, hogy felnőtt fejjel is ugyanolyan élvezetes, fiatalabb korban. A könyv izgalmas cselekménye magával ragadja az olvasót, és akik szeretik a Robinson Crusoe-t, Berg Judit Rumini és az elsüllyedt világ című regényét, Piers Paul Read Életben maradtak című kötetét vagy más, olyan könyveket, ahol hasonló szituációkat kell át- és túlélniük a főszereplőknek, szerintem szeretni fogják Verne regényét is.

Újabb ifjúsági regény, egy régi pöttyös könyv Szinnyei Júlia Erdészháza, ami 1964-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál, egyik nagy kedvencem: kedves, csodálatos, megható történet, tele szeretettel. A Mecsek erdeiben húzódik meg az a kis erdészház, ahol Vadas Zsuzsanna – aki nem tűri, hogy becézzék! – szüleivel és nővérével él. Még csak tíz éves, de nem szereti, ha gyerekszámba veszik, és legfőbb vágya, hogy „hasznosan” éljen. Persze ez korántsem olyan könnyű dolog – csak az tudja, aki már próbálta –, hiszen a felnőtteknek gyakran homlokegyenest ellenkező elképzelésük van arról, hogy mi hasznos és mi nem.
Szinnyei Júlia kedves regénye az örökké tervezgető, nyughatatlan Zsuzsika – bocsánat: Zsuzsanna! – apró-cseprő baklövéseiről ad számot, s legnagyobb tervéről, amely végül is sikerül, és alkalmat ad hősünknek arra, hogy mint már annyiszor, most megint „újra kezdje” életét.

Használtan került hozzám ez a Pöttyös könyv – ahogyan a többi is –, de nem is baj, mert így legalább nem volt lelkifurdalásom kiskamaszként, hogy „rongyosra” olvastam. Bájos és megható ez a történet, és gyönyörű környezetben játszódik. A főszereplők családja igazi család – vitákkal, összeborulásokkal, barátokkal és gyerekszerelmekkel. Érdekes látni a változást, ahogyan Zsuzsanna érettebbé válik a regényben: kisgyerekből felelősségteljes ember lesz. Szeretem mindegyik szereplőt – vagy majdnem mindet.

Az utolsó ajánlásommal a kert, a kertészkedés kedvelőinek ajánlom az 1001 tennivaló a kertben című könyvet, ami Csaba Emese szerkesztésében még 1999-ben jelent meg a Reader's Digest Kiadónál. Habár az élet úgy hozta, hogy nem volt és nincsen kertem, még erkélyem se, mégis éveken át kapoztam fel újra és újra ezt a könyvet, mert regtege hasznos tudnivalóval gazdagodtam. Hihetetlen mennyiségű ismeretet rejt ez a kötet a növényekről, legyen az zöldség, gyümölcs, virág, fa vagy más növény, a növényápolásról, kertgondozásról, szóval mindenről, amire szükségünk lehet, ha motozni szeretnénk a növényekkel. A kiadás óta sok idő eltelt, mégis azt gondolom, hogy kiemelkedő és hasznos olvasmány lehet ez bárkinek. Nem mellesleg pedig fantasztikusan igényes a kötet megjelenése.

Kosztolányi Dezső: Mindent bevallhatok

1907-ben jelent meg Kosztolányi Dezső első verseskötete, a Négy fal között – elismerő volt a fogadtatása, egyedül Ady bírálta. Recenziójának lényege, hogy Kosztolányi irodalmi író, nem életdokumentumokat írt, hanem irodalmi témákat versel meg. Szász Károlyéhoz hasonlította költészetét. Kosztolányi a későbbiekben kilenc cikket írt Adyról. Az utolsó a legnagyobb horderejű. 1929-ben A Toll körkérdést intézett az írókhoz: mit jelent számukra Ady öröksége. Kosztolányi válasza: Írástudatlanok árulása – különvélemény.
1936. november 3-án halt meg gócos tüdőgyulladásban, Budapesten, a Szent János Kórházban. Decemberben a Nyugat különszámmal adózott emlékének, amelyben Babits rehabilitálta fiatalkori barátját, művésztársát. Szenvedéseiről részletesen Ascher Oszkár tudósított nemcsak a Nyugatban, hanem Az Est hasábjain is.

Kosztolányi Dezső Mindent bevallhatok című kötete a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban, és nemcsak azért örülök, hogy elolvashattam, mert sokszor elgondolkodtam, és sokszor szórakoztam is olvasás közben, hanem azért is, mert sokat változtatott a bennem élő Kosztolányi-képen, hozzáadott, kiegészítette, színesítette azt és amióta befejeztem a könyvet, teljesen más szemmel nézem írásait is. Nem volt kedvencem a szerző, a szövegei sem álltak közel hozzám, az Édes Annából csak nagyjából fél oldal volt, amit szerettem, a Pacsirta idegesített, de a filmadaptációk sem tudták hozzám közel hozni a regényeket. Most már biztos, hogy amikor újraolvasom a könyveit, vagy éppen olvasom azokat, amiket eddig még nem vettem a kezembe, teljesen másképpen fogok azokra tekinteni – hála a Jaffa Kiadónak.

A könyv alapvetően három részre osztható: a 94. oldalig Kosztolányi saját írásai kaptak helyet téma szerint csoportosítva, ezzel akár segítve is a ráhangolódást az olvasásra, majd interjúk következnek, végül pedig visszaemlékezéseket olvashatunk Kosztolányiról.
Imádtam a humort, ami sokszor átjárja a szerző írásait, nyugodtan mondhatom, tele lett post it-tel a könyv, amiket – ebben biztos vagyok – újra és újra el fogok olvasni, és később is fel fogok tudni használni. De nemcsak humor van ezekben a szövegekben, hanem rengeteg bölcsesség, komoly gondolat is, amit szintén ízlelget az ember, egy-egy mondat felett elgondolkodva.
Nekem azt mutatta meg ez a válogatás, Kosztolányi mennyire szerette az életet: szerette a barátait, a családját, a hivatását; mindent, ami körülvette. Része volt a világnak, ami vele volt szerves egész. Küzdő és optimista alkat bontakozott ki a szemem előtt, amikor olvastam a könyvet, és dühös vagyok, amiért oly fiatalon kellett elmennie.

Kosztolányi Dezső: Van bennünk Othello. A féltékenységről

A féltékenység idegbetegség. Erre vonatkozó megfigyeléseimet és észrevételeimet a következőkben összegezhetem: a férj, ki rajtakapja a feleségét egy barátjával és ordít, nem féltékeny, hanem minden részvétünkre érdemes, kárvallott, egészséges ember. A férj, aki nem kapja rajta a feleségét egy barátjával, és mégis ordít, féltékeny, tehát idegbeteg. Viszont az a férj, aki rajtakapja a feleségét egy vagy több barátjával, és mégsem ordít, nem féltékeny, tehát szintén idegbeteg.

Színházi Élet, 1929. november 3-9.

Mi a kedvenc napja?

Legkedvesebb napom a karácsonyeste. Ezen a napon felelevenedik az elmúlt gyermekkor, és a lassan kilobbanó apró viaszgyertyák illata tömjénes tisztasággal töltik be a szoba levegőjét. Ugyanezen a napon ünnepeljük fiam neve napját is.

Tolnai Világlapja, 1929. oltóber 30.

Nagyon köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy recenziós példányt biztosított és így elolvashattam a könyvet. Hatalmas élmény volt, ami sokáog velem marad.

Wéber Anikó: Örökszerda

 Szeretem a szelet.
A szél pont olyan, amilyenné válni szeretnék.
Szabad.
Hatalmas, mint egy mesebeli óriás.
Nem törődik az emberek véleményével.
Nem ijed meg a gonosz szavaktól, a gúnyolódástól, az utálattól.
Semmitől sem fél.
Nem kell elrejtenie az érzéseit.
Ha dühös, akkor fúj. Süvít. Dübörög, csattog. Ordít, mint egy toporzékoló, hisztiző kislány.
Ha tombolni támad kedve, mindent felforgat, felborít.
Ha boldog, megsimogatja az arcomat.
Meglengeti a fák leveleit, és úgy zenél. Az ő ritmusára bólogatnak a virágok.
Ha kalandra vágyik, messzire száll a felhők hátán.
Ha szomorú, akkor bebújik a kabátok alá, és jajong, nyüszít.
Ha magányos, ablakokon és ajtókon kopogtat.
Belesírja magát az álmainkba.
A szél bármire képes!
Én is szeretnék ilyen bátor és erős lenni.

Wéber Anikó Örökszerda című könyve 2021-ben jelent meg a Pagony Kiadó gondozásában. A szerző ifjúsági regényei közül - a Cseresznyeliget titka és a Visszhangország után - ez a harmadik, amivel megismerkedtem, de már bizalmat szavaztam A platánsor rejtélyének is, és megvásároltam, ami a Cseresznyeliget folytatása és idén látott napvilágot. A Merítés-díj ifjúsági kategóriájának zsüritagjaként minden évben van néhány kötet, amit nemcsak elolvasok, de be is szerzek a magánkönyvtáramba. Így került hozzám az Örökszerda is tavaly, miutén elolvastam a fülszöveget. Az eddigi Wéber-regényekben nem csalódtam, ezért döntöttem a beszerzés mellett, és azt kell mondanom, hogy jól döntöttem. Ez a könyv egyike lesz azon ifjúsági regényeknek, amik a polcomon maradnak, mert biztosan újra fogom olvasni.

Ébredtél már úgy, hogy azt érezted, minden ugyanolyan, mint előző reggel? Felkelés, reggeli, iskola – mintha az egyhangú napok során megállt volna az idő?
Dáviddal pontosan ez történik. Szerinte csütörtök van. Az anyukája szerint szerda. Majd megismétlődik az előző napja. És megint. És megint. Ráadásul mintha senki más nem venné észre, hogy az örökszerdában ragadtak!
A fiú kétségbeesetten nyomozni kezd: vajon miért történik ez az egész? Rékával, a szomszéd lánnyal hamarosan egy bűnügy kellős közepébe csöppennek, ahol mindenki gyanúsított, akivel találkoztak ezen a bizonyos szerdán – és senkiről sem tudni, hogy igazat mond vagy titkol valamit… 

Miután ti is elolvastátok a fülszöveget, biztosan értitek, miért vonzott ez a különleges történet. Az első pár oldalon magával ragadtak a Dáviddal és Rékával történtek, és szinte nem bírtam letenni a könyvet, annyira kíváncsi voltam, mi okozhatta az időhurkot, amiben főszereplőink belekerültek. A két szálon futó cselekmény plusz izgalmat csempészett az olvasásba. Mintegy történet a történetben, olyan volt ez a szál, extra feszültséget teremtve az amúgy sem feszültségmentes történetbe, hiszen bármit is tettek főhőseink, újra és újra szerda volt - még azután is, hogy rájöttek, mi okozhatta ezt, és úgy hajtották álomra a fejüket, hogy sikerült rendbe hozniuk, ami félresiklott... És újra szerda volt. Szurkoltam a két gyereknek, annak pedig nagyon örültem a történet végén, hogy Réka nem maradt egyedül, megmaradt az új barátság.

Sokféle maszk van… Az embereken … Elsőre sosem tudhatod, hogy akivel beszélsz, az igazi arcát mutatja-e. A felszín néha olyan gyönyörű, és közben alatta lapul a szörny.

Sok szomorúság, talány és nehézség volt Réka életében, hiszen azelőtt kellett eltemetnie édesanyját, hogy megismerkedett Dáviddal, ráadásul egy nehéz titkot is őrzött, ami miatt nem tudta, kiben bízhat és kiben nem.

Néha el kell játszani, hogy bátrak vagyunk…
És ha eljátsszuk, pár percre elhisszük, hogy tényleg azok vagyunk…

Szerettem ennek a kislánynak a bátorságát, és jó volt azt látni olvasás közben, hogy szép fokozatosan bizalma ébred, és nem lesz egyedül.

Olvassátok el Wéber ANikó regényét, érdemes.

Martos Gábor: A tőzsdeügynök képei

Egy egészen különleges kötetre szeretném felhívni a képzőművészet – azon belül is a festészet rajongóinak – figyelmét, Martos Gábor A tőzsdeügynök képei című könyvére. A szerző – ahogy a Typotex Kiadó honlapján is olvashatjuk – művészeti író, a MúzeumCafé volt főszerkesztője, aki a műkereskedelem elméleti kérdéseivel 2000 óta foglalkozik intenzíven. A témából 2011-ben – Magyarországon elsőként – az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskolájában PhD-fokozatot szerzett.

A Typotex Kiadónál már négy könyve jelent meg, az utolsó tavaly látott napvilágot Önarckép nyaklánccal címmel.

Ebben a 2014-es könyvében, a Képfilozófiák sorozat egy részében, Martos Gábor megpróbálja bemutatni a magyar műgyűjtés történetének egy elfeledett alakjának, Mestitz Lajosnak és az általa összegyűjtött nagyjából kéttucat képeknek a sorsát. A könyv néhány főbb részre osztható, hiszen először megismerkedünk a műgyűjtő sorsával és képeinek történetével, majd a könyv végén (utolsó harmadában) néhány festményről részletesebben is olvashatunk. E kettő között pedig – ez alkotja a könyv legbővebb harmadát – a gyűjteményben található képekkel találkozhatunk.

Aki olvasta már ezt a könyvet, mondja, hogy nemcsak én viseltem nehezen Mestitz Lajos életének megismerését. Az 1897. március 19-én született Mestitz a vészkorszakban kikeresztelkedett és felvette a református vallást. A második világháború őt, feleségét, Kossuth téri otthonát és gyűjteményét sem kímélte.

Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Neobarokk_b%C3%A9rh%C3%A1z_(M%C3%A1lnai_B%C3%A9la),_Kossuth_t%C3%A9r_13%E2%80%9315,_2017_Lip%C3%B3tv%C3%A1ros.jpg

A férfi 1947-ben elhagyta az országot, hivatalos kivándorló-útlevéllel Svájcba emigrált, ahol előbb rövid ideig Bernben, majd haláláig Zürichben élt. Svájcban ugyancsak pénzügyi-befektetési területen dolgozott, leghosszabb ideig az UBS Banknak.[.. ], innen vonult nyugdíjba. Svájcba érkezésétől egészen haláláig panzióban lakott […], és és soha nem kérte meg a svájci állampolgárságot: egész ottani, több mint húszévnyi életében hontalan, úgynevezett Nansen-útlevele volt. Magyarországon soha többé nem járt. – olvashatjuk Martos könyvében, amiből megismerhetjük, hogyan élte át a házaspár a háborút, mi történt a szovjet csapatok bevonulásakor, és még sok mást, ami közel enged bennünket ehhez az eleddig ismeretlen műgyűjtőhöz.

A kötet másik nagy erénye – Metsitz Lajos olvasóközönséggel való megismertetésén túl – a Metsitz-gyűjtemény megismertetése, amely olyan nagyszerű művészek alkotásait tartalmazta, mint Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, báró Hatvany Ferenc, Derkovits Gyula, Vaszary János, Biai-Föglein István, Basch Andor, Halmi Artúr, Pállik Béla, Perlmutter Izsák, Koszta József és sokan mások.

Egy problémám volt a könyvvel, de ez inkább tördelési gond és nem negatívumként írom, csupán a kisbetűs tördelés számomra megnehezítette az olvasást, hamar elfáradt a szemem, ahogyan erőltettem. Mivel azonban a könyvet elektronikus formában, pdf-ként is meg lehet vásárolni, ez nem szegheti kedvét az érdeklődőknek, hogy elolvashassák.

Köszönöm a kiadónak, hogy megkaphattam recenziós kötetként Martos könyvét, izgalmas volt számomra az elolvasása és a műgyűjtő és gyűjteményének megismerése.

Pataki János (szerk.): Székelyföld ízei

Pataki János a szerkesztője a 2021-es megjelenésű Székelyföld ízei című könyvnek, ami Pataki előző köteteihez hasonlóan színvonalas és minőségi kiadvány, ezt is szeretettel ajánlom nektek. Ahogyan a Székelyföld, úgy ez is a Fekete Sas Kiadó kötete, habár az előzőnél méretében nagyobb kivitel.

Kifejezetten szakácskönyvet tart a kezében az, aki szeretné elolvasni a könyvet, azonban ez a kötet sokkal több egy egyszerű receptgyűjteménynél.

Kezdjük ott, hogy a szerkesztő először Erdély fűszernövényeivel ismertet meg minket, ezután nyitva sorát a recepteknek, amik tematikusan válogatva kaptak helyet az oldalakon: előételek, levesek, főzelékek, főételek, saláták és desszertek sorakoznak itt. A receptek mellett azonban nem egyszerűen csak az elkészült étel fotóját kapjuk meg, de „főzés közben" barangolhatunk is Székelyföld tájain, így nagyszerű kiegészítője ez a Székelyföld című könyvnek. Előfordul, hogy a hozzávalók között sűrített paradicsomot vagy paradicsompürét találunk, nem tudom, hogy kétszáz évvel ezelőtt mennyire volt jelen a paradicsompüré a konyhákban, de számomra nem volt zavaró, és teljesen érthető, hogy az idők során a receptek mindig alakultak, változtak az adott korszaknak megfelelően.
Aki pedig csalánreceptre kíváncsi, a 89. oldalon megtalálhatja a csalánfőzelék elkészítésének leírását is. Jó receptkeresgélést és főzést mindenkinek!

Köszönöm a Fekete Sas Kiadónak, hogy megismerhettem ezt a könyvet is recenziós kötetként.

Pataki János: Székelyföld

Pataki János a szerkesztője a 2020-ban megjelent Székelyföldnek, ami ebbe a varázslatos világba kalauzol el minket rengeteg képpel és sok érdekesség segítségével, köszönhetően a Fekete Sas Kiadónak.

 

Ami pedig különösen tetszett, hogy az adott települések leírása végén sokszor kapunk hasznos információkat is. A szerkesztő Csíkszék, Udvarhelyszék, Marosszék, Háromszék, Erdővidék és Felső-Háromszék legfontosabb településeit mutatja be, különös hangsúlyt és külön fejezetet szentelve a kötet elején Csíksomlyónak, amely 1576 óta híres búcsújáró helye a világ magyarságának.

Szemet és szívet gyönyörködtető könyv ez. Én még sosem jártam Erdélyben, de a könyv lapjainak, képeinek és szövegének a segítségével ott lehettem és bejárhattam tájait, ami nagy örömet okozott. Akár saját magunknak, akár ajándékként tudom ajánlani a kötetet, mert egészen egyszerűen gyönyörű. A jó minőségű lapokon kiválóak és színpompásak a fotók, a Fekete Sas Kiadó egyik legszebb kötete ez szerintem. Útikönyvként a súlya miatt nem ajánlom magunkkal vinni, ha erre a tájra terveznénk utunkat, mivel vastag és fényes papírra van nyomva, így lehúzza az Erdélyben utazó táskáját, ha magával viszi, de utazás előtt, után és egyáltalán, még akkor is, ha nem tudsz utazni, megéri fellapozni. És természetesen magunkkal is vihetjük, ha elég erős a táskánk pántja és nem bánjuk, hogy cipelnünk kell.

Madéfalvára is ellátogathatunk, ami nem véletlenül cseng ismerősnek, hiszen Nyírő József regénye, a Madéfalvi veszedelem az 1764-es madéfalvi vérengzésnek állít emléket. De ellátogathatunk a Gyilkos-tóhoz vagy a Békás-szoroshoz is, de ott lehetünk Székelyudvarhelyen vagy éppen Marosvásárhelyen is – hogy csak a legismertebb helyszínek egy részét említsem.
Elolvashatjuk Tartód várának kincseinek történetét, Zete várának vagy éppen Firtos vára és lova legendáját és sok más, izgalmas történetet is, mindamellett, hogy felkereshetjük a könyv oldalain akár Kisbacont is, Benedek Elek szülőfaluját.

A Székelyföld egy újraolvasós kötet, amit érdemes időről időre kézbe venni, beleolvasgatni, vagy akár csak a képek miatt végiglapozni; dísze lesz a könyvespolcomnak.

Köszönöm, hogy a kiadó együttműködésének hála, hozzám kerülhetett ez a könyv.

Birthday BookTag

A moly.hu oldalon @Pabanna volt olyan kedves, hogy kihívott ennek a BookTag-nek a kitöltésére. Sajnos az elfoglaltságaim illetve betegség miatt eddig nem volt időm kitölteni, de most pótolom az elmaradásomat.

Birthday Book Tag avagy öregszik az ember… by @davidkun99

 

1. Torta: Egy könyv, ami megédesítette a napodat mikor olvastad
Ide szerintem egyfelől egy sorozatot fogok említeni, mivel M. C. Beaton Agatha Raisin-sorozata számomra abszolút ez a kategória: bármikor a kezembe veszem, elmúlik a rossz hangulat, jó lesz a kedvem. Ez a sorozat eddig mindig kihúzott a kisebb-nagyobb olvasási válságokból is, amibe a napi dolgok rántanak bele időről időre. Lezembe veszek egy kötetet, és csak olvasom és olvasom, aztán azon veszem észre magam, hogy már be is fejeztem, és sokkal jobban érzem magam. Receptre kellene felírni a szerző könyveit. :-)
A másik pedig egy szóló kötet, Carolyn Brown Eperszív Étkezde című regénye, ami a Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg 2021-ben.

2. Gyertyák: Egy könyv, aminek a megjelenési éve egyezik a születési éveddel
Ide is két könyvet szeretnék hozni, az első egy magyar szerző, Nemes Nagy Ágnes Bors néni könyve című kötete, amit kisgyerekkorom óta imádok és szeretek és a televízióban mindig megnéztem, amikor még régen adták. A könyvből saját példányom néhány éve lett, nagy becsben tartom.
A másik egy albán szerző regénye. Ismail Kadare Kettétört április című regényének eredeti megjelenési éve 1978, én a magyar fordítást 2016-ban olvastam, könyvtári kölcsönzés volt. Azóta is szeretném beszerezni.

3. Ajándék: A kedvenc könyved/könyveid
Ide hozhatnám az első két ponthoz eddig felsoroltakat is, de említhetem Halldór Kiljan Laxnesstől a Kereszténység a Gleccser aljában című regényt is - igen, tudom, állandóan ezt hozom, ha kedvencről van szó, de ez a könyv tényleg zseniális.
Szabó Magdától sokáig tartottam. Tizenévesen olvastam az Álarcosbált, a Születésnapot, jópár éve a Sziget-kék-et és a Tündér Lalát... A felnőtt könyveihez erőt kellett gyűjtenem, azonban nem csalódtam. Minden egyes regénye megvisel, mégis időről időre olvasni kell.

4. Vendégvárás: Könyvek, amiket mostanában tervezel olvasni
Néhány könyv a hosszú listámról: :-)
Hervé Le Tellier: Anomália
Simon Winchester: A professzor és az őrült
Stephen Fry: Mítosz
J. R. dos Santos: Az auschwitzi mágus
Mörk Leonóra: Törött tulipánok
Vera Brosgol: Ánya kísértete

5. Dekoráció: Könyvek, amiket a borító alapján választottál
Inkább úgy fogalmaznék, hogy a borító miatt, de nem csak a borító miatt, mivel ha nem tetszett volna a fülszöveg, nem vettem volna meg őket.
Eleanor Catton: A fényességek
Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó
Charlotte Wood: Hétvége
Nina George: Kis francia bisztró
Kathryn Taylor: Vadvirágos nyarak

6. Zene: Avagy egy könyv, amiben fontos szerepet játszik a zene, vagy egy hangszer
Biztos vagyok benne, hogy tudnék ilyet mondani, de ebben a pillanatban, ha megveszek, akkor sem jut eszembe egy sem. :-)

7. Pezsgő: Egy könyv, ami egy másik világba visz el
Minden könyv egy másik világba repíti el az olvasót. Akár a jövőbe, akár a múltba utazunk, akár a jelenben maradunk, minden könyv egy új, felfedezésre váró világot nyit meg a lapjain.

8. Családdal vagy barátokkal szoktad ünnepelni a szülinapodat? Esetleg mindkettő?
Néha barátokkal, de általában egyedül; a családdal már évek óta nem tartom a kapcsolatot.