Vibók Ildi: Kezünkben a világvége

Az idén 20. születésnapját ünneplő Csimota Kiadó egyedülálló a magyar könyvkiadás palettáján. Céljuk nem csak az, hogy fiatal, elismert szerzők köteteit jelentessék meg, de fontos célul tűzték ki, hogy felhívják a figyelmet a korai képi és vizuális nevelés fontosságára. Egyben biztos lehet az olvasó, ha a kiadó könyvét veszi a kezébe: különleges képi élmény mellett külnleges történetekkel is találkozhat a kötetek lapjain. Ahogyan eddig még soha nem csalódtam, most is valódi élmény volt olvasni Vibók Ildi kötetét.

 

Azt szeretem a Csimota Kiadónál megjelent könyvekben, hogy nem csupán egyszerűen szórakozást nyújtanak, hanem gondolatébresztőek; elgondolkodtató és fontos témák állnak a történetek középpontjában. Időszerű és fontos ennek a könyvnek a témája is, a környezetünk védelmére mindenkinek a figyelmét fel kell hívni, ez a történet pedig tökéletes lehet kiskamaszok érdeklődésének a felkeltésére. Szerethető mindegyik karakter (Bozótot imádtam, de szerintem ezzel így van mindenki, aki olvasta a könyvet) az ijesztő jövőkép leírása (sajnos) hiteles. Mégsem egy elavult mesét írt Vibók Ildi, hanem ízig-vérig mai történetet, amihez a fiatal olvasó kapcsolódni tud a mobiltelefon, internetes játékok miatt. Fordulatos a cselekmény, a szerző nem untatja a célközönséget üresjáratokkal, így meg se fordul az ember fejében, hogy egy szájbarágós, „tanulságos” történetet kapna, amit félrerak húsz oldal után. A karakterek élőek, mindenkinek ismerősek (mint az átlag, mobilt nyomkodó fiatal testvérpár vagy éppen a követőket vadászó youtuber).
Imádtam ezt a könyvet, jó lenne, ha sokan olvasnák, sokak kezébe elkerülne. Ez a történet nemcsak a fiataloknak nyújthat kikapcsolódást és nem csak nekik adhat többletet, de az idősebbeknek, akár a felnőtteknek is. Egyfelől azért, mert - talán - közelebb viszi egymáshoz a fiatalabb és az idősebb generációt, de azért is, mert a felnőtt fejjel is bizony van mit tanulnunk arról, mennyire fontos a természet, mennyire fontos megőriznünk környezetünket. Egyfelől magunknak, de ami fontosbb, az elkövetkező generációknak, hogy ne jöhessen el egy olyan világ, amit Áram nélkül című regényében írt le Kolozsi László.

És hát a borító és az illusztrációk…! Csak nézegetni is egy csoda ez a könyv. Nézegesse minél több ember, hiszen egy könyvbem nemcsak a beltartalom fontos. Az érdeklődőt először a borító fogja meg, e mellett a borító mellett pedig nem lehet egyszerűen elmenni: tökéletesen illeszkedik a kötet témájáhozmind a borító, mint a belső illusztrációk, de az egész könyv megjelenése is.

Akinek az érdeklődését felkeltette az ajánló, javaslom felkeresni a kiadó honlapját, ahol több más, színvonalas könyv közül válogathat.

Egressy Zoltán: A virágot jelentő deszkák

- Ahogy mondottam volt korábban is, nemrég kivirágzott boldogságunk nem nevezhető felhőtlen szárba szökkenésnek - állapította meg Tücsi bácsi.
- Mondottad, de már múltkor is kértem, hogy ne bonyolítsd a dolgokat. - intette le Sanyi asztalos. - Fogalmazz egyszerűbben.
- Rendben. A helyzet szar..
- Ez a világos beszéd.

- Talán tényleg a rókajelmez lesz a megoldás. A tacskód jön, harap, és elkezgeti őket az édesanyjuk jó...

- Igyál, Tücsikém.

Hát lehet nem szeretni egy olyan regényt, ami telis tele van ilyen és hasonló humoros szituációkkal és párbeszédekkel? A Móra Kiadónál 2022-ben jelent meg Egressy Zoltán - felnőtt könyvei és kisgyerekeknek szánt kötetei után - első igazi ifjúsági regénye, A virágot jelentő deszkák. Habár érdekesnek tűnt a történet a fülszöveg alapján, bevallom, kicsit tologattam a kötetet, mert féltem a borítótól. Vagyis kicsit megijesztett, hogy egy elvadult deszkás regényt kapok, ami nem vonzott volna, és a fejem verem a falba, amiért nem olvastam el korábban, mert nagyon tetszett a kötet.

A történetnek hihetetlenül retro hangulata volt, én nagyon élveztem. Lakótelepen nőttem fel, először a 14. kerületben, aztán a 13. kerületben laktunk, és ez a lakótelepi hangulat nekem bejött és átjött a lapokon. Amikor az ablakban nézelődnek, mások a telepen sétálnak, aztán elkezdenek beszélgetni, ismerős volt a játszótér, a parkoló... A kötet otthonos hangulatot árasztott, amiért külön köszönet a szerzőnek.

Természetesen Tücsi bácsi és Pölö néni vitte a hátán a sztorit, imádtam őket, minden megnyilvánulásukat. És először nem is tudtam, szurkoljak e nekik, "szökkenjen-e szárba" a kapcsolatuk, mert kicsit féltettem Tücsi bácsit a nénitől, de remek párost alkotnak együtt. Tetszett az alaptörténet, miszerint néhány fiú - Lecsó, Pati, Buckó - zavarja a békét és a nyugalmat a telepen a gördeszkákkal és a hangos zenével. A fiúk azonban a Virágnevű lányokat is zavarják, Kamillát, Ibolyát és Violát, akik meg akarják leckéztetni a fiúkat. Ekkor jön egy remek lehetőség, hiszen gördeszkaversenyt hirdetnek, amire a fiúk beneveztek - miután eggyel bővült a csapatuk, és erre fel a lányok is azon kezdtek gondolkodni, hogy a versenyen meg tudnák mutatni, kik is igazán a jó deszkások. Ekkor veszik - félig-meddig - maguk közé Lilit, aki kiváló deszkás, hogy megtanítsa őket a versenyig. Ó, igen, azt még nem mondtam, hogy a lányok egyáltalán nem tudnak gördeszkázni.

- Van itt még valami. - Kamilla Lili vállára tette a kezét. - Ha indulunk, kell egy név. Ha jó neked, úgy tudnánk benevezni, hogy "Virágnevű lányok és Lili". Mit gondolsz?
- Kicsit béna ez az "és Lili", de... nekem jó.
- Bocs, de a szabály az szabály. Nem szeghetjük meg.

Szerettem a regényt, mert nemcsak azt mutatja be, hogyan készülnek a gyerekek, hanem megismerjük a hátterüket is, így közelebb kerülhetnek hozzánk azok is, akik a kötet elején még esetleg ellenszenvesek voltak. Ahogyan persze a felnőttek életébe is belelátunk és az egész lakótelepet megismerhetjük. Ami nagyon ráerősített a retro hangulatra, az a telepszéli pálya felépítésének története volt. Igazi, régimódi összefogást láttunk, és az egész annyira cuki volt és szívet melengető.

A virágot jelentő deszkák abból  szempontból is tetszett nekem, hogy nem hozta a szokásos, ma divatos ifjúsági kliséket (szex, drog, ciki, alkohol, stb.), hanem egy valóban üdítő ifjúsági történetet adott az író, amibe rendkívül fontos témák is bekerültek, mint a generációk közötti ellentétek és annak feloldása, hogy közösség épült a telepen az ott lakó emberekből, akik képesek voltak összefogni egy jó cél érdekében, és közben ott van a barátság is, de a fiúk és a lányok finom vonzalma egymás iránt is megjelenik, de nagyon finoman, kedvesen. Mint egy régimódi történetben.

Köszönöm a Móra Kiadónak, hogy kiadták ezt a könyvet és mi elolvashattuk, és azért is köszönet, hogy kaphattam egy példányt a regényből.