2023. május 2., kedd

Egressy Zoltán: A virágot jelentő deszkák

- Ahogy mondottam volt korábban is, nemrég kivirágzott boldogságunk nem nevezhető felhőtlen szárba szökkenésnek - állapította meg Tücsi bácsi.
- Mondottad, de már múltkor is kértem, hogy ne bonyolítsd a dolgokat. - intette le Sanyi asztalos. - Fogalmazz egyszerűbben.
- Rendben. A helyzet szar..
- Ez a világos beszéd.
- Talán tényleg a rókajelmez lesz a megoldás. A tacskód jön, harap, és elkezgeti őket az édesanyjuk jó...
- Igyál, Tücsikém.

Hát lehet nem szeretni egy olyan regényt, ami telis tele van ilyen és hasonló humoros szituációkkal és párbeszédekkel? A Móra Kiadónál 2022-ben jelent meg Egressy Zoltán - felnőtt könyvei és kisgyerekeknek szánt kötetei után - első igazi ifjúsági regénye, A virágot jelentő deszkák. Habár érdekesnek tűnt a történet a fülszöveg alapján, bevallom, kicsit tologattam a kötetet, mert féltem a borítótól. Vagyis kicsit megijesztett, hogy egy elvadult deszkás regényt kapok, ami nem vonzott volna, és a fejem verem a falba, amiért nem olvastam el korábban, mert nagyon tetszett a kötet.

A történetnek hihetetlenül retro hangulata volt, én nagyon élveztem. Lakótelepen nőttem fel, először a 14. kerületben, aztán a 13. kerületben laktunk, és ez a lakótelepi hangulat nekem bejött és átjött a lapokon. Amikor az ablakban nézelődnek, mások a telepen sétálnak, aztán elkezdenek beszélgetni, ismerős volt a játszótér, a parkoló... A kötet otthonos hangulatot árasztott, amiért külön köszönet a szerzőnek.

Természetesen Tücsi bácsi és Pölö néni vitte a hátán a sztorit, imádtam őket, minden megnyilvánulásukat. És először nem is tudtam, szurkoljak e nekik, "szökkenjen-e szárba" a kapcsolatuk, mert kicsit féltettem Tücsi bácsit a nénitől, de remek párost alkotnak együtt. Tetszett az alaptörténet, miszerint néhány fiú - Lecsó, Pati, Buckó - zavarja a békét és a nyugalmat a telepen a gördeszkákkal és a hangos zenével. A fiúk azonban a Virágnevű lányokat is zavarják, Kamillát, Ibolyát és Violát, akik meg akarják leckéztetni a fiúkat. Ekkor jön egy remek lehetőség, hiszen gördeszkaversenyt hirdetnek, amire a fiúk beneveztek - miután eggyel bővült a csapatuk, és erre fel a lányok is azon kezdtek gondolkodni, hogy a versenyen meg tudnák mutatni, kik is igazán a jó deszkások. Ekkor veszik - félig-meddig - maguk közé Lilit, aki kiváló deszkás, hogy megtanítsa őket a versenyig. Ó, igen, azt még nem mondtam, hogy a lányok egyáltalán nem tudnak gördeszkázni.

- Van itt még valami. - Kamilla Lili vállára tette a kezét. - Ha indulunk, kell egy név. Ha jó neked, úgy tudnánk benevezni, hogy "Virágnevű lányok és Lili". Mit gondolsz?
- Kicsit béna ez az "és Lili", de... nekem jó.
- Bocs, de a szabály az szabály. Nem szeghetjük meg.

Szerettem a regényt, mert nemcsak azt mutatja be, hogyan készülnek a gyerekek, hanem megismerjük a hátterüket is, így közelebb kerülhetnek hozzánk azok is, akik a kötet elején még esetleg ellenszenvesek voltak. Ahogyan persze a felnőttek életébe is belelátunk és az egész lakótelepet megismerhetjük. Ami nagyon ráerősített a retro hangulatra, az a telepszéli pálya felépítésének története volt. Igazi, régimódi összefogást láttunk, és az egész annyira cuki volt és szívet melengető.

A virágot jelentő deszkák abból  szempontból is tetszett nekem, hogy nem hozta a szokásos, ma divatos ifjúsági kliséket (szex, drog, ciki, alkohol, stb.), hanem egy valóban üdítő ifjúsági történetet adott az író, amibe rendkívül fontos témák is bekerültek, mint a generációk közötti ellentétek és annak feloldása, hogy közösség épült a telepen az ott lakó emberekből, akik képesek voltak összefogni egy jó cél érdekében, és közben ott van a barátság is, de a fiúk és a lányok finom vonzalma egymás iránt is megjelenik, de nagyon finoman, kedvesen. Mint egy régimódi történetben.

Köszönöm a Móra Kiadónak, hogy kiadták ezt a könyvet és mi elolvashattuk, és azért is köszönet, hogy kaphattam egy példányt a regényből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése