Carmen Mola: A legyek menyasszonya

2023 leggyomorforgatóbb olvasmányának is kikiálthatnám a Carmen Mola írói álnéven alkotó három író regényét, A legyek menyasszonyát, amit a General Press Kiadó adott ki idén. Mégis, ennek ellenére, imádtam a könyvet. Nem csoda, hogy spanyol a szerzőhármas. Olvasás közben szinte azonnal beugrott Marc Pastor regénye, a Barcelona árnyai, ami egy isteni könyv - még ha ez a jelző eléggé groteszkül is hat, ha valaki ismeri Pastor kötetét.

Sokat gondolok a történetre azóta, hogy befejeztem az olvasást, nehezen enged el. A legyek menyasszonya mindenképpen erős idegzetet és erős gyomrot kíván meg az olvasótól, és persze kitartást, hogy ne tegye le a nehezebben emészthető részeknél az olvasmányt. Nekem a borító tetszett meg először, amikor megláttam a könyvtárban; szerintem gyönyörű lett; aztán a fülszöveg ragadott magával, mert látszik, hogy nem egy egyszerű „szadistasorozatgyilkosos” történet lesz ez, hanem annál sokkal több, megrázóbb, megterhelőbb és lélekrombolóbb. Az események két szálon játszódnak, hiszen miközben Elena nyomoz a gyilkos után, küzd saját múltjával és démonaival, és az elején nem tartottam szimpatikusnak a nőt, habár tudtam, hogy valami óriási trauma az, amit átélt, és amitől már évek óta nem tud szabadulni. Erről a – mondjuk így – háttérszálról apránként tudunk meg dolgokat, csak lassan áll össze a kép, csepegtetve ismerjük meg Elena múltját, ami befolyásolta az életét az elmúlt nyolc évben. A szerzőtrió zseniálisan fűzi a cselekményeket, imádtam, ahogy írtak, imádtam a fordulatokat, ahogyan felfedik előttünk egyfelől a gyilkosságok hátterét, másfelől a nyomozónő életének rejtélyét.

Ahogy leírtam a kifejezést most „gyilkosságok háttere”, felkavarodott a gyomorom. Mert ez annyira borzalmas és annyira tragikus, és felkavaró. És olyan jó lenne, ha írhatnék róla részletesen, de nem akarok spoilerezni senkinek (olvassátok csak el ti is a történetet), csak magamban forrok itt belül, mert egyfelől rettentően sajnálom a gyilkost, másfelől ő egy gyilkos, egy többszörös gyilkos, egy beteg elme, csakhogy… És itt jön a csakhogy. Ha én azt éltem volna át, amit ő, nem tudom, belőlem mi lett volna. A fekete lapokat szinte félve olvastam, és habár a könyv végén felgyorsulnak az események, ami a gyilkosságokat és az elkövetőt illeti, szépen megkaptunk minden szükséges információt, hogy összeálljon a kép.

Ha belekezdesz a regénybe, készülj fel rá, hogy ahogy olvasod majd, egyszerre fog taszítani és vonzani. Egyidőben akarod majd letenni, és elhajítani, soha nem folytatva az olvasást, kitörölni elmédből az addig olvasottakat, illetve olvasni, olvasni, olvasni, mert habár taszít, nem bírod letenni. Én így jártam. Ültem a fotelben, és takarítani kellett volna, szomjas voltam, ott volt a macska, éhes lettem, felkavarta a gyomromat a történet, felzaklatott minden, ami ebben a könyvben van, mégis ültem és olvastam.

Az írói álnév mögött három férfi áll, akik csodálatos összhangban alkották meg ezt a történetet; s bár nem tudom, mi volt a módszerük, hogy ennyien írták, de egyáltalán nem volt sehol döcögős a stílus. Elene szemszögét is hitelesen és realisztikusan, megrázóan tárták az olvasó el, kiválóan bele tudtak helyezkedni a női lélekbe.

Annak ellenére, hogy megkedveltem a szereplőket, igazán kiemelkedő karakter nem volt közöttük. Jó, egyet nem bírtam, Zárate-t, a fiatal rendőrt, aki hipp-hopp bekerül a nyomozócsoportba. Nekem ő egy tahó semmirekellő volt, aki nem átall ravaszkodni azért, hogy benne lehessen a sűrűjében, hiszen máshogy nem tudna: átlagjárőr, átlagtehetséggel. Mondom ezt úgy is, hogy a könyv végén lesznek bizonyos drámai események.

Én ajánlom nektek a regényt, és remélem, gyorsan jön majd a folytatás is magyarul (is).

Bartos Erika: Balaton-felvidék

Miután Bartos Erika Brúnóval körbejárta Budapestet, az írónő és szereplői megérkeztek a Balatonhoz. A Brúnó a Balatonon sorozat első kötete a Balaton-felvidékre kalauzolja az olvasót, hogy a szereplőkkel együtt fedezhessük fel a Balaton északi partjának és környékének varázslatos és izgalmas helyeit. A vaskos kötet, ami  2022-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál, méltó folytatása a fővárosi kalandozásoknak: nemcsak gyerek fejjel élmény, de felnőttként is remek olvasmány.

A könyv - miután bemutatta a "magyar tenger" kialakulását, történetét - fejezetről fejezetre igyekszik bemutatni egy-egy szűkebb területet. Így látogathatunk el - többek között - Tihanyba, Balatonfüredre, Csopakra, Veszprémbe, Zánkára, Nagyvázsonyba vagy éppen a Kőtengerhez. Miközben a család felfedezi a Balaton északi partját, ötleteket kapunk, mit érdemes meglátogatni, hova érdemes elmenni. Hogy a Balaton nemcsak strandolás és lángos, hanem sátrazás, bringatúra, kilátók, múzeumok, parkok vagy éppen Kékszalag vitorlásverseny, állatkert, barlang. Kultúránk, történelmünk szerves része a tó és környéke, nekem pedig olvasás közben kicsit össze is szorult  a szívem, mennyire kevéssé ismerem, és attól tartok, hogy az átlagember is hasonlóan keveset tud róla. Bartos Erika Brúnó sorozata éppen ezért nagyszerű vállalkozás: ugyan elsődlegesen gyerekeknek íródott, de általa felnőttek is széleskörű ismeretekre tesznek szert. Ahogy Budapestet megszerette a Brúnó Budapesten sorozat olvasója, úgy lesz rajongója a Balatonnak, ha megismeri a szerző ezen másik sorozatát.

Azt szeretem a sorozat egyes részeiben, hogy nem egyszerűen száraz tényeket igyekszik közölni rajzos formában. Brúnó családjának életén keresztül közelít mindenhez: láthatjuk őket reggel, készülődés közben, kirándulás közben, a vacsoránál. Nagyszülőket látogatnak, apák és fiaik fiús napot tartanak és sátrazni mennek. Szép példányka érzem - vagy csak én képzelem túl ezt az egészet -, ahogyan Bartos Erika megmutatja, hogyan tudnak a különböző generációk részesei lenni egymás éltének és hogy nemcsak a családi, de a baráti kapcsolatok is mennyire fontosak a társas kapcsolatokban. A másik dolog, ami számomra kiemelkedővé teszi a kötetet, az a Balaton "négyévszakosítása". Ha valaki nem a tónál lakik vagy nincsen éppen hétvégi háza a Balatonnál, hajlamos legnagyobb tavunkra egyfajta nyári szórakozásként tekinteni. Ez a könyv pedig leszámol ezzel a gondolkodással. A Balaton inden órában, minden nap, minden héten és hónapban; minden évszakban csodaszép. Minden alkalommal sok-sok lehetőséget kínál a kikapcsolódásra, legyen szó természeti vagy építészeti kincsekről vagy szervezett eseményekről.

Végezetül szeretnék rámutatni a kötet egy nagyon fontos, mondhatni filozófiai mélységére is. Az alapkérdés egyszerűnek tűnik, de a látszat néha csal: ki hogyan eszi a tejbegrízt? Ne nevessen senki, halálosan komoly kérdésről van szó. Lackó és Brúnó ugyanis ebben más véleményen vannak, de szerencsére barátságukat ez nem befolyásolja.

Köszönöm a Móra Könyvkiadó kedvességét, Brúnó balatoni kalandjainak kötetei nagy becsben tartva könyvespolcon ékei, amiket még sokszor fogok a kezembe venni, fellapozni.

A kötetet keressétek a kiadó honlapján, ha felkeltettem iránta az érdeklődéseteket.

Podonyi Hedvig: Kitűnők

A 13. századtól az 1970-es évekig bezárólag 34 nagyszerű nőt ismerhetünk meg a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent kötetben, mely külön előnyének érzem, hogy az Öregbetűs könyvek sorozatban jelent meg, tehát azok is élvezettel lapozhatják, akiknek a látása megromlott, így kisebb betűket már nem tudnak – vagy csak nehézséggel – elolvasni.

Slachta Margit kapcsán találkoztam először a könyvvel, akkor csak az ő fejezetét olvastam el, majd idén februárban elkezdtem az elejétől megismerkedni valódi példaképeinkkel.

A könyv – nyilvánvalóan terjedelmi okok miatt – nem tud teljes, valóban átfogó, részletekbe menő képet adni az egyes nőkről, de a legfontosabb ismereteket begyűjthetjük róluk, hogy aztán tovább olvashassunk azokról, akik igazán megragadják érdeklődésünket. Nagyon hasznos olvasmánynak gondolom ezt a kiadványt, mert általános műveltségünket szélesíti, tágítja ismereteinket, és már fogjuk tudni, ki volt Szenes Hanna, ha leülünk a róla elnevezett parkban, vagy éppen fel fogjuk tudni idézni, mit olvastunk Salkaházi Sáráról, miközben a róla elnevezett rakparton sétálunk.

Jó szívvel ajánlom nektek a kiadó kötetét, megérdemli, hogy olvassuk.

A Fekete Sas Kiadó könyveit keressétek a kiadó honlapján.

Turbuly Lilla: Pestre fel!

2022-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál Turbuly Lilla Pestre fel! című ifjúsági regénye, ami remek olvasmány volt a számomra, és sokaknak tudom ajánlani. Sok szempontból lehet vizsgálni ezt a regényt, szerintem nagyon összetett történet a szerző kötete.

Elvált szülők gyerekének lenni talán akkor is nehéz, ha a szülők jóban maradnak egymással. Bogi és Isti élete pedig az elmúlt két évben ebben a felfordulásban telt. édesanyjukkal maradtak, édesapjuk Budapestre költözött. Közben az édesanyjuk hozzáment egy másik férfihoz, Lali bához, és várandós volt az ikrekkel. És akkor kitalálják, hogy a két gyerek költözzön az apjukhoz Pestre, amíg az ikrek meg nem születnek illetve párhónaposak nem lesznek. Hiszen nincsen, aki vigyázzon rájuk. És akkor kiszakítják őket a megszokott közegükből: költözés Pestre az apjukhoz, új iskola, idegen gyerekek, idegen környezet.

Az már meg se lepett, hogy Bogit csúfolják páran (szerencsére azonban lesz egy barátnője az osztályban, Zorka), Isti pedig mindig magányosan gubbaszt az osztályteremben, mert nincsenek barátai. De – őszinte leszek – azt egyenesen felháborítónak tartottam, hogy Boginak innentől elveszett a gyerekkora. Csak egy házvezetőnő-szakács-gyerekvigyázó volt az apja mellett, aki képtelen volt még arra is, hogy normálisan kimosson vagy úgy hazavigye Istit az iskolából, hogy ne veszítse el a tornazsákot. És ha nem lenne elég mindez, még a szerencsétlen apját is folyton Boginak kellett vigasztalnia, ha az kétségbeesett, hogy „milyen rossz apa vagyok, nem tudok rátok rendesen vigyázni, stb…”.

Nem tudtam szimpatizálni sem a két gyerek anyjával, de az apjával sem, de még Lali bával sem igazán. Hiába volt egyszer-egyszer egy kicsit pozitív megnyilvánulása az anyának, nem tudta belopni magát a szívembe.

Sokkal fontosabb felnőtt szereplők voltak a regényben a többiek: Jutka néni, Ildikó, Zsuzsi vagy Karcsi bácsi. Folyton úgy éreztem, hogy Bogi életéhez ők sokkal többet tesznek hozzá, mint a szülei, sokkal inkább számíthat rájuk, mint a szüleire.

Isit meg hát igazi színfolt volt a kötetben, bár én nyolcvanszor agyvérzést kaptam volna egy ilyen örökmozgó, viháncoló, virgonc, sokbeszédű kisgyerektől, de ettől függetlenül nagyon megszerettem őt már pár oldal után. Talán éppen azért, mert Isti ilyen kisfiú, volt szívbemarkoló a jelenet, amikor Bogi meglátja őt az osztályteremben, félrehúzódva, egyedül, szótlanul.

Izgalmas volt a színjátszós szál is, ahogyan Bogi kedvet kap ahhoz, hogy megpróbálkozzon vele, és látjuk ahogyan fejlődik a személyisége a hetek, hónapok alatt. A kislány sok megerősítést kapott a színjátszók vezetőitől, Zsuzsitól és Karcsi bácsitől, és ez nagyon jó volt. Mindenkinek szüksége van a pozitív visszacsatolásokra, Bogi ezt megkapta tőlük, majd Ildikótól, Zorka anyukájától is.

Szóval vannak ebben pozitív felnőtt karakterek is szerencsére, de hiszen a világ amúgy sem csak jó vagy rossz, ahogy mi sem csak rossz emberekkel találkozunk életünkben. Szerencsére.

A gyerekek közötti dinamika is jól volt ábrázolva, ahogyan kialakulnak ilyen-olyan kapcsolatok a színjátszósok között.

Több epizódot is nagyon a szívembe zártam (mindben Bogi és Zoli szerepelt :-)), de imádtam, ahogyan Bogi kiállt magáért, amikor Szilvi parasztcsaládból származónak nevezte őt.

Egyszóval kiváló volt Turbuly Lilla regénye, szerintem újraolvasós, még szerencse, hogy tavaly megvettem, így bármikor levehetem otthon a polcról. Sok gyereknek a kezébe adnám, hogy olvassa el, lássa, egyfelőle, hogy nincsen egyedül a problémáival, másrészt ő is fejlődhessen, ahogyan Bogi is a történetben, de sok felnőttnek is a kezébe nyomnám, hogy lássák, mit művelnek a gyerekeikkel.