2022-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál Turbuly Lilla Pestre fel! című ifjúsági regénye, ami remek olvasmány volt a számomra, és sokaknak tudom ajánlani. Sok szempontból lehet vizsgálni ezt a regényt, szerintem nagyon összetett történet a szerző kötete.
Elvált szülők gyerekének lenni talán akkor is nehéz, ha a szülők jóban maradnak egymással. Bogi és Isti élete pedig az elmúlt két évben ebben a felfordulásban telt. édesanyjukkal maradtak, édesapjuk Budapestre költözött. Közben az édesanyjuk hozzáment egy másik férfihoz, Lali bához, és várandós volt az ikrekkel. És akkor kitalálják, hogy a két gyerek költözzön az apjukhoz Pestre, amíg az ikrek meg nem születnek illetve párhónaposak nem lesznek. Hiszen nincsen, aki vigyázzon rájuk. És akkor kiszakítják őket a megszokott közegükből: költözés Pestre az apjukhoz, új iskola, idegen gyerekek, idegen környezet.
Az már meg se lepett, hogy Bogit csúfolják páran (szerencsére azonban lesz egy barátnője az osztályban, Zorka), Isti pedig mindig magányosan gubbaszt az osztályteremben, mert nincsenek barátai. De – őszinte leszek – azt egyenesen felháborítónak tartottam, hogy Boginak innentől elveszett a gyerekkora. Csak egy házvezetőnő-szakács-gyerekvigyázó volt az apja mellett, aki képtelen volt még arra is, hogy normálisan kimosson vagy úgy hazavigye Istit az iskolából, hogy ne veszítse el a tornazsákot. És ha nem lenne elég mindez, még a szerencsétlen apját is folyton Boginak kellett vigasztalnia, ha az kétségbeesett, hogy „milyen rossz apa vagyok, nem tudok rátok rendesen vigyázni, stb…”.
Nem tudtam szimpatizálni sem a két gyerek anyjával, de az apjával sem, de még Lali bával sem igazán. Hiába volt egyszer-egyszer egy kicsit pozitív megnyilvánulása az anyának, nem tudta belopni magát a szívembe.
Sokkal fontosabb felnőtt szereplők voltak a regényben a többiek: Jutka néni, Ildikó, Zsuzsi vagy Karcsi bácsi. Folyton úgy éreztem, hogy Bogi életéhez ők sokkal többet tesznek hozzá, mint a szülei, sokkal inkább számíthat rájuk, mint a szüleire.
Isit meg hát igazi színfolt volt a kötetben, bár én nyolcvanszor agyvérzést kaptam volna egy ilyen örökmozgó, viháncoló, virgonc, sokbeszédű kisgyerektől, de ettől függetlenül nagyon megszerettem őt már pár oldal után. Talán éppen azért, mert Isti ilyen kisfiú, volt szívbemarkoló a jelenet, amikor Bogi meglátja őt az osztályteremben, félrehúzódva, egyedül, szótlanul.
Izgalmas volt a színjátszós szál is, ahogyan Bogi kedvet kap ahhoz, hogy megpróbálkozzon vele, és látjuk ahogyan fejlődik a személyisége a hetek, hónapok alatt. A kislány sok megerősítést kapott a színjátszók vezetőitől, Zsuzsitól és Karcsi bácsitől, és ez nagyon jó volt. Mindenkinek szüksége van a pozitív visszacsatolásokra, Bogi ezt megkapta tőlük, majd Ildikótól, Zorka anyukájától is.
Szóval vannak ebben pozitív felnőtt karakterek is szerencsére, de hiszen a világ amúgy sem csak jó vagy rossz, ahogy mi sem csak rossz emberekkel találkozunk életünkben. Szerencsére.
A gyerekek közötti dinamika is jól volt ábrázolva, ahogyan kialakulnak ilyen-olyan kapcsolatok a színjátszósok között.
Több epizódot is nagyon a szívembe zártam (mindben Bogi és Zoli szerepelt :-)), de imádtam, ahogyan Bogi kiállt magáért, amikor Szilvi parasztcsaládból származónak nevezte őt.
Egyszóval kiváló volt Turbuly Lilla regénye, szerintem újraolvasós, még szerencse, hogy tavaly megvettem, így bármikor levehetem otthon a polcról. Sok gyereknek a kezébe adnám, hogy olvassa el, lássa, egyfelőle, hogy nincsen egyedül a problémáival, másrészt ő is fejlődhessen, ahogyan Bogi is a történetben, de sok felnőttnek is a kezébe nyomnám, hogy lássák, mit művelnek a gyerekeikkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése