Augusztus 23-a a Totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja

Európában augusztus 23-a a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja. Az EU-országok igazságügyi miniszterei 2011 júniusi luxembourgi tanácskozásukon fogadták el a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozatai előtt fejet hajtó dekrétumot.

A 2008 júniusában, Prágában tartott Európa lelkiismerete és a kommunizmus című nemzetközi konferencia megnyitóbeszédében Václav Havel volt cseh államfő kijelentette: "Európa rendkívüli felelősséget visel a nácizmusért és a kommunizmusért, azért a két totalitárius rendszerért, amelyek ezen a földrészen születtek". A konferencia résztvevői javasolták, hogy augusztus 23-át nyilvánítsák a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává.

2008 szeptemberében magyar, észt, brit, német és lett képviselők hasonló értelmű nyilatkozattervezetet terjesztettek az Európai Parlament (EP) elé. Az EP 2009 áprilisában állásfoglalást szavazott meg a totalitárius rendszerekről, és ebben javasolták az emléknap megtartását.

Végül magyar−lengyel−litván kezdeményezésre, az EU-országok igazságügyi miniszterei 2011 júniusi luxembourgi tanácskozásukon fogadták el a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozataira emlékező dekrétumot, és egyben az 1939-ben Moszkvában megkötött Molotov–Ribbentrop-paktum – más néven Hitler−Sztálin paktum – aláírásának napját, augusztus 23-át, a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapjává nyilvánították. A dokumentum elfogadásával az Európai Unió lépést kívánt tenni a közös európai múlt tudatának és a kollektív emlékezet erősítéséért.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Totalit%C3%A1rius_diktat%C3%BAr%C3%A1k_%C3%A1ldozatainak_eur%C3%B3pai_eml%C3%A9knapja

http://mult-kor.hu/20110823_a_totalitarius_diktaturak_aldozatainak_nemzetkozi_emleknapja

Könyvajánló:

• Boyne, John: A csíkos pizsamás fiú. Ciceró Kiadó, Budapest 2007.   
• Csapodi Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Vince Kiadó, Budapest 2011.
• Deaglio, Enrico: A jótett egyszerűsége : Giorgio Perlasca története. Osiris Kiadó, Budapest 1997.
• Dénes Magda: Égő kastélyok: Egy gyermek élete a háború alatt. Minerva Kiadó, Budapest 2011.
• Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években. Magánkiadás 1995.
• Kas, Ya’aqob: Az előítélettől a tömeggyilkosságig : Az antiszemitizmus története 1700-1933 között. Osiris Kiadó, Budapest 2001.
• Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért. Magvető Kiadó, Budapest 1990.
• Koren, Yehuda: Lélekben óriások voltunk : A Liliputi Társulat különös története. Európa Kiadó, Budapest 2006.
• Molla, Jean: Sobibor : Az elhallgatott múlt. Ciceró Kiadó, Budapest 2008.
• Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auscwitz-i krematóriumban. Magyar Lajos Alapítvány, Budapest 2003.
• Pécsi Katalin (összeáll.): Sós kávé : Elmeséletlen női történetek. Novella Kiadó, Budapest 2007.
•  Pelle János: Antiszemitizmus és totalitarizmus. Jószöveg Műhely, Budapest 1999.
• Ságvári Ágnes: Tanulmányok a magyarországi holokauszt történetéből. Napvilág Kiadó, Budapest 2002.
• Schlink, Bernhard: A felolvasó. Helikon Kiadó, Budapest 2000.
• Sem-Sandberg, Steve: Azok a szegény lódziak. Magvető Kiadó, Budapest 2014.
• Székely Béla: Az antiszemitizmus és története. Tabor, Budapest 1936.

• Bayerné Sipos Mónika [írta]: Egy geresdlaki sváb lány szenvedései a Gulágon. Szerző, Pécsvárad 2017.
• Fraedrich, Käthe: Nők a Gulagon. Canissa, Nagykanizsa 2002.
• Galgóczy Árpád: Magyarok a Gulág haláltáboraiban. Valo-Art, Budapest 2007.
• Gereben Ágnes: Beszélgetések a GULÁGról. Helikon Kiadó, Budapest 2008.
• Krausz Tamás (szerk.): Gulag – A szovjet táborrendszer története. Pannonica Kiadó, Budapest 2001.
• Menczer Gusztáv: A Gulág rabtelepei – a bolsevizmus népirtásának színtere. Századvég Kiadó, Budapest 2016.
• Miklós Péter (szerk.): Mindennapok a Gulágon. Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ – Emlékpont, Hódmezővásárhely 2017.
• Rózsás János: Gulag lexikon. [Magánkiadás], Nagykanizsa 2008.
• Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény. Maxim Könyvkiadó, Szeged, 2012.
• Szolzsenyicin, Alekszandr: A Gulag szigetvilág, 1918-1956 –szépirodalmi tanulmánykísérlet. Európa Kiadó, Budapest 2009.
• Szolzsenyicin, Alekszandr: Ivan Gyenyiszovics egy napja. Európa Kiadó, Budapest 2013

Munka után a Goldberger Textilipari Gyűjteményben

Pénteken, munka után mentem el a Lajos utcába, a III. kerületbe, hogy meglátogassam a Goldberger Textilipari Gyűjteményt, amely a nagy múlt család és textilgyára történetét dolgozza fel. az egész ott kezdődött, hogy nem írtam fel a pontos címet, így a térképre visszaemlékezve indultam meg. A Lajos utcában megkérdeztem egy portásszerű alakot, hogy itt van nem messze a múzeum, és ezt keresem. Azt mondja, már volt, aki ugyanezt a múzeumot kereste, és őt kérdezte, úgyhogy biztosan itt van nem messze, de ő aztán nem tudja. Tettem pár métert, és azt mondja: de ez az egész tömb maga a Goldberger gyár volt korábban, úgyhogy itt van ám!
Megköszöntem, tovább mentem. Megcsodáltam egy emléktáblát egy régi ház falán, és bekanyarodtam a Perc utcába, de még mindig sehol a múzeum. A víz persze csurgott rólam ezerrel. Ekkor csak elővettem a mobilt, és a térképen beírtam a múzeum nevét, reménykedve, hogy cím nélkül is kiadja. Szerencsém is volt, csak nem értettem, hogy ha elmentem mellette, miért nem láttam? Jah, de. Az a ház volt, aminek a falán az emléktábla volt.
Megveregettem a vállamat, és a melegtől kimerülve beléptem a múzeumba, ahol szerencsére kellemes volt az idő, és kedvesek voltak az alkalmazottak is. Miután majdnem levertem valamit a pulton, gyorsan bepakoltam az egyik ruhatári szekrénybe a holmim nagy részét, csak a táskám maradt nálam.

Már az első terem lenyűgözött, ahol a család és a gyár történetének kezdeteit illetve magát a kékfestést mutatták be.
Ahogy haladtam előre az időben, egyik teremről a másikra, hát az nagyszerű élmény volt. A múzeum abszolút interaktív. Lehet nyomdázni kékfestő mintákkal, van filmfelvétel, amit meg lehet néni-hallgatni, használnak mindenféle más - sokat ki sem próbáltam -, lehet "interaktívan" színezni is modelleken ruhákat... Szóval fantasztikus volt. Gyerekeknek is élvezetes lehet, de persze nem a nagyon kicsiknek.
A múzeum gyönyörű, színvonalas és modern kialakítású. Habár kívülről az ember simán elmegy mellette, ha nem figyel (mint én is :-)), érdemes figyelni, hogy megtaláljuk.

A szívem szakadt meg Buday-Goldberger Leó sorsát olvasva-megtudva. Bárcsak-bárcsak... ha Hrabalnál olvasok ilyet, az ő hrabal-i stílusában előadva, biztosan mosolyogtam volna rajta. De így... elszomorodtam.

Sokkal több időre lett volna szükség, hogy mindent alaposan megnézhessek, elolvashassak, kipróbálhassak. Itt valóban el lehet tölteni akár kétszer ennyi időt is, mint amennyit én itt töltöttem, pedig az is nagyjából másfél-két óra volt.

A Goldberger gyár 1997-ben zárta be végleg kapuit, véget ért egy több, mint kétszáz éves, nagyszerű gyár története.
A Goldberger-gyár egykor... és ma...

A látogatás végén megvettem a kiállítás katalógusát, és a Buday-Goldberger Leó életét bemutató könyvet. Mivel közel voltam az Árpád-hídhoz, sétálni kezdtem, így került az utamba a Kehly Vendéglő, ami jól is jött, mert szerettem volna egy kávét és egy üdítőt - beültem tehát.

Néhány méterre van a Vendéglőtől Krúdy szobra, és az épület, ahol az író lakott Óbudán - ez ma a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak ad otthont. Ide is szeretném majd elmenni, mert biztosan nagyon izgalmas.

Kellemes volt ez a pénteki délután, még akkor is, ha munka után került rá sor, és nagyon elfáradtam.

Források és ajánlott irodalom:

• GOLDBERGER Textilipari Gyűjtemény http://www.textilmuzeum.hu/#
• Buday-Goldberger Leó https://hu.wikipedia.org/wiki/Goldberger_Le%C3%B3
• Goldberger gyár Óbudán http://egykor.hu/budapest-iii--kerulet/goldberger-gyar-obudan/2998
• A Goldberger-ház http://osaarchivum.org/index.php?option=com_content&view=article&id=71&Itemid=134&lang=hu
• A gyár volt az élete - Goldberger Leó http://mandarchiv.hu/cikk/4071/A_gyar_volt_az_elete__Goldberger_Leo
• Guba Ildikó: A halál nem volt program. Buday-Goldberger Leó élete. Óbudai Múzeum, Budapest 2015. 148 p. ISBN 9789631209969

Látogatás a Vasarely Múzeumban

A múzeum kertje

„…A budapesti Vasarely Múzeum gyűjteményét Victor Vasarely 1982-ben adományozta a fővárosnak. A múzeum harminc éve, 1987-ben nyitotta meg kapuit a közönség előtt. A több mint négyszáz egyedi és sokszorosított alkotásból álló gyűjtemény alapos áttekintést nyújt a művész életművéről a korai, még Magyarországon készült akadémikus rajzoktól és reklámgrafikáktól a hatvanas-hetvenes évekből származó op art művekig és plasztikai munkákig.
[…]
Az állandó gyűjtemény anyagát ezúttal kölcsönzött művekkel is kiegészítjük. A művész budapesti kapcsolataira fókuszálva a kiállítás alapos részletességgel bemutatja azt a korai rövid, de meghatározó periódust, amit Vasarely Bortnyik Sándor Műhely nevű iskolájában töltött 1929 és 1930 között. Ez az iskola volt az alapja a későbbi párizsi éveknek és kiindulópontja a világhírnevet hozó op-art és kinetikus műalkotásoknak. A Bauhaus-elveken alapuló progresszív szellemiségű iskola dokumentumai révén a látogató betekinthet a művészt körülvevő multimediális közegbe is. Bortnyik Műhelyének építészeti elveken alapuló oktatását a mesterekre vonatkozó részletes dokumentáció szemlélteti.

További különlegesség, hogy bemutatunk 13 db-ot azok közül a sokszorosított grafikák közül, melyeket Vasarely 1968-ban adományozott a Szépművészeti Múzeumnak (118 db). Ezeket utoljára 1969-ben láthatta a közönség, azóta nem voltak kiállítva.”

2017. június 20-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt ismét a Vasarely Múzeum. Az egyéves felújítás során megújult az épület, és ez idő alatt új állandó kiállítási koncepció is született. Ezt a közel 150 kiállítási tárgyból álló kiállítást lehet megtekinteni a múzeum termeiben.

Mellette egy időszaki kiállítás is látogatható június 22-e és szeptember 30-a között: az OSAS Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület tagjai tartottak rendszeres kiállításokat a múzeumban, amely a rekonstrukció egy éve alatt szünetelt. „A Múzeum újranyitása alkalmából kezdetnek most az Egyesület alapító és új, valamint tiszteletbeli külföldi tagjainak 2016-17-ben készült munkáiból mutatnak be válogatást, kiegészítve régebbi, kevéssé ismert művekkel és a tagok most készült harmadik Piéce Unique 2016-17 című egyedi grafikai lapokat tartalmazó mappájával.”

OSAS Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület

OSAS Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület

A múzeum első részében állítottak emléket a korábban már említett Bortnyik Sándornak és a Műhelynek, ahol Vasarely is tanult.

Bortnyik Sándor művészeti tanulmányait 1913-ban kezdte Kernstok Károly, Vaszary János és Rippl-Rónai József szabadiskolájában. Kassák Lajos első követőinek egyike, linómetszetei már 1918-tól megjelentek a Ma című folyóiratban. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, itt készült az a grafikai mappa, amelyet Kassák a konstruktivizmus egyik programadó alkotásának tartott. 1922-ben szakított Kassákkal, Weimarba költözött, ekkoriban került kapcsolatba a Bauhaus elveivel. Hazatérése után a Zöld Szamár avantgárd színház alapító tagja, írója, díszlettervezője lett. A húszas években számos nívós plakátot rajzolt reklámcélokra. 1928-ban iskolát nyitott, a Műhelyt, melyhez a Bauhausban szerzett tapasztalatok jelenthettek mintát, tanítványai között volt Victor Vasarely is. 1947-től tanított az Iparművészeti Főiskolán, és ez évtől a Szabad Művészet című folyóirat főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1949-1956 között a Képzőművészeti Főiskola főigazgatója volt.

Én most voltam először a Vasarely Múzeumban, egy hirtelen felbuzdulásra indultam neki, és örülök, hogy megtettem. :-) Rájöttem például, hogy általános iskolás koromban mennyire hatott rám Vasarely munkássága – és nem is emlékeztem rá. Szerettem ezt a geometrikus – térbeli ábrázolást, akkoriban mindig vonalzó volt a kezemben, ceruza és rajzlap. :-) Beszélgettem az egyik teremőr lánnyal, és ő elmesélte, hogy a gyerekek mindannyian imádják a művész alkotásait – sok iskolás csoportot fogadnak a múzeumban.
Érdemes tehát ellátogatni a Vasarely Múzeumba, amely a kiváló elhelyezkedésének köszönhetően könnyen megközelíthető, és a környéken – a kiállítás meglátogatása előtt vagy után – kellemes sétát lehet tenni.

Vasarely Múzeum honlapja: http://vasarely.hu/hun

Források:
•    Bortnyik Sándor http://www.kieselbach.hu/muvesz/bortnyik-sandor_346
•    Bortnyik Sándor https://hu.wikipedia.org/wiki/Bortnyik_S%C3%A1ndor
•    Bortnyik Sándor: Zöld szamár http://mek.oszk.hu/04800/04843/html/eletrajz.htm
•    Egy kép és a hátoldala – Bortnyik Sándor: Alakok, 1924. http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/egy_kep_es_a_hatoldala__bortnyik_sandor_alakok_1924.1362.html?pageid=-1

Könyvajánló:
•    Borbély László (a kiállítást rend. és a katalógust összeáll.): Bortnyik Sándor emlékkiállítása : Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1977. március-június. Népművelési és Propaganda Iroda, Budapest 1977.
•    Borbély László: Bortnyik. Corvina Kiadó, Budapest 1971.
•    D. Fehér Zsuzsa - Pogány Ö. Gábor: Magyar festészet a XX. században. Corvina Könyvkiadó, Budapest 1975.
•    Hevesy Iván: Az új művészetért. Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1978.
•    Körner Éva: Bortnyik Sándor. Corvina Könyvkiadó, Budapest 1975.
•    N. Pénzes Éva, Pogány Ö. Gábor (a kiáll. rend. és a katalógust összeáll.): Bortnyik Sándor kiállítása : Budapest 1969. márc. - ápr. [S.n.], Budapest 1969.
•    Oelmacher Anna: A szocialista képzőművészet nyomában. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1975.
•    Passuth Krisztina: Magyar művészek az európai avantgarde-ban 1919-1925. Corvina Könyvkiadó, Budapest 1974.