2021-ben először...

 - rendeltem először közvetlenül könyvkiadótól könyvet

- találkoztam @Fallen_Angel-lel

- látogattam meg Mangót

- látogattam el a Camponába

- néztem meg moziban a Dűne filmet

- vettem részt @papeerzsepi születésnapi összejövetelén

- láttam A padlást a Vígszínházban

- vettem részt read-a-thon-on

- kezdtem el booktuberek videóit nézni

- vettem meg és olvastam el olyan könyvet, amit booktuberek ajánlottak a videóikban

- jártam annyit a Bel Frit-be, hogy amikor egyszer ősszel megjelentem náluk a Duna Plazaban, meg se szólaltam, a lány már kérdezte is, azt kérem e, amit szoktam. :-D

- voltam ideiglenes befogadója macskának

- harapta szét a karomat (az ideiglenesen befogadott) macska

- árusítottam könyvet a könyvhéten

 - találtam macskákat a kukatárolóban

- rendeltem a bonprix oldaláról

- lettem covidos

- kaptam covid-oltást

Igyekeztem átgondolni, biztosan van, amiket kihagytam, de ennyi jutott eszembe tizenkét óra gondolkodás alatt. :-)

Kerstin Lundberg Hahn: Szerencsesüti

Az évem egyik meghatározó és egyik legjobb élménye volt ez a regény, amiért ezúton is hálás vagyok a Cerkabella Kiadónak, amiért recenzióba megkaphattam. Ismeritek azt az érzést, amikor reggel hatkor elkezditek a könyvet, belemerültük, mert habár gyerekkönyv, de nagyon jó, és egyszercsak egy fura zajra lesztek figyelmesek, és leesik nektek, hogy ti nevettek hangosan? Na, ez a könyv ilyen. Pontosan ilyen.

Kerstin Lundberg Hahn nevével most találkoztam először, és ez volt a szerzőtől az első olvasásom, de már a többit is akarom, a legkisebb tétovázás nélkül. :-D A Szerencsesüti Oscar története, akinek nem egyszerű az élete. Édesapja, Edvard nagyon ciki. Operaénekes szeretett volna lenni, de nem vették fel, így most gitárokat készít, ami nem is lenne baj, de bárhol képes hangosan dalra fakadni, ahol véleménye szerint jó az akusztika, tekintet nélkül Oscar véleményére. A fiú édesanyja, Lotta fodrász, amivel szintén nem lenne gond, csakhogy ő meg állandóan táncolna. És táncol is! A legkevésbé ciki a nagymama, aki szimplán rettenetesen nagyot hall, és csak ritkán hordja a hallókészüléket, mert saját véleménye szerint remekül olvas szájról. Kár, hogy csak szerinte van így.

Egy este, amikor a család egy kínai étteremben vacsorázik, Oscar a tulajdonos kislányától, Biétől egy szerencsesütit kap az alábbi szöveggel: Mondd ki a leghőbb kívánságod, és teljesülni fog. Na, ebből lesz a kalamajka! De még milyen kalamajka! Az olvasó sokszor a hasát fogja a nevetéstől, és ez nem afféle udvarias mosoly, amivel megtiszteljük a kiadót, vagy épp óvatos bazsalygás, esetleg halk nevetés. Nem, ez bizony az igazi, szívből jövő kacagás, ami megállíthatatlanul hömpölyög, és nehéz abbahagyni. Éppen emiatt szigorúan tilos a könyvet tömegközlekedési eszközön, iskolai tanórán suttyomban, munkahelyen, amíg a főnök nem figyel oda vagy más, veszélyes helyzetekben olvasni. Csak és kizárólag otthon olvassuk, vagy olyan helyen, ahol nem néznek ránk furcsán vagy rosszallóan, ha felkacagunk.

Akiket pedig, hozzám hasonlóan, elvarázsol Oscar és családjának, valamint barátainak története, már elolvashatja a történet következő részét, a Mandulaszív című kötetet is.

A szerző mindkét könyvét meg tudjátok rendelni a kiadó honlapján. :-)

Kertész Erzsi: Éjszakai kert

Ezt a könyvet már a tapintása is különlegessé teszi: olyan, mintha mindig fogtuk volna, barátságosan, finoman simul a kezünkbe a könyv a borító egyedi anyagával, az élményhez pedig rendkívül sokat ad a Rezzenéstelen Pillantású Macska, ahogyan rezzenéstelen pillantását ránk szegezve néz minket a borítóról.

Itt jegyzem meg halkan és szinte mellékesen, hogy a Cerkabella Kiadó honlapján nemcsak a könyvet lehet megvásárolni, de meg lehet venni, a Rezzenéstelen Pillantású Macska képével díszített vászontáskát is.

Az Éjszakai kert olyan hely, ahová nem megy jószántából az ember. Sőt, leginkább az utcát is elkerüli, aminek a végében az Éjszakai kert található. Teóriának és Tódornak, a város legjobb detektívjeinek azonban nincsen más válsztása, ha meg akarják oldani Senora Cupapanas eltűnt kerti tavának rejtélyét, mint hogy belépnek a kertkapun, ami mögött titokzatos lények és izgalmas kalandok várnak rájuk Noxnoktisz kalauzolásában.

 

A misztikus lényekkel teli misztikus regényben Noxnoktisz végigkíséri a látogatókat - bocsánat, nyomozókat - az egész kerten, miközben különféle történeteket oszt meg velük a kert lakóiról. Főhőseink figyelnek és fülelnek, fülelnek és figyelnek, Tódor még jegyzetel is, de hogy milyen eredménnyel zárul a kertlátogatás, azt nem árulom el, maradjon végtére valami az olvasónak is, ha úgy dönt, hogy szeretné elolvasni a könyvet és megismerkedni a Hazudós Lánnyal, Azakivel és a többi lakóval. A regényt Zsoldos Réka illusztrációi díszítik, ékeiként a regénynek.

Csakhogy nemcsak az illusztrációk mesések, és nemcsak a történet varázslatos, hanem a szerző, Kertész Erzsi is, akinek tollából ez a regény megszületett, és aki többéves tapasztalatának segítségével megalkotta nekünk az Éjszakai Kert világát és teremtményeit.

Nagyon köszönöm a Cerkabella Kiadónak, hogy recenziós kötetet kaphattam a könyvből, amit macskarajongóként különösen nagy becsben fogok tartani.

Antika és Lopez vállalkozik

Ha kávérajongó vagy és szereted a humoros történeteket, ez a könyv pont neked íródott! A Cerkabella Kiadó először 2016-ban adta Kertész Erzsi állati könyvét, az Állat Kávézoo-t, majd 2021-ben ismét megörvendeztetett bennünket azzal, hogy újra kapható lett Antika és Lopez kávézójának története. A két antilop nagy fába vágta a fejszéjét, amikor kávézót nyitott a dzsungel szélén, de meglepő módon sikeres a vállalkozásuk. Ebben a kis kötetben a kávézó látogatóinak történetét ismerhetjük meg, telistele humorral és vidámsággal. Szerencsés vagyok, mert az utóbbi időben több olyan könyv is a kezembe került, amin kifejezetten jól szórakoztam, ami jól tud esni a téli, szürke napokon. Az igényes kivitelű kis könyvnek már az egyedi anyagú borítója és annak vidám színvilága is felkelti a figyelmet, a magam részéről kifejezetten imádom a két könyv borítóját, a könyv történetei pedig folyamatosan jókedvre hangoltak olvasás közben. Antika és Lopez vállalkozása a kezdeti zökkenőktől eltekintve beindul és jól is alakul, érdekes látogatóktól sem mentes a kávézó, de a kötet zamatát Antika, a kissé butácska, hebehurgya, csetlő-botló (és még sorolhatnám) antilop adja, aki olyan szeretetreméltó, hogy az olvasónak nem lehet miatta még bosszankodni sem, pedig Lopeznek néha nincsen egyszerű dolga.

Olyan ez a könyv, mint egy falat kenyér; ha valami könnyed, jópofa könyvre vágytok - vagy ti, vagy a gyerekek - javaslom, próbálkozzatok meg az Állat Kávézoo-val, azt hiszem, nem fogtok csalódni. Nekem talán a Futóhomok Rt. című történet tetszett a legjobban, ahol a részvénytársaság tagjai, mind struccok, tartják a kávézóban éves állásukat.

A történet folytatásában barátainkat már egy újabb vállalkozás beindításánál látjuk viszont, megnyitják a Tomátót, ahol mind, akik beköltöznek a parkba, a nagy, közös boldogság elérésén fáradoznak. És ha már tomátó, persze van paprika is, kifejezetten Antika miatt. Az előző kötetből megismert két barátot követi Tigris is, aki itt animátori szerepben kap lehetőséget a bizonyításra, ami feladatot becsülettel el is lát.

Amíg az első kötet minden lapját végigszórakoztam, ebben a második könyvben kicsit megkopva éreztem a humort és a történetek különlegességét; picit fakóbbak voltak a kalandok, de persze nem lehet egy sorozat minden kötete egyforma, az olvasó akaratlanul is összehasonlít. A szerző nyitva hagyta a lehetőséget a folytatásra, és a magam részéről nagyon kíváncsian várom, milyen vállalkozásba kezd legközelebb a két antilop, és milyen szerepbe látjuk újra viszont Tigrist.

Köszönöm a kiadónak, hogy elolvashattam Antika és Lopez vállalkozásainak történetét a recenziós példányok segítségével. A könyvek a kiadó honlapján is megvásárolhatóak.

Mészöly Ágnes: A kupolák titka

Mészöly Ágnes regénye, A kupolák titka számomra benne van az utóbbi pár év legjobb ifjúsági regényei között. A szellemek, a mágia, a fantasy műfaja - mindez egy ifjúsági regényben; nos ki kellett lépjek a komfortzónámból és nyitott elmével közelednem a könyvhöz, mivel ritkán olvasok a fantasy múfajából és eddig a szellemek és a mágia is ritkán környékezett meg. Megérzésem azonban nem csalt, hogy nekem ezt muszáj olvasnom, így egy hatalmas élménnyel és egy remek történettel gazdagodtam, hála a Cerkabella Kiadónak, akiknek ezúton is köszönöm a recenziós példányt.

Különösen izgalmassá tette a történetet, hogy helyszínéül az írónő Magyarországot választotta. A fiatalok elsősorban Budapesten mozognak, de felbukkan Pécs és Sopron is, méghozzá egészen különleges módon. A történet számomra frissítőleg hatott, a szerző jól ötvözte az ifjúsági regényt a fantasyvel, és éppen a kellő mennyiségű volt a politika, csak amennyit a történet megkívánt. A valós időben játszódó kalandok aktuálisak, egy olyan Budapesten játszódnak, ahol a főváros politikai csatározások, gyilkos leszámolások helyszíne, főhőseink ellenfelei pedig különleges lények segítségét is igénybe veszik a győzelemhez. Csakhogy a két lány és a két fiú felveszik a harcot. Elsődleges céljuk Dóri kisöccsének visszaszerzése, de ugyanilyen fontos feladat a nagyhatalmú és aljas terveket kovácsoló ellenség legyőzése.

A gyerekek sokszor az életükkel játszanak, de nem tudja őket eltántorítani semmi, megmutatják, hogy a tizennégy évesek is vannak olyan kemények és bátrak - éppenséggel keményebbek és bátrabbak -, mint a felnőttek. A történet tele van humorral, igazi mosolyogtató, nevetésre ingerlő humorral, sok feldhetetlen pillanatot adva az olvasónak. Aki a humort szereti és szereti a pergő, eseménydús ifjúsági irodalmat, annak mindenképpen ajánlom Mészöly Ágnes ezen regényét.

Szó van itt barátságról és szerelemről, bátorságról és helyállásról, az elveink melletti kitartásról; csupa olyasmiről, amiről jól írni nem mindig könnyű - főleg, ha közben a kupolákok készülnek feláldozni magukat, küzdeni kell a Rablók ellen, miközben az Őrzők se sokkal jobbak náluk és egy nagyhatalmú ellenség tervezi a végső csapást. A szerzőnek sikerült maradandót alkotnia ezzel a regénnyel, és olvasás után szerintem már senki sem fog ugyanúgy nézni egy kupolára, mint mielőtt kezébe vette a kötetet.

Jack London: A vadon szava

Olvasás közben azon járt az eszem, hogy olvastam-e én ezt a regény tizenéves koromban, mivel nagyon ismerős volt a történet (az alapokat persze tudtam), de az is lehetséges, hogy korábban a televízióban láttam. Egy jelenet különösen belémívódott és felszínre jött olvasás közben, amikor Buck elhúzta a féltonnás, jégbe fagyott szánt, amire John Thornton kötött fogadást.

Számomra ez a könyv a fájdalom és a szeretet regénye volt, és annak a története, Buck hogyan tér vissza ősei életmódjához. Olyan mély szomorúság éledt fel bennem olvasás közben, és annyira fájt a szívem minden oldalon, ahogyan az emberi kegyetlenség legmélyebb és sokszor értelmetlen bugyrai feltárultak, félelmetes volt.

Alaszka egy vad és ősi környezet, bármikor olvasok róla vagy látok a televízióban ismeretterjesztő filmet, elvarázsolt. És értem én, hogy fontos a szigor és a túlélés miatt elkerülhetetlen, hogy sokszor kegyetlenek legyünk, mert nemcsak a saját, de a társunk, a kutyáink élete múlik rajta, csakhogy ebben a regényben az értelmetlen kegyetlenség ütött szívem. Az pedig, hogy egy kutya szemszögéből láthatjuk az eseményeket, igazán különlegessé tette a regényt, ami még jobban megérinti az olvasót.

A történet kezdetén Buckot elrabolják kényelmes és szerető otthonából, mivel akkoriban indult be igazán az aranyláz Alaszkában, és egyre nagyobb szükség volt nagytestű, nagybundájú, erős kutyákra a szánhúzáshoz. És ahogyan haladtunk, oldalról oldalra bontakozott ki előttünk Buck átváltozása: a szelíd "házikutyából" átváltozik egy önmaga fenntartására összpontosító, a túlélésért küldő állattá, majd egy tragikus, de mégis szerencsés fordulatnak köszönhetően kerül John Thorntonhoz, aki megmenti a kutya életét. Innen akár egy szerencsés és boldogító vég is következhetne, Jack London azonban ismeri a vadont és Alakszka farkastörvényeit, és nem kegyelmez nekünk, akik olvassuk a könyvét.

Fájt a szívem, mégis olvastam, mert letehetetlen a történet: olvasni kell, mert tudni akarom, mi történik Buck-kal, mi lesz a vége a könyvnek? Aztán, miután becsukom a könyvet, azt érzem, hogy nem akarom tudni, és vissza szeretném fordítani az időt, hogy ne fájjon úgy a lelkem.

Jack London zseniális ebben a kötetben, igaz, több regényét nem ismerem, így azokról nem tudok nyilatkozni, de ez a könyv remek volt, nagyon jól megírva. Teljes mértékben beleéli magát az ember, és nem tudja magát kivonni a hatása alól. Állatszerető embereknek nehezebben mehet az olvasás - kicsit hasonlót a Cujo olvasásakor éreztem, de nem közelítette meg azt, amit A vadon szava olvasásakor éreztem. Látszik, hogy az író hosszabb időt töltött északon, hihető és életszerű volt az egész, ami írt.

Én a könyvtárból olvastam egy 2009-es kötetet a Novum Kiadótól, de a Holnap Kiadónál 2019-ben megjelent egy szépséges kiadás a regényből. :-)

Balázsy Panna: Családfa

Balázsy Panna Szandra és a csajok című sorozatának utolsó részének olvasása még előttem áll, és nagy kíváncsisággal várom, mi minden történik még Szandrával és a családjával, barátaival a Csá! című kötetben. Addig is azonban térjünnk vissza a Családfára, amely 2021-ben jelent meg a Manó Könyveknél.

Elég felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Egyfelől tetszett, jópofa volt Szandra és barátainak életéről olvasni ismét, hogyan viselik a járvány okozta kellemtlenségeket, hogyan kezelik azt, hogy nem viselkedhetnek úgy, ahogyan korábban. Már a Csokiszuflé is a pandémia ideje alatt játszódik, ez folytatódik a Családfában. Kellemes olvasmány volt, szórakoztató, nincsenek benne mélységek, de ettől függetlenül jó élmén volt a történet.

Ami nem tetszett a könyvben, az az volt, hogy hamis képet ad a járványról, és a megbetegdés/oltás adta védettségről; viszont a karácsonyról szóló rész megható és családias volt. A két lány, Szandra és a nővére a szokásos testvéri csetepaték ellenére kiállnak egymásért a történet során, és vannak vicces események, amiken jót lehet mosolyogni, mint például Juci és Misi első találkozása is volt.

Kiskamaszoknak érdemes elolvasni nemcsak ezt a részt, hanem az egész sorozatot, mert Balázsy Panna szerintem jól adja vissza a 12-14 évesek életének történéseit, csetlés-botlásaikat az életben. Szandra édesapját nagyon bírtam a kötetben, jó kis beszólásai voltak, ez is feldobta az olvasást.

Helena Duggan: A tökéletes város

Helena Duggan regénye, A tökéletes város igazi gyöngyszem az ifjúsági irodalomban. Az ír szerző regénytrilógiájának első két kötete 2018-ban illetve 2019-ben jelent meg magyarul, a Holnap Kiadó gondozásában.

Első látásra beleszerettem a borítókba. Ez a cím mellett az első találkozása az olvasónak a könyvvel, ez az első benyomás, ami alapján eldönti, elolvassa-e a fülszöveget, belelapoz-e a kötetbe - és ez a borító teljes mértékben hozta azokat az elvárásokat, amiket egy borítóval szemben támasztunk. Az különösen öröm volt a számomra, hogy a Holnap Kiadó megtartotta az eredeti borítókat, és ezekkel vehetjük kezünkbe a könyveket, mert ezeknél szebb, megragadóbb, ütősebb borítót nem tudtam volna elképzelni. Eddig még csak az első kötetet olvastam, nemrég fejeztem be, de nem olyan egyszerű írni erről a könyvről, így kicsit odáztam a dolgot. 

Nos, visszatérve a borítóhoz: az első rész olvasása előtt - első látásra - egy kellemes, izgalmas, igényes borítót láttam, azonban ahogyan egyre jobban elmélyedtem a tanulmányozásában, rájöttem, hogy ne egy finom kis ifjúsági regényt várjak, mert ez a könyv annál sokkal félelmetesebb, izgalmasabb és fordulatosabb lesz. És a borító nem hazudott...

Violet és a szülei Hibátlanba költöznek, mivel édesapjának állást ajánlottak. Ekkor találkozunk velük először, éppen megérkeznek a városba, és új othonukba, ahol már várja a családot a két munkáltató - egy testvérpár -, akik már az első pillanattól ellenszenveseknek tűnnek nekem. Azt a fajta zsigeri ellenszenvet éreztem, amit meg sem lehet magyarázni igazából, bár - többek között már az se tetszett, hogy teljes otthonossággal várták Violetéket, teát készítettek, és ezt ráerőltették a háromtagú családra. És már az első néhány oldalon kapunk megfejtenivaló rejtélyt, hiszen felbukkaan Fiú is egy rövid időre.

A kislány nagyon hamar felfedezi, hogy nem minden olyan, amilyennek látszik, és hogy valami nagyon nincsen rendben a városban. Amikor pedig édesapjának nyoma vész, hű társra és segítőre talál Fiúban, hogy együtt derítsék ki a szörnyű titkot, és együtt mentsék meg a várost és a benne lakókat.

Sok rétege van ennek a könyvnek. A felszínen egy borzongató és ijesztő fantasy, ahol két gonosz elme, célja elérése érdekében - miszerint minden legyen tökéletes, szeressék őket, és bosszút állhassanak - őrült tervet eszelnek ki, aminek megvalósításába csöppen bele a háromtagú család is. Másrészt azonban szól arról, hogy kell-e tökéletesnek lennünk, jó-e, ha tökéletesek vagyunk? Hogy mennyi mindent feláldozunk a tökéletesség oltárán, közben pedig hatalmas a veszteségünk. Nyilván, itt nem az emberek akartak tökéletesek lenni, mégis gondolkodásra készteti az olvasót: tökéletesség iránt mérhetetlen vágyunk közben elfelejtünk barátokat, ismerősöket, családtagokat, mert ők nem illenek bele az általunk alkotott és mutatni kívánt képbe.

Csakhogy az elfeledettek fellázadnak, és a gyerekek segítségével megtörik azt a boszorkányos tervet, amit az Archerek szőttek az évek folyamán a város ellen. A könyv egyszerűen letehetetlen, pergő és fordulatos, az első oldaltól az utolsóig fenn tudja tartani a szerző a figyelmet, és szerintem a fordító, László Zsófia is jó munkát végzett.

De szól ez a könyv a bátorságról is. Ki merünk-e állni másokért, akkor is, ha saját életünk kerül veszélybe? Képesek vagyunk-e egy magasabb és fontosabb cél érdekében kockáztatni? Felül tudunk-e emelkedni a félelmünkön? Tudunk-e bízni és hinni valakiben, aki egy furcsa mesével áll elő, hogy igaz, amit állít?

És szól a barátságról is, ami a kötet lapjain fokozatosan alakul ki a két gyermek, Violet és Fiú között.

Annyi, de annyi minden van ebben a könyvben, de véleményem szerint nem való 12 éven aluliak kezébe, mert sok ijesztő rész van benne, amitől néha nekem is felállt a szőr a hátanom (jó, nincsen szőr a hátamon, de felállt volna, ha lett volna, komolyan!).

Nagyon, nagyon szerettem ezt a történetet, és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is szereti a creepy meséket - még a következő Halloween-re is jó olvasmány lehet. :-) Várom már, hogy olvashassam a folytatást (igen, itt van a polcomon!), és szívből bízom benne, hogy a Holnap Kiadó hamarosan kiadja a trilógia harmadik részét is, mert nagyon olvasnám. :-) Nézzétek, milyen szép a második rész borítója is!!

Hálásan köszönöm, a Holnap Kiadónak, hogy kiadták ezt a két könyvet, és tényleg reménykedem, hogy nemsokára a harmadik részt is a kezünkbe vehetjük. Köszönet a két recenziós példányért, öriási örömet és élményt szereztek vele. Akir pedig érdekel a történet, javaslom, hogy a kiadó honlapján keresztük vásárolja meg. :-)

Tasi Katalin: A Homoklakó

Egyre jobban szeretem a Csimota Gyerekkönyvkiadót. Életem első találkozása a kiadóval illetve a kiadó könyvével néhány éve történt, amikor a KSH Könyvtárban dolgoztam, és kezembe került az Ez egy könyv. Nincs rá jobb szó: zseniális volt. Aztán kimaradt sok év, és idén elolvastam a Maxi-sorozat első három kötetét. Jó, erről az élményről inkább nem írok, de tény, hogy ezek is különleges történetek voltak.

Azután a Mese a Mindenről, a Semmiről és más furcsa mesék következett... és A Homoklakó.

Tasi Katalin könyve egy rendkívül fontos kötet, ami a gyermekbántalmazást járja körül a gyerekek számára is érthetően és könnyen feldolgozhatóan. Már a kötet első és hátsó előzéke is szinte pofon üti az embert, és nem teszi kérdésessé, mi lesz a történet témája.

Ősz, óvodakezdés, új gyereket vesznek észre az ovisok az udvaron, aki bizony rendkívü furcsán viselkedik: morcos, dühös - és magához veszi a kicsik kedvenc sárga lapátját. Furcsának találják a gyerekek az új jövevényt, gúnyolni kezdik, mindegyikük máshogyan vélekedik róla. Az óvónő és a dadus azonban türelmesek és kedvesek vele, nem veszítik el a türelmüket, és több nap elteltével elérték, hogy a kisfiú elhagyja az udvart, és belépjen az óvoda épületébe, a többiek közé.

A történet folyamán végig olvashattuk az ovisok gondolatait, hogyan vélekednek a kisfiúról, mi okozza a félelmüket és miért aggódnak. A félelem, az aggódás, a szokatlan viselkedés okozza bennük, hogy elkezdik csúfolni az új gyereket, de aztán történik valami, ami arra készteti őket, hogy átgondolják, mennyire rossz, ha bántanak minket, bántják őket.

A gyerekbántalmazás ellen, a bántalmazott gyerekek mellett áll ki ez a könyv, ami a kicsiknek érthetően magyarázza el, miért baj, ha csúfolnak valakit, mit érezhet a másik mindeközben. Nehéz olvasmány, ami megviselő az olvasót, de éppen a téma komolysága miatt nem mehetünk el a történet mellett olvasatlanul. Az illusztrációk nem voltak finoman kidolgozottak, de éppen ezért hatottak elemi erővel olvasás közben, köszönet értük Mészely Ilkának.

Azt gondolom, hogy az év egyik legfontosabb gyerekkönyvét olvashattam. Hálás vagyok a Csimota Kiadónak, amiért kiadták Tasi Katalin könyvét, és azért is, hogy biztosítottak számomra recenziós példányt az ismerkedéshez.

Ha érdekel benneteket a kötet, a kiadó honlapján is megvásárolhatjátok.

Tamás Zsuzsa: Mimi naplója

Amikor az ember nehezen ír, a rajzok segítségével is kifejezheti a gondolatait, érzéseit, elmesélhet a vele megtörtént eseményeket. Így tesz Mimi is a kötetben, és az elsős korában kapott naplóba - amit karácsonykor kapott, de aztán elsüllyesztett - másodikos korában rajzok segítségével örökíti meg a kalandokat.

 Olvashatunk indiános születésnapi zsúrról, de komolyabb események is megjelennek a mesében, amik egy kisgyerek életében bizony nagy események: fogszabályzó, vagy éppen önmagunk legyőzése, fellépés a tornacsapattal, de sok más is.
A gyerekek a mesék olvasása közben azonosulni tudnak Mimivel, bele tudják magukat élni a vele történtekbe, és ez segítséget adhat nekik akkor, amikor ők is hasonló helyzetben találják magukat., ezért tartom jónak a könyvet, és persze az illusztrációk miatt, amik igazán bájosak és aranyosak.
A Mimi-sorozat - amelynek első kötete a Mimi az iskolában - a Naphegy Kiadó egy szuper sorozata, amit ajánlok mindenkinek. Az első két kötet után kíváncsian várom a sorozat következő kötetét.

Tóth Gyula Gábor: Mese a Mindenről, a Semmiről és más furcsa mesék

Nagy Norbert illusztrációival már több kötetben is találkoztam, és Tóth Gyula Gábor könyvénél is először a borító ragadta meg a figyelmemet. Mi ez a furcsa, szürreális macska? Az egész szokatlan volt és meglepő. Pont emiatt éreztem azt, hogy el akarom olvasni. Hála a Csimota Gyerekkönyvkiadónak, akik biztosítottak számomra recenziós példányt, ez a vágyam megvalósult, és egy ugyanolyan szürreális élménnyel gazdagodtam, mint amilyen a borító, ez az élmény azonban abszolút pozitív.

 A kötetnek már az első és hátsó előzéke is gyönyörű; ahogyan a kiadó többi könyve, ez is nagy odafigyeléssel és törődéssel készült - én legalábbis ezt éreztem, amikor kinyitottam a kötetet.

Milyen lehet egy mese a mindenről vagy éppen a semmiről? Hogyan mesélhetünk a semmiről? Az első mesét elolvasva - bevallom - zavarban voltam. Igen. Mert mi volt ez? Zavaromat az illusztrációk is fokozták, aztán ráéreztem ennek a könyvnek az olvasásának az ízére. Mert ehhez a könyvhöz - szerintem - nagyfokú nyitottság kell, ami megvan a gyerekekben, akik nem lepődnek meg a furcsa történeteken és nem hozza őket zavarba a szürreális illusztráció. Egy kicsit gyerekké kell válni, ha Tóth Gyula Gábor ezen könyvét olvassuk, onnantól pedig szeretni fogjuk ezt a ... valamit. :-) Nagyon tetszett a Mese a lehetetlenről, de szerettem a nesét a levegőről és a labdáról; jópofa volt a Mese a radírról, amelyik nem szerette az A betűt, meg a Mese az anyókáról meg a bárányról, a Manómese pedig különösen ötletes volt. Az a helyzet azonban, hogy mindegyik mesét felsorolhatnám, mert mindegyik különleges volt, meghökkentő és egyedi, amivel még sosem találkoztam. Nagyon szeretem ezt a könyvet, sokszor fogom nézegetni a rajzokat - mert ezeket a rajzokat lehet csak úgy nézegetni, mindig találhatunk bennük valami különlegeset, amit korábban nem vettünk észre.

Kiss Judit Ágnes: A csodabogár

A mese Zsófiról szóló, aki az első osztály elvégzése után a másodikat már egy másik iskolában kezdi meg. Zsófi egy izgő-mozgó, energikus kislány, akinek nehezére esik egy helyben ülni a hosszú órák alatt, a szünetben is feszíti a benne lévő vitalitás, és mindig van vele valami "probléma". A kislányt nem szerették az osztálytársai: akik nem csúfolták, azok sem védték meg őt, és ezért nehezen teltek a napjai az iskolában. A csúfolódás leggyakorikbb témája, hogy Nyomoréknak vagy nyominak gúnyolták a gyerekek. Hogy miért? Még nem írtam meg: Zsófi végtaghiánnyal született. Az egyik karja nem fejlődött ki teljesen. Sajnos a tanítónő sem állt a helyzet megaslatán, amikor csodabogárnak bélyegezte a kislányt. Pedig az óvoda ideje jól telt, a kislány szeretett oviba járni, de sajnos az iskolában nem találta meg az elfogadó közeget, ezért a szülei úgy döntöttek, hogy másik iskolában folytatja ősztől.

De mindez csak a történet eleje, hiszen Kiss Judit Ágnes könyvében arról olvashatunk, Zsófi hogyan illeszkedett be az új környezetbe, milyen nehézségei voltak, milyen problémákkal kellett, hogy szembenézzen, és hogy sokszor saját magát kellett legyőznie ahhoz, hogy nyitni tudjon a többiek felé, és hogy sikerüljön háttérbe szorítania az eddigi rossz tapasztalatait. Ebben csodabogár volt a segítségére, aki végigkövette a kislány beilleszkedését, nyitását a többiek felé, és a segítségére volt a nehéz pillanatokban, tanácsokkal látta el, és bizony néha rá is pirított, ha arra volt szükség.

Nagyon szép mese volt ez, és azt gondolom, hogy végtaghiánytól függetlenül sokan felismerhetik magukat a mese főszereplőjében, akiket gyermekkorukban szintén gúnyoltak a társaik. Nehéz ezt feldolgozni és nagyon nehéz ezen segítség nélkül felülemelkedni, vagy éppen feldolgozni a helyzeteket. Ha pedig valamiben mások vagyunk, mint az átlag, ez a helyzet még nehezebb lehet, mert az emberek nehezen fogadják el, ami nem átlagos, ami más, mint amit megszoktak.

A könyv a Nemzeti Fogyatékosságügyi- és Szociálpolitikai Központ Közhasznú Nonprofit Kft. és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával készült a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány részére.

Kiss Judit Ágnes szépen és érzékenyen írta le ezt a történetet, Radnóti Blanka rajzai pedig még különlegesebbé teszik ezt a Móra Kiadó által kiadott könyvet.

A virágtündérek titkai sorozat

Mechler Anna A virágtündérek titkai című sorozatnak eddig három kötete látott napvilágot a Manó Könyvek gondozásában. Az első kötet, az Olina és a varázsszirmok 2019-ben jelent meg, ezt követte a Bíborka és a varázsfőzet 2020-ban, majd idén a Nadin és a varázstégely.

A sorozat első kötete nekem kimaradt, a másodiknál kapcsolódtam be a virágtündérekkel való ismerkedésbe, és elvarázsolt a történet, ahogyan a nemrég olvasott harmadik is. 

Bíborkát a bíbor kasvirág választja ki tündéréneka a minden évben megrendezésre kerülő virágvarázslaton, a nyár első napján. A kis tündér beteg, nem is számít rá, hogy őt éri a megtiszteltetés ebben az évben. Herba anyót is meglepi a döntés, de a kis tündér nem ok nélkül lett a bíbor kasvirág virágtündére, és bebizonyítja, hogy érdemes volt a bizalomra. A történet sok szeretettel, a gyógynövények iránti alázattal és tisztelettel mutatja be a bíbor kasvirágot, mit kell tudnunk róla, miért varázslatos az ereje, mit tud, miért hasznos.

Egy évvel később a virágvarázslaton a fekete nadálytő virágtündére Nadin lesz, a bájos, hebrencs, kicsit ügyetlen tündérlány, aki ugyanolyan ügyesen látja el feladatát gyógynövénye körül, ahogya a többi kis tündér. Nadin is felfedezi, mire és hogyan hasznos a virága, és mi is megismerkedhetünk a fekete nadálytővel a kötet lapjain. Az illusztrációk itt is finomak, légiesek, éppen, mint egy virágtündér.

Az első kötet Olina virágtündérré változását mutatja be, és az orbáncfővel köthetünk barátságot.

Kíváncsian és érdeklődve várom a 2022-es esztendőt, hogy megtudjam, Mechler Anna tollából és a virágtündérek segítségével melyik gyógynövényről olvashatok legközelebb.

Eisenstock Ildikó: A gesztenye

A Cser Kiadó őszi akciójának keretében rendeltem meg ezt a könyvet - egyik gyengém a gesztenye, így nem is tehettem másképpen, ahogy megláttam a könyvet. Eisenstock Ildikó ezen kötete Az alma és A dió című könyveihez hasonló szerkezetben mutatja be a gesztenyét, ezt a hazánkban is kedvelt csemegét. A gesztenye származásának történetén túl megismerkedhetünk a növény növénytani leírásával, de megtudhatjuk azt is, milyen éghajlati, környezeti igényei vannak.

 

A gyümölcs szüretelésével kapcsolatban megtudtam azt is, hogy nem szabad bottal leverni a fáról, meg kell várni, amíg az érett termés lepotyos, mivel könnyen sérülést okozhatunk a fának, ami táptalaja súlyos betegségeknek és hogy a magas nedvességtartalma miatt gyorsan össze kell szedni a lehullott termést, ne veszítsen nedvességtartalmából. Megtudhatjuk a hazánkban termű különböző fajták legfontosabb tulajdonságait, de arról is olvashatunk a könyvben, miért fontos a gesztenye, miért olyan értékes növény: a szerző ír a gesztenyében található ásványi anyagokról és vitanomokról, de arról is, hogy házi patikánkban mennyi mindenre használhatjuk ezt a sokoldalú növényt, legyen szó akár a terméséről, akár a leveléről vagy a fa kérgéről.

A könyv - értelemszerűen - legnagyobb részét a konyhai hasznosítás teszi ki, rengeteg receptet olvashatunk, hogyan használhatjuk fel a gesztenyét a gasztronómiában a levesektől, előételektől kezdve a különböző húsételeken át a zöldségételekig, a tésztaételekig és a süteményekig, de olvashatunk ötleteket dzsemek, befőttek elkészítéséhez is.

Sok új ismeretet kaptam; már olvasás előtt is örültem ennek a könvnek,most még inkább örülök, hogy megvásároltam. A receptek pedig... szerencsére ebéd utánra esett a könyv ezen részének olvasása, különben nem is tudom, mit csináltam volna. :-)

A jó minőségű, gyönyörű fotók sokat adtak hozzá a kötethez - nekem legalábbis sokat számít, hogy egy szimpla leírást olvasok csak, vagy pedg illusztrált kötetet, főleg a receptes részeknél jelentett ez sokat, de a gesztenye amúgy is egy olyan gyönyörű növény, hogy mindenképpen érdemes lefotózni.

Ajánlom nektek ezt a gesztenyéről szóló alapos és hasznos kis könyvet, főleg, ha a konyhában is otthonosan mozogtok és van kedvetek kísérletezni különböző gesztenyés ételekkel.

Vadadi Adrienn: Málna és Misi, az ikrek

Eddigi olvasásaim a szerzőtől szinte kivétel nélkül pozitívak voltak - a Matricás Lacit, csak azt tudnám feledni, de ilyet is kell olvasni, annál jobban értékeljül a jobb köteteket. :-)

Olvastam egy értékelést a kötettel kapcsolatban, ahol azt ecsetelte valaki, hogy persze rózsaszín a lány ruhája, kék a kisfiúé... Én pedig azt gondolom, hogy mindent mi, felnőttek magyarázunk bele a gyerekönyvekbe. A gender nem téma egy ovisoknak szóló könyvben. Az ovis nem veri az asztalt, hogy ő nem akar kék pulóvert felvenni vagy miért kell rózsaszínnek lennie a szoknyának. Azt veszi fel, amihez kedve van. Ha az kék vagy rózsaszín, akkor azt. Ha zöld vagy hupilila, akkor azt. Csak nekünk olyan fontos mindent elrontani a belénk rögzült előítéleteinkkel. Egy gyerek a kedve szerint öltözik fel - vagy azt veszi fel, amit a szülő ráad -, de semmiképpen nem fog aszerint választani, hogy melyik ruhadarab PC vagy genderpozitív. Mert ezek mi vagyunk. Akik mindent belemagyarázunk mindenbe. Még egy ártatlan gyerekkönyvbe is, közben pedig nem látjuk meg, hogy valójában miről szól a kötet, mert elvakít a dühünk és a frusztrációnk.

Én szerettem ezt a kis történetet, bájosak voltak a rajzok, és tetszett a mese is, amiben Málna és Misi, az ikerpár az oviban egy csoportba jár, és hogy mindennapi kis életük során milyen problémákkal kell szembenézniük, és miért is különleges az ikerlét.

Ebből a kötetből tudtam meg azt, hogy Vadadi Adrienn nemcsak író, de óvónő is, egy csodálatos és elismerésre méltó szakmát gyakorol, és biztos rengeteg gyerekkönyvre való tapasztalatot szerzett már eddig is munkája során. Még sok jó könyvet kívánok neki - és magunknak. :-)

Noelle Stevenson – Grace Ellis – Shannon Watters – Brooklyn Allen: Cserkeszterek 1.

Néhány hónapja már szemeztem a Cserkeszterek 1. képregénnyel, amiről több helyről is jókat hallottam, a témája is érdekes volt a számomra, így nemrég hazahoztam a könyvtárból. Amíg csak fotókon és videókon láttam, nagyon tetszett a kivitele, de kézbe véve már annyira nem volt tökéletes az élmény.

Nagyon nehéz kinyitni a kötetet, így nehéz olvasni is. Néha szívem szerint ráfeküdtem volna belülről a gerincére, hogy élvezhető legyen az olvasás, és ne ügyeskedni kelljen, hogy mindent elérjek. A lapok fényessége először tetszett, viszont amikor este, lámpafénynél próbáltam olvasni, hát nagyon kínlódtam, mert folyamatosan befénylett a papír. Az illusztrációk, a rajzolás stílusan viszont nagyon jó. Pár oldal kellett, hogy megszokjam, de levett a lábamról. A történet vitt előre, a szereplőket azonnal megkedveltem, nehéz lenne, ha kedvencet kellene választanom közülök, mert mindegyikük hihetetlen jópofa karakter volt. A cserkésztábor  hátteret ad a kalandokhoz, a mellékszereplők is kidolgozottak, az egész egy remekül kidolgozott történet. Olvasás végén azonban úgy éreztem magam, mint nemrég a moziban, a Dűne film közben. Egyszer csak vége lett, és összezavarodva néztem, hogy oké, de most kezdődött el. Nos, ezt éreztem itt is, amilyen hirtelen vége szakadt a kötetnek, de várom a folytatást, milyen események és kalandok várnak még a lányokra.

Mindent összevetve ment a kívánságlistámra. :-)

Dóka Péter: Szupermalac és Űrpatkány 3. - Idővihar

Szupermalac és Űrpatlány kalandjainak harmadik részét hozta el nekünk Dóka Péter és a Móra Kiadó idén Idővihar címmel. A sorozat kezdő kötetét nem olvastam, csak tavaly találkoztam a barátok kalandjaival, amikor a második kötet a kezembe került. Először sokkot kaptam, nem is ment az olvasás, kellett pár nap, amíg megbarátkoztam az illusztrációkkal és a történettel. Akkor azonban nem volt rossz. Nem volt olyan, mint először gondoltam.

A Móra Kiadó által megjelentetett sorozat második kötet olvasása óta sok hónap eltelt, így amikor kézbe vettem ezt a kis könyvet, megint sokkolt az illusztráció, de a történet sokkal jobban tetszett, mint tavaly és a rajzokkal is gyorsan megbarátkoztam. Már-már tetszettek, azt kell mondanom. Aranyos volt, ahogyan a barátok leendő szuperhősökből fagylaltkészítőkké avanzsálnak át, és hogy sikerrel teszik ezt, aztán persze jön a kalamajka, hiszen attól lesz akciódús egy mese, nem attól, hogy elmeséli egy sikereres vállalkozó történetét. Természetesen azonban csakis az ő segítsgükkel lehetséges ebben a kötetben is legyűzni a gonoszt, és minden a helyére billen, a világ ismét mehet a rendes kerékvágában.

Felnőttfejjel írom ezt az értékelést, de a gyerekek szerintem fogják szeretni ezt a könyvet. A szerző jól eltalálta a karaktereket, a történet is cselekménydús, a szöveg tördelése is jó és a hossza is megfelelő. Remélem, hogy sok gyerek kezébe elkerül majd ez a könyv, és ők is legalább olyan jól fognak rajta szórakozni, mint én, ha nem jobban. :-)

Nekem pedig már a polcomon van a szerző egy másik könyve, Az ellopott zsiráf, amire már nagyon kíváncsi vagyok.

Baginé Lugosi Diána: Vili és Bobi kalandjai

Az utóbbi időben kicsit megsűrűsödtek a gyerekkönyves olvasások, de megnyugtatok mindenkit, olvasok mást is, csak azokkal lassabban haladok a munka és az egyetem mellett. Ebben a bejegyzésben egy barátságos, aranyos kis könyvet szeretnék megmutatni, Baginé Lugosi Diána kötetét, a Vili és Bobi kalandjait. Nos, Vili és Boi lehetne akár kutya is, és akkor megismerkedhetnénk egy újabb állatos könyvvel, de ez a történet nem állatokról szól, hanem két budapesti villamos kalandjairól. 

Nagyon szerethető volt a két történet, ahogyan megismerjük, hol dolgozik Vili - aki az egyes villmosvonalon teljesít szolgálatot -, és végigkísérhetjük őt egy munkanapján. Aztán este, a garázsban találkozik Vili Bobival, egy másik villamossal, aki régebbi típus, de felújították, és másnap áll szolgálatba a kettes vonalon, ami a főváros legszebb villamosvonala (kivéve a déli végállomás környékét, de ez a blog írójának személyes megjegyzése). Nemcsak ismeretközlő könyv ez, de sok humor van benne és a kicsik a szülőkkel közös olvasás közben válaszolhatnak a kötetben feltett kérdésekre is. Játszva tanít a kötet: tanít közlekedésre, tanít a főváros (egy részének) ismeretére, és észrevétlenül adhatjuk át a kicsiknek a sok hasznos ismeretet. Ami különösen tetszett, hogy nemcsak azt mutatja meg, hogyan közlekedjünk, de azt is, hogyan ne.

Volt egy fakatona - Válogatás 50 év gyerekdalaiból

Könyvtári böngészés során került ez a könyv a kezembe, és azonnal magamhoz ragadtam, mint aki attól fél, hogy más lecsap rá. :-D A Kaláka mindig nagy öröm, én az ő dalaikon nőttem fel, felnőtt fejjel is énekelem, soha meg nem unva. Néhány évvel ezelőtt egy volt kolléganőmet látogattam meg Budaörsön, és éppen akkor volt valami fesztivál vagy városnapok, és aznap érkeztem, amikor a Kaláka fellépett! Olyan boldogságot éreztem, amit előtte már régen, nagyot dobbant a szívem. Jött az együttes - illetve nem teljes létszámban vonultak fel, és elszomorodtam. Ott voltak a kisgyerekes szülők, a színpad előtt meg senki, pedig szóltak a remek adlok. Én meg teljesen magányosnak éreztem magam, ahogy az üres kis téren - szinte - egyedül énekeltem a magam 183 cm-ével.

Nagy volt a boldogságom, amikor a koncert végén lehetett vásárolni a lemezeikból, és még dedikáltatnom is sikerült a zsákmányomat. Nos, ilyen előzmények után láttam meg nemrég a könyvtárban a Volt egy fakatona című kötetet, ami a Móra Kiadónál jelent meg 2019-ben.

A CD mellékletet én nem hoztam haza kölcsönzéskor, mert a laptopon nincsen CD meghajtó, de minden dal, sőt maga ez az album is megtalálható Youtube-on. Így hallgattam meg én is, miközben énekeltem a dalokat a két macskának, akik nem értették, mi bajom van. :-)

Jó volt kicsit nosztalgiázni, és mivel ezeknek a daloknak egy része újabb időkből származik, sok újat is megismerhettem. A versek - hiszen ezek a dalok valójában és eredetileg versek - közé közbeiktatva pedig kis elbeszélésformában megismerhetjük a két Gryllus-testvér és a zenekar történetét. A finom, érzékeny illusztrációk tökéletesen illettek ehhez a kötethez, köszönet érte Herbszt Lászlónak.

Minden Kalákán felnőtt olvasónak kötelező olvasmány és hallgatvány! :-)

Könyvek egészen kicsiknek - Lili, Pepe és Sári kalandjai

Pásztohy Panka alkotta meg a Pitypang és Lili sorozatot, aminek első része a Mentsük meg a kiskutyámat! volt, ami 2015-ben jelent meg a Pagony Kiadónál. Nemrég ennek a sorozatnak a tizedik kötetével ismerkedtem meg, a Pitypang kertészkedik cíművel.

 

Azt hiszem, a sorozat eddig olvasott kötetei közül ez tetszett a legjobban, közel állt hozzám, talán a kertészkedés miatt. Amikor kicsi voltam, a nyarakat az anyai dédapámnál töltöttük, akinek hatalmas zöldségeskertje volt, és esténként a nyárikonyhából mindig kitrappoltunk hátra, a kertbe, hogy a vajas kenyérhez begyűjtsük a paradicsomot, a paprikát; napközben pedig segítettünk a nagymamánknak gondozni a gyülölcsfákat, -bokrokat, a különböző zöldségeket. Úgy hiszem, hogy fontos, hogy a kisgyerekek megismerkedjenek a kerttel, a teremtéssel, a természet közelségével, és ebben segít ez a könyv. Ráadásul a szokásos aranyos illusztrációk kísérik a történetet

Egy másik olvasmányom Vadadi Adrienn könyve volt, a Pepe a bölcsiben. A Matricás Laci sorozat nem igazán jött be nekem, de ez a kis könyv igazán kedvemre való volt. Kevés bölcsiseknek szóló könyvet olvastam eddig, de ennél nagyon úgy éreztem, hogy eltalálta a szerző, hogyan és miről kell írnia. A bölcsis mindennapok érthetőek a kicsiknek, tudják, miről van szó, a jópofa képek különlegesek voltak szerintem, mintha egy-egy kis, vízfestékkel festett kép lenne mindegyik. Ami nagyon tetszett még, az a pelenkáról való leszokás elmesélése volt. És az, hogy nem baj, ha bepisil a kicsi, amikor éppen zajlik az átállás a pelus nélküli időszakra, hiszen ez előfordul, nincsen ezzel baj, legközelebb ügyesebb lesz a gyerkőc, és egyre több lesz a sikerélmény.

A Sári-sorozat harmadik része a következő könyv, Berg Judit könyve, amit szeretnék megmutatni nektek. A Sári és a mókusok két történetet tartalmaz, Az árnyékmókusok és a Sári mesél címűt. Agócs Írisz rajzait szeretem, édesek így a szereplők, Puszi és Pötyi karakterét nagyon jól személyesíti meg Agócs Írisz.

Navigátor 2. Kortárs gyerekirodalmi lexikon

Tavaly nyáron vásároltam meg a Bartó Béla úti Pagony könyvesboltban a Navigátor 2 Kortárs gyerekirodalmi lexikont, ami a Cerkabella Kiadónál jelent meg 2015-ben. Akkor még esélyesnek tűnt, talán el tudok helyezkedni gyerekkönyvtárosként, és arra gondoltam, képzem kicsit magam, próbálok még jobban megismerkedni a gyermekirodalommal.

A nagyalakú, barátságos borítójú kötetben sok hasznos információt találhatunk: nemcsak megismerkedhetünk a hazai kortárs gyerekkönyvszerzőkkel, részleteket találunk a könyveikből, versekkel ismerkedhetünk, de az adott szerzők "adatlapján" megismerhetjük 2015-ig megjelent könyveiket is. Széles rátekintést enged a kötet a haza gyerekirodalomra, ami könyvtárosként - de akárcsak a gyerekirodalom iránt érdeklődő emberként is - tágatja a látókörünket, megismertet az ismert vagy éppen eddig nem ismert könyvekkel, ötleteket is adhat akér foglalkozásokhoz, akár ahhoz, hogy kit érdemes megkeresni egy esetleges író-olvasó találkozó szervezésekor. De ahhoz is roppant haszno ez a kötet, hogy ajánlhassunka gyerekeknek könyvet, ha hozzánk fordulnak segítségért, mert elakadtak, nem tudják, mit olvassanak. Hasznos könyv ez - mint mondtam - könyvtárosoknak, de ezen túl haszonnal forgathatják tanítók, tanárok, ovópedagógusok, de szülők is.

Nekem a második kötet van meg, de ez már nem kapható a kiadó honlapján, viszont a Navigátor 3 igen, ami tavalyi megjelenés a kiadónál.

Azt gondolom, egy ilyen kötet folyamatos frissítése, az információk folyamatos gyűjtése hatalma munka, a magam részéről megemelem a kalapomat a szerkesztő, Lovász Andrea előtt. Ha pedig valamilyen módon kapcsolódtok a gyerekirodalomhoz, javaslom beszerezni a Navigátor harmadik kötetét. Szeretném majd én is a polcomon tudni hamarosna. :-)

Kalas Györgyi: Sandwich grógja és a nápolyi pizza

Mindig is szerettem a gasztronómiáról olvasni, szerettem a gasztromóniatörténetet, de a szakácskönyveket is szívesen forgatom. Ez a könyv tehát ideális olvasmány volt a számomra.

A Pagony Kiadónál idén megjelent könyv szerintem hiánypótló kiadvány gyerekkönyves vonalon; még nem találkoztam hasonlóval - persze, ettől még lehet, hogy van, csak engem került még el. Kalas Györgyi a Sandwich grófja és a nápolyi pizza című könyvében - már a cím is mindent eláruk, az alcím pedig tovább fokozza (kedvenc ételeink története) - a világot körbeutazva ismerteti meg az olvasókat néhány ország leghíresebb ételeivel. Ahogy kinyitottam a könyvet, meglepett az előzék: az első és hátsó előzéken egy világtérképen rajzos formában helyezte el a szerző és az illusztrátor az egyes ételeket, melyik étel melyik országhoz köthető. Jópofa, színes és ötletes.

A tartalomjegyzéket végigböngészve pedig láthatjuk, hogy az ételeket, mint egy étlapon, helyezték el sorban: ebédek - vacsorák, nasik, uzsonnák és a kötet végén három ételrecept is helyet kapott. Megtanulhatunk palacsintát, bográcsos paprikás krumplit és szusit készíteni.

A könyv informatív, színes, jópofa, nagyon színvonalas összeállítás, körbejárva a kontinenseket sikerült kiválasztani - talán - a legismertebb és legkedveltebb ételeket, amikről összeszedetten és alaposan írt a szerző. Nagyon szerettem az illusztrációkat is, amik Horváth Ildi rajzai, az ő keze munkáját dícséri minden oldal a könyvben... és csak most jöttem rá, hogy mennyi, de mennyi általam olvasott és szeretett könyvet illusztrált! Sok új információval gazdagodhatunk, ha elolvassuk ezt a kötetet, eddigi ismereteinket pedig felfrissíthetjük.

Mézeskalács Readathon december 17. és 19. között

 

December 6-án jött ki Sanna videója, amelyben bejelentette az általa szervezett téli Readathon, a Mézeskalács Readathon időpontját, bingópontjait. Az őszi Almáspite Readathon után - amin még nem vettem részt - már nagyon vártam ezt a téli eseményt.

Különösen izgalmas volt, hogy milyen bingópontok várhatóak erre a hétvégére, aminek táblázatát szintén megkaptuk, letölthettük.

Nézzük először a könyves pontokat!

Olvass egy télen játszódó könyvet. Bevallom, nem tervezem túl görcsösre ezt a Readathont, így ide Sven Nordqvist egyik meséjét, A kobold karácsonyi titka című mesét fogom elolvasni, amit még ősszel vásároltam meg, kifejezetten azért, hogy karácsony közeledtével, vagy éppen karácsonykor elolvassam. A könyv idén jelent meg a General Pressnél, és nagy Nordqvist-rajongóként (bár még nincsen meg a szerző minden könyve) úgy éreztem, ennek haza kell velem jönnie a könyvesboltból.

Olvass egy könyvet, amihez ebben az időszakban húz a szíved. Az Erawan Kiadónál jelent meg idén Hajdú-Antal Zsuzsanna legújabb könyve, a Belvárosi srác. Mivel a bingó egy másik könyves pontja, hogy Olvass egy fehér borítós könyvet, és nem szükséges, hogy a teljes borító fehér legyen, ezzel a kötettel két pontot is kipipálhatnék, és még érdekel is a történet.

A negyedik olvasós pont abszolút logikusan az Olvass egy karácsonyi könyvet. Ide két ötletem van. Az egyik a Simkó György által szerkesztett Karácsonyi hangulat, ami a Klasszikus könyvklub decemberi olvasmánya is, így végre együtt tudnék olvasni velük; a másik ötletem pedig a Karácsonyi rejtély Jostein Gaardertől. Ez ugyan kicsit alacsony százalékon áll Molyon, de nekem általában be szoktak jönni az ilyen könyvek (mármint, amik alacsonyabb százalékon vannak). Meglátjuk.

És most nézzük a nemolvasós pontokat:

Nézz meg egy karácsonyi vagy számodra ünnepi hangulatú filmet. Ugyan nem karácsony, legkevésbé sem ünnepi hangulatú, de "téli", és szerintem nagyon jó, így ha belefér az időmbe - mert meg kell írnom egy beaadandó dolgozatot - szeretném megnézni a Snowpiercer - Túélők viadala című filmet, aminek egyszer, több éve már láttam kb. a második felét.

Igyál egy meleg italt. Nagy terveim vannak az új-kedvenc karácsonyi bögrémmel, mivel beszereztem forrócsokiport, és vettem a Pennyben nagyon finom téli ihletésű teákat. Tudni kell, hogy nem bírom a téli szagokat, így nálam nem befutók a téli teák, viszont ezek nagyon izgalmasnak tűnnek, így beszereztem két fajtát is nemrég.

Süss egy karácsonyi vagy komfort sütit. Ezt a pontot valószínűleg nem fogom teljesíteni, mostanában nincsen kedvem sütni, de kíváncsi leszek, mit találnak ki a többiek, akik részt vesznek a Readathonon.

Ajánlj valakinek egy számodra kedves olvasmányt. Ezt könnyű lesz teljesíteni. :-)

Készíts egy kézműves ünnepi díszt vagy írj egy képeslapot. Ebből a pontból maximum egy képeslap megírása lesz, mert egyet még fel kell adnom, szóval tökéletes apropó lesz így a Readathon.

Remélem, hogy sokan részt fognak venni ezen a remek téli olvasós eseményen, és ezer köszönet Sanna kreativitásáért, szervezőkészségéért, lelkesedéséért.

Megleptem magamat...

Az elmúlt néhány hónapban egyre több booktuber csatornájával ismerkedtem meg, közöttük volt Evelin is, akit a moly.hu oldalon @Linszyy néven ismerhetünk. Az ő könyves tartalmait is nagyon szeretem, habár nem feltétlen egyezik mindenben az ízlésünk, de jó könyveket olvas, jól beszél róluk és minden tartalmát örömmel figyelem. Nemrég indította el webshopját, ahol könyves termékeket lehet rendelni:

https://pergamenshop.hu/

Egy ideje már szemezek pár termékkel, de a "végső lökést" :-) Joó Kati egy videója adta meg, amiben kibontotta az Evelintől rendelt csomagot. Én is leadtam hát a rendelésemet, egyelőre egy kisebb rendelést, bár sok terméknek nehéz volt ellenállnom, de erős voltam, hogy később is legyen mit rendelnem. :-D

Ahogy láthatjátok, egy karácsonyi bögre és néhány könyvjelző került a kosaramba, és néhány nap alatt meg is érkezett a szépen és alaposan becsomagolt rendelésem a Foxpost segítségével. A könyvjelzők közül az itt aludtam el párja már egy barátnőmnél van, aki adventi ajándékként kapta meg egy könyv társaságában. :-)

A bögre pedig új kedvenc karácsonyi bögre lett egy másik kedvenc karácsonyi bögre mellett, amit tizenéves koromban kaptam az anyai nagymamámtól.

Jövőre tervezek megismerkedni majd Evelin vászonszatyraival és egyéb könyvjelzőivel is, de vannak még más bögrék is és sok más jóság, amiket érdemes megismerni. :-)

Már tudok olvasni! - Újabb négy könyv a Móra Kiadó sorozatából

A decembert négy kisgyerekeknek szóló könyvvel kezdtem. A Móra Kiadó gondozásában fut a Már tudok olvasni sorozat, amiben három szintre osztva találunk olvasmányokat az éppen olvasni tanuló gyerekeknek. Én szeretem ezeket a kis, jópofa történeteket, amik segítségével gyakorolhatják az olvasást a kicsik. Ez a négy kötet vegyesen válogatott most a három olvasási szintból.

Tamás Zsuzsa könyve, a Türkiz, a tűzoltó című mese tetszett, tanulságos és aranyos volt. A főszereplője Türkiz volt, a kissárkány, aki más, mint a testvérei, mivel nem tud tüzet fújni. Csakhogy Türkiz is különleges, csak éppen másban jeleskedik, mint a többi sárkány, és hogy miben, ki is derül a történet folyamán. Szerettem ezt a mesét, egyetlen problémám az illusztrációval voltak, mivel túl absztraktnak éreztem ahhot, hogy kisgyerekek kezébe adva érteni és értékelni tudják ezt a fajta rajzstílust.

Míg Tamás Zsuzsa könyve a sorozat 1. szintjéhez tartozó egyik kötet, addig a következő két kis könyv a 2. szinthez tartozik. Stiglincz Milán története Nagymarosra kalauzol minket, címe pedig: Kincskeresés Nagymaroson. Itt Borisz és Lujzi kalandjait kísérhetjük nyomon a tavaszi szünet egy napján. A gyerekek aranyat keresni indulnak a településen, és ahogyan járnak-kelnek, és eljutnak Aranka nénihez és másokhoz, a nap folyamán megtanulják mi lehet még értékes, mint az arany. Ez a könyv megtanítja a gyerekeket arra, mi a valódi érték, mi az, ami túlmutat az aranyon, mi az, ami sokkal, de sokkal értékesebb annál, mint amilyen a segíteni egy idő embernek kigazolni a gyönyörű aranyeső környékét és még sok más szituáció, amit a mese olvasása közben megismerhetünk. Szabó-Nyulász Melinda rajzait mindig nagyon szerettem, és ebben a könyvben sem csalódtam, öröm volt lapozni az oldalakat.

Itt szeretném felhívni a figyelmet egy másik kötetre is, Miklya Luzsányi Mónika meséjére, a Zűrös Zénóra. Én imádtam ezt a mesét! Szintén decemberben olvastam három gyerekkönyvet, amikben egy bűnrossz kutyáról volt szó, és felidegesítettem magam, hogyan lehet ilyen könyveket gyerekek kezébe adni, itt viszont a rossz nem volt rossz valójában, hiszen tele volt Zébó jószándékkal, segíteni akarással, kedvességgel, csak néha nem úgy sültek el a dolgok, ahogyan szerette volna (néha viszont a nem annyira jó is jóra fordult). Olyan bájos mese volt, hogy öröm volt olvasni, és a rajzokat sokat adtak az olvasási élményhez. Bogdán Viki rajzai tökéletesen illettek ehhez a történethez.

Negyedik olvasmányom már a 3. szint kis kötete volt, Nógrdi Gábortól a Segítség, értem a kutyámat! című mese, amit nem lehetett nem szeretni, hiszen a szerző egy jópofa, aranyos történetet írt azoknak a gyerekeknek, akik már a hosszabb, bonyolultabb történeteket is el tudják olvasni, és megbiróznak a bonyolultabb mondat- és szószerkezetekkel. Bírtam itt is a rajzokat, amik Nagy Norbertet dicsérik, a kutyák különösen jól sikerültek. :-) Tanulság pedig természetesen ebben a könyvebn is van, ahogyan az összes eddigi meséből tanulhatunk.

Jól ki lett találva ez a sorozat, a kiadó munkatársai ügyesen állították össze a különböző szintekhez szükséges készségeket, és a kiválasztott szerzők jópofa, aranyos történeteket találtak ki, hogy az olvasni tanuló gyerekek ne csak tanuljanak, de szórakozzanak is tanulás közben.

Kalandok az időgyurmával

Bendl Vera könyvét, a Mihályi Csongor és az időgyurmát az idei Könyvhéten sikerült megszereznem a szerző két másik könyvével, a Berci nem megy iskolába és a Matyi tigrissel álmodik cíművel, és voltam olyan szerencsés, hogy Vera mind a hármat dedikálta is nekem. Csongor és barátainak kalandjait olvastam el először, és nagyon tetszett a három barát története illetve az, ahogyan a kalandok során változik a kapcsolatuk, erősödik a barátságuk. Sok mindenről szól ez a könyv: a barátság kialakulásán, megszilárdulásán túl arról is, hogyan jön rá a két fiú, hogy bizonyos problémáik miatt ugyan ők kevesebbnek érezték magukat, szerettek volna "teljes értékű" gyerekek lenni, de nincsen szükség rá, hogy megváltozzanak, mert ők így egészek, teljesek és értékesek.

A szerző hihetetlen kreativitásról tett tanúbizonyságot, amikor megadta az időgyurma receptjét, néhány hozzávalót saját fejből akkor sem ötlöttem volna ki, ha közben izzó vassal csiklandozzák a talpamat, de hát ezért író Bendl Vera, és ezért nem vagyok író én. :-)

Ender bácsi karaktere pedig zseniális! Radvánszki Endre, a technika tanár, aki Csongorék csak Ender bácsinak hívnak maguk között, hihetetlen arc, éppen elég megnézni a kötet 15. oldalán a tanár képét, ahogyan Remsey Dávid elképzelte, szerintem isteni. :-D A gyerekekhez is jó érzéke van, kellene egy ilyen technika tanár minden iskolába.

De hogy ne a levegőbe beszéljek, olvassátok el ti is a könyv fülszövegét:

Helló, srácok és lányok, az én nevem Mihályi Csongor, december 13-án leszek 9 éves, anyukám Katona Boglárka, apukám Mihályi György, de több privát adatot most nem áll módomban közölni, annyit viszont mondhatok, hogy most elmesélem a nagyon titkos kalandunkat, ami két óra közti szünetben történt, de majdnem egy egész napon át tartott, mert a barátaimmal – mondjuk ez nem publikus, de – csináltunk egy időgyurmát, kihúztuk a tíz percet sokkal többre, és elindultunk Párizsba, ami iszonyú izgalmasra sikerült: NAGYON nehéz döntéseket kellett hoznunk nem csak arról, hogy ér-e bliccelni vagy nem, hogy hogyan jussunk el az Eiffel-toronyhoz, de arról is, hogy akarunk-e teljesen megváltozni, vagy mégis jók vagyunk mi így is, ahogy vagyunk. Közben rájöttünk, hogy mennyire szeretjük mi egymást így hárman. Vagy négyen. Pedig még csak nem is hasonlítunk! Durva, nem?

A Pagony Kiadónál megjelent kis történettől szép egyensúlyban kapunk mi, olvasók izgalmakat, és mutatja meg közben a kötet azt, a gyerekek kalandjain át, hogyan kell elfogadnunk egymást és magunkat, milyen egy betegséggel élni - milyen gyerekként egy betegséggel élni.

Olvasás közben pedig már éreztem én, hogy egy bizonyos szálnak lesz folytatása, mert elvarratlan volt, félbehagyott, amiből még tutira lesz valami, és lett is, hiszen nem is olyan rég kihoztam a könyvtárból az A galamb, aki megette az időgyurmát című könyvet.

Ez a könyv már a kisebbeket célozta meg, hiszen a Most én olvasok sorozat Nagybetűs szintjéhez tartozik. Remsey Dávid rajzait itt is nagyon szerettem, habár a történet olyan mértékben nem nyerte el a tetszésemet, mint amennyire a fő történet tetszett. Már vártam, hogy Józsi történetét az írónő kibontsa, hiszen bizony ő volt az a szereplő, akivel olyasmi történt Párizsban, amit nem lehetett történet nélkül hagyni. Józsi cuki, és már a Mihályi Csongor és az időgyurma olvasásakor azon agyaltam, csak nehogy valami visszafordíthatatlan baja essen, amiért megette az időgyurma egy darabját. Szerencsére erről szó sincsen, bár erősen kifulladt az események hatására - de ha erről többet akartok olvasni, vegyétek kezetekbe a könyvet. Ajánlom azonban a Mihályi Csongor és az időgyurma című könyv elolvasását előtte, mivel enélkül Józsi története eléggé in medias res belecsap a lecsóba, és nem fogjuk érteni, mi miért történik.

Ez a történet nem olyan pergő és eseménydús, inkább az olvasás gyakorlásán van a hangsúly, és ezért néhol esetleg unalmasnak tűnhet, de összességében egy jó kis olvasmány, és már nagyon várom, milyen folytatással rukkol elő Bendl Vera következő könyvében.

A hévízi hajószakács

Találkoztatok már olyan könyvvel, amiről - amikor megláttátok - egyből éreztétek, hogy ez téli  olvasmány? Furcsa módon nekem ilyen érzésem volt, amikor kezembe vettem A hévízi hajószakács című könyvet, ami a Cser Kiadó gondozásában jelent meg idén, és kortárs szerző gasztroírásait tartalmazza. Olyan írásokat gyűjtöttek egybe ebben a kötetben a szerkesztők, amiket korábban a Hévíz folyóirat gasztrokulturális rovatában, a Hajószakácsban már publikáltak.

Olyan könyv ez, amit lassan csepegtetve kell olvasni; kényelmesen ízlelve az írásokat, mint ahogyan egy jó bort ízlel az ember. Ha csak elolvassuk, "legyünk meg ezzel is", akkor éppen a lényeg vész el: a szöveg aromája. Minden szöveg előtt, egyfajta bevezetőként, Palásti Kovács András illusztrációit csodálhatjuk meg, amik jól illeszkednek az adott szöveg által bemutatott  témához. Nekem először furcsa volt a "színnélküliség". A borító szürkéje köszön ránk a kötet belsejében is, és ez először szokatlan volt, de ahogy megszoktam, nem is bántam, mert az illusztráció nem terelte el a figyelmet a szövegről, mégis kiegészítette azt. De talán éppen ez a szürke borító tette, hogy téli olvasmánynak kezdtem érezni a könyvet első találkozásunkkor.

Minden szöveg végén, olvashatunk pár sort az adott szöveg szerzőjéről, és sokszor kapunk gasztronómiai vonatkozásó információkat is, ami szerintem kedves és felteszi a koronát az írásokra. Például a 82. oldalon ezt olvashatjuk Krasztev Péterről:

Gyerekkorában a balkáni konyhán szocializálódott, ezért máig értetlenül áll a grenadírmarsnak és a káposztás cvekedlinek nevezett táplálékok előtt.

Ismerünk magyar klasszikusoktól gasztronómiai tárgyú írásokat, ismerünk külföldi gasztroregényeket és most már ismerjük, ismerhetjük a Hévíz folyóirat gasztrokulturális rovatát, a Hajószakácsot is.

Köszönöm a Cser Kiadónak, hogy recenziós példányt biztosított számomra, ezzel pedig hatalmas élmény részesévé tett. A könyv megvásárolható a kiadó honlapján, akár e-könyvként is. Szép ajándék lehet akár a kortárs magyar irodalom, akár a gasztronómia kedvelőinek.

Zágoni Balázs: Karácsonyi kitérő

A Móra Kiadó honlapját böngésztem nemrég, amikor rátaláltam Zágoni Balázs könyvére, a Karácsonyi kitérőre, aminek a fülszövegét elolvasva azonnal elöntött a vágy, hogy elolvashassam.

Anya, Apa és a három gyerek már előre retteg advent időszakától, mert jól emlékeznek a tavalyi karácsonyra. Akkor semmivel sem készültek el időben, a vendégek túl korán érkeztek, ráadásul egy tepsi isler is odaégett. De idén minden másképp lesz, dönti el a tízéves Emma, és egy darabig valóban úgy tűnik, hogy – a gondos szervezésnek hála – idén békés és boldog lesz az ünnep. Ám egy zebránál kéregető, jó szándékú koldus minden tervet felborít, és még kétségbe ejtőbbé válik a helyzet, mint tavaly. Lehet még szép a karácsonyuk? Vajon ott keresik a karácsony szentségét, ahol kell és érdemes? A HUBBY-díjas Zágoni Balázs szórakoztató, megható és elgondolkodtató új könyvéhez Szabó-Nyulász Melinda készített illusztrációkat.

 

Nagyon kellett a lelkemnek ez a könyv most, ahogyan közeledünk az év vége felé, és kezdek kicsit belefáradni, kiégni. Ez a könyv maga volt a csoda, és ahogy a háromgyerekes család történetét olvastam, melegség öntötte el a szívemet. Ugyanakkor hihetetlen humoros is volt a történet, jókat mosolyogtam minden vicces jeleneten, hiszen Zágoni Balázs ebben a kötetben kiválóan ötvözte a humort a meghitt pillanatokkal.

Ráadásul az alapsztori - azt hiszem - mindenki által jól átélhető, mivel vagy gyerekként, vagy pedig felnőttként biztosan velünk is előfordult, hogy az őrült karácsonyi előtti hajtásban elúsztunk, feje tetejére állt minden, és semmi sem úgy alakult, ahogyan elterveztük, aztán pedig próbáltuk menteni a romokat. Emma ebben az évben éppen ezt a káoszt szeretné megakadályozni, hiszen még élénken él az emlékezetében az előző december, és egyfajta ütemtervet dolgoz ki, és segít édesanyjának, hogy minden rendben elkészüljön. Na, de persze, hogy egy idő után semmi nem a terveknek megfelelően alakul! És akkor találkozik Emma a hajléktalannal, ami találkozás - akkor még nem is sejti a kislány - megváltoztatja mindannyiuk karácsonyát, és talán egész további életét.

Hiszen miről is van szó? Az odafigyelésről, a másikkal való törődésről, a másikhoz való odafordulásról. Arról, hogy segítsünk, ha megtehetjük, és ne ítélkezzünk elsőre, hanem ismerjük meg a másikat, mielőtt véleményt formálunk. Az is fontos, hogy csak elkezdeni kell, mert az emberekben sokszor gát van, vagy éppenséggel eszükbe sem jut, hogy segíthetnének, hiszen nincsen a környezetükben olyan ember, de ha látják, hogy mi mit teszünk, felébred a tenni akarás, a segítő szándék, és sokra mehetünk közösen, ahogyan ebben a történetben is.

És nem csak a tökéletes karácsony lehet szép és boldog, egy tökéletlen, de szerettetel teli ünnep néha sokkal többet ér. Azt is bevallom, hogy bizony megkönnyeztem a történet végét, mert olyan szép volt, olyan megható, hogy a szívemet mintha szorongatta volna valami. Az pedig, hogy miért Karácsonyi kitérő a könyv címe, ki fog derülni a történetből, így ki lesz elégítve azoknak is a kíváncsisága, akiknek ez a cím felkeltette az érdeklődését.

Az illusztráció szerintem telitalálat, egyszerűen imádtam, nincsen rá jobb szó. Szabó-Nyulász Melinda csodálatos rajzai ugyanannyira tetszettek, mint Zágoni Balázs meséje, a kettő együtt pedig olyan tökéletes egységet alkot, amit nálam most egy ideig szerintem nem fog tudni semmi űberelni.

Én kívánom mindenkinek, hogy vegye kezébe ezt a kis regényt, ami a Móra Kiadó 2021-es egyik újdonsága, hogy egy tökéletes, ünnepi történetet olvasson így, decemberben. Az pedig, hogy a történet tele van humorral is, még feledhetetlenebbé teszi a kalandot, amit így a gyerekek még jobban élvezhetnek. És mi is. :-)

Nagyon köszönöm a kiadónak, hogy példányt biztosított számomra és elolvashattam Zágoni Balázs könyvét, amit megvásárolhattok a kiadó honlapján keresztül.

Téli olvasási terveimnek egy része

Meglehetősen hosszú lenne, ha minden olvasni tervezett könyvet megmutatnék a bejegyzésben :-), ezért kiemelnék néhányat, amiket mindenképpen szeretnék a téli hónapok alatt elolvasni. Vannak könyvek, amiket karácsonykor szeretnék olvasni, azokat ide most nem hozom nektek, majd később külön megmutatom.

Szeretném folytatni a nemrég megkezdett Budapest-sorozatot Kondor Vilmostól, így már nálam van könyvtárból a Bűnös Budapest és A budapesti kém. Ha csak annyira lesznek jók, mint az első rész, akkor egy szavam sem lesz panaszra, hiszen a nyitó kötetet nagyon szerettem. A sorozat második része 1939 szeptemberében játszódik, és a történet két szálon indul meg. De - ahogy a fülszövegben olvashatjuk - A két nyomozás egy pontos összeér. Gordon és Nemes találkoznak, és borzalmas titkokra derítenek fényt, titkokra, melyekért semmilyen bosszú nem drága és semmilyen áldozat nem kevés.

A harmadik részben már ugrunk pár évet, és 1943 decemberében találjuk magunkat, és egy korábbiakhoz hasonlóan izgalmas történet részesei lehetünk.

 

A magyar szerzős kriminél maradva, szeretném Mészáros Dorka regényét is elolvasni, melynek címe Nem biztos, hogy visszajövök. A történet egy bentlakásos iskolában játszódik, én meg szeretem a bentlakésos iskolában játszódó történeteket, szóval azt gondolom, ez a könyv is tetszeni fog.

Lesz egy komfortolvasásom is, hiszen M. C. Beaton Agatha Raisin-történetei bármely válságosabb időszakban gyógyírt jelentenek, eddig sosem csalódtam, ha kisebb-nagyobb olvasási válságba süllyedtem, ezek a regények mindig kirángattak belőle. És hogy ne csak akkor forduljak hozzá, ha gondban vagyok, téli terveim között szerepel az Agatha Raisin és a sziszifuszi szerelem című rész elolvasása.

Egyik könyvtárazásom alatt került a kezembe Nicola Moriarty könyve, Az ötödik levél, aminek nemcsak a borítója szép, de a története is elnyerte a tetszésemet, így a könyv hazajött velem - természetesen a megfelelő kölcsönzés után. Az ausztrál szerző regényét a moly.hu oldala thrillerként aposztrofálja, kíváncsi leszek rá.

Szeretném télen elkezdeni A siló című sorozatot is. Az egyes kötetek nem hosszúak, az első öt rész már itthon van a könyvtárból. Véletlenül akadtam rá a Könyvmolyképző Kiadó honlapján, amikor egy akció miatt böngésztem, és igazán megtetszett. Sci-fi. disztópia, posztapokaliptikus, hogy csak a legfontosabb címkéket emeljem ki a könyvek adatlapjáról, viszont az első kötet fülszövege ígéretes.

Két kedves barátom olvassa már A hét nővér sorozatot, amikor találkozunk, soha el men fogyó téma kibeszélni az aktuálisan olvasott részt, és annyira lelkesek és olyan jókat mondtak már a könyvekről, hogy én is hazahoztam a FSZEK-ből A hét nővér című könyvet, a sorozat első részét.

Van még két könyv, amiket nagyon szeretnék télen elolvasni, Ali Smith Ősz című regényét és Hajdú-Antal Zsuzsanna Belvárosi srác című könyvét. Ez utóbbin tuti sírni fogok a meghatottságtól, de mivel nem fogok vlogot készíteni, szerencsére nem fogjátok látni, így letagadhatom. :-)

Ezek mellett lesznek még könyvek, de azokat még kitalálom. A felsoroltakat viszont szeretném, ha be tudnám iktatni az időmbe a hideg, sötét téli esték alkalmával.