2017. október 8., vasárnap

Macskám, Jugoszlávia

Fülszöveg:

Egy fiú Helsinkiben a 21. század elején, aki meleg internetes oldalakon keresi a partnereit, kígyót tart, és különös macskákkal ismerkedik. Egy albán muszlim nő 1980-ban Koszovóban, aki az álomesküvőjére készül. A két szálon futó cselekmény idővel összeér, miközben belső és külső világok dőlnek össze és épülnek újra. Pajtim Statovci nappali és éjszakai rémálmokban bővelkedő regénye szívszorítóan pontos és ítéletmentes képet nyújt arról, hogyan sodródnak a hazájukat elhagyók két ország között, hontalanul, és hogyan adaptálódnak a különböző nemzedékek új otthonukhoz.

Az 1990-ben Koszovóban született, Finnországban élő szerző huszonnégy évesen írt első regénye 2014-ben elnyerte a rangos Helsingin Sanomat irodalmi díjat a legjobb első regény kategóriában, és azóta tizenkét nyelvre fordították le.



Magvető Kiadó, Budapest 2017. 288 oldal ISBN 9789631432961

Az elején nem tudtam, hogyan viszonyuljak a könyvhöz. Ezek az érzések azonban teljesen elmúltak, ahogyan egyre jobban beleástam magam a történetbe, és valójában (talán) abból fakadtak, hogy néha nehéz volt a két mesélő között való ugrálás - ritkán olvasok olyan könyvet, ahol váltakoznak a nézőpontok.
Viszont már az elejétől fogva tetszett a borító: macskatulajdonosként "kötelességem" volt elolvasni a regényt, hogy kiderítsem, mit rejt a cím.

Az író nagyon sok társadalmi problémát vonultatott fel regényében, amik már önmagukban is nehezen emészthetőek és ütnek, ha az ember nem készül fel rájuk, így együtt azonban… Nagyon jó volt.
Döbbenetes volt olvasni a jugoszláv etnikai konfliktusokról – konfliktusok? Emberek öltek embereket, akik nem tettek mást, csak lélegeztek, és más volt a nemzetiségük. Ez nem konfliktus, hanem tragédia.
A dolgozni akaró (és valójában is dolgozó) menekültek a háború végével szembesültek azzal, hogy az őket befogadó nemzet tagjai csak addig voltak velük toleránsak, amíg tartott a háború.
Milyen lehet melegnek lenni Koszovóban?
Hogyan hull szét egy család, amiben amúgy sem volt igazán szeretet?
Hogyan keresi útját egy koszovói albán, meleg srác, aki Finnországban él? Milyen múltbeli traumákat kell feldolgozni?
És milyen traumákat kell feldolgozni az asszonynak, aki menekülni volt kénytelen gyerekeivel és férjével Koszovóból Finnországba? Egy olyan férjjel, aki sosem szerette. Egy olyan országba, ami nem szerette.

A történet két síkon folyik - az egyik a fiatalember, a másik Emine története, és kell idő, amíg kiforrja magát, mi is a kapcsolat kettejük között.
A szimbólumok is erősen jelen vannak a regényben, mint a macska és a kígyó, és nem mindig sejtettem, mit is jelenthetnek, bár talán a kígyó szerepére rájöttem, ahogyan a könyv elolvasása után leülepedett bennem az a sok érzés, amit kiváltott belőle.

Ha az ember elolvassa ezt a könyvet, millió gondolat cikázik a fejében, amiket egyszerűen képtelenség leírni, olyan gyorsak, és tele van velük az olvasó feje.
Kiváló regény. Bízom benne, hogy még lesz lehetőségem olvasni a szerzőtől.

A borító illusztrációja igazán jó - ahogyan a bejegyzés elején is írtam. Sokat sejtető, várakozással tölti el az embert.
Egy negatívum, de ez igazán nem tartalmi… Néhány nappal az olvasás megkezdése után már gyűrött volt a borító. Erősebb papírból jobb lett volna megjelentetni, hogy ne károsodjanak a sarkok, ahogyan táskából ki, táskába be - a pakolás megviselte kicsit (legalábbis nálam).

2017. szeptember 18., hétfő

1884. szeptember 18-án született Slachta Margit



Slachta Margit 1884. szeptember 18-án született Kassán. Lengyel nemesi származású ősei a Felvidék gazdag földbirtokosai voltak. Apja, Slachta Kálmán már hivatalnok, a Kassai Takarékpénztár igazgatója. Anyja, sárosi Saárossy Borbála, szintén földbirtokos családból származott. A házasságból hat lánygyermek született, Margit másodikként. Apja a takarékpénztárt majdnem csődbe vitte, és megrendült anyagi helyzete elől feleségével és három fiatalabb gyermekével 1908-ban kivándorolt Amerikába.

Slachta Margit 1903-ban tanítói képesítést szerzett, majd Kalocsán 1906-ban német–francia–történelem szakos polgári iskolai tanári diplomát kapott. A kor kibontakozó katolikus szociális reneszánszának hatása alá került, ami új hivatás felé vitte: ez volt a keresztény alapú szociális nővédelmi munka. Két nő inspirálta, hogy a szociális pályát válassza: az egyik Farkas Edith volt, a másik pedig Korányi Sarolta, a magyar nőnevelés kiemelkedő alakja.

A Szociális Missziótársulat megalakulásakor Slachta Margit az elsők között lépett be 1908. novemberében. A szervezet nem szerzetesrend volt, hanem a világi és szerzetesi élet között helyet foglaló egyházi szervezet, melynek bel- és kültagjai egyaránt voltak. Slachta szociális nővér számos előadó körutat tett, és főként Erdélyben szervezte a Társulat helyi csoportjait; közben pedig szerkesztette és nagyrészt írta lapjukat, a Keresztény Nő-t (1918-tól Magyar Nő-t). Fontosnak tartotta a nők érdekképviseletét és politikai jogaikat, az általános és titkos választójogot is. Útja így vezetett a politikához. 1918 elején Slachta Margit belépett a Keresztényszocialista Néppártba, aktív politikai életet élt. Az 1920 eleji nemzetgyűlési választásokon megszerezte mandátumát, és az első női képviselő lett. Első beszédét 1920. április 23-án mondta, amelyben elsősorban a munkásnők intézményes védelmének bevezetését, a női munkafelügyelők alkalmazását szorgalmazta. A kétéves ciklus alatt 28 nagyobb beszédet tartott.
1922. február 16-án lejárt nemzetgyűlési mandátuma, és Farkas Edith főnöknő nem engedélyezte számára az újraindulást, végül 1923. május 5-én Slachtát és több társát kizárták a Szociális Missziótársulatból, akik ezután megalapították a Szociális Testvérek Társaságot, élén Slachta Margittal. A Társaság és Slachta kiemelkedően fontos szerepet töltött be az 1940-es évek első felében a nácizmus és a nyilasok elleni harcban, az üldözöttek mentésében. Társelnöke volt a zsidómentést és védelmet szervező Magyar Szent Kereszt Egyesületnek. 1943-1944-ben számos prelátust meghazudtoló bátorsággal állt ki a zsidók mellett, fellépett a munkaszolgálatosokkal való emberséges bánásmódért. Az embertelenség áldozatául esett munkatársa, Salkaházi Sára szociális testvér, akit a nyilasok az általa bújtatott négy zsidóval és egy katolikus hitoktatónővel együtt 1944. december 27-én a Dunába lőttek.

Slachta Margit 1945 elején visszatért a politikai életbe. Először a szerveződő kereszténydemokrata Néppártban tevékenykedett, de végül a Polgári Demokrata Párt listáján lett 1945 őszén képviselő.
Az 1947. augusztus végi országgyűlési választásokon a Keresztény Női Tábor önálló pártként indulhatott, és Slachta Margit harmadmagával bekerült a parlamentbe az utolsó többpártrendszerű választáson.
1949 elején a Keresztény Női Tábor megszűnt, januártól Slachta már bujkálni kényszerült. Májusban két társával Ausztriába menekült, majd onnan az Egyesült Államokba ment.
Az emigrációban már nem folytatott aktív politikai tevékenységet.
1974. január 6-án, 90 éves korában hunyt el Buffalóban, a Szociális testvérek ottani házában.

Halála után 11 évvel, 1985-ben Izrael államtól megkapta az Igaz Ember kitüntetést, és emlékére fát ültettek a Yad Washem kertjében. 1995. március 15-én Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól, május 7-én megkapta a Magyar Köztársaság Bátorság Érdemjelét.

Források:

  • Balogh Margit: A „keresztény” feminizmus. In. História XXII. évfolyam 2000. 5-6. sz. p. 56-59.
  • Balogh Margit: Egy katolikus feminista – Nővédelemtől a pártpolitikáig. Slachta Margit és kora keresztény nőképe. In. Réfi Attila – Sziklai István (szerk.): Pártok, politika, történelem. Tanulmányok Vida István egyetemi tanár 70. születésnapjára. MTA–ELTE Pártok, Pártrendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport, Budapest 2010. p. 29-54
  • Balogh Margit: Ínségakcióktól a politikai közéletig. Slachta Margit (1884–1974) szociális testvér pályája. In. Szilágyi Csaba (szerk.): Szociális kérdések és mozgalmak Magyarországon (1919-1945). Gondolat Kiadó – Barankovics István Alapítvány – Faludi Ferenc Akadémia, Budapest 2008. p. 213-230.
  • Balogh Margit: Slachta Margit a nemzetgyűlésben, avagy az első női képviselő (1920–1922). In: A hosszú tizenkilencedik és a rövid huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszöntésére. ELTE BTK, Budapest, 2000. p. 29–38.
  • Balogh Margit: Slachta Margit, a „keresztény feminista”. In: Asszonysorsok a 20. században. BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék – Szociális és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága, Budapest, 2000. p. 229–237.
  • Bárdos István – Beke Margit: Egyházak a változó világban. A Nemzetközi Egyháztörténeti Konferencia előadásai, Esztergom 1991, május 29-31. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat – József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya 1991. p. 569-572.
  • Földesi Margit – Szerencsés Károly (szerk.): Keresztény közéleti személyiségek a XX. században. Kairosz Kiadó, Budapest 2011. p. 179-184.
  • Gergely Jenő – Izsák Lajos – Pölöskei Ferenc: Századformáló magyarok – Arcképek a XX. századból. Gesta Könyvkiadó, Budapest 2002. p. 303-308.
  • Margit testvér életrajza. http://szocialistestverek.hu/10010-margit-testverrol/28-margit-tv-eletrajza
  • Mona Ildikó: Slachta Margit. Corvinus Kiadó, Budapest 1997. 289 p.
  • Murányi Gábor: Amazon a Házban. In. HVG XXII. évfolyam 2000. 12. sz. p. 103-105.
  • Schlachta Margit. In. Magyar Életrajzi Lexikon http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13550.htm
  • Slachta Margit. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/slachta_margit
  • Slachta Margit. https://barankovics.hu/keresztenydemokracia-adatbazis/ki-kicsoda/slachta-margit
  • Slachta Margit. https://hu.wikipedia.org/wiki/Slachta_Margit
  • Slachta Margit. In. Markó László (főszerk.): Új Magyar életrajzi Lexikon V. kötet P – S. Magyar Könyvklub, Budapest p. 1190-1191.
  • Szilágyi Rita: A politika forgatagában. Duna International Könyvkiadó, Budapest 2011. p. 27-41.
  • Horváth Ágnes: A keresztény nőmozgalmak a dualizmus kori Magyarországon. In. Karlovitz János Tibor (szerk.): Kulturális és társadalmi sokszínűség a változó gazdasági környezetben. International Research Institute, Komarno 2014. p. 309-316. http://www.irisro.org/tarstud2014kotet/40HorvathAgnes.pdf

2017. szeptember 5., kedd

Közösségi book tag @csgabi-tól

Hogy eleget tegyek @Barbiianyuja felkérésének, melyben egy book tag kitöltésére invitál, íme, a válaszaim. :-) Köszönöm a felkérést! :-)

Igyekszem én is a frissebb olvasmányaim közt szemezgetni a válaszokhoz.

1. Twitter – egy könyv, amit imádtál.
Ez nehéz kérdés, mert sokféleképpen lehet imádni. Megpróbálok olyan könyveket ajánlani-mutatni itt, amik pozitív értelemben voltak imádatom tárgyai.
Bohumil Hrabal: Foghíjak
Maeve Binchy: Galagonyaerdő
Mentafagylalt - 24 ma katalán elbeszélés
Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó
Fekete István: Téli berek
Nagy Franciska: Macska a zongorában

2. Facebook – egy könyv, ami nem érdemli meg a nagy hype-ot, ami körülveszi.
Nem igazán tudok ilyet.

3. Tumblr – egy könyv, amit azelőtt olvastál, hogy népszerűvé vált.
Szerintem nincs ilyen. Úgy értem, nem tipikus nálam, hogy olyan könyveket olvassak, amik felkapottak. Ha mégis, azt nem ezért olvasom, hanem mert érdekel.

4. Myspace – egy könyv, amit nem tervezel elolvasni.
Régebben nagyon szerettem az Ulpius Kiadó könyveit. Aztán ők kifordultak magukból, én meg elfordultam tőlük. Szóval a most divatos erotikus-romantikus vonal nem fekszik nekem, hogy így mondjam.

5. Youtube – egy könyv, amit szeretnél filmként/TV show-ként látni.
Sok ilyen van, nem tudok még többet sem kiemelni közülük.

6. Instagram – egy könyv, amit a gyönyörű borítója miatt olvastál.
Nos, nem azért olvastam el, de az volt az első, ami rabul ejtett:
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

7. Goodreads – egy könyv, amit mindenkinek ajánlasz.
Hmmm...
Atiq Rahimi: Türelemkő
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Daniel Keyes: Virágot Algernon-nak
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót
Gyarmati Béla: A pap fia
Ismail Kadare: Kettétört április
Yasmina Khadra: A merénylet
Bohumil Hrabal: Foghíjak
Maeve Binchy: Galagonyaerdő
Mentafagylalt - 24 ma katalán elbeszélés
Jean Hatzfeld: A bozótvágó kések évszaka
Marilynne Robinson: Lila
Olja Savičević Ivančević: Lehet, hogy novella
+ minden az 1. pontból, ami nincs itt :-D
Nos, nem egy lett, de ezeket mindenképpen mindenkinek. 

8. Skype – Egy könyv olyan karakterekkel, akikkel beszélni szeretnél ahelyett, hogy mindig csak olvasnál róluk.
Márai Sándor: Eszter hagyatéka - Úgy, de úgy kiosztanám őket.

9. We Heart It – Egy könyv, ami érzelmi jelentőséggel bír nálad.
Yasmina Khadra: A merénylet - De azt nem írom le, miért és hogyan.

Köszönöm. :-)

2017. augusztus 23., szerda

Augusztus 23-a a Totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja



Európában augusztus 23-a a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja. Az EU-országok igazságügyi miniszterei 2011 júniusi luxembourgi tanácskozásukon fogadták el a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozatai előtt fejet hajtó dekrétumot.

A 2008 júniusában, Prágában tartott Európa lelkiismerete és a kommunizmus című nemzetközi konferencia megnyitóbeszédében Václav Havel volt cseh államfő kijelentette: "Európa rendkívüli felelősséget visel a nácizmusért és a kommunizmusért, azért a két totalitárius rendszerért, amelyek ezen a földrészen születtek". A konferencia résztvevői javasolták, hogy augusztus 23-át nyilvánítsák a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává.
2008 szeptemberében magyar, észt, brit, német és lett képviselők hasonló értelmű nyilatkozattervezetet terjesztettek az Európai Parlament (EP) elé. Az EP 2009 áprilisában állásfoglalást szavazott meg a totalitárius rendszerekről, és ebben javasolták az emléknap megtartását.
Végül magyar−lengyel−litván kezdeményezésre, az EU-országok igazságügyi miniszterei 2011 júniusi luxembourgi tanácskozásukon fogadták el a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozataira emlékező dekrétumot, és egyben az 1939-ben Moszkvában megkötött Molotov–Ribbentrop-paktum – más néven Hitler−Sztálin paktum – aláírásának napját, augusztus 23-át, a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapjává nyilvánították. A dokumentum elfogadásával az Európai Unió lépést kívánt tenni a közös európai múlt tudatának és a kollektív emlékezet erősítéséért.


Könyvajánló:

  • Boyne, John: A csíkos pizsamás fiú. Ciceró Kiadó, Budapest 2007.   
  • Csapodi Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Vince Kiadó, Budapest 2011.
  • Deaglio, Enrico: A jótett egyszerűsége : Giorgio Perlasca története. Osiris Kiadó, Budapest 1997.
  • Dénes Magda: Égő kastélyok: Egy gyermek élete a háború alatt. Minerva Kiadó, Budapest 2011.
  • Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években. Magánkiadás 1995.
  • Kas, Ya’aqob: Az előítélettől a tömeggyilkosságig : Az antiszemitizmus története 1700-1933 között. Osiris Kiadó, Budapest 2001.
  • Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért. Magvető Kiadó, Budapest 1990.
  • Koren, Yehuda: Lélekben óriások voltunk : A Liliputi Társulat különös története. Európa Kiadó, Budapest 2006.
  • Molla, Jean: Sobibor : Az elhallgatott múlt. Ciceró Kiadó, Budapest 2008.
  • Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auscwitz-i krematóriumban. Magyar Lajos Alapítvány, Budapest 2003.
  • Pécsi Katalin (összeáll.): Sós kávé : Elmeséletlen női történetek. Novella Kiadó, Budapest 2007.
  •  Pelle János: Antiszemitizmus és totalitarizmus. Jószöveg Műhely, Budapest 1999.
  • Ságvári Ágnes: Tanulmányok a magyarországi holokauszt történetéből. Napvilág Kiadó, Budapest 2002.
  • Schlink, Bernhard: A felolvasó. Helikon Kiadó, Budapest 2000.
  • Sem-Sandberg, Steve: Azok a szegény lódziak. Magvető Kiadó, Budapest 2014.
  • Székely Béla: Az antiszemitizmus és története. Tabor, Budapest 1936.
  • Bayerné Sipos Mónika [írta]: Egy geresdlaki sváb lány szenvedései a Gulágon. Szerző, Pécsvárad 2017.
  • Fraedrich, Käthe: Nők a Gulagon. Canissa, Nagykanizsa 2002.
  • Galgóczy Árpád: Magyarok a Gulág haláltáboraiban. Valo-Art, Budapest 2007.
  • Gereben Ágnes: Beszélgetések a GULÁGról. Helikon Kiadó, Budapest 2008.
  • Krausz Tamás (szerk.): Gulag – A szovjet táborrendszer története. Pannonica Kiadó, Budapest 2001.
  • Menczer Gusztáv: A Gulág rabtelepei – a bolsevizmus népirtásának színtere. Századvég Kiadó, Budapest 2016.
  • Miklós Péter (szerk.): Mindennapok a Gulágon. Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ – Emlékpont, Hódmezővásárhely 2017.
  • Rózsás János: Gulag lexikon. [Magánkiadás], Nagykanizsa 2008.
  • Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény. Maxim Könyvkiadó, Szeged, 2012.
  • Szolzsenyicin, Alekszandr: A Gulag szigetvilág, 1918-1956 –szépirodalmi tanulmánykísérlet. Európa Kiadó, Budapest 2009.
  • Szolzsenyicin, Alekszandr: Ivan Gyenyiszovics egy napja. Európa Kiadó, Budapest 2013