Egy fiú Helsinkiben a 21. század elején, aki meleg internetes oldalakon keresi a partnereit, kígyót tart, és különös macskákkal ismerkedik. Egy albán muszlim nő 1980-ban Koszovóban, aki az álomesküvőjére készül. A két szálon futó cselekmény idővel összeér, miközben belső és külső világok dőlnek össze és épülnek újra. Pajtim Statovci nappali és éjszakai rémálmokban bővelkedő regénye szívszorítóan pontos és ítéletmentes képet nyújt arról, hogyan sodródnak a hazájukat elhagyók két ország között, hontalanul, és hogyan adaptálódnak a különböző nemzedékek új otthonukhoz.
Az 1990-ben Koszovóban született, Finnországban élő szerző huszonnégy évesen írt első regénye 2014-ben elnyerte a rangos Helsingin Sanomat irodalmi díjat a legjobb első regény kategóriában, és azóta tizenkét nyelvre fordították le.
Magvető Kiadó, Budapest 2017. 288 oldal ISBN 9789631432961
Az elején nem tudtam, hogyan viszonyuljak a könyvhöz. Ezek az érzések azonban teljesen elmúltak, ahogyan egyre jobban beleástam magam a történetbe, és valójában (talán) abból fakadtak, hogy néha nehéz volt a két mesélő között való ugrálás - ritkán olvasok olyan könyvet, ahol váltakoznak a nézőpontok.
Viszont már az elejétől fogva tetszett a borító: macskatulajdonosként "kötelességem" volt elolvasni a regényt, hogy kiderítsem, mit rejt a cím.
Az író nagyon sok társadalmi problémát vonultatott fel regényében, amik már önmagukban is nehezen emészthetőek és ütnek, ha az ember nem készül fel rájuk, így együtt azonban… Nagyon jó volt.
Döbbenetes volt olvasni a jugoszláv etnikai konfliktusokról – konfliktusok? Emberek öltek embereket, akik nem tettek mást, csak lélegeztek, és más volt a nemzetiségük. Ez nem konfliktus, hanem tragédia.
A dolgozni akaró (és valójában is dolgozó) menekültek a háború végével szembesültek azzal, hogy az őket befogadó nemzet tagjai csak addig voltak velük toleránsak, amíg tartott a háború.
Milyen lehet melegnek lenni Koszovóban?
Hogyan hull szét egy család, amiben amúgy sem volt igazán szeretet?
Hogyan keresi útját egy koszovói albán, meleg srác, aki Finnországban él? Milyen múltbeli traumákat kell feldolgozni?
És milyen traumákat kell feldolgozni az asszonynak, aki menekülni volt kénytelen gyerekeivel és férjével Koszovóból Finnországba? Egy olyan férjjel, aki sosem szerette. Egy olyan országba, ami nem szerette.
A történet két síkon folyik - az egyik a fiatalember, a másik Emine története, és kell idő, amíg kiforrja magát, mi is a kapcsolat kettejük között.
A szimbólumok is erősen jelen vannak a regényben, mint a macska és a kígyó, és nem mindig sejtettem, mit is jelenthetnek, bár talán a kígyó szerepére rájöttem, ahogyan a könyv elolvasása után leülepedett bennem az a sok érzés, amit kiváltott belőle.
Ha az ember elolvassa ezt a könyvet, millió gondolat cikázik a
fejében, amiket egyszerűen képtelenség leírni, olyan gyorsak, és tele
van velük az olvasó feje.
Kiváló regény. Bízom benne, hogy még lesz lehetőségem olvasni a szerzőtől.
A borító illusztrációja igazán jó - ahogyan a bejegyzés elején is írtam. Sokat sejtető, várakozással tölti el az embert.
Egy negatívum, de ez igazán nem tartalmi… Néhány nappal az olvasás megkezdése után már gyűrött volt a borító. Erősebb papírból jobb lett volna megjelentetni, hogy ne károsodjanak a sarkok, ahogyan táskából ki, táskába be - a pakolás megviselte kicsit (legalábbis nálam).
Kiváló regény. Bízom benne, hogy még lesz lehetőségem olvasni a szerzőtől.
A borító illusztrációja igazán jó - ahogyan a bejegyzés elején is írtam. Sokat sejtető, várakozással tölti el az embert.
Egy negatívum, de ez igazán nem tartalmi… Néhány nappal az olvasás megkezdése után már gyűrött volt a borító. Erősebb papírból jobb lett volna megjelentetni, hogy ne károsodjanak a sarkok, ahogyan táskából ki, táskába be - a pakolás megviselte kicsit (legalábbis nálam).
