2016. július 10., vasárnap

Ha 2016-os vándorgyűlés, akkor Veszprém!


Idén Veszprémben gyűltek össze az ország könyvtárosai, hogy a találkozó keretében vitassák meg a vándorgyűlés 2016-os témájába vágó problémákat, találkozzanak egymással, kapcsolatokat építsenek.
Néhány héttel a rendezvény előtt karcoltam a veszprémi molyok zónájában, és legnagyobb örömömre, három molytárs is jelezte, hogy benne lennének a felvetett találkozóban: @ddani, @schreibm és@moni79. Nagyon örültem, hogy megismerhetem őket.

2016. július 7-én, csütörtökön indultunk el két kollégámmal, a 9.30-as vonattal utaztunk, a Déli-pályaudvarról. Kellemes utazás volt, és gyorsan leértünk. Busszal elmentünk a Hotel Magiszterbe, ahol a szállásunk volt; regisztráltunk, lepakoltunk, kicsit felfrissítettük magunkat, majd a kolléganőmmel elsétáltunk a Hangvillába. Annyit még el kell mondanom a regisztrációval kapcsolatban, hogy bár voltak előzetes információim a meglepetéseket illetően, eszembe sem jutott, hogy ilyen gazdag ajándékkal kedveskednek nekünk a veszprémi kollégák. Csak ámultunk, miket rajt a textiltáska. Külön hálás vagyok, amiért az én ajándékborom egy cserszegi fűszeres lett, mert nagyon szeretem ezt a bort. Azonnal fülig-vigyor lettem, amikor megláttam. :-)
A Hangvillát könnyen megtaláltuk, elfogyasztottuk finom ebédünket, és ittunk kávét is kolléganőmmel, akiről tudni kell, hogy velem együtt nagy kávéivó. :-) Gondolkodtunk is, hogy vajon a két kávéjeggyel hogyan húzzuk ki szombat reggelig - de aztán megoldódott a probléma, majd ezt is elmesélem, hogyan. :-)
Ezután részt vettünk a nyitó plenáris ülésen, meglestük, hogy lesz pénteken a Társadalomtudományi Szekció ülése - két kollégánk is tartott előadást, meg akartuk hallgatni őket.
Sétáltunk a Kossuth utcában, ettünk csavarós fagyit, és elváltunk, én mentem a postára képeslapért, kolléganőm pedig visszament a hotelbe kicsit lepihenni vacsora előtt. Persze, nem lettem volna moly, ha nem szúrja ki a szemem, amíg vártam a sorom a fizetésre, hogy milyen olcsó könyveket lehet kapni a postán. Kb. 45 másodperc alatt négyet is összeszedtem. Csak ennyi időm volt, mert aztán hívott a "rendszer". :-) Visszamentem, megvacsoráztam, és kis séta után beültem az Incognito Cafe-ba. Kellemes órát töltöttem a kávézóban, ittam egy cappuccinot és egy pohár vörösbort. Azután találkoztam a kolléganőmmel, aki jött vacsorázni, és összefutottunk Krisztinával és a férjével is - Krisztina az egyik kollégám, aki pénteken előadást tartott az összegyűlt könyvtárosoknak.
Nyolc órakor kezdődött a Mendelsohn Kamarazenekar koncertje - csodás élmény volt.
Kicsit néztük ezután a meccset az Óváros téren, de az első félidő vége felé visszamentünk a hotelbe. Akkor láttam, hogy Márti keresett, de már sajnos nem tudtunk aznap beszélni, elég késő volt. Reméltem, hogy pénteken sikerül találkozunk.



Pénteken a Hangvillában eltöltött reggeli után átsétáltunk a Pannon Egyetemre, és majdnem végig ott is maradtunk a Társadalomtudományi Szekció előadásain. Visszasétáltunk a Hangvillába, kávéztunk, és beültünk a Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesületei előadásaira. Örültem, hogy Somorjai Noémi is előadott itt. Noémi a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének könyvtárosa, az ELTE-BTK egyetemi kiegészítő szakán csoporttársam volt.
A záró plenáris ülést követően vacsoráztunk, kávéztunk, és mindenkinek "szabadprogramja" volt estére. :-)
Ekkor este találkoztam Mártival, elkísért minket a vacsora színhelyére, beszélgettünk közben, majd visszajött később és elmentünk az Incognitoba, hogy találkozzunk Danival. Sajnos Márti még "szolgálatban" volt, mint a többnapos rendezvény egyik fő szervezője, így viza kellett mennie a Hangvillába; kettesben beszélgettünk Danival, amíg meg nem érkezett Móni. Csodás este volt, annyira örültem, hogy megismertem őket!
S habár vacsora után voltam, mégis kicsit fejembe szállt az a két pohár fehér bor. :-) Igaz, nem nagyon, amint odaértem a találkozóra (együtt mentünk vissza a hotelbe a kollégákkal kb. 23.30-kor), már tiszta volt a fejem, csak a kedvem volt jó. :-)

Reggel ismét Hangvillában volt, és ezután (és a szokásos kávé után), taxival kimentünk a vasútállomásra a kolléganőmmel. a 9 órakor induló vonattal utaztunk vissza Budapestre.
Ami a korábban említett kávét illeti: Rita és én "függők" vagyunk. :-D Rám nem igazán hat a koffein, inkább csak az íze miatt szeretem, de rendszeresen iszom, naponta többször. És az volt a vicces ebben a két és majdnem fél napban, hogy mindig volt valaki, aki nekünk adta a kávéjegyét, mintha a homlokunkra lett volna írva, hogy "kávéfüggők". :-)))

Összefoglalva: fantasztikus két napot töltöttünk Veszprémben. Csodásak voltak a szervező kollégák, csodás molyokkal ismerkedtem meg; kiválóak voltak az előadások, és nagyon örültem, hogy ismét láthattam Baráthné dr. Hajdu Ágnest, aki a főiskolán és az egyetemen is tanított, és szerintem mindkét csoportban én voltam az egyetlen, aki szerette őt. :-) Annyira nagy tudású, kedves, emberi... Most is mosolyra húzódott a szám, amikor a beszédét hallgattam. :-)
Másik nagy örömöm az volt, amikor a záró ülésen elmondták, hogy jövőre a vándorgyűlés helyszíne Miskolc lesz! A szívemnek egyik legkedvesebb város. Kicsordult a könnyem a boldogságtól. Remélem, 2017-ben is részt tudok venni a rendezvényen, és igyekszem majd a nyaralásomat a vándorgyűlés idejére időzítve ott tölteni, a városban.

2016. július 1., péntek

Könyvtárlátogatás a Dagály utcában 2016. július 1-én


Ma hirtelen szabadnapom lett, és kihasználtam egy kis könyvtárazásra – hova is menne egy könyvtáros-moly a szabadnapján, mint könyvtárba –, és találtam is pár könyvet, ami kikölcsönöztem. A júliusi molyklub témája a kortárs magyar irodalom, így kihoztam két könyvet a témában: Ferdinandy György: Kagylócska illetve Jankovics Éva: Stroke. Az a helyzet, hogy van itthon bőven kortárs író könyve, de a munkahelyemen, a Könyvtári esték sorozat keretében volt egy beszélgetés, aminek a vendége Ferdinandy György volt. Szimpatikus volt számomra az író, kellemes volt a beszélgetés, így érdekel, vajon hogyan ír.
A Stroke azonnal megfogta a tekintetemet, több okból is. Amikor még élt az anyai nagymamám, jópár évvel a halála előtt stroke-ja volt. Éjszaka kapta, nem tudott mozogni, beszélni, semmit. Mivel nem tartottuk egymással napi szinten a kapcsolatot, habár hetente többször beszéltünk, akkor éppen úgy esett, hogy nem hívtuk. Másfél napig feküdt az ágyban magatehetetlenül... amit sejthető, mi mindent jelent, hogy nem tudott felállni, kimenni... plusz a tehetetlenség érzése, a gondolat, hogy meghalhat, mire megtalálják... Szerencsére társbérletben lakott egy nagy, polgári lakásban, a lakás másik felében lakó néni kopogott be mamához, mert sokáig nem látta. Amikor pedig mamám nem reagált, hívta a keresztanyumat, anyum testvérét, hogy gond lehet. Így találták meg a nagymamámat. Szerencsére hamar rendbe jött - a korához és a lelki megpróbáltatásokhoz képest. Akkor hosszú ideig mindig volt nála valaki, én is többször töltöttem nála az éjszakát és a nappalokat. Megpróbáltuk a családon belül beosztani, mikor ki van mellette, vele.
A másik oka a könyv polcról való levételének Kulka János volt. Nagyon szeretem a színész-énekest, és lehet nevetni, de a szívem közepében őrzöm. Soha nem találkoztam még vele, de büszke vagyok rá és Igaz embernek tartom. Nos, ő is eszembe jutott, hiszen tavasszal neki is stroke-ja volt.

Mivel jövő héten lesz a veszprémi könyvtáros vándorgyűlés, kiválasztottam egy Veszprém útikönyvet is, Méhes László: Veszprém és a Bakony. Sok időm ugyan nem lesz, és szeretném, ha találkozhatnék néhány veszprémi mollyal is, de azért érdekel, milyen látnivalók vannak a városban.

Vonnegut könyve, az Áldja meg az Isten Mr. Rosewater-t már régóta szeretném megszerezni, s mivel eddig nem sikerült, hát átmeneti megoldásként kikölcsönöztem ezt is. Ahh, csak tudnám, mikor lesz időm, hogy mindezt elolvassam, hiszen még ezeken kívül is számos (na jó: rengeteg) könyvtári könyv van itthon, ami elolvasásra vár. De én, az örök könyv-optimista, reménykedek, hogy egyszer csak sikerül. :-)

Voltak ma használtkönyv-beszerzéseim is:
Merle: Két nap az élet
Dumas: A szavojai herceg
Fraser: VIII. Henrik hat felesége
Fitzgerald: Az éj szelíd trónján
Haley: Gyökerek
Fontane: Effi Briest

2016 júniusában olvastam

A június olvasás terén nem volt éppen termékeny hónapom, csupán néhány könyvet sikerült elolvasnom; kevesebbet, mint terveztem.
Yrsa Sigurdardittír: Az utolsó rítus https://moly.hu/konyvek/yrsa-sigurardottir-az-utolso-ritus/en-es-a-konyv/csgabi
 Agatha Christie: Ellopott gyilkosság https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-ellopott-gyilkossag/en-es-a-konyv/csgabi
Hanif Kureishi: Intimitás https://moly.hu/konyvek/hanif-kureishi-intimitas/en-es-a-konyv/csgabi
Yasmina Khadra: A merénylet https://moly.hu/konyvek/yasmina-khadra-a-merenylet/en-es-a-konyv/csgabi
Agatha Christie: Harmadik lány https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-harmadik-lany/en-es-a-konyv/csgabi
Elkezdeni pedig Bergman: Vasárnapi gyerekek című könyvét kezdtem el, TEO keretében. Eddig a harmadánál tartok, és rendkívül tetszik.





Hamarosan befejeződik az az Agatha Christie kihívás, amire el szeretném még olvasni néhány könyvet, így érthető, hogy kicsit bosszantott, hogy nem sikerült a tervezetet tartanom. Remélem, sikerül befejeznem, ha már több, mint 25 könyvvel végeztem erre a kihívásra. :-) A Harmadik lány sosem volt kedvenc regényem, most sem tetszett igazán. Ahogyan az értékelésemben is írtam, szerintem abszolút kihagyható - de így voltam a Bertram Szállóval is, ami Miss Marple-sztori. A másik könyvem a szerzőtől a hónapban Az ellopott gyilkosság volt, ami viszont az egyik kedvencem. Most is élvezet volt olvasni. Ah, azt az idióta, idegesítő csajt én is kinyírtam volna. :-D
Yrsa Sigurdardóttir könyve abból a szempontból érdekes, hogy jópár éve az első skandináv krimim lett volna - ha végig tudom olvasni, és nem hagyom abba a 20. oldal könyvékén. Csakhogy nem tudott lekötni, illetve... nem is tudom. Nem csak ez, de túlságosan előre gondolkodtam, és úgy éreztem, hogy képtelen lennék erről olvasni. Mivel pedig félbehagytam, nem tudtam, hogy nem kell félnem, tartanom tőle, hogy a boszorkány vonal megviselne. Helyette más szempontból fogott meg, a családi szállal.
Khadra A merénylet c. regénye? Még mindig fáj, ha eszembe jut, és sírhatnékom támad. De pont ezért mondom: Olvassa el mindenki, mindenkinek ismernie kell ezt a könyvet.
Ami Haníf Kureishi könyvét illeti, tudok párhuzamokat vonni egy közeli ismerősömmel, és ez végig bennem volt az olvasás során. Ne ijedjen meg senki a történettől, a szókimondó szexualitástól. Ne legyünk álszentek: ez hozzá tartozik az életünkhöz. Kureishi csak leírja egy férfi gondolatait, visszaemlékezéseit - és egy egészséges emberhez hozzá tartozik a szexualitás is. Remek könyvnek tartom az Intimitást, és majd egyszer kiegészítem az értékelésemet személyesebb gondolataimmal is. Ami pedig azt illeti: nem véletlenül, mondhatni: megérdemelten, került fel az 1001-es listára is.