Katona József: Bánk bán - olvasónapló

Katona József: Bánk bán

Szereplők: II. Endre, a magyarok királya

                  Gertrudis, a felesége

                  Béla, Endre és Mária, a gyermekeik

                  Ottó, Gertrudis öccse

                  Bánk bán, Magyarország nagyura (nádora)

                  Melinda, a felesége

                  Soma, a gyermekük

                  Mikhál és Simon bán, Melinda bátyjai

                  Petur bán, bihari főispán

                  Myksa bán, a királyfiak nevelője

                  Solom mester, ennek a fia

                  Bendeleiben Izidóra, thüringiai lány

                  egy udvaronc

                  Biberach, egy lézengő ritter

                  Tiborc, paraszt

                  zászlósurak, vendégek, udvaroncok, udvari asszonyok, lovagok, békétlenek,

                  katonák, jobbágyok

Előversengés

Ottó, Gertrudis öccse, elmondja Biberachnak, hogy szerelmes Melindába. A királyné utasítja öccsét, hogy másnap hagyja el az udvart. Túl nagy feltűnést keltett az udvarnál a férfi szerelmes udvarlása.

Első szakasz

A királyné bálján Mikhál és Simon, Melinda két bátyja, nem mulat a többiekkel. Spanyol hazájukra gondolnak. Mikhál szomorú, hogy ki fog halni a család neve, nem maradnak fenn. Simon megnyugtatja , hogy ez nem fog megtörténni, mert hét ikerfia született. Mivel azonban ez akkoriban "erkölcstelenségnek" számított, csak egyet neveltet otthon, a többit titokban egy asszony gondjaira bízta. Mikhál a hírt hallva rögtön megnyugszik.

A bálon egyre nagyobb a szakadás a magyarok és az idegen udvaroncok között. A békétlenek vezetője, Petur bán, titokban hazahívta Bánk bánt, országjáró útjáról. A bál után összejövetelt tartanak, melynek jelszava: Melinda. Bánk, aki már visszatért a palotába, megdöbbenve értesül a jelszóról. Emiatt dönt úgy, hogy ő is elmegy Petur házába, az összeesküvők megbeszélésére.

Tiborc titokban követte a bánt a palotába, hogy ennivalót szerezzen a családjának. Mivel azonban Bánk bán nem is figyel rá, elmegy.

Ottó, aki nem tud Bánk hazaérkezéséről, még az éjjel dűlőre akarja vinni a dolgot Melindával. Eközben Izidóra üldözi őt a szerelmével. Bánk véletlenül titokban kihallgatja, ahogy a herceg szerelmet vall Melindának. Gyanúja megerősödik. Gertrudis attól fél, hogy Ottó sikertelensége megingathatja a tekintélyét. Biberach szerelmi bájitalt Ottónak Melinda és altatót Gertrudis részére.

Bánk még azután sem lát tisztán, hogy kihallgatta mind Ottó és Melinda, mind Ottó és Gertrudis párbeszédét.

Második szakasz

A békétlenek hajnalig tanácskoznak Peturnál, eredmény nélkül. A jelenlévőket erősen megosztja, hogy Petur hajlik a királyné erőszakkal történő eltávolítására. Ekkor érkezik meg Bánk. Petur elmondja, milyen sérelmeket kellett a magyar nemeseknek elszenvedniük a merániaiaktól.

Bánk már éppen lebeszélné a főurakat a lázadásról és elfogatná Peturt, amikor megjelenik Biberach és elmondja az udvar cselszövését. Ennek éppúgy része volt Bánk eltávolítása, mint Melinda udvarba csábítása.

Ekkor Bánk bán a palotába megy, hogy megmentse a feleségét. A lázadók a bán kérésére együtt maradnak.

Harmadik szakasz

Melinda, akit Ottó meggyalázott, férje bocsánatáért könyörög. Bánk azonban megátkozza gyermeküket, amibe Melinda beleőrül. A bán Izidórát, mint fontos tanút, bezárja egy oldalszobába. Felesége összefüggéstelen szavai után azonban ő sem tudja kideríteni az igazságot.

Tiborc, aki másodszor is visszatért a palotába, elmondja urának a magyar nép sanyarú sorsát. A férfi ekkor felismeri az öregben azt a katonát, aki 26 évvel azelőtt megmentette az életét. A feléje nyújtott erszénnyi aranyat azonban Tiborc önérzetesen visszautasítja. Bánk ekkor arra kéri, hogy kísérje haza a feleségét.

Ottó Biberach segítségéért könyörög, fél Bánktól is és a nővérétől is. Amikor azonban a férfi ott akarja hagyni, orvul leszúrja. A haldokló Biberach a segítségére sietőknek fontos titkok elárulását ígéri.

Negyedik szakasz

Gertrudis a világtörténelmet olvassa, közben pedig hatalomra törő terveit szövögeti. Izidóra arra kéri  a királynét, hogy engedje őt haza Thüringiába. Gertrudis hívatja Melindát és mikor meggyőződik arról, hogy valóban megőrült, csendben el akarja távolítani az udvartól. Megérkezik Mikhál. A férfi a békétlenektől haladékot kért, hogy előbb beszélhessen a királynéval. Gertrudis azonban elfogatja, ugyanúgy, mint Simont, akinek nevét Mikhál véletlenül árulta el.

Bánk jön Tiborccal, hogy elvigyék Melindát. Gertrudis elengedi Melindát, de Bánkot visszatartja, hogy elszámoljon vele. Ez azonban a visszájára fordul, Bánk vonja felelőségre a királynét. Ekkor toppan be a terembe Ottó, Bánk haragja felfokozódik. Gertrudis tőrt ránt és Bánk bánra támad. A férfi azonban megöli az asszonyt, ellene fordítva fegyverét.

A zendülők már csak a halott királynét találják a palotában, mikor betörnek oda. Myksa bán, miközben a királyfiakat menti, meghallja, hogy Gertrudis utolsó szavaival ártatlannak vallja magát, s gyilkosának öccsét nevezi meg.

A hazatérő királyi sereg előcsapatai összecsapnak a lázadókkal. Ottó elmenekül.

Ötödik szakasz

Gertrudis a nagyteremben fekszik a ravatalon, mindenki gyászol. Solom leverte a zendülést, elfogta a sebesült Peturt. Kiderül, hogy mi van abban a levélben, amit Gertrudis a negyedik felvonás elején olvasott.

Az elfogott Simon megesküszik, hogy nem Petur ölte meg a királynét. Ottó eddigre már továbbszökött. Mikhál elmondja, hogy a királyné miért zárta rabságba. Közben megérkezik Bánk bán, és bevallja tettét. Petur és családja közben a királyt éltetve hal kínhalált. A király elfogatná a bánt, de csak lovagi párbajban vívhatna meg vele a felesége becsületéért. Solom vállalkozna is rá. Myksa bán ekkor ér oda és elmondja a királyné utolsó szavait, melyben ártatlannak vallotta magát.

Bánk így elesik attól is, hogy párbajt vívhasson. Megérkezik Tiborc, Melinda holttestét hozva. Az asszonyt Ottó felbérelt emberei ölték meg. Az uralkodó elismeri a királyné halálának jogosságát.

Bánk számára a legnagyobb büntetés, hogy élni hagyják.

Voltaire: Candide - olvasónapló

Voltaire: Candide vagy az optimizmus

1. fejezet

Candide Vesztfáliában; Thunder-ten-Tronckh báró kastélyában élt. Jámbor, szelíd legényke volt. A bárónak egyetlen gyermeke volt, a neve Kunigunda. Tizenhét éves volt, pirospozsgás, kövérkés. Nevelője Pangloss mester volt, aki egyben Candide-ot is okította. A fiú mindent elhitt tanárának, aki bőszen bizonyította, hogy nincsen okozat ok nélkül. Egy napon Kunigunda, miközben a kastély parkjában sétált, észrevette, hogy Pangloss mester eléggé félre nem érthető helyzetben van a báróné szobalányával. Mivel a kisasszonynak nagy kedve volt a tapasztalatszerzéshez, ezért minden vágya volt, hogy kipróbálhassa az iménti kísérletet. Hazafelé találkozott Candide-dal, s a két fiatal mélyen elpirult. Másnap vacsora után a spanyolfal mögött Kunigunda és Candide megcsókolta egymást. A báró azonban észrevette a fiatalokat és Candide-ot kidobta a kastélyából.

2. fejezet

Miután Candide-ot kidobták a kastélyból, egyre csak ment, míg meg nem állt egy kocsma ajtajában. Észrevette őt két kék ruhás ember, s meghívták ebédre. Még pénzt is adtak neki. Megkérdezték, hogy szereti e a bolgár királyt, mire a fiú azt válaszolta, hogy nem szereti, hiszen sosem látta. A két férfi kérésére azonban ivott egy pohár bort az egészségére. Ekkor a két katona vasra verve Candide-ot besorozta a hadseregbe. Gyakorlatozott, célba lőtt, tornázott s a bajtársai úgy néztek rá, mint valami hősre. Egy nap Candide elindult, hogy sétál egyet. Alig ment két mérföldet, visszahurcolták a táborba és az egész sereg harminchatszor megvesszőzte. Candide csak kétszer bírta a vesszőzést, az egész háta csupa rongyos hús volt, szörnyen nézett ki. Már éppen agyon akarták lőni, mikor arra sétált a bolgár király, aki rájött, hogy Candide nagyon ostoba a földi dolgokban, ezért megkegyelmezett neki. Egy orvos három hét alatt meggyógyította Candide-ot. A fiú éppen hogy már járni is újra megtanult, mikor a bolgár és az avar uralkodó hadserege megütközött egymással.

3. fejezet

A csatában mindkét oldalon rengeteg ember halt meg. Miközben a két uralkodó tedeumot ünnepeltetett, Candide megszökött. Olyan messze ment, amennyire csak tudott. Egyszer csak elért Hollandiába, ahol koldulás miatt majdnem börtönbe csukták. Egyszer, mivel Candide rosszul válaszolt egy szónok kérdésére, a szónok felesége leöntötte a fiút. Ekkor egy Jacques nevű anabaptista hazavitte Candide-ot és megfürösztötte. Megetette a fiút és még két forintot is adott neki. Candide ekkor kifejtette, hogy igaza van Pangloss mesternek: minden a legjobban van ezen a világon, és ez a világ minden világok legjobbika. Másnap a városban egy beteg, gennyes sebekkel borított koldussal találkozott.

4. fejezet

Candide odaadta a koldusnak a két forintját, aki hirtelen megszólította őt. A fiú ekkor jött rá, hogy Pangloss mesterrel találkozott. A férfi mondta el Candide-nak, hogy mind Kunigunda, mind a lány szülei halottak. Pangloss elmesélte tanítványának, hogy betegségét a báróné szobalányától kapta, aki már valószínűleg bele is halt a sok szenvedésbe. Candide mindenáron meg akarta gyógyítani mesterét, ezért elvezette Jacques házához. A derék anabaptista pedig kigyógyította Panglosst a betegségéből, csak a fél fülét és az egyik szemét veszítette el. Jacques, mivel Pangloss jól tudott írni és ismerte a számokat, felfogadta a filozófust könyvelőnek. Két hónappal később magával vitte Candide-ot és Panglosst Lisszabonba, valami üzleti ügy miatt. pangloss elmagyarázta Jacques-nak nézetének lényegét, de az anabaptista nem osztotta könyvelője véleményét. Ezután a hajóra vihar szakadt, szemben a lisszaboni kikötővel.

5. fejezet

Jacques meghalt a viharban, Candide és mestere is éppen, hogy túlélte. Mikor megérkeztek a kikötőbe, Lisszabon lángokban állt. Minden romokban hevert. Az emberek csak magukkal törődtek: loptak és fosztogattak. Másnap a mester és tanítványa találtak egy kis élelmet. Segítettek az embereken s eltakarították a romokat, csakúgy, mint mások. Pangloss-t azonban még ez a rengeteg sorscsapás sem fordította el nézetétől, miszerint ez a világ minden világ közt a legjobb. Véleményét pedig hangoztatta is az inkvizíció egy emberének.

6. fejezet

A földrengés a város háromnegyedét lerombolta, s az inkvizíció úgy döntött, hogy a sorscsapások ellensúlyozására elevenen megéget néhány embert. Ezért elkapták Pangloss-t és Candide-ot valamint egy biscayait és két portugált, hűvös helyre vitték, és ott tartották őket egy hétig. Azután felöltöztették őket furcsa ruhákba, s Candide-ot elfenekelték. Pangloss-t ellenben felakasztották. Aznap újból rengett a föld. Candide-nak már nem sok kellett, hogy jó mestere téziséből végképp kiábránduljon. Ekkor egy öregasszony szólította meg, hogy kövesse őt.

7. fejezet

Candide, bár félt, eleget tett az asszony felszólításának, s követte. A nő elvezette a fiút egy kis házba, bekente a sebeit és ellátta étellel-itallal. Ruhát is adott neki, azzal magára hagyta. Így ment ez három napig s Candide már nagyon kíváncsi volt, kinek köszönheti mindezt. Harmadnap az öregasszony elvezette Candide-ot egy magányos házhoz. Itt a fiú egy lefátyolozott hölgyet látott. Mikor lehullt a fátyol, a fiú Kunigundát látta maga előtt. A két fiatal elájult, az öreg nőnek kellett fellocsolnia őket. Mikor magukhoz tértek, kiderült, hogy bár a báró és a felesége meghaltak, Kunigunda túlélte az avarok támadását. Candide kérésére a lány mindent elmondott neki, mi történt a megtámadása óta.

8. fejezet

Kunigunda elmeséli történetét: a lány az ágyában volt, mikor a bolgárok megölték a családját. Egy nagydarab katona rátámadt Kunigundára, hogy meggyalázza, de ő védekezett. Így a katona nem bántotta, csupán a kését belevágta a lány csípőjébe. Egy kapitány észrevette embere durvaságát és kimentette a karmaiból Kunigundát. Elvitte hadifogolyként és maga mellett tartotta. Három hónappal később azonban kártyán elvesztette minde pénzét s a lányt is megunta, ezért eladta egy Don Issaacar nevű zsidónak. A zsidónak nagyon tetszett a lány, de ő ellenállt a férfinak. Egy napon aztán a főinkvizítor is megpillantotta Kunigundát s beleszeretett. A lány azonban neki is ellenállt. Kunigunda úgy hiszi, talán azért is van még mindig itt, mert nem hagyta meghódítani magát. Az autodafén aztán Kunigunda megpillantotta Pangloss-t és Candide-ot, és nagyon megijedt. Végignézte Pangloss halálát és a fiú megveretését. Ezután küldte Candide-hoz az öregasszonyt, hogy viselje gondját a fiúnak. Miután Kunigunda elmesélte történetét, a pár asztalhoz ült, majd ebéd után a kanapéra heveredtek. Ekkor állított be Don Issaacar, hogy, szombat lévén, élvezze Kunigunda kegyeit.

9. fejezet

A zsidó szörnyen féltékeny lett, hogy a főinkvizítor mellett még Candide-dal is osztoznia kell Kunigundán, ezért tőrt húzott elő. candide ezt nem tűrhette és megölte a férfit. Kunigunda pánikba esett, mire Candide megkérdezte az öregasszonyt arról, hogy mit tegyenek ebben a helyzetben. A nő bele sem tudott kezdeni mondandójába, mikor belépett egy kisajtón az inkvizítor. Hajnali egy óra volt vasárnap, az inkvizítor napja. Candide nem sokat teketóriázott, és megölte a tanút. Candide felnyergelt három paripát, és a két nővel elmenekült. Mikor Avacenába értek, betértek a kocsmába.

10. fejezet

A lány azon kesergett, hogy ki lophatta el a gyémántjait és a pénzét. Az öregasszony szerint Badajozban lopta meg őket az a gyanús kapucnis, akit az ottani kocsmában láttak. Hogy legyen pénzük, eladták az öregasszony lovát egy bencés barátnak. Az idős nő és Kunigunda egy lovon folytatták útjukat. Cádizba érve Candide olyan szépen szalutált az ottani kis sereg parancsnokának, hogy rögtön kapitánnyá léptették elő. Így indultak egy hajón - Candide, Kunigunda és az öregasszony -  Paraguay felé. Kunigunda panaszkodására az öregasszony elmondta, hogy nála bizony senki többet nem szenvedett. Candide és a lány kérésére nekiállt elmesélni az életét.

11. fejezet

Vőlegénye is akadt, de a nász elmaradt, mert a férfit megmérgezték. Az asszony Orbán pápa és Palesztrina hercegnő lánya. Tizennégy éves koráig palotában nevelkedett. Ekkor anyjával hajóra szállt, hogy Gaetába utazzanak, de kalózok támadtak rájuk. Az asszonyokat megbecstelenítették, a férfiakat megölték. A nőket rabszolgává tették, és Marokkóba vitték. itt azonban a kalózok egymást ölték meg az asszonyokért harcolva. A nők közül is csupán a hercegnő maradt életben. A szomszédos patak partjára húzódott a sok szörnyűség után, ami vele történt. Ekkor hirtelen egy jóképű férfit hallott hazája nyelvén énekelni.  

12. fejezet

A nő szörnyen csodálkozott, hogy saját nyelvén hallja megszólalni a férfit, de azután kiderült, hogy kisgyermek korában a tanítója volt. A nő megbízott benne és rábízta magát, mert azt hitte, hogy nem árulja el. Csakhogy a férfi eladta a nőt Algírban egy dejnek. Nem sokkal utána a pestis elpusztított rengeteg embert, kevesen élték túl. Azokat a rabnőket, akik túlélték a betegséget, eladták. A nő végül Konstantinápolyba került és egy janicsáragáé lett, akit kirendeltek Azov védelmére az oroszok ellen. Az aga ezért magával vitte a szeráját. Azonban az oroszok minden várat elpusztítottak a környéken, s a janicsárok nagyon éheztek Azovban. Megették ezért a két eunuchot, majd a nőket szemelték ki. Egy kegyes imám azonban meggyőzte őket, hogy minden nőnek csak a fél fenekét vágják le, így legy élelem későbbre is. A janicsárok így is cselekedtek. Mire azonban elvégezték a nőkön az operációt, az oroszok szinte rögtön elfoglalták a várat. Szerencsére az oroszok egyik francia orvosa szépen meg tudta gyógyítani őket. Az asszony egy moszkvai bojárhoz került kertésznőnek. Mikor pedig a bojárt két év elteltével kerékbe törték, megszökött. Bejárta egész Európát, volt még cseléd is. Sok év elteltével végül Don Issaacar szolgálója lett, aki Kunigunda mellé osztotta be az öregasszonyt.  Mikor pedig véget ért az asszony története, elmondta Kunigundának, hogy ha jót akar szórakozni, akkor kérje meg az utasokat, hogy meséljék el az életüket.

13. fejezet

Az öregasszony után a többi utas is elmesélte sorra az élete történetét. Így futott be a hajó Buenos Airesbe, ahol  - miközben tisztelgő látogatást tettek nála -  a kormányzó beleszeretett Kunigundába. Miután eltávolította Candide-ot, a férfi be is vallotta szerelmét a lánynak, aki negyed óra gondolkodási időt kért, hogy beszélhessen az öregasszonnyal. Az öreg azt tanácsolta a lánynak, hogy menjen hozzá a kormányzóhoz, így Candide szerencséjét is megcsinálhatja. Ekkor egy hajó futott be a kikötőbe, törvényszéki emberekkel, akik a szökevényeket keresték a zsidó és az inkvizítor megölése miatt. Az a kapucinus adta fel őket, aki az ékszereiket ellopta. Így hát a három embernek menekülnie kellett. A lány azonban maradt az asszonnyak együtt, ,ert nem ő ölte meg a két férfit, és a kormányzó is megvédené, nemhiába szereti. Csakhogy Candide-nak menekülnie kellett, elválnia szerelmétől.

14. fejezet

Candide Cadizból egy szolgát is magával hozott, a hűséges Cacambót. Kunigunda és szerelme elváltak egymástól. Cacambó tanácsára elmentek Paraguay-ba, a jezsuiták országába, hogy velük harcoljanak. Sikeresen meg is érkeztek, s a parancsnok elé vezették őket. Miután váltottak néhány szót egymással, rájönnek, hogy ők bizony ismerik egymást: a parancsnok Kunigunda öccse, a báró fia, akiről azt hitték, hogy feldarabolták a bolgárok. Candide ekkor elmondta a parancsnok nagy örömére, hogy Kunigunda él, és Buenos Airesben van. A báró fia ekkor elmesélte, hogy mi történt vele a bolgárok támadása óta.

15. fejezet

Egy jezsuita páter segített rajta és így pár hét alatt meggyógyult. Rómába ment, majd káplánként és hadnagyként Paraguayba került. ma már ezredes és felszentelt pap egy személyben. A parancsnok ölelte-csókolta Candide-ot, mikor az megesküdött, hogy Kunigunda él. Azonban, mikor Candide elmondta, hogy feleségül veszi a lányt, a parancsnok éktelen haragra gerjedt és Candide-nak muszáj volt megölnie, ha nem akart meghalni. Cacambó azonban nem esett kétségbe: az ezredes csuháját Candide-ra húzta, így menekültek el, mint jezsuita szerzetes.

16. fejezet

A menekülők már rég messze jártak, mikor a táborban még észre sem vették a parancsnok halálát. Egy idegen országban, egy szép téren megálltak pihenni és enni. Ekkor apró sikításokat hallanak. Mikor közelebb mentek, látták, hogy két lányt üldöz két majom.  Candide rögtön meg is ölte a két állatot. Erre a lányok elkezdtek zokogni a majmok teteme felett. Cocombó elmondta a fiúnak, hogy a két majom a lányok udvarlója volt. Éjszaka aztán rájuktámadtak a fülesek, akiknek a két lány elárulta ittlétüket. Meg akarták őket enni, mert azt hitték, hogy jezsuiták. Szerencsére Cocombó beszélt egy kicsit a nyelvükön, így el tudta magyarázni, hogy ők nem jezsiuták, ezért sikeresen kiszabadultak.

17. fejezet

Mikor elhagyták a fülesek országát, a két vándor Cayenne felé indult. Csakhogy útközben hegyek, völgyek és folyók állták útjukat. Egyszer láttak egy bárkát egy folyón. Megtöltötték kókuszdióval, beszálltak és az áramlatra bízták magukat. Huszonnégy óra elteltével idegen földre jutottak, ahol a gyerekek drágakövekkel játszottak. Amikor a falusi tanító megjelent, a gyerekek eldobták a köveket, de Candide odavitte azokat a tanítónak. A férfi is csak földre dobta a köveket Candide csodálkozására. Egy kocsmában ebéd után néhány ilyen kővel akartak fizetni, mire mindenki nevetni kezdett. Ekkor derült ki, hogy azok a drágakövek bizony csupán a föld kavicsai. A kocsmáros azt is elmondta, hogy minden kocsmát a kormány fizet és ezért ingyen lehet enni-inni bennük. A két utazó nem győzött csodálkozni és ámulni mindenen.

18. fejezet

Cacambó és Candide kíváncsiságát a fogadós úgy elégítette ki, hogy elvitte őket az ország legbölcsebb emberéhez, egy 172 éves aggastyánhoz. Az öregember minden kérdésükre válaszolt, s a beszélgetés után hat juhot fogatott be és tizenkét szolgát adott Candide-ék mellé. A király igen szívélyesen üdvözölte az utazókat, csodálatosan megvendégelte őket. Candide és Cacambó egy hónapot töltött Eldorádóban. Elutazásukkor csak néhány juhot kértek, valamint pár zsákot, megrakodva kaviccsal és a föld sarával. A király teljesítette kérésüket. Szerkesztetett egy olyan gépet, aminek segítségével ki tudtak jutni az országból. Candide leghőbb vágya volt, miután kijutottak a hegyek közül, hogy eljuthassanak Buenos Airesbe és ismét együtt lehessen szeretett Kunigundájával.

19. fejezet

100 napi vándorlás után a sok juhból már csak kettő maradt. Suriname felé az úton egy levágott kezű és lábú négert láttak. Candide egyre jobban belátta, hogy Pangloss-nak nincsen igaza. Egy spanyol hajó kapitányától megtudták, hogy Kunigunda a kormányzó kegyencnője lett, s megölnék őket, ha a nőt el akarnák szöktetni. A két férfi megbeszélte, hogy Cacambó megy el Kunigundáért, s Candide Velencében vár majd rájuk. Csakhogy Candide-ot egy gonosz hajós becsapta és ellopta minden kincsét, aranyát. Amikor pedig a hollandus bíróhoz ment, az is kicsalt tőle 20 ezer piasztert. Candide végsőkig elkeseredett ettől az eljárástól. Candide kihirdette, hogy kétezer piasztert ad annak az embernek és fizeti az útiköltségét is, aki bebizonyítja neki, hogy ő a világ legszerencsétlenebb embere. A választása Martin-ra esett, aki tíz évig az amszterdami könyvkereskedőnek dolgozott, és nemrég veszítette el az állását. Candide arra gondolt, hogy Martin majd biztos szórakoztatni fogja a hosszú hajóúton.

20. fejezet

Az utazás alatt egyre mesélték egymásnak a történeteket, nem fogytak ki belőle. Martin manicheusnak vallotta magát, amin Candide fennakadt, hiszen már régen nem léteznek. Ezen elkezdtek vitatkozni. Egyszer hirtelen ágyúdörgést hallottak, s két hajót láttak egymásra lövöldözni. Hamarosan az egyik elsüllyedt. Ekkor Candide valami pirosat vett észre a vizen úszni. Hát az egyik báránya volt az. Az elsüllyedt hajó pedig az a hajó volt, amelyiknek a kapitánya becsapta. Candide visszanyerte bizalmát a világban, s reménykedett benne, hogy ha a piros juhát megtalálta, megleli Kunigundát is.

21. fejezet

Hamarosan elértek Franciaország partjaihoz, ahol Martin már többször is járt. A férfi sok mindent elmesélt Candide-nak, akit azonban csak az érdekelt, hogy minnél előbb átjutva az országon, Velencébe érjen és találkozzon Kunigundával. A két férfi arról beszélgetett, hogy mi végből termtődött vajon a világ. Így vitatkoztak még akkor is, amikor a hajó befutott Bordeux-ba.

22. fejezet

Candide csak addig akart a városban maradni, amíg elad néhány drágakövet. Martin vele maradt, de a piros juhot odaajándékozta az akadémiának. Párizsba ment, ahol a rengeteg pénze miatt mindenki segíteni akart neki. Így könnyű kis betegsége hamarosan súlyosra fordult. A fiú végül mégis meggyógyult. Mindenkinek csak Candide pénzére fájt a foga. Végül Candide megismerkedett egy Clairon kisasszony nevű színésznővel. Rengeteg kalandban volt részük Martin-nal. Egyik reggel levelet kapott Kunigundátó, aki szintén ugyanabban a városban volt, mint ő. Elment a házba, ahol a levél szerint Kunigunda volt. Ekkor azonban rendőrök törtek a házba, és letartóztatták Candide-ot és Martin-t. Így jöttek rá, hogy a levél csak hamisítvány volt, és az az abbé csapta be őket, akit a barátjuknak hittek. Mivel azonban lefizették a rendőrtisztet három gyémánttal, az elengedte őket. Velencébe azonban nem tudtak eljutni, ezért Angliába vették az irányt.

23. fejezet

A hajó Portsmouth-ban kötött ki. Candide-ék itt végignézték egy admirális kivégzését, akit azért öltek meg, mert nem gyilkolt meg elegendő katonát. A fiú roppantul felháborodott, nem is szállt partra, hanem a hajón állapodott meg egy holland kapitánnyal, hogy az elvigye őt Velencébe. Két nap múlva indultak is. Elhajóztak Franciaország és Lisszabon mellett, és végül eljutottak Velencébe.

24. fejezet

Candide-ék már jó pár hónapja Velencében voltak, de Cacambó Kunigundával és az öregasszonnyal még mindig nem ért oda. Martin szerint Candide jobban tenné, ha elfelejtené a lányt, mert Cacambó bizony becsapta őt. Hirtelen a fiú egy theatinus karján látott egy lányt, s a pár boldognak látszott. Martin szerint azonban nem voltak azok. Ennek eldöntésére meghívták őket ebédre. Ekkor ismert rá Candide Paquette-re, arra a llányra, aki Pangloss betegségét okozta. A fiú, miután a lány elmesélte neki élete történetét, rájött, hogy elvesztette a fogadást: a lány nem boldog. Miután Paquette szeretőjével is elbeszélgettek, kiderült, hogy ő sem boldog. Candide adott a párnak háromezer tallért, hogy boldogok legyenek. Martin szerint azonban nem lesznek azok. A fiú és barátja nagyon szerették volna látni Pococurante szenátor házát, ezért Candide engedélyt kért, hogy másnap meglátogathassák. Erről a szenátorról az a hír járta, hogy sohasem volt még fájdalma.

25. fejezet

Másnap meglátogatták a szenátort, aki csodaszép házban lakott, szép nők vették körül, élvezetes hangversenyeket rendezett. Ennek ellenére nem élvezett semmit, sem a zenét, sem a könyveket, sem pedig csodálatos kertjét. Candide, miután elbúcsúztak házigazdájuktól, így szólt Martin-hoz:

- A szenátor a legboldogabb ember a világon, hiszen mindent megbírálhat, és hibát vélhet ott, ahol mások csak szépet látnak.  

Martin szerint azonban nem lehet boldog az az ember, akinek abban van örörme, hogy nincsen öröme. Teltek a napok és a hetek, de Cacambó még mindig ne érkezett meg a lánnyal és az öregasszonnyal.

26. fejezet

Egyik este Martin és Candide vacsorához készülődtek a szállodában, amikor hirtelen megjelent Cacambo. Kunigunda azonban nem volt vele, mint kiderült a lány Konstantinápolyban van. Cacanbo nem maradhatott társaival, mert rabszolga volt, és várta a gazdája. Egymás után ekkor hat szolga jött be, egyenként odamentek egy-egy férfihoz, és a vendégek legnagyobb csodálkozására mindegyiküket fenségnek szólították. A szolgák egyike volt Cacambo is. Candide meg is szólította az egyik férfit, arra gondolva, hogy ez csupán tréfa. Kiderült azonban, hogy ők tényleg uralkodók: Oroszország cárja; Anglia királya, Lengyelország két uralkodója, Korzika királya valamint egy szultán. Egyikük sem volt már tényleges uralkodó, letaszították őket a trónról. Csupán azt engedélyezték nekik, hogy évente egy-egy utazást tegyenek. Igy jutottak Velencébe a farsangot megnézni. A királyok közül Korzika volt uralkodója volt a legszerencsétlenebb, társai megszánták: húsz arannyal segítették meg. Candide-tól is kapott segítséget, egy kétezer arany értékű gyémántot. A fiú ezután elhagyta a szállót, éppen akkor, amikor újabb négy ex-király érkezett meg.

27. fejezet

 Cacambo segítségével Candide és Martin feljutottak arra a hajóra, amely a szultánt vitte vissza Sztambulba. A fiú, mihelyst a hajóra lépett, Cacambo karjába ugrott, és szerelméről kérdezett. Igy tudta meg, hogy a lány cselédként edényeket mosogat Propontisz partján egy volt uralkodónál. A férfit Rákóczinak hívják, és a szultán kegyelmén él. A legrosszabb pedig, hogy Kunigunda olyan csúf lett, hogy rossz ránézni. Candide-ot azonban nem érdekelte, hogy Kunigunda szép vagy csúnya. Néhány nap utazás után elérték a Fekete-tenger bejáratát. Candide itt kiváltotta Cacambót, és gyorsan gályára ültek, hogy minnél hamarabb megtalálhassák Kunigundát. A hajón a gályarabok között a fiú fölismerte Pangloss mestert - akit felkötöttek Lisszabonban -     és Kunigunda bátyját, akit Candide saját kezüleg ölt meg. A fiú kiváltotta őket a rabságból ötvenezer aranytallérért. Ezután villámgyorsan Konstantinápolyba utaztak Kunigundáért. Itt eladták a gyémántokat.

28. fejezet

A báró elmesélte, hogyan maradt életben Candide döfése után: a rend patikusa gyógyította meg. Ezután megtámadták és elfogták őket a spanyolok, Buenos Airesbe vitték őket. A férfit a rendje házikáplánnak nevezte ki Konstantinápolyba, a francia nagykövet mellé. Itt óriási bűnt követett el, ami miatt gályarabságra ítélték. Pangloss úgy menekült meg a haláltól, hogy hóhérja nem értett az akasztáshoz, csak a máglyán való megégetéshez. Rosszul akasztotta fel a férfit. Amikor pedig leszették az akasztófáról Pangloss-t, egy kirurgus vette meg a testét. Amikor meg akarta ejteni a keresztvágást, Pangloss állítólagos holtteste nagyot ordított. A kirurgus a félelemtől félholtan rohant el. A férfi felesége fölfigyelt a zajra, és beszaladt a szobába. Ott feküdt az asztalon, testén a keresztvágással. A nő még jobban megijedt, mint a férje, és elrohant. Végül a portugál borbély összevarta Panglosst, aki néhány hét alatt meg is gyógyult. Pangloss is elkövetett egy nagy bűnt, ami miatt gályára küldték. A két férfi itt találkozott a gályán. Candide megkérdezte Panglosst, hogy még mindig hisz-e nézeteiben mire Pangloss igennel válaszolt.

29. fejezet

Miközben a történeteket mesélték, lassan eljutottak az erdélyi fejedelem házához. A látványtól mindannyian elborzadtak: Kunugunda rettentően, iszonyatosan csúnya volt. Candide a lányt is és az öregasszonyt is kiváltotta. Az öregasszony azt javasolta a fiúnak, hogy megvegye a szomszédban lévő kistanyát. Kunigundának senki nem szólt eddig arról, hogy mennyire megcsúnyult, ezért fennhéjázva követelte Candide-tól, hogy teljesítse ígéretét, és vegye feleségül. Candide hajlott is erre, meg is mondta a bárónak, de az nem egyezett bele a frigybe, még huga könyörgésére sem.

30. fejezet

Candide végül, bár igazán nem volt kedve feleségül venni Kunigundát, mégis megnősült; a bárót pedig visszaküldték a gályára, hogy megbosszulják pökhendiségét. Nem is lett volna ezután semmi baj, éltek volna szépen, de a zsidók - akiknek Candide eladta a gyémántokat -  annyira kifosztották a fiatalembert, hogy csak a kis major maradt  meg nekik. Kunigunda egyre csúnyább és házsártosabb, az öregasszony egyre zsémbesebb lett. Cacambonak elege lett abból, hogy a piacon árulja a zöldséget, a sorsát átkozta. Pangloss sem volt elégedett, legszívesebben egy német egyetemen tanított volna. Martin pedig megmaradt abban, hogy az élete sehol sem jó így türelmesen viselte sorsát. Sokat bölcselkedtek. és metafizikáról beszélgettek - Candide, Martin, Caca,bo és Pangloss. Egyszer csak beállított hozzájuk Paquette és a fráter Giroflée. Hamar felélték az ajándékul kapott háromezer aranytallért és nyomorúságban éltek, még a börtönt is megjárták. Elmentek egy dervishez, akit egész Törökország legbölcsebb emberének tartottak, hogy megvitassák vele gondolataikat és felvetődő kérdéseiket. A dervis azonban nem volt bölcs ember, így a társaság hamar elhagyta a házát. Ahogy hazafelé tartottak, olyan hír kelt lábra, hogy Sztambulban megfojtottak két vezért és egy főmuftit. Találkoztak egy öreg emberrel, aki beinvitálta házába Candide-ékat. Vendégül látta őket, és közben jól elbeszélgettek. Végül arra jutottak, hogy a legfontosabb az, hogy műveljük kertjeinket, munkálkodjuk tisztességgel, így tűrhetővé tehetjük életünket. Eszerint is kezdtek élni, és a kis major szépen virágzott: Kunigunda, bár csúnya volt, nagyon finom süteményeket sütött, Paquette hímzett, az öregasszony pedig fehérneműt javítgatott. A fráter Giroflée-ből remek asztalos lett. Pangloss-t semmi sem tudta kiábrándítani hitvallásából, miszerint ez a világ minden világok legjobbika.

William Shakespeare: Rómeó és Júlia - olvasónapló

William Shakespeare: Rómeó és Júlia

Személyek: Escalus, Verona hercege

                   Páris, ifjú gróf, a herceg rokona

                   Montague          két egymással vetélkedő

                   Capulet                család feje

                   Öreg Capulet, egy rokon

                   Rómeó, Montague fia

                   Benvolio, Montague unokaöccse, Rómeó barátja

                   Tybalt, Capuletné unokaöccse

                   Lőrinc barát            ferences rendi

                   János barát              szerzetes

                   Baltazár, Rómeó legénye

                   Sámson           a Capulet-ház

                   Gergely           szolgái

                   Ábrahám, a Montague-ház szolgája

                   Péter, Júlia dajkájának a szolgája

                   Patikárius

                   Első zenész

                   Második zenész

                   Harmadik zenész

                   Páris apródja

                   Másik apród

                   Capulet-né

                   Montague-né

                   Júlia, Capuleték lánya

                   Júlia dajkája

                   Polgárok, szolgák, rokonok

Első felvonás

Verona terén a Montague és a Capulet-ház cselédei összekülönböznek és vívni kezdenek. Megérkezik Benvolio, aki meg akarja békíteni a verekedőket, ezért kivonja a kardját. Csakhogy ezt a közben a térre érkező Tybalt provokációnak veszi és immár a két férfi is vívni kezd. Közben már a két család feje is a térre érkezik feleségeikkel. A  családfők harci kedvét az asszonyok hűtik le. Időközben a térre érkezik a herceg is és szétválasztja a verekedőket. Mindenki hazamegy, kivéve Montagnue-t, a feleségét és Benvolio-t. A családfő azt tudakolja, hogyan tört ki az előbbi csetepaté. Benvolio elmeséli, hogy mire ő ideérkezett, már nagyban vívtak a szolgák és hogy Tybalt hogy támadt rá.

Az úr ekkor fiára fordítja a szót, azt tudakolja Benvolio-tól, hogy mi baja lehet Rómeónak. A fiú nem tud erre válaszolni, de megígéri, hogy kideríti Rómeó titkát. A fiú érppen akkor megy arra, ezért a szülők elmennek, hogy a két barát kettesben lehessen.

Rómeó kitárja szívét Benvolio előtt: szerelmi bánata van, kedvese elhagyta. A fiú megpróbálja vigasztalni barátját, de nem sok eredménnyel jár.

Közben az utcán Capulet és Páris beszélget. Páris éppen Júlia kezét kéri meg annak apjától. A férfi beleegyezik, ha Júlia is igent mond.

Este a Capulet-házban bál lesz, de a szolga, akinek a meghívókat kellene szétvinnie a városban, nem tud olvasni. Éppen Rómeó és Benvolio az, akiktől megkérdezi, hogy kik vannak felsorolva a meghívón. A két fiú így értesül a bálról. Mivel szerelme, Rozália is valószínűleg ott lesz, Rómeó elhatározza, hogy ő is elmegy s barátja elkíséri.

A Capulet-házban Capuletné éppen a lányával beszélget a Dajka jelenlétében arról, hogy Páris megkérte a kezét. Júlia jó leányhoz méltón belenyugszik szülei akaratába.

Benvolio éa Rómeo a Capulet-ház felé tart a bálba. Az utcán fáklyások vonulnak, a két barát is köztük halad. Közben felteszik az álarcukat. Rómeónak rossz érzései vannak, mint aki előre megsejti végzetét.

A vendéglátó házban már áll a bál, a két barát is ott van. Rómeo meglátja Júliát, bár ekkor még a nevét sem ismeri, és szerelemre lobban iránta.

Tybalt felismeri Rómeót a hangjáról, de Capulet nem engedi, hogy az rátámadjon az ifjú Montagnue-ra. Júlia és Rómeó beszédbe elegyednek egymással, de a lányt közben anyja hívja. Rómeó a dajkától tudja meg, aki Capuletné kérését hozta, hogy a lány, akivel az előbb beszélgetett, Capuleték lánya. Rómeó beleszeretett Júliába, s most szidja szívét, hogy "ellenség rabja lett".

A bálnak vége, a vendégek -köztük Benvolio és Rómeó- elvonulnak. Júlia megkéri a dajkát, hogy derítse ki, ki az a fiú, akivel a bálon beszélgetett, s akibe beleszeretett. A dajka kideríti: a fiú Montagnue-ék egyetlen fia. A lány elkeseredik, hogy olyanba lett szerelmes, akibe nem lett volna szabad, hiszen a Montague-k a Capuletek ellenségei.

Második felvonás

Rómeo Capuleték gyümölcsöse mellett halad s szívétől hajtva átveti magát a falon. Benvolio és Mercutio hiába keresik, Rómeo nem válaszol hívó szavukra, ezért elmennek. Júlia kilép az erkélyre, s a két szerelmes, megpillantva egymást, szerelmet vall. A dajka megzavarja őket, Júliát keresi. A lány bemegy, Rómeo elindul, de végül Júlia még visszahívja. Megbeszélik, hogy a lány kilenckor elküld Rómeóhoz valakit, akivel a fiú megüzenheti esküvőjük időpontját. Végül elbúcsúznak egymástól - másnap reggelig.

Másnap korán hajnalban Rómeo felkeresi Lőrinc barátot, s elmondja neki szíve titkát, hogy Júliát szereti, s a lány is viszontszereti őt. A fiú megkéri a barátot, hogy még ma estig adja őket össze. A barát először szabódik és Szidja Rómeót, de végül enged a szerelmesek kérésének. Oka is van rá: így talán a két család ősi haragja eltűnik a fiatalok szerelmét látva.

Benvolio és Mercutio még mindig Rómeót keresi, s azon tűnődnek, vajon mi lehet abban a levélben, amit Tybalt küldött Rómeónak. Egyszerre összetalálkoznak az ifjú szerelmessel. Miközben a három fiatal egymást ugratva beszélget, megérkezik a dajka szolgájával, s Rómeót keresi. Miután Benvolio és Mercutio elmegy, Rómeó és az asszony megbeszéli az esküvő tervét: Júlia délután elmegy a baráthoz, s az összeadja őket. A dajkát a kolostor mögött Rómeo hű szolgája várja egy kötélhágcsóval, amin majd Rómeo feljut este ifjú felesége hálószobájába.

Mikor a dajka hazaér, Júlia már nagyon ideges, hogy mi hírt hozott. A lány nagyon boldog lesz Rómeó üzenetétől, s elmegy gyónni Lőrinc baráthoz.

Lőrinc barát és Rómeo a barát cellájában vár Júliára, aki nem sokat várat magára. Néhány egymást köszöntő szó után Lőrinc barát már vezeti is a két szerelmest az esketésre.

Harmadik felvonás

Mercutio és Benvolio a köztéren beszélget. Mercutio ugratja barátját, hogy mennyire békés természet. Megérkezik Tybaltis, és összeszólalkozik Mercutioval. A közben a térre érkező Rómeo szeretettel üdvözli Tybaltot, hiszen most már rokonok. Mercutio nem tudja mire vélni barátja megalázkodását és kiáll Rómeo becsületéért. Tybalt megöli, majd elmegy. Mikor később visszatér, Rómeo, hogy barátja halálát megbosszulja, kihívja Tybaltot párbajra. Tybalt elesik, halálos sebébe belehal. Rómeo elmenekül, az időközben odaérkező Herceg megpróbálja kideríteni az igazságot és száműzi Rómeót.

Közben Júlia izgatottan várja a nászéjszakára Rómeót. A dajka érkezik a hírrel, hogy Rómeót száműzték Tybalt megölése miatt. Júlia egyszerre átkozza és áldja szerelmese nevét. Egyszerre gyűlöli és aggódik érte. A dajka elmegy Rómeóért, hogy még aznap beteljesedjen Rómeo és Júlia házassága.

Az ifjú férj Lőrinc barát cellájában bújt el, s mikor a baráttól megtudja a Herceg ítéletét, elkeseredik. Megérkezik a dadus s elmondja Júlia üzenetét, hogy várja szobájában. A Capulet-házban a házaspár és Páris kijelölik a csütörtököt, Júlia és Páris esküvőjének napját. A két fiatal szerelme beteljesedik, Rómeo éppen menni készül kedvesétől. Alig, hogy Rómeo elmegy, Capuletné látogatja meg a lányát, s Júlia, hogy ne árulja el szerelmét, anyjával együtt elátkozza Tybalt gyilkosát. Az anyja elmondja Júliának azt is, hogy csütörtökön a lány és Páris megesküdik.

Júlia hiába mond bármit anyjának s apjának, aki időközben szintén bement hozzá, a szülők dühösek a lányra, mert visszautasítja az esküvőt.

Capulet megfenyegeti lányát, hogy ha nem megy feleségül Párishoz csütörtökön, akkor kitagadja, kiteszi az utcára. A szülők távozása után Júlia dajkájához fordul segítségért, aki azonban szintén arra biztatja, hogy menjen feleségül Párishoz. Júlia megüzeni anyjának a dajkával, hogy gyónni megy Lőrinc baráthoz. Talán ő tud segíteni rajta.

Negyedik felvonás

Júlia és Páris összetalálkoznak Lőrinc barátnál. A barát azt tanácsolja a lánynak, hogy színleg fogadja el a házasságot. Közben egy olyan szert ad neki, amitől egy napra tetszhalott lesz. Ezalatt Lőrinc barát majd levelet küld Rómeónak, aki megszökteti a nyitott koporsóban eltemetett Júliát Mantovába. Júlia vállalja a veszélyt. A leány hazatérve arra kéri a dajkát, hogy este hagyja magára, hogy egyedül lehessen. Szüleitől bocsánatot kér, "beleegyezik" a másnapi házasságba. Mihelyt éjszaka egyedül marad szobájában, Júlia beveszi az álmot adó port.

Hajnali háromkor a család már szorgoskodik, megérkezik Páris. Capulet Júliához szalajsztja a dajkát, hogy szóljon a lánynak: a vőlegény megérkezett. A dajka "holtan" találja Júliát, sírva szalad asszonyához. Nagy az elkeseredés, a nász napja a gyászé lett. Megérkezik Lőrinc barát is, próbálja nyugtatni a gyászoló családot. Capuleték immár a halotti torra készülnek.

Ötödik felvonás

Baltazár, Rómeó szolgája Mantovába vágtat, hogy gazdáját értesítse Júlia haláláról. Rómeo egy patikáriustól gyors határú mérget vesz, hogy szerelme mellett haljon meg Veronában. Időközben Lőrinc barát nem tudja elküldeni levelét Rómeónak, melyben megírja, hogy Júlia halála csak csel, mert pusztít a dögvész, ezért senki sem vállalja, hogy elviszi a levelet Mantovába. Lőrinc barát maga megy a kriptába, hogy megelőzze a bajt.

A temetőben Páris éppen Júliát siratja, mikor jön Rómeo Baltazárral. Páris és Rómeo összekülönböznek és vívni kezdenek. Páris meghal. Rómeo Júlia mellett beveszi a mérget s csókkal az ajkán meghal.

Lőrinc barát, aki a kriptához igyekszik, találkozik Baltazárral, aki elmondja, hogy Rómeo megölt valakit a kriptánál. Mire megérkeznek, Júlia is felébred mély álmából. Lőrinc barát el akarja vinni a lányt, hogy ne találják itt, de Júlia inkább a kriptában marad. Rómeo tőrével öngyilkos lesz, s szerelmére borulva meghal.

Megérkeznek az őrök, s nemsokára a Herceg is. A kriptához siet a Capulet és a Montague-család is. Lőrinc barát elmeséli a szerelmesek történetét a gyászolóknak.

Gyermekeik holt tetemén kibékül a két viszálykodó család.