Never again

Látkép a buszról út közben

Április 23-án gyülekeztünk a dohány utcai zsinagóga előtt, hogy aztán hét órakor elinduljunk Krakkóba, Szlovákián keresztül. Három buszt töltöttünk meg, sok volt a fiatal középiskolás közöttünk. Hosszú volt az út, de volt több pihenő is. Egyszer Donovalyban álltunk meg, nem gondoltam, hogy ilyen szép lehet egy síparadicsom. A buszból út közben is készítettem egy-egy fotót, mint például ezt az elsőt is.
Sajnos nem igazán tartotta be a többség a kiszabott pihenőidőt, folyamatosan csúszásban voltunk. Mintha óvodásokkal utaztam volna, néha ezt éreztem, mennyire nem képesek - főleg egy ilyen komoly biztonsági intézkedéseket követelő útnál - betartani a szabályokat az utastársaim.
Mivel busszal utaztunk, direkt nem "ittam halálra magam", hiszen nem olyan ez, mint egy vonat, hogy bármikor kimehetek a mosdóba. Másokat mintha ez nem is érdekelte volna, és emiatt km-es sorok kígyóztak minden alkalommal a mosdóknál - amiket persze nem 160 főre terveztek egy étteremnél vagy kamionparkolónál.

Donovaly - a második pihenőpont az utazás során

Ettől eltekintve nyugalmas és kellemes utunk volt; késve, de elértük a szállodát, ahol kiosztották a kulcsokat, és felvitte mindenki a holmiját, majd ismét összegyűltünk, hogy beiktassunk vacsora előtt egy párórás városnézést Krakkóban.
Elsőként kívülről megnéztük a Schindler-gyárat, majd elsétáltunk az egykori gettóba, ami Podgorze városrészen található. Megálltunk a Zsidó Hősök terén, ahonnan a deportálások történtek. Amíg mi a rakparti cipőkkel emlékezünk, addig itt ezen a téren székek-szobrok vannak.

Ennek az az oka, hogy Krakkóban a németek azzal csapták be, és nyugtatták meg a gettóba zárt zsidókat, hogy engedélyezték, hogy mindenki vihessen magával székeket. Felnőttek, gyerekek mentek sorban a gettóba, mindegyiküknél székek... És amikor elhurcolták őket, a téren maradtak az elárvult székek. Ezt örökíti meg a szoborcsoport.
Itt található a tér sarkán egy kis patika, pontosabban egy múzeum, ami a háború idején patika volt (bizonyos Sas Patika), benne a patikussal. A patikus volt az egyetlen lengyel civil ember, aki beléphetett a gettó területére, a patika pedig átjáró a két - a normális és a gettó - világ között. Itt adták-vitték a híreket, s a patikus az ablakból mindent látott, ami a téren történt.

Régi Zsinagóga

Körbesétáltuk a zsidó negyedet; az egykori számtalan zsinagógából ma kettő működik: a Régi Zsinagóga, amely ma egy zsidó történeti múzeumnak ad otthont, illetve a Remuh Zsinagóga, ami Moses Isserles rabbiról kapta a nevét.
Nem készítettem mindenhol képeket. Sok szép épületet láttunk, bár sajnos volt rohanás elég sokszor - hiába, az utazás alatti csúszások megbosszulják magukat.
Ezután vacsorázni mentünk, ami érdekes volt: volt, ami ízlett, volt, ami nem; de persze a lengyel ízlés más, mint a magyar. Ettől függetlenül nem távoztam éhesen az étteremből. :-)

A Régi Zsinagógával szembeni tér

 Az étterem amúgy nem messze volt attól a stadiontól, amely csapatnak II. János Pál pápa is játékosa volt.
Hétfőn volt a March of the Living. Auschwitzban gyülekeztünk, körbejártunk, volt egy egyórás megemlékezés is a magyar barakknál - ez már hagyománnyá vált a több, mint tíz év alatt, amióta Magyarország csatlakozott a menethez. Hajdú Péter futva tette meg a Budapest-Auschwitz távolságot, így csatlakozott hozzánk a megemlékezésre, beszédet is mondott. Döbbenetes volt hallanunk, hogy hétvégén két CEU-jelvényt viselő fiatalt bántalmaztak egy szórakozóhelyen Budapesten. Szíven ütött ezt hallani, de mindenki döbbenten állt. Hiszen pont ez és a hasonlók ellen (is) voltunk ott, hogy közösen emlékezzünk és kiálljunk.
Fél kettőkor állt fel minden ország a neki kiszabott helyre, és elindult a menet Birkenau felé. Nagyjából három - három és fél kilométeres volt az út, és meghallgattuk a megemlékezést.
Délelőtt hűvös, borús, esős volt az időjárás, de mintha mosolyogtak volna ránk fentről, ahogy elindultunk, egyre jobban kiderült az ég, és mire a birkenaui tábor végében elhelyezkedő színpadhoz értünk, már ragyogó volt a napsütés és a meleg. Never again - mondtuk közösen. - Soha többé nem történhet meg.
Hosszú és fárasztó napunk volt, de nagyon jó volt ott lenni több, mint tízezer másik emberrel együtt. Nem kellett altató este, hogy a vacsorát követően elaludjunk. :-)

Kedden délelőtt volt még egy városnézés Krakkóban; megnéztük a Jagelló Egyetemet, és majdnem sikerült meghallgatunk a harangjátékot is. Ezután ellátogattunk egy emléktáblához a zsidómentőkről, és a főtéren töltöttük szabadidőnket. Nemcsak a téren sétáltam, de a környező kis utcákat is bejártam a gyönyörű, napos időben, és találtam egy fagylaltozót, ahol isteni fagylaltot ettem. Persze vásároltama Posztócsarnokban néhány hűtőmágnest szuvenírnek, és benéztem egy csemegeüzletbe, hogy narancslevet és normális szendvicset vegyek, mert már - bevallom - a hátamon felállt a szőr a sajtot zsemlétől, amit harmadik napja ettem. :-D

Jagello Egyetem

Jagello Egyetem

Mickiewicz-szobor

Posztócsarnok

A Mickiewicz-szobornál volt a találkozó, majd elindultunk, hogy felszálljunk a buszainkra, és elinduljunk hazafelé.

 A visszaút a vasárnapihoz hasonlóan nyugalmas volt, megnéztük az 1945 című filmet is út közben a buszon. Sajnos utastársaim fegyelme nem lett jobb, így a tervezett este nyolc óta helyett fél tízre értünk a Dohány utcába. Nem tudom, akarok-e még úgy elmenni az Élet Menetére, hogy ilyen a fegyelem.
Ettől függetlenül:
A szervezők munkája előtt fejet hajtok, minden elismerésem az övék, amiért a kisebb zökkenőktől eltekintve flottul megszervezték az utunkat. Csak azt sajnálom, hogy nem voltak következetesebbek, és nem tartották jobban kordában a résztvevőket. :-(
A szervezők nagyszerűek voltak, fantasztikus, türelmes emberek. Jó tudni, hogy vannak ők az alapítványban.

Szent György és a sárkány

Szent György (271 körül – 303. április 23.), római kori katona és keresztény mártír. Szentté avatását a legtöbb keresztény egyház elismeri; egyike a leghíresebb katonai szenteknek. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismert, emellett több ország és város védőszentjeként is tisztelik. Egyike a tizennégy segítőszentnek. A György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.

A vértanú halált halt Georgianus, a római hadsereg magas rangú katonatisztjeként anyja hatására lett keresztény. 303 körül szenvedett mártíromságot Szíriában, és története hamar egybe kapcsolódhatott a helyi mítoszokkal: ilyen volt Sabazios, a frígek ég-atyja története, Perszeusz Medusa-küzdelme vagy Bellerophon harca a kimérával. Szent György fokozatosan kialakuló legendájának végső formáját nagyjából a hatodik századra érte el, de ekkor még nem vált közismertté: Györgynek Rómában már az 5. századtól volt saját temploma, Itália többi részén viszont körülbelül csak egy évszázaddal későbbi tiszteletét lehet igazolni. Ünnepét Rómában 683 óta ülik április 23-án.

Április 24-e, Szent György napja

Április 24-e történeti hagyománya a múlt ködébe vész: a napot Európa nagy részén a tavasz kezdeteként tartották számon. A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliát, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat.

Tours-i Szent Gergely szerint György ereklyéit Galliában is tisztelték, és már a Merovingok is őt tekintették ősatyjuknak, Angliában és Skóciában pedig már az angolszász időkben meglehetősen nagy tekintélye volt. A keleti egyházban Georgiosz Demeterrel, Prokópiosszal és Theodorral a nagy katonaszentek közé tartozik, és ő volt Konstantinápoly védőszentje is. Mindazonáltal György tisztelete Európában a középkorban volt a legerősebb: a lovagok oltalmazója, a zarándokok és a német lovagrend védőszentje kiemelkedő helyen állt a szentkultuszok sorában. Rövid ideig a Dardanellák is az ő nevét viselte.
Sárkányölő Szent György története végleg kanonizált formájában csak a 12. század folyamán vált közismertté - a legenda szerint egy líbiai várost szabadított meg a sárkánytól, amely hosszú ideje zsarolta azt. A középkorban a sárkány lefejezése a gonosz felett aratott győzelem szimbóluma lett, s egyben a fény ősi szimbolikájával is összekapcsolódott.
Szent György Anglia legkedveltebb szentjévé vált: György volt Oroszlánszívű Richárd személyes védőszentje is, és III. Henrik idejében az 1222. évi oxfordi nemzeti zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították. A szigetországnak több mint 160 templomát szentelték Györgynek, s ünnepét kötelezővé tették. III. Edwardtól ered az angol hadsereg csatakiáltása: "Szent Györggyel Angliáért!" Ő alapította a Szent György- vagy térdszalag-rendet (1348) is.
A szent lovag tisztelete V. Henrik idejében érte el a csúcspontját, amikor a canterburyi érsek rendelkezése szerint Szent György ünnepe ugyanazt a liturgiai rangot kapta, mint a karácsony. A reformáció ellenére az anglikán egyház is megőrizte György iránti szeretetét. E tényt szemlélve nem jelentéktelen dolog, hogy a 20. század elején XIV. Benedek pápa Szent Györgyöt újból Anglia védőszentjének nyilvánította.

Szent György története pedig a maga teljességében:

Élt egy tóban, Líbia Silena nevű városának kapui előtt egy rettenetes sárkány. Ha éhes volt, egészen a városfalig hatolt, és mérgező leheletével úgy megrontotta a levegőt, hogy sokan belehaltak. A lakók úgy döntöttek, hogy minden nap két bárányt tesznek a tó mellé, hogy e csapást megszűntessék. Amikor alig volt már bárány a környéken, azon tanakodtak, hogyan lakassák jól a szörnyeteget. Végül megegyeztek abban, hogy minden nap egy bárányt és egy embert áldoznak föl. Sorsot húzva döntik majd el, hogy férfi vagy nő, szegény vagy gazdag legyen-e az áldozat. Egyik nap a király lányára került a sor. A király keservében kegyelemért esedezett a népéhez. Aranyat, ezüstöt, fele királyságát ígérte, ha megkímélik lányát. Erre mérgesen így szólt a nép a királyhoz: „Oly sok gyermekeinket veszítettük el, te pedig megtartanád lányodat?” Még azzal is fenyegetőztek, hogy megostromolják a várat, és erőszakkal viszik el a királylányt. Amikor a király észrevette, hogy népe komolyan beszél, nyolc nap haladékot kért, hogy lányától búcsút vehessen. Ez a kívánsága teljesülhetett.

A nyolcadik nap reggelén összegyűltek a városlakók, és a lány átadását követelték. A királylány sírva elköszönt szüleitől, és királyi öltözetben, egyedül ment el a tóhoz. Ott leült egy kőre, sírva, keseregve várta a sárkány érkezését. Éppen arra lovagolt Szent György, és meghallotta a kesergést, leszállt a lóról, odament a lányhoz és megkérdezte, miért búslakodik. A lány így felelt: „Nemes lovag, menekülj erről az átkozott helyről, különben velem halsz, mert mindjárt jön a sárkány, hogy megegyen!” Azonban György így válaszolt: „Bízzál bennem, és én Isten nevében megsegítelek.”

Miközben még egymással beszélgettek, sziszegve előkúszott a sárkány a vízből. György ekkor fölpattant a lovára, keresztet vetett, és bátran vágtatott a szörnyeteg felé. Lándzsájával úgy megsebesítette a sárkányt, hogy az földre hullott. A királylányhoz pedig így szólt: „Vesd le övedet és kösd az állat nyakára. Szelíd kutya módjára fog követni téged.” Amikor a város lakói meglátták a szüzet és a sárkányt, rémületükben felkiáltottak és menekülni akartak. Azonban György ezt mondta: „Ne féljetek, mert Jézus Krisztus küldött engem hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket a sárkánytól. Ezért higgyetek Istenben és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm a szörnyeteget.” Erre megkeresztelkedett a király, a lánya és az egész népe. Négy pár ökör kellett a sárkány tetemének elvontatásához. A király pedig arannyal és ezüsttel halmozta el Györgyöt, aki azonban mindent szétosztott a szegények között. Még egy ideig a városban maradt, prédikált, megkeresztelte az embereket és jótetteket hajtott végre. Végül a lakók minden kérésének ellenére tovább akart lovagolni. De előtte még átölelte királyt, sok jó tanáccsal látta el, és továbbállt, hogy segíthessen a szegényeken, az elnyomottakon, és hogy hirdesse a kereszténységet.

Emlékezete

·         Mind a keleti, mind a nyugati egyház vértanúját tiszteli benne.

·         A világon számos földrajzi hely (sziget, hegy stb.) viseli nevét (pl. Szent György-hegy a Balatonnál).

·         Magyarországon számos helység van róla elnevezve (pl. Dunaszentgyörgy, Szentgyörgyvölgy, Borsodszentgyörgy, Jászalsószentgyörgy, Iszkaszentgyörgy stb.) és számos templom védőszentje (pl. a soproni Szent György-templom, Dozmat Szent György temploma stb.). Egy székesfehérvári kórház patrónusa is, mely a Dunántúl legnagyobb kórháza.

·         Erdélyben is számos község viseli nevét (pl. Torockószentgyörgy az egykori Torda-Aranyos Vármegyében) és számos régi templom patrónusa Szent György (pl. a ma már református, de a középkorban katolikus Szent György-templom Sepsiszentgyörgyön

·         Ö a védőszentje többek között Angliának, Portugáliának, Katalóniának, Litvániának, Szerbiának, Görögországnak, Grúziának és Etiópiának, csakúgy, mint Barcelona, Moszkva, London, Freiburg im Breisgau, Ljubljana, Genova, Ferrara, Reggio Calabria, Isztambul és Bejrút városainak.

·         Számos lovagi rend, valamint a cserkészek, parasztok, lovak és háziállatok védőszentje is. A művészek, pintérek, puskaművesek, lovaglók, nyergesek, katonák és fegyverkovácsok is mint segítőjüket tisztelik Szent Györgyöt.

Szent Györgyöt általában lóval, piros kereszttel egy fehér zászlón, pajzzsal és lándzsával, a sárkányt ölve ábrázolják. A bajban segítő 14 szentek közé tartozik, átkok, nehéz helyzetek, lelki vívódások, háborús veszélyek és szerencsétlenségek esetén könyörögnek hozzá. A parasztok gazdag hagyományokkal rendelkeznek Szent György ünnepével kapcsolatban: Szent György-lovaglás és a lovak megáldása.

A leghíresebb Szent György-szobor, a Kolozsvári testvérek alkotása 1373-ból Prágában van. Másolata Kolozsváron, a Farkas utcai református templom előtt áll. Egyik későbbi, köztéren felállított példánya a Halászbástya lépcsőjénél, egy harmadik pedig az Epreskertben látható. Negyedik másolata Szegeden áll, a Béke téren. Megtalálható kiállított példánya a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen is.

Tbilisziben az ortodox egyház tanításai és előírásai ellenére is szobrot emeltek neki.

Gyakran ábrázolják címereken, de megjelenik pénzérméken is (az orosz rubel váltópénzén, a kopejkán). A Szent György kereszt – fehér alapon piros kereszt – több ország zászlaján is megjelenik, például az angol vagy a grúz lobogón. A Szent György-keresztet 1913-ig a harcmezőn hősie

Az ortodox egyházban május6-án, míg a grúz egyházban november 23-án ünneplik Szent Györgyöt.

Forrás:

http://www.katolikus.hu/szentek/0424.html

http://mult-kor.hu/20090424_mitikus_sarkanyolesekre_epult_szent_gyorgy_legendaja

http://www.mimicsoda.hu/cikk.php?id=615

http://plebaniatarjan.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1078328

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Gy%C3%B6rgy

Könyvajánló a KSH Könyvtárban megtalálható kiadványokból:

·         Horváth Henrik: A budai Szent György-relief. Budapest, Budapest Székesfőváros Háziny. 1934.

·         D. Mezey Alice: Ják, Szent György-templom. Budapest, Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület. 2001.

·         Móser Zoltán: Névviseletek. Március, április: böjtmás hava, Szent György hava. Csíkszereda, Pro-Print Kvk. 2010.

·         Weöres Sándor: Octopus, avagy Szent György és a sárkány históriája. Octopus, avagy Szent György és a sárkány históriája. Budapest, Balassi Kiadó, 2002.

·         Magyar Zoltán: Szent György a magyar kultúrtörténetben. A Kárpát-medence Szent György-hagyományainak néprajzi és művelődéstörténeti rétege. Budapest, Kairosz Kiadó, 2006.

·         Rosa Giorgi: Szentek. Napról napra művészet és vallás között. Budapest, Korona Kiadó, 2006.

·         Anselm Grün: Szentek a szükség idején. Budapest, Jel Kiadó, 2009.

·         Diós István (a magyar kiadást szerk.): A szentek élete. Budapest, Szent István Társulat. 1984.

·         Schütz Antal (szerk.): Szentek élete. Az év minden napjára. Budapest, Pantheon Kiadó, 1995.

·         Joseph Weisbender (szerk.): Szentek élete 1-2. kötet. Budapest, Szent István Társulat. 2001-2002.

·         Kristin E. White: Szentek kislexikona. Budapest, Maecenas Könyvkiadó, 1999.

·         Révay József (régi és új legendás könyvekből ford. és összeáll.): Szentek legendái. Hasonmás kiadás. Budapest, Helikon Kiadó, 2007.

·         Otto Wimmer: Szentek szimbólumai. Attribútumaik és ábrázolásuk. Budapest, Jel Kiadó, 2008.

·         Lukács András (összeáll.): Szentekről röviden. A szentek képeivel. [Érsekvadkert], magánkiadás, 2008.

Képek forrásai:

http://mult-kor.hu/20090424_mitikus_sarkanyolesekre_epult_szent_gyorgy_legendaja

http://www.mosoly100.hu/content/jeles-napok-az-id%C5%91j%C3%B3sl%C3%A1sban-%C3%A1prilis-szent-gy%C3%B6rgy-hava

http://amatorfesto.network.hu/kepek/horvath_laszlone/szent_gyorgy_nagyvertanu_ikon

http://www.ng.hu/Civilizacio/2015/04/26/Szent-Gyorgy-utja-Angliaig

http://www.mclib.hu/blog/2012/04/honapsorolo-aprilis-szent-gyorgy-hava-kos-csillagkep/

2014-ben emlékeztünk a hetvenedik évfordulóra

Három éve különösen el szerettem menni a nemzetközi Élet Menetére, mivel abban az évben volt hetven éve, hogy elkezdődtek a magyarországi deportálások. Akkor, 2014-ben, az auschwitz-birkenau-i megemlékezés központjában ez az esemény állt.
Az az utazás különösen megrázó volt - talán szándékosan volt ilyen a szervezés. Amikor sok éve először mentem el egy kolléganőmmel a megemlékezésre, busszal mentünk, hotelben aludtunk, majd másnap mentünk - szintén busszal - a megemlékezésre Krakkóból. Az odaút napján volt egy kisebb városnézés is Krakkóban. Harmadik napon utaztunk vissza Budapestre.
2014-ben azonban este vontra szálltunk, az éjszakát az utazás töltötte ki, majd reggel érkeztünk Osviecim vasútállomásra. Ezen a reggelen azonnal a táborba, Auschwitz-ba buszoztunk, és így sétáltunk át Birkenauba. A megemlékezés végén azonnal indultunk is vissza, vonattal, Budapestre.
Szörnyű érzés volt vonatra szállni Budapesten, és leszállni Osviecimben - Auschwitz-ban. Mintha engem deportáltak volna a haláltáborba. Megrázott, nem fogom elfeledni.

Idén, 201-ben, szerencsére ismét a buszos szervezés fog megvalósulni, várom már, milyen élménnyel gazdagodom ebben az évben.

Számomra fontos, hogy időről időre elmenjek a Menetre, ezt kevesen érthetik meg. De nem is akarom, hogy mindenki megértse. Korábban néha próbáltam elmagyarázni, de eddig - egy-két emberen kívül - senki sem értette meg, csak nézett rám, mintha csodabogarat nézne. Aki nem érti és érzi, annak hiába próbálom elmondani, hogy ez miért fontos. Innentől nem is fogom megpróbálni. Nekem ne forgassák ki a szavaimat.

Mellékelek pár képet a három évvel ezelőtti March of the Living-ről. :-)

A Holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja - április 16-a

Április 16-a a Holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja

A holokauszt (görög: ´ολοκαυστον, holokauszton) szó jelentése „teljesen elégő áldozat”. A szó a Szeptuagintából ered és a héber עוֹלָה ólá-nak („ami felmegy”), azaz a „teljesen elégő áldozat”-nak a tükörfordítása. Ebben az értelemben először a történész Xenophón használta, majd megjelent a héber Biblia görög nyelvű fordításában, a Septuagintában is. Szent Jeromos latin bibliafordítása holocaustum formában terjesztette el az angolszász nyelvterületen. A német és annak hatása alatt levő nyelvterületeken (ide tartozik hagyományosan a magyar is) nem volt használatos a kifejezés, mivel Luther Márton a Brandopfer (égőáldozat) kifejezéssel fordította.

A holokausztban érintett népek kezdetben a saját nyelvükön nevezték el: a zsidók „soá”-nak (a השואה – hásoá héber szó jelentése „csapás”), a cigányok Porajmos-nak (elemésztés) hívják.

Ezzel magyarázható, hogy az európai zsidóság elleni népirtásra először angol nyelvterületen használták a kifejezést 1942 decemberében a News Chronicle című napilapban, Hitler a zsidóság megsemmisítésére vonatkozó terveivel kapcsolatban: …the Jewish peoples are to be exterminated. 1945-től zsidó holokausztként „foglalt” politikai és történelmi szövegösszefüggésekben ez a kifejezés – de csak az angolszász nyelvterületen. 1972-től terjedt el a széles nyilvánosságban Frederick Forsyth regénye, Az ODESSA-ügyirat nyomán. Később más népirtásokra (például a ruandaira vagy az örményre) is használni kezdték.

A zsidók elleni tömeges gyilkosságok máskor is zajlottak Európában, így a középkorban. A legnagyobb a 15. század végén Spanyolországban történt. Tomás de Torquemada inkvizítor nevéhez köthetőek ezek a vérengzések, ezreket öltek még és további ez a vérengzések, ezreket öltek még és további ezreket űztek el. A történészek a spanyolországi eseményeket „kis holokausztnak” is nevezik.

Magyarországon 2001 óta április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. Az első gettókat a következő településeken hozták létre: Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Máramarossziget, Mátészalka, Munkács, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Técső, Ungvár.

A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a birkenaui lágerben azonnali pusztulás várt. A csekély számú munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat: a magyar vidék többszázezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza. A túlélők családjuk, közösségük elvesztése miatt gyakran úgy döntöttek, hogy nem tudnak új életet kezdeni egykori lakóhelyükön, ezért a fővárosban, nagyobb városokban, vagy külföldre emigrálva próbálták békében élni tovább életüket. A meggyilkolt zsidóság hiánya fájó és pótolhatatlan.

A Holokauszt Emlékközpont minden évben e napon emlékműsorral, az Áldozatok emlékfalánál mécsesgyújtással emlékezik meg a holokauszt nemzeti áldozatairól.

A magyarországi zsidóság teljes egyenjogúsága 1867-ben, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttének évében valósult meg, 1895-ben a zsidó felekezetet "bevett vallásnak", azaz a többi vallással egyenrangúnak nyilvánították. Az első világháborút követően, 1920. szeptember 26-án fogadta el a Nemzetgyűlés az 1920. évi XXV. törvénycikket a numerus claususról, amely szerint az országban élő "népfajok, nemzetiségek" nem tanulhatnak nagyobb arányban az egyetemeken, mint amekkora a részarányuk az összlakosságon belül - ez elsősorban a zsidóságot sújtotta

A második világháború küszöbén, 1938. május 29-én lépett hatályba az 1938. évi XV. törvénycikk "a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról". Az úgynevezett I. zsidótörvény szerint a sajtó, az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamara tagjainak, az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legfeljebb 20 százaléka lehetett zsidó, azaz izraelita vallású. Az 1939. május 5-én kihirdetett 1939. évi IV. törvény "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról", azaz az úgynevezett második zsidótörvény vallástól függetlenül zsidónak minősítette azt a személyt, akinek legalább egyik szülője vagy legalább két nagyszülője zsidó vallású volt, őket eltiltották az értelmiségi pályán való működéstől.

Az 1941. augusztus 18-án kihirdetett XV. törvénycikk "a házassági jog módosításáról és a házassággal kapcsolatos fajvédelmi rendelkezésekről", azaz a harmadik zsidótörvény megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságot, és "fajgyalázásnak" minősítette a nem zsidók és zsidók közti, házasságon kívüli nemi kapcsolatot. Az 1939-es honvédelmi törvény teremtette meg a fegyvertelen honvédelmi munkaszolgálat jogi alapjait - a későbbiekben a munkaszolgálat is több tízezer zsidó életét követelte.

A holokauszt első, magyar zsidókat is érintő tömegmészárlása 1941. augusztus 27-29-én történt, amikor a németek az ukrajnai Kamenyec-Podolszkij mellett mintegy 23 ezer embert végeztek ki, akik közül mintegy 10-12 ezer Magyarországról kitoloncolt, javarészt hontalan zsidó volt. Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után a Sztójay-kormány sorra hozta a zsidóellenes rendeleteket a sárga csillag viselésétől a kerékpárok beszolgáltatásán át a zsidók lakásának igénybevételéig. A zsidók gettósításáról szóló rendelet április 28-án jelent meg. Ennek értelmében a kisebb települések zsidóságát összegyűjtötték és közeli nagyvárosokba, majd gyűjtőtáborba szállították, a városi és budapesti zsidó közösségeket elkerített városrészekben kialakított gettókba zsúfolták össze. A gettósítás már a rendelet megjelenése előtt megkezdődött, az első gettókat és gyűjtőtáborokat 1944. április 16-tól Kárpátalján állították fel.

A tömeges deportálások 1944. május 15-től folytak, először a fronthoz legközelebb eső keleti országrészekben, majd az egész országban. Az Adolf Eichmann által irányított német stáb a magyar közigazgatás és csendőrség apparátusának aktív közreműködésével néhány hónap alatt 437 ezer vidéki zsidót hurcolt haláltáborokba, Auschwitzba napi négy szerelvény, összesen 147 vonat indult. Budapest zsidóságának elhurcolását a nemzetközi tiltakozás hatására Horthy Miklós kormányzó július 6-án leállította.

Az 1944. október 15-i, sikertelen kiugrási kísérlet után a Szálasi Ferenc vezette Nyilaskeresztes Párt jutott hatalomra. Az újdonsült "nemzetvezető" azonnal felújította a deportálásokat: november és december folyamán mintegy 50 ezer budapesti és munkaszolgálatos zsidót vittek Németországba, zömüket gyalogos halálmenetben hajtották nyugat felé. A Budapesten maradt zsidókat két gettóba zárták, a fővárosban állandósult a terror, nyilas fegyveresek zsidók ezreit gyilkolták meg. Számos diplomata és egyházi személy élete kockáztatásával igyekezett menteni a zsidókat, köztük volt a svéd Raoul Wallenberg, a svájci Carl Lutz, az olasz Giorgio Perlasca és Angelo Rotta pápai nuncius. A gettók túlélőit 1945 januárjában, a koncentrációs táborokban életben maradt zsidókat az év tavaszán szabadították fel a szövetséges csapatok.

Az 1941. évi népszámlálás 725 ezer izraelitát mutatott ki a revíziós lépések után megnövekedett területű országban. Kétharmaduk meghalt a munkaszolgálat, a deportálások, a tudatos népirtás következtében. A vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren menekültek meg. A történészek 5 ezer és 70 ezer közé teszik azoknak a magyarországi romáknak a számát, akik a holokauszt áldozataiként koncentrációs táborokban vesztették életüket. (A cigány holokauszt, a porajmos áldozataira minden évben augusztus 2-án emlékeznek Magyarországon.)

A holokauszt magyarországi emléknapjához kötődik a budapesti Holokauszt Emlékközpont 2004. április 15-i megnyitása. Az intézmény alapkövét 2002. december 16-án helyezték el azon a Páva utcai telken, amelyet a Budapesti Zsidó Hitközség bocsátott

- az azon lévő, használaton kívüli zsinagógával együtt - a magyar állam rendelkezésére.

Forrás:

https://sfi.usc.edu/exhibits/holokauszt-magyarorsz%C3%A1gi-%C3%A1ldozatainak-eml%C3%A9knapja-%E2%80%93-%C3%A1prilis-16

Holokauszt Emlékközpont: http://hdke.hu/

http://mult-kor.hu/ma-van-a-holokauszt-magyarorszagi-aldozatainak-emleknapja-20150416

https://hu.wikipedia.org/wiki/Holokauszt

http://www.origo.hu/itthon/2004041560eve.html?pIdx=1

Ajánló bibliográfiák:

http://www.szabarchiv.hu/drupal/holokauszt_bibliografia

http://www.mzsk.hu/2015/01/ajanlo-bibliografia-a-holokausztot-feldolgozo-tenyirodalombol-a-moricz-zsigmond-megyei-es-varosi-konyvtar-kolcsonozheto-allomanyabol/

http://www.mzsk.hu/2014/12/ajanlo-bibliografia-a-holokausztot-feldolgozo-szepirodalombol-regenyek-antologiak-naplok-visszaemlekezesek/

http://www.magyarholokauszt.hu/mh011131.html

A magyarországi Holokauszt bibliográfiája 1-2. kötet: http://mek.oszk.hu/16100/16180/16180.pdf

Képek forrásai:

http://ujszo.com/online/kulfold/2016/01/27/ma-van-a-holokauszt-aldozatainak-nemzetkozi-emleknapja

http://index.hu/tudomany/tortenelem/2016/01/27/magyar_holokausztvitak_30_eves_lemaradasban_a_nemetektol/

http://www.szombat.org/politika/4027-holokauszt-emlekezet-film

http://amibajank.hu/2016/01/27/a-holokauszt-nemzetkozi-emleknapja/

http://honismeret.hu/?modul=oldal&tartalom=1218606

http://www.korkep.sk/cikkek/friss-hirek/2016/04/16/ma-van-a-holokauszt-magyarorszagi-aldozatainak-emleknapja

http://amelegedo.blog.hu/2017/01/31/meleg_holokauszt

A kutatásnak is vannak előnyei :-)

Nem volt egyszerű ez a hét, főleg a második fele. Csütörtökön és pénteken az OSZK-ban voltam, hogy kutatásokat végezzek egy kiadandó bibliográfiához kapcsolódóan. Mivel a folyóiratok az 1800-as évekből valóak voltak, sajnos csak mikrofilmen lehetett keresni bennük. Nagyon elfáradt a szemem már az első napon. Sose gondoltam volna.

Csütörtökön gondoltam egy nagyot, és kifelé jövet benéztem a könyvtár shopjába, persze nem is jöttem ki üres kézzel. :-) Egy könyv és két képeslap árával lett könnyebb a pénztárcám.
Pénteken is mikrofilmen keresgéltem, nagyon jó eredményeket értem el aznap (is). Öröm volt, hogy találkoztam a könyvtárban @szibolya mollyal, aki szintén dolgozott a mikrofilmolvasóban. Nagyon örültem a találkozónak. Most nem vásároltam semmit a shop-ban, viszont benéztem a Deák téren a Képesboltba, és vásároltam húsvéti és más, egyéb lapokat. Ahogyan nézelődök (tele volt a fejem Keleti Károllyal és Reviczky Szevérrel), egyszercsak megszólít valaki. Kellett 1-2 másodperc, mire észbe kaptam, és nagy örömmel köszöntem @shadowhunter1975 molynak, aki szintén képeslapokat akart vásárolni. Jó volt beszélgetni keresgélés közben, nagyon rég volt, hogy találkoztunk tavaly.
Kiváló napot zártam tehát annak ellenére, hogy a látásomat igénybe vette a péntek (és előtte a csütörtök).
Nyugalmasan telt az este, szombaton is tudtam pihenni és olvasni. Szombat este pedig felhívott @Andaxin, hogy nem lenne-e kedvem beszélgetni kicsit, így hétkor találkoztunk a Duna Plazaban, kellemesen telt az a pár óra. Még sosem jöttem ki egy bevásárlóközpontból utolsónak. :-))

A képek az oszk.hu oldalról származnak.