Tomaji Attila: Pentimento

A József Attila-díjas magyar költő, irodalomtörténész, tanár 1989-ben szerezte meg általános iskolai tanári diplomáját az egri Eszterházy Károly Főiskola magyar-történelem szakán. 1993-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakos hallgatójaként kapta meg középiskolai tanári diplomáját. 1995–1998. között Irodalom PhD képzésen vett részt az ELTE Bölcsészettudományi Karán.
Első verseit Bella István (Élet és Irodalom) és Kalász Márton (Vigilia) jelentette meg.

A Zebegényben élő költő kötete 2019-ben jelent meg a Fekete Sas Kiadónál.

Folyó

Folyó. Éjszaka. Eső pereg.
Bár átvihetné valaki
erős vállán félelmemet.
Bár ott álldogálna, aki
szárnyára vesz majd – s eltemet.

Tomaji Attila kötetének már a legelső versével óriási hatást gyakorolt rám, olyan pillanatban talált rám, amikor igazán megérintett. De nemcsak ez a vers volt ilyen, még több más a kötetből. Tomaji költeményei elemi erővel hatolnak az olvasó elméjébe és szívébe. A szövegek a maguk egyszerűségében művésziek, a szinte hétköznapinak is nevezhető témák adják közvetlenségüket. A mai kortárs versek sokszor azért nem kerülnek hozzám közel, mert túl modernek, sokszor úgy érzem, még az írójuk sem tudná megmondani, hogyan értelmezné. A Pentimento olvasása leginkább azoknak okoz örömet, akik a klasszikusabb verseket olvassák szívesen. Ez azonban nem jelenti, hogy értékük kisebb lenne. Tomaji sokszor saját környezetéből veszi írásai témáját, ahogyan Zebegény és a Dunakanyar is sokszor felbukkan a versekben.

Olvasás közben mindig kéznél volt a post-it, sok verset jelöltem be, amikhez vissza-visszalapoztam olvasás közben, és biztos, hogy ezután, a kötetet befejezve is rendszeresen kézbe fogom venni.

Különösen szerettem az Ikaro és a Daidalo című verseket, de említhetem a farkasok és a Szülők. Gyerekek-et is, amik körel kerültek hozzám.

Azt szeretem

a legjobban, amit látok,

a láthatóvá lett, tapintható világot,

a kaszált mezőn maradt parányi virágot,

együtt az áldást, s az áldást ölelő átkot

 

Köszönöm a kiadónak, hogy recenziós kötetként elolvashattam a könyvet, nagy élményt adott.

Balázsy Panna: Csá!

A Szandra és a csajok sorozat befejező kötetében az immár nyolcadikos Szandra életének történéseit ismerhetjük meg a szokásos bájjal, humorral és kedvességgel. Balázsy Panna Csá! című kötete szép lezárása a hatkötetes sorozatnak, amiből volt szerencsém mindegyiket elolvasni, és összességében kellemes élményt kaptam a történetek által. Az változó volt, melyik hogyan tetszett, a három és féltől a négy és fél csillagig terjednek az értékeléseim a moly.hu oldalán, de még a legkevésbé jó értékelések sem voltak rosszak, csak éppen kicsit elmaradtak a többi résztől. 

Az általános iskola utolsó éve mindenkinek meghatározó az életében, hiszen először kell nagyobb elválásokkal szembesülni, ilyenkor érkezik az első komoly megmérettetés a felvételi kapcsán, és ez főhősünknél is így van, főleg, hogy az Áfonya Pandák igazi szövetséggé kovácsolódtak az évek alatt, és a lányok fontos szerepet játszanak egymás életében. Tetszett ebben a kötetben, ahogyan a szerző behozta Bogi foguráját a történetbe: az utolsó évben iskolát váltó kislány élete nemcsak emiatt az iskolaváltással járó költözés miatt nehezebb átlagos kortársaiénál, hanem azért is, mert nevelőszölőknél él: Klári gondozza, neveli, szereti a kislányt, akit Szandra, Juci és Lujzi szeretettel fogadnak be maguk közé. Bogiról és Kláriról olvasva az olvasó elgondolkodhat arról, hogy milyen lehet a vér szerinti család nélkül élni, és hogy mennyire szoros, szeretetteljes kapcsolat akakulhat ki nevelőszölő és gyermek között, amire szép példa a könyvben olvasható.

De szó esik még emlékekről is, amiket szeretnénk megőrizni, hiszen még egy ruhatári cédula is emlékekekt ébreszthet bennünk, akár évekkel később is. A könyv elején olvasható esős, hideg nyaralás a hegyekben eszembe juttatta, amikor néhány éve jégesőben jöttem le túrázba a Bókkből (emlékek, ugye), és mosolyogva láttam, hogy Szandra unalmában a bolyolult-sorozat harmadik részét, a Bonyolult egy szerelem című könyvet kezdi el olvasni, amit én is olvastam idén januárban, és habár egy hajszállal kevésbé tetszett, mint az első két rész, de nagyon élveztem a regényt. Szóval emlékek. Még a Csá! olvasása közben is.

Na, de a lényeg, hogy kezdjetek bele bátran Balázsy Panna Szandra és a csajok című sorozatába - nemcsak azért, mert vicces és kedves mindegyik regény, hanem azért is, mert az író egy pozitív és szerethető családot és baráti-iskolai közeget állít elénk mindegyik részben, igyekezve a szórakozás mellett mondanivalóval is megtölteni a köteteket.