A nők és a politikum

 Palasik Mária (szerk.): A nő és a politikum. A nők politikai szerepvállalása Magyarországon.

Napvilág Kiadó, Budapest 2007.

ISBN: 9789639697164

Nemrég kezdtem el A nő és a politikum című kötetet, nem sorrendben haladok, az első tanulmány, amit elolvastam Gáspár Gabriella: A női jogok a magyar rendi társadalomtól a Horthy-korszak végéig című írása volt.

A rendi társadalomban a nők státusa a férfiakéhoz igazodott. A hajadon társadalmi minősége, értéke és joga a családja helyzetétől függött. A férjes asszony helyzetét pedig alapvetően a férje helyzete határozta meg, bár ez alól voltak kivételek: pl. ha a nő státusa férjhez menetele előtt magasabb volt, mint a férjéé. A magyar asszonyok számos olyan személyi, családi és néhány közéleti joggal rendelkeztem, amelyek Európa más országaiban nem voltak szokásosak, vagy jóval kevésbé voltak kiterjedtek.

A fő- és köznemesi rangú nők jogai (a személyi jogok, a házassági jog és a házassági vagyonjog)

Személyi jogok

A nők személyi jogainak egyik legalapvetőbb korlátozása a középkorban mindenütt jellemző nemi gyámság volt, ami azt jelentette, hogy a nők egész életükben kiskorúak maradtak egy férfi (családapa vagy férj) gyámságának alávetve. Magyarországon is fennállt a nemi gyámság, de igen korlátozott volt: csak a hajadonok voltak ennek alávetve; de ezek a lányok sem voltak cselekvőképtelenek. 12 éves korukban törvényes korúak lettek, már ügyvédet is fogadhattak. A nők már 14 évesen rendelkezhettek javaikkal, 16 évesen pedig nagykorúak lettek. Ezzel szemben a férfiak csak 24 évesen érték el a teljes nagykorúságot.

A személyi jogok között említendő a vérdíj: középkori intézmény, váltságdíj, amit a gyilkos volt köteles fizetni az áldozat családjának. Magyarországon a nők és a férfiak vérdíja azonos mértékű volt, ellenben más országokkal.

Magyarországon a nők szempontjából fontos személyi jog volt még a fiúsítás: ha egy nemesnek nem volt fiú-, csak lánygyermeke, akkor a király a lányt fiúsíthatta. Ilyenkor a lány fiújogok örököse lett. Nagyon érdekes a lányok öröklésének szabályozása is, erről is ír bővebben a tanulmány.

A nők cselekvőképessége több szempontból is meghaladta a férfiakét, ami korai nagykorúvá válásukkal is összefüggött: már 16 éves korukban folyamodhattak iparüzleti engedélyért, míg a férfiak csak 20 éves korukban. 1840-től már a nők korlátozott váltókezességét is elismerte a törvény.

A házassági jog és a házassági vagyonjog

A házassági jogban már az Árpád-korban működött a férjes nők önjogúságának elve: sem a férj, sem a feleség nem köteles a másik bűneiért jótállni. A magyar asszonyok önjogúságát bizonyítja, hogy a férjes nő nem áll nemi gyámság alatt. A férj családfői hatalma a nő cselekvési körét csak a lakhely megválasztásában korlátozza, ugyanis helyét a férj köteles meghatározni, és a nő követni köteles. A régi jog arról is rendelkezik, hogy milyen következményekkel jár a férfi illetve a nő számára, ha elhagyja a házastársát.

Az asszonynak a házasságban vannak olyan jogai, amelyek egyoldalúan csak a nőket illetik meg: viselhetik férjük nevét és rangját; és szintén nemességet nyer. A nőket megilleti a tartásjog: a férj köteles vagyoni és társadalmi állásához képest eltartani, lakásról, ruházatról, élelmezésről gondoskodni; mindezt a férj a saját vagyonából köteles megtenni, nem követelheti, hogy a nő a saját vagyonából ehhez hozzájáruljon.

A magyar rendi társadalomban a női házassági vagyonjog viszonylag korán kialakult. A nők különvagyonához tartozott az a tulajdon, amellyel a házasságkötéskor rendelkezett, és amelyhez a házasság tartama alatt ingyenesen jutott (örökség, ajándék).

A tanulmány ezen része kitér a jegyajándék intézményére is, amely a különvagyon egy speciális fajtája; illetve a hitbérre (ennek kifizetése akkor esedékes, ha a házasság valamiért felbomlik, pl. válás, haláleset).

A nem nemesi származású asszonyok joga (a közszerzemény)

A közszerzemény

A közszerzemény a házassági vagyon jog egyik későbbi, a 15. század körül keletkezett intézménye. Először a városok jogában, a „tárnokjogban” bukkant fel, majd Werbőczynél találkozunk vele, a jobbágyok jogairól rendelkező részben. A közszerzemény a nemesasszonyokra nem vonatkozott, csak a jobbágyokra és a polgárokra. Ez az a vagyon, amelyet a házastársak a házasság alatt szereztek, de nem tartozik egyikük különvagyonához sem. A házasság felbomlása után két részre osztandó.

A közszerzemény a nemesekre csak abban az esetben vonatkozik, ha a nemesembernek „feleségével való házassága alatt gyűjtött vagy vett ménes lovai ötvenen alul vannak, egyenlően fognak köztük eloszlani” – írja a Hármaskönyv.

Ennek oka: a magyar társadalomban az egyes lovak ingóságnak számítottak, a ménes azonban ötven ló felett már hagyományosan az ingatlanra vonatkozó szabályok szerint minősítettek. Tehát az ötvennél kevesebb lóból álló ménes még ingóságként akár végrendelet tárgyát is képezhette.

Az ingóságok amúgy is az özvegyet illették, függetlenül attól, hogy a házasság előtt vagy alatt szerezték. Az özvegy halála után pedig a közszerzeményt leszármazottai örökölték.

A közszerzemény a honoráciorok feleségeire sem terjedt ki. A nemesi birtokon és a jobbágytelken az özvegy folytathatott gazdálkodást. De mi a helyzet a polgárasszonyokkal, folytathatták-e férjük vállalkozását?

Korai szabályozást nem ismerünk ebben a kérdésben – írja a tanulmány szerzője -, a vagyon kezelését fiai nagykorúságáig azonban nyilvánvalóan gyakorolhatta az özvegy.

Az 1820-130-as évekből több olyan eset is ismeretes, amikor könyvkereskedők özvegyei férjük halála után vitték tovább annak vállalkozását; még az előtt, hogy bevezették volna a nők korlátozott váltóképességét. Ilyen volt pl. Kultsár István pesti lapkiadó özvegye is.

A szülői jogok

A magyar nő személyi és házastársi jogaiban úgyszólván egyenjogú volt a férfiakkal, szülői jogai azonban alig voltak a rendi társadalomban. Mindez a régi patriarchális jogrend maradványa.

A házastársat a fiú és a lány számára egyaránt az apa választotta ki, ugyanolyan kötelező erővel. A szülői hatalom sokáig kizárólag atyai hatalom volt, csak a 18. században jelent meg a „szülői hatalom” kifejezés, amelybe már az anyát is beleértették. Itt nem az atyai hatalom anyával való megosztásáról volt szó, hanem arról, hogy ha az atya hiányzik vagy cselekvőképtelen, az anya helyettesíti az atyai hatalmat.

Az özvegy még a férjes asszonynál is szélesebb cselekvőképességgel rendelkezett a régi magyar jogban; majdnem minden téren egyenrangú volt a férfiakkal.

Öröklési jog

A női jogok történetéhez szorosan hozzátartozik az örökösödési jog kérdése; ezen belül a leánygyermek és az özvegy örökjoga. A jobbágyoknál a gyerekek (nemtől függetlenül) egyenlően örököltek. A nemeseknél a lányok ingatlanöröksége a birtok természetétől függött: az ősi (nemzetségi) birtokot a lányok nem örökölhették mivel házasságkötéskor kikerült volna a család kezei közül), ahogyan az adománybirtokot sem (kivéve bizony eseteket). Szerzeményi, vérdíjon szerzett vagy vásárolt birtokot azonban örökölhettek a lányok is, egyenlő arányban a fiúkkal.

A tanulmány itt felhoz (a korábban már említett fiúsításon kívül) még két jogintézményt arra, hogy a nők vagyoni biztonságát garantálják: a leánynegyedet és a hajadonjogot.

A magyar rendi társadalomban az özvegyek különleges kedvezményeket élveztek, amit a személyi jogoknál már kifejtett a szerző. Az özvegyeknek – férjük halála után – örökösödési joguk volt özvegyi öröklés és hitvestársi öröklés címen. Az özvegyi jog is megillette őket, azaz joguk volt a férjük javait megtartani és hasznait élvezni, amíg újra férjhez nem mentek. Ha pedig ez megtörtént, illő kiházasítást követelhettek. A hitvestársi öröklés a férjet is megillette, ami végrendelet híján az ingatlanra is kiterjedt. Ez azonban csak akkor volt lehetséges a szerzeményi javak vonatkozásában, ha nem volt közvetlen leszármazott, sem unoka.

A többi jószágra vonatkozóan azonban csak akkor állhatott be a házastársi öröklés, ha nemcsak lemenő, de felmenő sőt, oldalági örökösök sem voltak.

Politikai jogok

A magyar rendi alkotmány szerint a politikai jogok három csoportra oszthatóak: választójog, személyes törvényhozói jog és politikai jellegű tisztségek. A választójog a köznemeseket, illetve a kollektív nemeseket illette meg; a személyes törvényhozói jog a főrendűeket (főnemesek, főpapság), a politikai jellegű tisztségek betöltése javarészt a főnemeseket, de ebből a köznemesek sem voltak kizárva.

Politikai jogaikat illetően a nemes nők korántsem voltak olyan jogfosztott helyzetben, mint ahogyan azt feltételeznénk. A rendi alkotmányban nincs nyoma a nemesi származású nők választójogának; azonban az özvegy birtokos asszonyok a megyei közgyűlésen részt vettek és gyakorolták választójogukat.

Az özvegyasszonyok bizonyos esetekben aktív módon és személyesen is tölthettek be politikai jellegű tisztséget, ilyen volt a kinevezésen alapuló főispánság. A nemesasszonyok a magyar rendi társadalomban sok tekintetben a férfiakéhoz hasonló jogokkal rendelkeztek, amelyeket a polgári forradalmak a rendi jogokkal együtt eltöröltek. Így ahelyett, hogy a többi nő jogait kiterjesztették volna, még azokét is megszüntették – az egyenlőség nevében -, akiknek addig voltak jogaik.

Az erdélyi nők történeti jogai

Erdélyben a nőknek a régi szokásjog alapján több joguk volt, mint a szűkebb Magyarországon élőknek. Ennek egyik jellemző eleme a fiúlányság intézménye, amely a fiú utód híján automatikusan életbe lép. Erdélyben nem kellett ehhez a király beleegyezése. A fiúsítás következtében a birtok a nő ágán öröklődik tovább, azaz a székely jog magszakadás esetén nem ismeri el a király (vagy a korona) birtoköröklését.

Ezen örökléseket részletesebben is kifejti tanulmányában a szerző.

Amit a névhasználatot illeti, megfigyelhető, hogy Erdélyben a férjes nők gyakrabban használják a lánynevüket, mint a szélesebb Magyarországon. A 19. század elején a művelt magyar asszonyok, amikor személyüket a nyilvánosság előtt megjelenítették, gyakorta a lánynevüket használták, s nemcsak özvegyként, hanem házasként is.

Női jogok a formálódó magyar polgári társadalomban

Magyarországon a polgári társadalom alapjait az 1848-as törvények, s a kiegyezés utáni törvényhozás fektette le. Az 148 áprilisi törvények beengedték a polgárságot és az értelmiséget a rendi „alkotmány sáncai közé”, a nőket azonban kizárta belőle. A nők jogai erősen visszaszorultak ekkor, sok törvényt eltöröltek.

A nemi gyámságot az 184. évi 23. törvénycikk törölte el: ekkortól a lányok is (mint a fiúk) 24 évesen lettek nagykorúak. Az 1894. évi 31. törvénycikkel a kötelező polgári házasság bevezetésével a vallásfelekezeti különbségek kiküszöbölhetővé váltak, vegyes házasságban a lány az anyja, a fiú az apja vallását követte.

A házassággal illetve válással kapcsolatos új szabályok (melyekről részletesebben ír a tanulmány) egy része nem jelentett radikális változást a házassági viszonyban, a régi jogot nem alapjaiban, csak finoman módosították.

A polgári társadalomban az özvegy helyzete nem javult, csak megváltozott. A rendi társadalomban többletjoggal rendelkeztek, a polgári korban azonban alapvetően szociális problémaként kezelték az özvegyek helyzetét. A rendi társadalomban csak a kifejezetten szegény sorsú özvegyeket kezelték így.

A nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek állapotát leginkább a nők politikai jogainak alakulásán követhetjük.

Az 1848. évi V. törvénycikk életbe lépésével a nők minden lehetősége megszűnt a közéleti szerepvállalásra. Sajátos, hogy a rendi társadalom jogi értelemben vett megszűnése a nőkre nézve hátrányosabb, mint a nemesekre, főnemesekre vagy bármely más társadalmi rétegre.

Nagyon érdekes a többi változás is, ahogyan a nők politikai helyzete változott a századforduló során (az 1970-es évektől az 1920-as évekig): választójog változásai, politikai képviselet, stb…

Ahogyan a szerző írta utószavának utolsó mondatában:

„…A nők kötelességei sokasodtak, jogaik kevésbé, és az új polgári társadalomban csupán a lovagiasság szabályainak betartására számíthattak.”

Cikk a kötetről: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=19909
 

Csillaggal nem jó járni most. Kis Pál budapesti fényképész naplója (1944. október-december)

Fülszöveg:
Kis Pál Király utcai napfényműterme a két világháború közötti portréfotózás kiemelkedő műhelye volt, ahol híres színészek, írók, operaénekesek is megfordultak. A fényképészt 1944 októberében a nyilasok elhurcolták, majd néhány hét múlva megszökött, visszatért a fővárosba, és egy körúti üzlethelyiségben rejtőzött. A munkaszolgálatban és a bujkálás során írt, szuggesztív erejű ceruzarajzokkal illusztrált naplója megrendítő olvasmány: a szerző felidézi a Pest határában végzett kényszermunkát, beszámol családja és szomszédai sorsáról a csillagos házban, a szökés körülményeiről és a bujkálás napjaiban szerzett tapasztalatairól. December elején Kis Pált letartóztatták és Buchenwaldba deportálták, itt halt meg 1945 januárjában. A kézirat a háború után előkerült a körúti rejtekhelyről, ma Izraelben, a cfáti Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumában őrzik.
A napló mellé Kis Pál legszebb fényképeiből és egyéb dokumentumokból válogattunk, a szöveget Závada Pál és György Péter írásai keretezik..

Magvető Kiadó, Budapest 2016. ISBN 9789631434668 Tények és Tanúk sorozat

A kötet több részre van osztva, az első rész Závada Pál bevezetője, ezt követi Schmal Alexandra bevezető tanulmánya, majd Kis Pál naplója, ezután jön György Péter utószava, végül fényképmelléklet.
Köszönöm a Magvető Kiadónak a könyvet. Szeretem ezt a sorozatot; színvonalas és értékes könyvek jelentek-jelennek meg a keretei között. Mindegyiket szívesen olvasom.

Kicsi összesűrűsödött mostanában körülöttem a téma, talán ezért nehezebb írni róla, mint különben lenne. (Április végén a nemzetközi March of the Living-en (Élet Menete) vettem részt az Élet Menete Alapítvány szervezésében, Auschwitz-Birkenau-ban; majd a buszon hazafelé levetítették nekünk az 1945 című magyar filmet. Néhány nappal ezután, május elején a munkahelyemen járt Závada Pál egy beszélgetésen, melynek témája az Egy piaci nap című, tavaly megjelent könyve volt. Másnap a könyvtárunk illetve a saját blogomra írtam beszámolót erről az eseményről - ismét átélve a témát.
Bevallom, annyira magával ragadott a könyv és az író, hogy azon a héten meg is rendeltem a kötetet, és már semmi sem gátolhat meg abban, hogy elolvassam.)

Az a furcsa helyzet áll fent a Csillaggal nem jó járni most című kötettel kapcsolatban, hogy Závada Pál bevezetője és Schmal Alexandra tanulmánya sokkal jobban megérintett, mint a tragikus sorsú Kis Pál naplója. Meglepődtem ezen, és csak azzal tudom magyarázni, hogy Kis Pál fényképészmester volt, nem író, aki a szörnyű másfél hónap alatt vetette papírra gondolatait. Még ha látszik is a bejegyzéseken, hogy javított rajtuk, és később talán ki is szerette volna adni naplóját, ő mégsem hivatásszerűen űzte az írómesterséget. Utolsó hónapjainak minden egyes napján ember akart maradni, és az is maradt. Számomra az volt a legtragikusabb, hogy ezeknek a zsidó embereknek szinte mindegyiket a magyar nép részének, a magyar nemzet részének érezte magát. Kiszakíthatatlan részének. Az országért dolgoztak, a keresztény vallásúak között; barátaik voltak közöttük. Kis Pál is sokakkal-sokaknak dolgozott műtermében. És akkor jött egy Hitler nevű német fanatikus, és felégették Európát és milliókat öltek meg.
Gondoljunk bele: történne valami, és egyszer csak elvinnék a szomszédunkat, a legjobb barátunkat, kollégánkat, csak, mert a szemük kék, barna vagy zöld; alacsonyak vagy magasak... Vagy lefognának téged, és elszakítanának mindentől, ami számodra kedves. Hogy miért? Mert meleg vagy. Vagy cigány származású. Vagy mert politikailag nem vagy "korrekt". Bármi lehet oka. Te pedig nem érted, hiszen azokkal, akik elvittek, egy hete még együtt kávéztatok. És már nem vagy része a nemzetnek. Már csak valaki vagy, akit el kell pusztítani, mert kártékony.
Ez a legfélelmetesebb. Kis Pál és a többi áldozat ártatlan volt.

Megrázó ez a könyv. Boldog vagyok, hogy a Magvető Kiadó kiadta ezt a naplót. És köszönet Závada Pálnak, Schmal Alexandrának és György Péternek. Csodásak a a fényképészmester felvételei; Kis Pál hirdetése a Színház és Divatban - hol máshol?; a napló oldalainak másolatai, a fényképész ceruzarajzai. Ez a kötet így, együtt alkot egészet.

„Megszűnt az emberiesség, nincs az Isten képmására teremtett embernek méltósága, levetette magáról az álarcot, és ott áll a lemeztelenített [áthúzva: némber,] ki nem érdemli meg többé, hogy a teremtés koronájának neveztessék, durvábban és kegyetlenebben a vadállatnál, mert az állat csak éhsége csillapítására öl…” 69. oldal

Meghívás egy gyilkos... vagyis nem, nem gyilkos, de meghívás! :-)

Régen töltöttem már ki book taget, de @Bibi_3 meghívásának nem tudok ellenállni, olyan kedvesen invitált. És mielőtt megírnám a recenziót a Csillaggal nem jó járni most című könyvről, eleget teszek kérésének.

1. Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta?
Nos, anélkül, hogy elkezdeném feltúrni a gyerekkori könyveimet, azt mondom, hogy Marcello Venturi Virágosdomb-ja ez a bizonyos könyv. Nagyon hangulatos kis regény, van benne vasút és fagylalt - más sem kell egy gyereknek, hogy beleszeressen.

2. Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ez előtt és mit fogsz ez után?
 Sajnos nagy hibám, hogy egyszerre több könyvet olvasok. Most beleestem abba a csapdába, hogy csupa olyan könyvet kezdtem el, ami nem éppen könnyű olvasmány.
Ezek pedig:
Khaled Hosseini: Papírsárkányok - Még tavaly kezdtem el, már nincsen belőle sok, de - bevallom - félek a végétől.
Mesa Selimovic: Ketten a szigeten - Nagyon érdekes, de hihetetlenül nyomasztó olvasmány.
Debreczeni József: Hideg krematórium - Kicsit besokalltam a témától, lehet, hogy ezt félbe is fogom hagyni hamarosan, de majd meglátjuk.
Ludmann Mihály: Művészek a háborúban - Érdekes ez is, afféle csemegézésként olvasom.
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje - Még csak az elején tartok, de nagyon szépen és finoman ír a szerző. Jó olvasni. Mint, amikor egy kiváló bort iszik az ember.
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért - Remek regény, de elég nyomasztó. Miközben ezt olvasom, már két Simenon-krmit is elolvastam, mintegy felüdülésképpen.
Terveim? Ebben a hónapban szeretnék (egy kihívás okán) elolvasni egy novelláskötetet, már van három ötletem is, de még beleolvasok mindegyikbe, és eldöntöm. Illetve szeretném elkezdeni - és ha lehet - be is fejezni Kiss Tibor Noé Inkognitó című könyvét, amit recenziós példányként kaptam a Magvető Kiadótól. És persze be akarom fejezni a Rekviem egy gyilkos asszonyért című regényt, mivel be "kell" róla számolnom egy kolléganőmnek. :-)  

3. Melyik az a könyv, amit mindenki szeret, de te utálsz?
Szerintem nincsen olyan könyv, amit mindenki szeret. Az lehetetlen.

4. Melyik az a könyv, amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy elolvasod, de valószínűleg nem fogod?
Az utóbbi 1-2 évben igyekeztem a régi "mumusaimat" elolvasni. Ilyen volt a Virágot Algernonnak és az 1984, illetve az Állatfarm is. Ezeket más elolvastam, és nagyon tetszettek. Előttem van még a Legyek ura, a Zabhegyező. Szeretném ezeket is elolvasni és megismerni, de még nem tudom, sikerül-e.

5. Melyik az a könyv, amit nyugdíjas korodra is megőrzöl?
Szerintem a könyveim 90%-a ilyen. Hadd ne írjak róluk listát. :-)
 
6. El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb vagy kivárod a könyv végét?
Nagyon ritkán olvasom el az utolsó oldalt. Talán pár évente egyszer.

7. Köszönetnyilvánítás: papír- és tintapazarlás vagy érdekesség?
Ez inkább a szerzőnek és annak fontos, akit megemlítenek benne. Nekem nem fontosak. Néha elolvasom, de legtöbbször nem.

8. Melyik karakterrel cserélnél szívesen helyet?
Néha szívesen visszamennék egy-egy regény szereplőivel a 19. századba vagy a 20. század első felébe, de alapvetően egy szereplő helyét sem venném át.

9. Van olyan könyv, ami valami különlegesre emlékeztet az életedben? (Hely, idő, személy?)
A Bodor Pál- és Havas Henrik-könyveim azt az évet idézik fel bennem, amikor a JATE Budapest Média Intézetében tanultam. Ugyan volt egy embertelen tanárunk, de őt leszámítva nagyon szerettem ott tanulni (1996-1997-es tanév).
Az úri város zsidó lakosai című kötet pedig azt idézi fel, mennyire kedvesek tudnak lenni a kiadók. Amikor ezt a kötetet analitikáztam, teljesen beleszerettem, és felhívtam a kiadót, hogy szeretnék vásárolni belőle, mert könyvtáros vagyok, és éppen feldolgoztam, és nekem ezt mindenképpen meg kell szereznem. Olyan kedvesek voltak, hogy nekem ajándékoztak egy példányt a könyvből, csak el kellett mennem érte.  

10. Mondj egy könyvet, amit érdekes módon szereztél meg!
Az úri város zsidó lakosai című kötet, amit az előző pontban is említettem. 

11. Adtál már valaha könyvet valami egyedi okból egy különleges személynek?
Bevallom, az én környezetemben (családi és baráti kör) nem igazán olvasnak az emberek, így nincsen ilyen.
Ha jobban belegondolok, ugyan nem családtag és nem is a baráti kör része, de: régen a Dagály utcai FSZEK tagkönyvtárban dolgozott egy könyvtáros, Mária a neve. Amikor nyugdíjba ment, megvettem és neki ajándékoztam az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet című könyvet. Mária csodálatos, nagyszerű ember.

12. Melyik könyv volt veled a legtöbb helyen?
Uhh, erre nem tudok válaszolni. :-)

13. Van olyan kötelező olvasmány, amit középiskolában nem szerettél, de pár évre rá kiderült, hogy nem is olyan rossz?
Nincsen. Sajnos, ami gimnáziumban nem tetszett, az most sem. :-(

14. Használt vagy új könyvek?
Mind a kettő, természetesen. :-))

15. Olvastál valaha Dan Brown könyvet?
Eddig még csak két filmet láttam, habár van több Brown-könyvem is, de még nem olvastam egyet sem.

16. Megtörtént már veled, hogy a filmadaptáció jobban tetszett, mint a könyv maga?
Igen, volt ilyen. Pl. a Harry Potter és az azkabani fogoly esetében a könyv sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint a film.
Másik ilyen: Abigél. Imádom a filmsorozatot! Minden évben megnézem egyszer (habár az elmúlt pár évben a dvd lejátszó hiánya miatt ez elmaradt), ez már hagyomány. :-) Amikor viszont elolvastam a könyvet...! Bármennyire szerelmese vagyok a filmnek, a könyv - ha csak hajszálnyival is, de - jobb.

17. Volt már veled valaha, hogy éhes lettél olvasás közben? Szakácskönyv is számít!
Nem gondolom, hogy lett volna. Kifejezetten az olvasás még nem hozta meg az étvágyamat.

18. Ki az a személy, akinek a könyvajánlásait mindig megfogadod?
Inkább tanácsként, ötletként tekintek az ajánlásokra, de tisztában vagyok vele, hogy akkor is más két ember ízlése, ha mégannyira is hasonló is.

19. Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajodon kívül, amit végül imádtál?
Szerencsém volt eddig a sci-fi műfajjal. Habár nem a kedvencem, eddig bármikor olvastam sci-fi-t, nem bántam meg. Illetve távol áll tőlem az erotikus(-romantikus) műfaj, a Lulú korszakai mégis kiváló regény, amit szívből ajánlhatok bárkinek, aki elég nyitott egy színvonalas, minőségi - erotikus témában íródott - könyv iránt.

És - bár furcsa lehet - most jön a nehezebb része, kit hívjak meg, hogy ő is válaszoljon a kérdésekre. :-)
Kedves @TheEArt , @kormix , @Judit_Sike, @k_annamária és @szmelus! Lenne kedvetek ti is válaszolni a kérdésekre? :-)

Találkozás Závada Pállal

Závada Pál volt a KSH Könyvtár és Bán Magda vendége 2017. május 3-án, amin én is részt vettem - munka után ott maradtam a rendezvényen. :-)

 

    „Mi vezet arra embereket, hogy csoportba verődve mások ellen támadjanak? És miféle helyzetek, beidegződések és indulatok idézhetik elő azt, hogy falusi járókelők, piaci vevők nekiessenek olyan szomszédaiknak, akik nemrég halálgyárakból menekültek meg? Hogy kerülhet valaki lincselők közé? Závada Pál új regénye 1946-os magyarországi antiszemita pogromok történetén keresztül keresi a választ. Egy piacnapon az elbeszélő főszereplő, a falu tekintélyes kereskedőjének lánya, egy tanárember felesége tanúja lesz egy zsidó tojáskereskedő elleni támadásnak, amely vérengzéssé fajul. Asszonyok vezetik a rettentő pusztítást, amely nem kímél sem nőket, sem gyermekeket. A pogromot követően nyomozás indul, és tárgyalások során tárulnak fel az előzmények, a háború alatti és az utána kialakult állapotok. Az események előterében azonban emberek és eltorzuló emberi viszonyok állnak. A történelem, amely bármely pillanatban ma is próbára tehet bármelyikünket.” (Az Egy piaci nap című könyv fülszövege) 

 

   Az író 2016-ban megjelent legfrissebb könyve, az Egy piaci nap volt az apropója a beszélgetésnek. Néhány nappal azután, hogy visszaérkeztem az Auschwitz-Birkenauban rendezett nemzetközi megemlékezésről, illetve azután, hogy megnéztem az 1945 című magyar filmet, nehéz volt ott ülnöm, mert felkavart a téma. 

   A második világháború után több vérvád is volt az országban – ennek jelentős részét a zsidók visszatérésétől való félelem, a gyűlölet táplálta. Bán Magda, az est vendéglátója elmondta, a könyv olvasása közben érezte, hogy az írót mennyire érdeklik az 1945–1946-os események, és Závada ki is fejtette, milyen hatalmas kutatómunka előzte meg az könyv megírását. A miskolci vérvádnál jelentős szerepe volt a kommunista pártnak is a történetben, akik hergelték a munkásokat. A háború után amúgy is elégedetlen, dühös embereket nem volt nehéz feltüzelni. A gyűlölet nagyon könnyen kialakul, az antiszemitizmus ”kártyáját” bármikor elő lehetett venni és használni. A kommunista párt pedig már csak azért is szította a gyűlöletet, nehogy azt hihesse bárki, hogy a párt köreiben zsidók vannak.

   Az első letartóztatások után a megvadult tömeg megint tüntetésbe kezdett, hogy a letartóztatott munkásvezetők szabadon bocsátását követeljék, akiket az általuk zsidó irányításúnak tartott rendőrség állítólagos kínvallatásoknak vetett alá. A miskolci rendőrségen ekkor – szerencsétlenségére – éppen egy lágerből éppen hazatért, a holokausztot túlélt zsidó származású főhadnagy volt a vezető, aki ezt a zsidó pogromot már nem élte túl – a tömeg meglincselte. 

   Hosszabban beszélgetett az író és Bán Magda a könyvről is, ami a Tótkomlóson történt hasonló tragédiát eleveníti fel. Závada Pál elmondta, hogy a tényeken nem változtatott, csupán a különben ismeretlen családi hátterű vádlottaknak-szereplőknek adott egyfajta személyesebb hátteret a regény kedvéért, de egyébként minden más abszolút tényszerű, kutatások eredménye. 

   A beszélgetés második felében beszélgettek egy másik nagy tragédiáról is, a magyarországi németség, szlovákság kitelepítéséről is, illetve a magyarság áttelepítéséről Magyarországra; hogy ez milyen hatalmas törést okozott családok életében. A lakosságcseréről nem lehetett beszélni; a családtagok között csupán ünnepek alkalmával jöttek-mentek a képeslapok az országok között, de levelet nem lehetett írni, hiszen azokat bármikor elolvashatták illetéktelen személyek. 

   Majd visszatérve a könyvre, Bán Magda elmondta, hogy őt igazán a nők szerepe döbbentette meg ebben a tragédiában, és a beszélgetés vége felé megtudtuk azt is, hogy Závada most több témában gyűjt anyagot, több témában kutat. Azt gondolom, a beszélgetésen jelen lévőket felcsigázta az író, és mindenki kíváncsian várja következő regényét - ahogyan én is.

Kép forrása: http://www.origo.hu/kultura/20080605-zavada-pal-interju-megjelent-az-idegen-testunk-zsidokerdes-antiszemitizmus.html

Nádasdy Ádám két veseskötete, a Nyírj a hajamba és az Az az íz

 Fülszöveg:

 Nádasdy Ádám a megszemélyesítés költője. Minden fontos dolog a magány, a szerelem, a küzdelem hirtelen személlyé változik verseiben, és minden személyből fogalom lesz. Jelképek erdeje helyett most párás trópusi őserdőkön, árapály-mosta partokon át vezet a versek útja. Olyan idegen tájakon, amiket csak hasonlatokkal tehetünk otthonossá.
Nádasdy Ádám hét éve jelentkezett legutóbb verseskötettel. A Magvető Kiadó a legújabb verseket tartalmazó Nyírj a hajamba című könyvvel a hetvenéves szerzőt köszönti.

 Magvető Kiadó, Budapest 2017. ISBN 9789631435054





Nádasdy Ádámmal a Nyírj a hajamba cím verseskötete kapcsán "ismerkedtem meg" -  ezúttal is köszönet érte a Magvető Kiadónak. Megfogtak a versek, de nem akartam úgy értékelni a kötetet - és a szerzőt -, hogy nem olvasok tőle más könyvet, így a könyvtárból kikölcsönöztem az Az az íz című verseskötetet, és azt is elolvastam.

A Nyírj a hajamba kötet verseinek olvasása közben úgy éreztem, hogy ezek a versek valóban az én nyelvemen szólnak; nincs itt semmi posztmodern meg más - sokszor értelmezhetetlen - mondat, ezek az "én verseim". Ritkán olvasok modern magyar irodalmat (ezt a lemaradást mostanában igyekszem pótolni szép lassan), de ennek az az oka, hogy szeretem érteni az olvasmányomat, akár versről, akár novelláról vagy regényről van szó.
Nádasdy nem száll értelmezhetetlen magasságokban - az ő magassága nyílt, szimpatikus, hozzánk közel álló.
Nem találkoztam még személyesen a szerzővel, de bízom benne, hogy hamarosan sok kerül rá egy dedikáláson vagy író-olvasó találkozón. Irigylem a tanítványit, amiért kapcsolatban lehetnek vele. A versekből azt olvastam ki - és szóljon valaki, ha tévednék -, hogy Nádasdy Ádám egy pozitív személyiség, aki magával ragadja az embert. Ezt sugározzák a költeményei a Nyírj a hajamba című kötetben is.
Sok kedvencet avattam a könyvben, sokszor jött az "Én is éppen így érzem/gondolom" érzése. Az a magyar nyelv, amit Nádasdy használ, gyönyörű: egyszerű és sallangmentes, de mégsem egyszerű és sallangmentes. A szavak képet alkotnak a szemem előtt olvasás közben, mintha egy festő előttem festené meg a képet.

Nem akartam azonban egyetlen kötet alapján ítéletet mondani (olvasás előtt még nem tudtam, hogy ez az ítélet pozitív vagy negatív lesz), ezért olvastam el az Az az íz című könyvét is.

Fülszöveg:

Sok minden történik a világban, és én mégis magamról írok. Elnézést, de nekem nem megy másképp. Alanyi költő vagyok. Ez a szó a latin "szubjektív" magyarítása, és annyiban valóban szubjektív vagyok, hogy magamról tudósítok; csakhogy én ezt igyekszem objektíven csinálni. Például hogy évekig jártam udvarolni a fogaskerekűvel, melyre sokat kellett várni, ezalatt jöttem rá, hogy nem szeretem. Ez közlekedés. Van másféle költő, aki mindig a világról ír, objektív akar lenni ­ persze nem sikerül neki, mert akkor nem volna költő. Azaz ő is szubjektív. Én viszont nem szubjektíven vagyok objektív, hanem objektíven szubjektív. Magamról, pontosat. Fogaskerekűt. Remélem, elég nagy felület vagyok, hogy sokminden tükrözodjön bennem. Például a világ.
Nádasdy Ádám

Magvető Kiadó, Budapest 2007. ISBN 9789631425666

 Első Nádasdyval való "találkozásom" után izgatottan készültem a második alkalomra, ami az Az az íz című kötettel érkezett el. Nem csalódtam, csodás versek voltak ebben a könyvben is. Tele volt érzésekkel, amiket olyan szinten képes kifejezni, hogy az ember hátán feláll a szőr a gyönyörűségtől.
Fürödtem a költői képekben, a verssorok hullámaiban: néha elmerültem, majd felbukkantam a felszínre, és nagyon élveztem mindezt.
Most már tudom, hogy a Nyírj a hajamba versei nem véletlenül voltak annyira jók. Nádasdy Ádám jó. Nagyon jó.

A litera.hu köszönti ebben a cikkben a szerzőt 70. születésnapján.
http://www.litera.hu/hirek/nadasdy-adam-70

Kép: http://noklapja.nlcafe.hu/noklapja/2015/11/20/kozeli-nadasdy-adam-nyelvesz-muforditoval/