Fülszöveg:
Kis Pál Király utcai napfényműterme a két világháború közötti
portréfotózás kiemelkedő műhelye volt, ahol híres színészek, írók,
operaénekesek is megfordultak. A fényképészt 1944 októberében a nyilasok
elhurcolták, majd néhány hét múlva megszökött, visszatért a fővárosba,
és egy körúti üzlethelyiségben rejtőzött. A munkaszolgálatban és a
bujkálás során írt, szuggesztív erejű ceruzarajzokkal illusztrált
naplója megrendítő olvasmány: a szerző felidézi a Pest határában végzett
kényszermunkát, beszámol családja és szomszédai sorsáról a csillagos
házban, a szökés körülményeiről és a bujkálás napjaiban szerzett
tapasztalatairól. December elején Kis Pált letartóztatták és
Buchenwaldba deportálták, itt halt meg 1945 januárjában. A kézirat a
háború után előkerült a körúti rejtekhelyről, ma Izraelben, a cfáti
Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumában őrzik.
A
napló mellé Kis Pál legszebb fényképeiből és egyéb dokumentumokból
válogattunk, a szöveget Závada Pál és György Péter írásai keretezik..
Magvető Kiadó, Budapest 2016. ISBN 9789631434668 Tények és Tanúk sorozat
A kötet több részre van osztva, az első rész Závada Pál bevezetője, ezt követi Schmal Alexandra bevezető tanulmánya, majd Kis Pál naplója, ezután jön György Péter utószava, végül
fényképmelléklet.
Köszönöm a Magvető Kiadónak a könyvet.
Szeretem ezt a sorozatot; színvonalas és értékes könyvek jelentek-jelennek meg a keretei között. Mindegyiket szívesen olvasom.
Kicsi összesűrűsödött mostanában körülöttem a téma, talán ezért
nehezebb írni róla, mint különben lenne. (Április végén a nemzetközi March of the Living-en (Élet Menete) vettem részt az Élet Menete Alapítvány szervezésében, Auschwitz-Birkenau-ban; majd a buszon hazafelé levetítették nekünk az 1945 című magyar filmet. Néhány nappal ezután, május elején a munkahelyemen járt Závada Pál egy beszélgetésen, melynek témája az Egy piaci nap című, tavaly megjelent könyve volt. Másnap a könyvtárunk illetve a saját blogomra írtam beszámolót erről az eseményről - ismét átélve a témát.
Bevallom, annyira magával ragadott a könyv és az író, hogy azon a héten meg is rendeltem a kötetet, és már semmi sem gátolhat meg abban, hogy elolvassam.)
Az a furcsa helyzet áll fent a
Csillaggal nem jó járni most című kötettel kapcsolatban, hogy Závada Pál bevezetője és Schmal Alexandra tanulmánya sokkal jobban
megérintett, mint a tragikus sorsú Kis Pál naplója. Meglepődtem ezen,
és csak azzal tudom magyarázni, hogy Kis Pál
fényképészmester volt, nem író, aki a szörnyű másfél hónap alatt vetette papírra
gondolatait. Még ha látszik is a bejegyzéseken, hogy javított rajtuk, és
később talán ki is szerette volna adni naplóját, ő mégsem
hivatásszerűen űzte az írómesterséget. Utolsó hónapjainak minden egyes napján ember akart maradni, és az is maradt. Számomra az volt a legtragikusabb, hogy ezeknek a zsidó embereknek szinte mindegyiket a magyar nép részének, a magyar nemzet részének érezte magát. Kiszakíthatatlan részének. Az országért dolgoztak, a keresztény vallásúak között; barátaik voltak közöttük. Kis Pál is sokakkal-sokaknak dolgozott műtermében. És akkor jött egy Hitler nevű német fanatikus, és felégették Európát és milliókat öltek meg.
Gondoljunk bele: történne valami, és egyszer csak elvinnék a szomszédunkat, a legjobb barátunkat, kollégánkat, csak, mert a szemük kék, barna vagy zöld; alacsonyak vagy magasak... Vagy lefognának téged, és elszakítanának mindentől, ami számodra kedves. Hogy miért? Mert meleg vagy. Vagy cigány származású. Vagy mert politikailag nem vagy "korrekt". Bármi lehet oka. Te pedig nem érted, hiszen azokkal, akik elvittek, egy hete még együtt kávéztatok. És már nem vagy része a nemzetnek. Már csak valaki vagy, akit el kell pusztítani, mert kártékony.
Ez a legfélelmetesebb. Kis Pál és a többi áldozat ártatlan volt.
Megrázó ez a könyv. Boldog vagyok, hogy a Magvető Kiadó kiadta ezt a naplót. És köszönet Závada Pálnak, Schmal Alexandrának és György Péternek. Csodásak a a fényképészmester felvételei; Kis Pál hirdetése a Színház és Divatban - hol máshol?; a napló oldalainak másolatai, a fényképész ceruzarajzai. Ez a kötet így, együtt alkot egészet.
„Megszűnt az emberiesség, nincs az Isten képmására teremtett embernek
méltósága, levetette magáról az álarcot, és ott áll a lemeztelenített
[áthúzva: némber,] ki nem érdemli meg többé, hogy a teremtés koronájának
neveztessék, durvábban és kegyetlenebben a vadállatnál, mert az állat
csak éhsége csillapítására öl…” 69. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése