Nádasdy Ádám két veseskötete, a Nyírj a hajamba és az Az az íz

 Fülszöveg:

 Nádasdy Ádám a megszemélyesítés költője. Minden fontos dolog a magány, a szerelem, a küzdelem hirtelen személlyé változik verseiben, és minden személyből fogalom lesz. Jelképek erdeje helyett most párás trópusi őserdőkön, árapály-mosta partokon át vezet a versek útja. Olyan idegen tájakon, amiket csak hasonlatokkal tehetünk otthonossá.
Nádasdy Ádám hét éve jelentkezett legutóbb verseskötettel. A Magvető Kiadó a legújabb verseket tartalmazó Nyírj a hajamba című könyvvel a hetvenéves szerzőt köszönti.

 Magvető Kiadó, Budapest 2017. ISBN 9789631435054





Nádasdy Ádámmal a Nyírj a hajamba cím verseskötete kapcsán "ismerkedtem meg" -  ezúttal is köszönet érte a Magvető Kiadónak. Megfogtak a versek, de nem akartam úgy értékelni a kötetet - és a szerzőt -, hogy nem olvasok tőle más könyvet, így a könyvtárból kikölcsönöztem az Az az íz című verseskötetet, és azt is elolvastam.

A Nyírj a hajamba kötet verseinek olvasása közben úgy éreztem, hogy ezek a versek valóban az én nyelvemen szólnak; nincs itt semmi posztmodern meg más - sokszor értelmezhetetlen - mondat, ezek az "én verseim". Ritkán olvasok modern magyar irodalmat (ezt a lemaradást mostanában igyekszem pótolni szép lassan), de ennek az az oka, hogy szeretem érteni az olvasmányomat, akár versről, akár novelláról vagy regényről van szó.
Nádasdy nem száll értelmezhetetlen magasságokban - az ő magassága nyílt, szimpatikus, hozzánk közel álló.
Nem találkoztam még személyesen a szerzővel, de bízom benne, hogy hamarosan sok kerül rá egy dedikáláson vagy író-olvasó találkozón. Irigylem a tanítványit, amiért kapcsolatban lehetnek vele. A versekből azt olvastam ki - és szóljon valaki, ha tévednék -, hogy Nádasdy Ádám egy pozitív személyiség, aki magával ragadja az embert. Ezt sugározzák a költeményei a Nyírj a hajamba című kötetben is.
Sok kedvencet avattam a könyvben, sokszor jött az "Én is éppen így érzem/gondolom" érzése. Az a magyar nyelv, amit Nádasdy használ, gyönyörű: egyszerű és sallangmentes, de mégsem egyszerű és sallangmentes. A szavak képet alkotnak a szemem előtt olvasás közben, mintha egy festő előttem festené meg a képet.

Nem akartam azonban egyetlen kötet alapján ítéletet mondani (olvasás előtt még nem tudtam, hogy ez az ítélet pozitív vagy negatív lesz), ezért olvastam el az Az az íz című könyvét is.

Fülszöveg:

Sok minden történik a világban, és én mégis magamról írok. Elnézést, de nekem nem megy másképp. Alanyi költő vagyok. Ez a szó a latin "szubjektív" magyarítása, és annyiban valóban szubjektív vagyok, hogy magamról tudósítok; csakhogy én ezt igyekszem objektíven csinálni. Például hogy évekig jártam udvarolni a fogaskerekűvel, melyre sokat kellett várni, ezalatt jöttem rá, hogy nem szeretem. Ez közlekedés. Van másféle költő, aki mindig a világról ír, objektív akar lenni ­ persze nem sikerül neki, mert akkor nem volna költő. Azaz ő is szubjektív. Én viszont nem szubjektíven vagyok objektív, hanem objektíven szubjektív. Magamról, pontosat. Fogaskerekűt. Remélem, elég nagy felület vagyok, hogy sokminden tükrözodjön bennem. Például a világ.
Nádasdy Ádám

Magvető Kiadó, Budapest 2007. ISBN 9789631425666

 Első Nádasdyval való "találkozásom" után izgatottan készültem a második alkalomra, ami az Az az íz című kötettel érkezett el. Nem csalódtam, csodás versek voltak ebben a könyvben is. Tele volt érzésekkel, amiket olyan szinten képes kifejezni, hogy az ember hátán feláll a szőr a gyönyörűségtől.
Fürödtem a költői képekben, a verssorok hullámaiban: néha elmerültem, majd felbukkantam a felszínre, és nagyon élveztem mindezt.
Most már tudom, hogy a Nyírj a hajamba versei nem véletlenül voltak annyira jók. Nádasdy Ádám jó. Nagyon jó.

A litera.hu köszönti ebben a cikkben a szerzőt 70. születésnapján.
http://www.litera.hu/hirek/nadasdy-adam-70

Kép: http://noklapja.nlcafe.hu/noklapja/2015/11/20/kozeli-nadasdy-adam-nyelvesz-muforditoval/