A vértanú halált halt Georgianus, a római hadsereg magas rangú katonatisztjeként anyja hatására lett keresztény. 303 körül szenvedett mártíromságot Szíriában, és története hamar egybe kapcsolódhatott a helyi mítoszokkal: ilyen volt Sabazios, a frígek ég-atyja története, Perszeusz Medusa-küzdelme vagy Bellerophon harca a kimérával. Szent György fokozatosan kialakuló legendájának végső formáját nagyjából a hatodik századra érte el, de ekkor még nem vált közismertté: Györgynek Rómában már az 5. századtól volt saját temploma, Itália többi részén viszont körülbelül csak egy évszázaddal későbbi tiszteletét lehet igazolni. Ünnepét Rómában 683 óta ülik április 23-án.
Április 24-e történeti hagyománya a múlt ködébe vész: a napot Európa nagy részén a tavasz kezdeteként tartották számon. A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliát, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat.
Tours-i Szent Gergely szerint György ereklyéit Galliában is tisztelték, és már a Merovingok is őt tekintették ősatyjuknak, Angliában és Skóciában pedig már az angolszász időkben meglehetősen nagy tekintélye volt. A keleti egyházban Georgiosz Demeterrel, Prokópiosszal és Theodorral a nagy katonaszentek közé tartozik, és ő volt Konstantinápoly védőszentje is. Mindazonáltal György tisztelete Európában a középkorban volt a legerősebb: a lovagok oltalmazója, a zarándokok és a német lovagrend védőszentje kiemelkedő helyen állt a szentkultuszok sorában. Rövid ideig a Dardanellák is az ő nevét viselte.
Sárkányölő Szent György története végleg kanonizált formájában csak a 12. század folyamán vált közismertté - a legenda szerint egy líbiai várost szabadított meg a sárkánytól, amely hosszú ideje zsarolta azt. A középkorban a sárkány lefejezése a gonosz felett aratott győzelem szimbóluma lett, s egyben a fény ősi szimbolikájával is összekapcsolódott.
Szent György Anglia legkedveltebb szentjévé vált: György volt Oroszlánszívű Richárd személyes védőszentje is, és III. Henrik idejében az 1222. évi oxfordi nemzeti zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították. A szigetországnak több mint 160 templomát szentelték Györgynek, s ünnepét kötelezővé tették. III. Edwardtól ered az angol hadsereg csatakiáltása: "Szent Györggyel Angliáért!" Ő alapította a Szent György- vagy térdszalag-rendet (1348) is.
A szent lovag tisztelete V. Henrik idejében érte el a csúcspontját, amikor a canterburyi érsek rendelkezése szerint Szent György ünnepe ugyanazt a liturgiai rangot kapta, mint a karácsony. A reformáció ellenére az anglikán egyház is megőrizte György iránti szeretetét. E tényt szemlélve nem jelentéktelen dolog, hogy a 20. század elején XIV. Benedek pápa Szent Györgyöt újból Anglia védőszentjének nyilvánította.
Élt egy tóban, Líbia Silena nevű városának kapui előtt egy rettenetes sárkány. Ha éhes volt, egészen a városfalig hatolt, és mérgező leheletével úgy megrontotta a levegőt, hogy sokan belehaltak. A lakók úgy döntöttek, hogy minden nap két bárányt tesznek a tó mellé, hogy e csapást megszűntessék. Amikor alig volt már bárány a környéken, azon tanakodtak, hogyan lakassák jól a szörnyeteget. Végül megegyeztek abban, hogy minden nap egy bárányt és egy embert áldoznak föl. Sorsot húzva döntik majd el, hogy férfi vagy nő, szegény vagy gazdag legyen-e az áldozat. Egyik nap a király lányára került a sor. A király keservében kegyelemért esedezett a népéhez. Aranyat, ezüstöt, fele királyságát ígérte, ha megkímélik lányát. Erre mérgesen így szólt a nép a királyhoz: „Oly sok gyermekeinket veszítettük el, te pedig megtartanád lányodat?” Még azzal is fenyegetőztek, hogy megostromolják a várat, és erőszakkal viszik el a királylányt. Amikor a király észrevette, hogy népe komolyan beszél, nyolc nap haladékot kért, hogy lányától búcsút vehessen. Ez a kívánsága teljesülhetett.
A nyolcadik nap reggelén összegyűltek a városlakók, és a lány átadását követelték. A királylány sírva elköszönt szüleitől, és királyi öltözetben, egyedül ment el a tóhoz. Ott leült egy kőre, sírva, keseregve várta a sárkány érkezését. Éppen arra lovagolt Szent György, és meghallotta a kesergést, leszállt a lóról, odament a lányhoz és megkérdezte, miért búslakodik. A lány így felelt: „Nemes lovag, menekülj erről az átkozott helyről, különben velem halsz, mert mindjárt jön a sárkány, hogy megegyen!” Azonban György így válaszolt: „Bízzál bennem, és én Isten nevében megsegítelek.”
Miközben még egymással beszélgettek, sziszegve előkúszott a sárkány a vízből. György ekkor fölpattant a lovára, keresztet vetett, és bátran vágtatott a szörnyeteg felé. Lándzsájával úgy megsebesítette a sárkányt, hogy az földre hullott. A királylányhoz pedig így szólt: „Vesd le övedet és kösd az állat nyakára. Szelíd kutya módjára fog követni téged.” Amikor a város lakói meglátták a szüzet és a sárkányt, rémületükben felkiáltottak és menekülni akartak. Azonban György ezt mondta: „Ne féljetek, mert Jézus Krisztus küldött engem hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket a sárkánytól. Ezért higgyetek Istenben és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm a szörnyeteget.” Erre megkeresztelkedett a király, a lánya és az egész népe. Négy pár ökör kellett a sárkány tetemének elvontatásához. A király pedig arannyal és ezüsttel halmozta el Györgyöt, aki azonban mindent szétosztott a szegények között. Még egy ideig a városban maradt, prédikált, megkeresztelte az embereket és jótetteket hajtott végre. Végül a lakók minden kérésének ellenére tovább akart lovagolni. De előtte még átölelte királyt, sok jó tanáccsal látta el, és továbbállt, hogy segíthessen a szegényeken, az elnyomottakon, és hogy hirdesse a kereszténységet.
Emlékezete
·
Mind a keleti, mind a nyugati egyház vértanúját
tiszteli benne.
·
A világon számos földrajzi hely (sziget, hegy
stb.) viseli nevét (pl. Szent György-hegy a Balatonnál).
·
Magyarországon számos helység van róla elnevezve
(pl. Dunaszentgyörgy, Szentgyörgyvölgy, Borsodszentgyörgy, Jászalsószentgyörgy,
Iszkaszentgyörgy stb.) és számos templom védőszentje (pl. a soproni Szent
György-templom, Dozmat Szent György temploma stb.). Egy székesfehérvári kórház
patrónusa is, mely a Dunántúl legnagyobb kórháza.
·
Erdélyben is számos község viseli nevét (pl.
Torockószentgyörgy az egykori Torda-Aranyos Vármegyében) és számos régi templom
patrónusa Szent György (pl. a ma már református, de a középkorban katolikus
Szent György-templom Sepsiszentgyörgyön
·
Ö a védőszentje többek között Angliának,
Portugáliának, Katalóniának, Litvániának, Szerbiának, Görögországnak, Grúziának
és Etiópiának, csakúgy, mint Barcelona, Moszkva, London, Freiburg im Breisgau,
Ljubljana, Genova, Ferrara, Reggio Calabria, Isztambul és Bejrút városainak.
·
Számos lovagi rend, valamint a cserkészek,
parasztok, lovak és háziállatok védőszentje is. A művészek, pintérek,
puskaművesek, lovaglók, nyergesek, katonák és fegyverkovácsok is mint
segítőjüket tisztelik Szent Györgyöt.
Szent Györgyöt általában lóval, piros kereszttel egy
fehér zászlón, pajzzsal és lándzsával, a sárkányt ölve ábrázolják. A bajban
segítő 14 szentek közé tartozik, átkok, nehéz helyzetek, lelki vívódások,
háborús veszélyek és szerencsétlenségek esetén könyörögnek hozzá. A parasztok
gazdag hagyományokkal rendelkeznek Szent György ünnepével kapcsolatban: Szent
György-lovaglás és a lovak megáldása.
A leghíresebb Szent György-szobor, a Kolozsvári testvérek
alkotása 1373-ból Prágában van. Másolata Kolozsváron, a Farkas utcai református
templom előtt áll. Egyik későbbi, köztéren felállított példánya a Halászbástya
lépcsőjénél, egy harmadik pedig az Epreskertben látható. Negyedik másolata Szegeden
áll, a Béke téren. Megtalálható kiállított példánya a Magyar Nemzeti Múzeumban
és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen is.
Tbilisziben az ortodox egyház tanításai és előírásai
ellenére is szobrot emeltek neki.
Gyakran ábrázolják címereken, de megjelenik pénzérméken
is (az orosz rubel váltópénzén, a kopejkán). A Szent György kereszt – fehér
alapon piros kereszt – több ország zászlaján is megjelenik, például az angol
vagy a grúz lobogón. A Szent György-keresztet 1913-ig a harcmezőn hősie
Az ortodox egyházban május6-án, míg a grúz egyházban
november 23-án ünneplik Szent Györgyöt.
Forrás:
Könyvajánló a KSH Könyvtárban megtalálható kiadványokból:
·
Horváth Henrik: A budai Szent György-relief.
Budapest, Budapest Székesfőváros Háziny. 1934.
·
D. Mezey Alice: Ják, Szent György-templom.
Budapest, Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület. 2001.
·
Móser Zoltán: Névviseletek. Március, április:
böjtmás hava, Szent György hava. Csíkszereda, Pro-Print Kvk. 2010.
·
Weöres Sándor: Octopus, avagy Szent György és a
sárkány históriája. Octopus, avagy Szent György és a sárkány históriája.
Budapest, Balassi Kiadó, 2002.
·
Magyar Zoltán: Szent György a magyar kultúrtörténetben.
A Kárpát-medence Szent György-hagyományainak néprajzi és művelődéstörténeti
rétege. Budapest, Kairosz Kiadó, 2006.
·
Rosa Giorgi: Szentek. Napról napra művészet és
vallás között. Budapest, Korona Kiadó, 2006.
·
Anselm Grün: Szentek a szükség idején. Budapest,
Jel Kiadó, 2009.
·
Diós István (a magyar kiadást szerk.): A szentek
élete. Budapest, Szent István Társulat. 1984.
·
Schütz Antal (szerk.): Szentek élete. Az év
minden napjára. Budapest, Pantheon Kiadó, 1995.
·
Joseph Weisbender (szerk.): Szentek élete 1-2.
kötet. Budapest, Szent István Társulat. 2001-2002.
·
Kristin E. White: Szentek kislexikona. Budapest,
Maecenas Könyvkiadó, 1999.
·
Révay József (régi és új legendás könyvekből
ford. és összeáll.): Szentek legendái. Hasonmás kiadás. Budapest, Helikon
Kiadó, 2007.
·
Otto Wimmer: Szentek szimbólumai. Attribútumaik
és ábrázolásuk. Budapest, Jel Kiadó, 2008.
·
Lukács András (összeáll.): Szentekről röviden. A
szentek képeivel. [Érsekvadkert], magánkiadás, 2008.
Képek forrásai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése