A decembert négy kisgyerekeknek szóló könyvvel kezdtem. A Móra Kiadó gondozásában fut a Már tudok olvasni sorozat, amiben három szintre osztva találunk olvasmányokat az éppen olvasni tanuló gyerekeknek. Én szeretem ezeket a kis, jópofa történeteket, amik segítségével gyakorolhatják az olvasást a kicsik. Ez a négy kötet vegyesen válogatott most a három olvasási szintból.
Tamás Zsuzsa könyve, a Türkiz, a tűzoltó című mese tetszett, tanulságos és aranyos volt. A főszereplője Türkiz volt, a kissárkány, aki más, mint a testvérei, mivel nem tud tüzet fújni. Csakhogy Türkiz is különleges, csak éppen másban jeleskedik, mint a többi sárkány, és hogy miben, ki is derül a történet folyamán. Szerettem ezt a mesét, egyetlen problémám az illusztrációval voltak, mivel túl absztraktnak éreztem ahhot, hogy kisgyerekek kezébe adva érteni és értékelni tudják ezt a fajta rajzstílust.
Míg Tamás Zsuzsa könyve a sorozat 1. szintjéhez tartozó egyik kötet, addig a következő két kis könyv a 2. szinthez tartozik. Stiglincz Milán története Nagymarosra kalauzol minket, címe pedig: Kincskeresés Nagymaroson. Itt Borisz és Lujzi kalandjait kísérhetjük nyomon a tavaszi szünet egy napján. A gyerekek aranyat keresni indulnak a településen, és ahogyan járnak-kelnek, és eljutnak Aranka nénihez és másokhoz, a nap folyamán megtanulják mi lehet még értékes, mint az arany. Ez a könyv megtanítja a gyerekeket arra, mi a valódi érték, mi az, ami túlmutat az aranyon, mi az, ami sokkal, de sokkal értékesebb annál, mint amilyen a segíteni egy idő embernek kigazolni a gyönyörű aranyeső környékét és még sok más szituáció, amit a mese olvasása közben megismerhetünk. Szabó-Nyulász Melinda rajzait mindig nagyon szerettem, és ebben a könyvben sem csalódtam, öröm volt lapozni az oldalakat.
Itt szeretném felhívni a figyelmet egy másik kötetre is, Miklya Luzsányi Mónika meséjére, a Zűrös Zénóra. Én imádtam ezt a mesét! Szintén decemberben olvastam három gyerekkönyvet, amikben egy bűnrossz kutyáról volt szó, és felidegesítettem magam, hogyan lehet ilyen könyveket gyerekek kezébe adni, itt viszont a rossz nem volt rossz valójában, hiszen tele volt Zébó jószándékkal, segíteni akarással, kedvességgel, csak néha nem úgy sültek el a dolgok, ahogyan szerette volna (néha viszont a nem annyira jó is jóra fordult). Olyan bájos mese volt, hogy öröm volt olvasni, és a rajzokat sokat adtak az olvasási élményhez. Bogdán Viki rajzai tökéletesen illettek ehhez a történethez.
Negyedik olvasmányom már a 3. szint kis kötete volt, Nógrdi Gábortól a Segítség, értem a kutyámat! című mese, amit nem lehetett nem szeretni, hiszen a szerző egy jópofa, aranyos történetet írt azoknak a gyerekeknek, akik már a hosszabb, bonyolultabb történeteket is el tudják olvasni, és megbiróznak a bonyolultabb mondat- és szószerkezetekkel. Bírtam itt is a rajzokat, amik Nagy Norbertet dicsérik, a kutyák különösen jól sikerültek. :-) Tanulság pedig természetesen ebben a könyvebn is van, ahogyan az összes eddigi meséből tanulhatunk.
Jól ki lett találva ez a sorozat, a kiadó munkatársai ügyesen állították össze a különböző szintekhez szükséges készségeket, és a kiválasztott szerzők jópofa, aranyos történeteket találtak ki, hogy az olvasni tanuló gyerekek ne csak tanuljanak, de szórakozzanak is tanulás közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése