Könyvtári böngészés során került ez a könyv a kezembe, és azonnal magamhoz ragadtam, mint aki attól fél, hogy más lecsap rá. :-D A Kaláka mindig nagy öröm, én az ő dalaikon nőttem fel, felnőtt fejjel is énekelem, soha meg nem unva. Néhány évvel ezelőtt egy volt kolléganőmet látogattam meg Budaörsön, és éppen akkor volt valami fesztivál vagy városnapok, és aznap érkeztem, amikor a Kaláka fellépett! Olyan boldogságot éreztem, amit előtte már régen, nagyot dobbant a szívem. Jött az együttes - illetve nem teljes létszámban vonultak fel, és elszomorodtam. Ott voltak a kisgyerekes szülők, a színpad előtt meg senki, pedig szóltak a remek adlok. Én meg teljesen magányosnak éreztem magam, ahogy az üres kis téren - szinte - egyedül énekeltem a magam 183 cm-ével.
Nagy volt a boldogságom, amikor a koncert végén lehetett vásárolni a lemezeikból, és még dedikáltatnom is sikerült a zsákmányomat. Nos, ilyen előzmények után láttam meg nemrég a könyvtárban a Volt egy fakatona című kötetet, ami a Móra Kiadónál jelent meg 2019-ben.
A CD mellékletet én nem hoztam haza kölcsönzéskor, mert a laptopon nincsen CD meghajtó, de minden dal, sőt maga ez az album is megtalálható Youtube-on. Így hallgattam meg én is, miközben énekeltem a dalokat a két macskának, akik nem értették, mi bajom van. :-)
Jó volt kicsit nosztalgiázni, és mivel ezeknek a daloknak egy része újabb időkből származik, sok újat is megismerhettem. A versek - hiszen ezek a dalok valójában és eredetileg versek - közé közbeiktatva pedig kis elbeszélésformában megismerhetjük a két Gryllus-testvér és a zenekar történetét. A finom, érzékeny illusztrációk tökéletesen illettek ehhez a kötethez, köszönet érte Herbszt Lászlónak.
Minden Kalákán felnőtt olvasónak kötelező olvasmány és hallgatvány! :-)
Szóval nem csak én használok érdekes szavakat pl jobbrább:))), nálad a hallgatvány fut:)))
VálaszTörlésSzerintem még én is hallgattam vmikor Kalákát majd karácsonykor becsempészem a karácsonyi dalok közé:))