A mese Zsófiról szóló, aki az első osztály elvégzése után a másodikat már egy másik iskolában kezdi meg. Zsófi egy izgő-mozgó, energikus kislány, akinek nehezére esik egy helyben ülni a hosszú órák alatt, a szünetben is feszíti a benne lévő vitalitás, és mindig van vele valami "probléma". A kislányt nem szerették az osztálytársai: akik nem csúfolták, azok sem védték meg őt, és ezért nehezen teltek a napjai az iskolában. A csúfolódás leggyakorikbb témája, hogy Nyomoréknak vagy nyominak gúnyolták a gyerekek. Hogy miért? Még nem írtam meg: Zsófi végtaghiánnyal született. Az egyik karja nem fejlődött ki teljesen. Sajnos a tanítónő sem állt a helyzet megaslatán, amikor csodabogárnak bélyegezte a kislányt. Pedig az óvoda ideje jól telt, a kislány szeretett oviba járni, de sajnos az iskolában nem találta meg az elfogadó közeget, ezért a szülei úgy döntöttek, hogy másik iskolában folytatja ősztől.
De mindez csak a történet eleje, hiszen Kiss Judit Ágnes könyvében arról olvashatunk, Zsófi hogyan illeszkedett be az új környezetbe, milyen nehézségei voltak, milyen problémákkal kellett, hogy szembenézzen, és hogy sokszor saját magát kellett legyőznie ahhoz, hogy nyitni tudjon a többiek felé, és hogy sikerüljön háttérbe szorítania az eddigi rossz tapasztalatait. Ebben csodabogár volt a segítségére, aki végigkövette a kislány beilleszkedését, nyitását a többiek felé, és a segítségére volt a nehéz pillanatokban, tanácsokkal látta el, és bizony néha rá is pirított, ha arra volt szükség.
Nagyon szép mese volt ez, és azt gondolom, hogy végtaghiánytól függetlenül sokan felismerhetik magukat a mese főszereplőjében, akiket gyermekkorukban szintén gúnyoltak a társaik. Nehéz ezt feldolgozni és nagyon nehéz ezen segítség nélkül felülemelkedni, vagy éppen feldolgozni a helyzeteket. Ha pedig valamiben mások vagyunk, mint az átlag, ez a helyzet még nehezebb lehet, mert az emberek nehezen fogadják el, ami nem átlagos, ami más, mint amit megszoktak.
A könyv a Nemzeti Fogyatékosságügyi- és Szociálpolitikai Központ Közhasznú Nonprofit Kft. és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával készült a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány részére.
Kiss Judit Ágnes szépen és érzékenyen írta le ezt a történetet, Radnóti Blanka rajzai pedig még különlegesebbé teszik ezt a Móra Kiadó által kiadott könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése