Néhány hónapja már szemeztem a Cserkeszterek 1. képregénnyel, amiről több helyről is jókat hallottam, a témája is érdekes volt a számomra, így nemrég hazahoztam a könyvtárból. Amíg csak fotókon és videókon láttam, nagyon tetszett a kivitele, de kézbe véve már annyira nem volt tökéletes az élmény.
Nagyon nehéz kinyitni a kötetet, így nehéz olvasni is. Néha szívem szerint ráfeküdtem volna belülről a gerincére, hogy élvezhető legyen az olvasás, és ne ügyeskedni kelljen, hogy mindent elérjek. A lapok fényessége először tetszett, viszont amikor este, lámpafénynél próbáltam olvasni, hát nagyon kínlódtam, mert folyamatosan befénylett a papír. Az illusztrációk, a rajzolás stílusan viszont nagyon jó. Pár oldal kellett, hogy megszokjam, de levett a lábamról. A történet vitt előre, a szereplőket azonnal megkedveltem, nehéz lenne, ha kedvencet kellene választanom közülök, mert mindegyikük hihetetlen jópofa karakter volt. A cserkésztábor hátteret ad a kalandokhoz, a mellékszereplők is kidolgozottak, az egész egy remekül kidolgozott történet. Olvasás végén azonban úgy éreztem magam, mint nemrég a moziban, a Dűne film közben. Egyszer csak vége lett, és összezavarodva néztem, hogy oké, de most kezdődött el. Nos, ezt éreztem itt is, amilyen hirtelen vége szakadt a kötetnek, de várom a folytatást, milyen események és kalandok várnak még a lányokra.
Mindent összevetve ment a kívánságlistámra. :-)
Hmmm fel is teszem várólistára:))
VálaszTörlés