Eddigi olvasásaim a szerzőtől szinte kivétel nélkül pozitívak voltak - a Matricás Lacit, csak azt tudnám feledni, de ilyet is kell olvasni, annál jobban értékeljül a jobb köteteket. :-)
Olvastam egy értékelést a kötettel kapcsolatban, ahol azt ecsetelte valaki, hogy persze rózsaszín a lány ruhája, kék a kisfiúé... Én pedig azt gondolom, hogy mindent mi, felnőttek magyarázunk bele a gyerekönyvekbe. A gender nem téma egy ovisoknak szóló könyvben. Az ovis nem veri az asztalt, hogy ő nem akar kék pulóvert felvenni vagy miért kell rózsaszínnek lennie a szoknyának. Azt veszi fel, amihez kedve van. Ha az kék vagy rózsaszín, akkor azt. Ha zöld vagy hupilila, akkor azt. Csak nekünk olyan fontos mindent elrontani a belénk rögzült előítéleteinkkel. Egy gyerek a kedve szerint öltözik fel - vagy azt veszi fel, amit a szülő ráad -, de semmiképpen nem fog aszerint választani, hogy melyik ruhadarab PC vagy genderpozitív. Mert ezek mi vagyunk. Akik mindent belemagyarázunk mindenbe. Még egy ártatlan gyerekkönyvbe is, közben pedig nem látjuk meg, hogy valójában miről szól a kötet, mert elvakít a dühünk és a frusztrációnk.
Én szerettem ezt a kis történetet, bájosak voltak a rajzok, és tetszett a mese is, amiben Málna és Misi, az ikerpár az oviban egy csoportba jár, és hogy mindennapi kis életük során milyen problémákkal kell szembenézniük, és miért is különleges az ikerlét.
Ebből a kötetből tudtam meg azt, hogy Vadadi Adrienn nemcsak író, de óvónő is, egy csodálatos és elismerésre méltó szakmát gyakorol, és biztos rengeteg gyerekkönyvre való tapasztalatot szerzett már eddig is munkája során. Még sok jó könyvet kívánok neki - és magunknak. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése