Nagy Norbert illusztrációival már több kötetben is találkoztam, és Tóth Gyula Gábor könyvénél is először a borító ragadta meg a figyelmemet. Mi ez a furcsa, szürreális macska? Az egész szokatlan volt és meglepő. Pont emiatt éreztem azt, hogy el akarom olvasni. Hála a Csimota Gyerekkönyvkiadónak, akik biztosítottak számomra recenziós példányt, ez a vágyam megvalósult, és egy ugyanolyan szürreális élménnyel gazdagodtam, mint amilyen a borító, ez az élmény azonban abszolút pozitív.
Milyen lehet egy mese a mindenről vagy éppen a semmiről? Hogyan mesélhetünk a semmiről? Az első mesét elolvasva - bevallom - zavarban voltam. Igen. Mert mi volt ez? Zavaromat az illusztrációk is fokozták, aztán ráéreztem ennek a könyvnek az olvasásának az ízére. Mert ehhez a könyvhöz - szerintem - nagyfokú nyitottság kell, ami megvan a gyerekekben, akik nem lepődnek meg a furcsa történeteken és nem hozza őket zavarba a szürreális illusztráció. Egy kicsit gyerekké kell válni, ha Tóth Gyula Gábor ezen könyvét olvassuk, onnantól pedig szeretni fogjuk ezt a ... valamit. :-) Nagyon tetszett a Mese a lehetetlenről, de szerettem a nesét a levegőről és a labdáról; jópofa volt a Mese a radírról, amelyik nem szerette az A betűt, meg a Mese az anyókáról meg a bárányról, a Manómese pedig különösen ötletes volt. Az a helyzet azonban, hogy mindegyik mesét felsorolhatnám, mert mindegyik különleges volt, meghökkentő és egyedi, amivel még sosem találkoztam. Nagyon szeretem ezt a könyvet, sokszor fogom nézegetni a rajzokat - mert ezeket a rajzokat lehet csak úgy nézegetni, mindig találhatunk bennük valami különlegeset, amit korábban nem vettünk észre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése