Afonso Cruz: Időtlen napló

Már első alkalommal tudtam, hogy egy különleges könyv van előttem, amikor a 2023-as könyvhéten megláttam Afonso Cruz Időtlen napló című kötetét a Csimota Kiadó standjánál. Természetesen egyik beszerzésem lett a kis fekete borítós kötet a tavalyi könyves rendezvényen, az olvasására pedig a karácsony környéki időszakban kerítettem sort.

A legjobb időszakban olvastam el ezt a naplót. Nemcsak időm volt rá, hogy minden mondatra oda tudjak figyelni (mert minden mondatra oda kellett figyelni), de talán az is hozzájárult az élményhez, amit a kötet jelentett, hogy érzelmileg-gondolatilag rá tudtam hangolódni az olvasottakra. Az egész könyv fekete és fehér, de nem hiányoztak a színek, hiszen a színeket megkaptam, csak éppen a mondatokból. A könyv egy kislány egyévnyi naplóbejegyzése, végigkövethetjük az életének eseményeit, a gondolatait a feljegyzéseiből, miközben sokszor - én legalábbis - úgy éreztem, egy filozófiai művet tartok a kezemben.

A cipő belseje a láb.
A cipő külseje a lépés.

A játékaink elhagynak minket,
pont, amikor felnövünk.

Ugyanakkor sok olyat is találtam, ami mosolyt csalt az arcomra.

Ma megfenyegettem a hideget egy gyapjúpulcsival.
Hiába.

Miközben pedig azt olvastam, hogy...

Az eső biztos szomorkodik, amikor látja, hogy
az emberek ernyőkkel védik magukat tőle.

... eszembe jutott, hogy én biztos nem okozok (illetve csak néhány esetben) bánatot az esőnek, mivel a lehető legritkábban nyitok ernyőt, van ugyanis egy filozófiám: Van az az eső, amikor még nem érdemes ernyőt nyitni, van az, amikor már nem érdemes ernyőt nyitni, és a legkevesebb az az eset, amikor az embernek érdemes ezt megtennie.

A kötet minden oldalon elvarázsolt, nagyon szerettem, örülök, hogy a polcomon van, hogy bármikor újra elővehetem, beleolvashatok. Eszembe jutott Euklidész Elemek című műve, amit szintén nagyon szeretek. Abban vannak hasonló csodás mondatok, mint például:

A vonal szélesség nélküli hosszúság.

És igen. Belegondoltál? Ugye, hogy elalél az ember?

Ilyen volt nekem az Időtlen napló is Afonso Cruztól. Köszönöm a Csimota Kiadónak, hogy magyarul is megjelenhetett.

Alács Anna: Képeslap El Idilióból

Amikor először megláttam a Csimota Kiadónál 2023-ban napvilágot látott Képeslap El Idilióból című könyvet, azonnal eldöntöttem, hogy valamikor el fogom olvasni, pedig még csak a borítóját láttam, a fülszöveg elolvasásától pedig olyan messze voltam, mint Makó Jeruzsálemtől. Mégis. De ennek két oka lehet.

Gyerekkoromban imádtam a régi westerneket, főleg, amiknek a zenéjét Ennio Morricone szerezte, sőt még mindig nagyon szeretem őket. A kötet borítója pedig engem egy ilyen westernfilmre emlékeztetett. Valahol az Egyesült Államok déli részén illetve Mexikóban, ahol a törvényt puskával és pisztollyal vigyázzák és elég egy rossz mozdulat, hogy az ember kalapját kilyukassza egy golyó. Másfelől a cím fogott meg magának, amit én rendre - még most is - Képeslap El Dildóból-nak olvasok. Milyen cím ez? - hökkentem meg először, míg végül jót nevettem magamon és sikerült kiolvasom a címet - helyesen. Egyszóval, ez a könyv ilyen személyes élmények miatt is fontos nekem, nem csak azért, mert szeretem a történetet és csodásak az illusztrációk.

Nemcsak a történetet köszönhetjük Alács Annának, de a varázslatos illusztrációt is; és hogy mennyire szépek is ezek a rajzok, mi sem bizonyítja jobban, minthogy itt ülök a munkahelyemen - szigorúan munkaidőn kívül -, írom a bejegyzést és a kolléganőm, idejőve az asztalomhoz, elragadtatottan nézegeti az oldalakat. Én pedig boldog mosollyal nézem, örülök, hogy egyetértünk, és mesélem Valikának, hogy nemcsak ez a könyv ilyen fantasztikus, de a Csimota Kiadó többi kötete is. Á, kicsit se szeretem a csimotás könyveket, dehogy... :-)

Gallo, a kiskakas egy nap hiába várja a barátját, a kismadarat, aki mindig meglátogatta őt a tojásgyárban. Hónapok telnek el, csodás lila tolla szürkéskék lesz, aztán egy napon képeslapja érkezik egy El Idilió nevű településről. Rövid, szívet melengető történet a barátságról, az otthon megtalálásáról - ahol a helyünkön vagyunk és nem vagyunk egyedül.

Nagyon szerettem a kötetet, és remélem, hogy sokan meg fogják még ismerni Alács Anna Képeslap El Idilióból című gyermekkönyvét, amit nemcsak gyerekek, de felnőttek is élvezettel olvashatnak, miközben a rajzokban gyönyörködnek.

A könyvet és a kiadó többi kötetét pedig keressétek a Csimota Kiadó honlapján. Érdemes.

Kollár Árpád: Szuperhősök a klinikán

Kollár Árpád több könyve is megjelent már a Csimota Kiadónál, a Szuperhősök a klinikán a legfrissebb megjelenése, melyet a Nemzeti Együttműködési Alap Támogatási Program is támogatásában részesített, és a Csimota Kiadó a Kisgyerekek is lehetnek nagybetegek Alapítvánnyal közösen adott ki idén, a Könyvhétre.

Ami a kötet egyik erősségét adja, az az egészségügyi személyzet valódisága, hiszen a mesékben szereplő orvosok és ápolók saját nevükön szerepelnek, és valóban a szegedi gyermekklinikán dolgoznak. Ez is segít abban, hogyha – ne adj isten – egy gyerek bekerül ide, nem lesznek számára ismeretlenek a körülötte sürgő-forgó emberek, éppen elég az az izgalom számára, hogy nem tudja, mi történik vele.

Ez a könyv azonban sok más szempontból is hiánypótló a maga nemében. A mesék a kisgyerekek szemszögéből mutatják be a klinikán töltött napokat, heteket, ezért lehet, hogy nem tartalmaznak részletes leírást a gyógyulás, a gyógyítás folyamatáról, csupán annyit kapunk, amennyit a kis beteg lát, tud és érez az egészből. A kórházban sem terhelik a betegségek részleteivel a kicsiket, azok a beszélgetések a szülők és az orvosok között zajlanak. Azt gondolom, ezzel is gyerekközelibb lesz a könyv, a „felesleges” részletektől lecsupaszítva.

Különleges szereplői is vannak ennek a kötetnek. Makidoki, Kópé professzor, Fúzi nővér és Szurikáta nővér igyekszik a gyerekekben feloldani a feszültséget és a félelmet, az ő nyelvükön elmondva nekik, ami érdekli őket, amitől tartanak. Kópé professzor, a fonendoszkóp ráadásul különleges szerepet is kap, hiszen a lapokon külön kis szövegbuborékokban ismeretközlő szerepe is van az adott betegségekkel kapcsolatban, mint a stroke, a tüdőgyulladás és a vesebetegség.

A három történet mindegyike különleges és egyedülálló a maga nemében. Egyfelől mindegyikben egy-egy súlyos betegségen megy keresztül a kisgyerek, amelyek még egy felnőttben is félelmet keltenek, nemhogy egy kisgyerekben, aki nem érti, mi történik körülötte, másrészt bárki tud hozzájuk kapcsolódni. Balázs története a robotcsatával igazi fiús kaland a klinikán, míg a balettozó Zsófihoz a kislányok tudnak jobban kötődni. Milán története, az első mese pedig „univerzális”, visszafogottabb, így bármely nemhez tartozó gyerek magáénak érezheti.

A moly.hu oldalon az értékeléseket olvasva említették, hogy kicsit talán száraz a szöveg, én egészen jó egyensúlyt éreztem a mesésség és a komolyabb hangnem között, bár néha valóban „kórházasak” voltak az olvasott mondatok, de ez számomra nem vont le az olvasási élményből. Izgalmas volt a megoldás, amivel Kollár Árpád és a klinika személyzete dolgozott, mivel a három történet alapja valós, csupán a kis betegek személyét változtatták meg benne, és meséssé tették a gyógyulás folyamatát. Nem érheti hát az a „vád” a könyvet, hogy három teljesen elrugaszkodott történetet kaptunk, amit kizárólag a fantázia szült.

Szívből ajánlom mindenkinek, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt a Csimota Kiadó könyvét. Érdemes elolvasni, a polcunkon tudni, akár többször is kézbe venni, akkor is, ha aktuális egy kórházlátogatás, de akkor is, ha nem, mivel amit ismerünk, attól nem félünk annyira, így felkészülhetünk, ha bármilyen betegség éri a gyereket.

Maros Krisztina az illusztrátora a kötetnek, rajzai remekül illeszkednek a szöveg témájához és stílusához. A rajzok színvilága nem túlzó, harmonizál a klinikatémával, de tetszetős lehet a kicsiknek is.

Remélem, hogy minél többen megismerkedtek majd ezzel a könyvvel és szereplőivel.

Nagyon köszönöm a Csimota Kiadónak, hogy megajándékoztak ezzel a fantasztikus és megható élménnyel, köszönet a könyvért.

Turi Lilla: Ha a zsiráfok...

Nagyszerű érzés volt megvásárolni a könyvhéten a Csimota Kiadó standjánál Turi Lilla mesekönyvét a kiadó egy másik, korábbi megjelenésével együtt. Első látásra beleszerettem ugyanis a borítóba. Ha megnézitek, szerintem egyetértetek velem abban, hogy máshogyan nem is történhetett volna. Majd belelapoztam, és volt egy olyan érzésem, hogy én már találkoztam hasonló rajzokkal. Otthon aztán eszembe jutott: tavaly olvastam a Magvető Kiadónál megjelent Spirálfüzetet, és a Ha a zsiráfok azt a könyvet idézte nekem.

Másnap elvittem a zsiráfos szerzeményemet a dedikálásra, és elmeséltem Lillának, mennyire emlékeztettek a rajzok arra a kötetre, mire elmosolyodott, és kiderült, hogy annak is ő volt az illusztrátora (ahogyan a Ha a zsiráfoknak nemcsak a szerzője, hanem az illusztrátora is ő). Egy év távlatából erre már nem emlékeztem, de el tudjátok képzelni, mennyire tetszettek azok a rajzok, ha – név nélkül ugyan –, de így megmaradtak az emlékezetemben. Jót beszélgettünk Lillával, dedikálta a kötetemet, én pedig nagyon boldog voltam, és megfogadtam, hogy az addig könyvtárból olvasott Spirálfüzetet is meg fogom hamarosan vásárolni.

Ezután azonban rátérek a legújabb csimotás Turi Lilla-könyvemre, hiszen ezért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe. Egy szóval? Imádtam. Persze ezt kifejtem bővebben is.

Ez a vékony könyv megmutatja, milyenek lennének a zsiráfok, ha emberek lennének. Vagyis nem emberek, hanem zsiráfok, de úgy élnének, ahogyan mi. Buszon utaznának, étterembe járnának, reggeliznének, szerelembe esnének. Akadnának köztük orvosok, pékek, illusztrátorok, óvodások, de iskolások is. Persze valamennyire más lenne ez a világ, hiszen hosszabb lenne például a szívószál is. Sőt, az is kiderül ebből a könyvből, mit olvasnának a zsiráfok, ha úgy élnének, ahogyan mi.

A kötet tele van humorral, kedvességgel, annyira cuki az egész, és imádom a szerző-illusztrátor által használt színeket is. Nem vagyok rózsaszín rajongó, de nagyon szeretem ebben a könyvben ezt a színt, mindennek ellenére az enyémnek érzem, teljesen természetesen.

Igen, a nézőpontok mások, a könyv kitágítja a perspektívát, hogyan szemléljük fentről, közelebbről, messzebbről a világot. Ha így teszünk, sok mindent észrevehetünk, amit addig talán nem is láttunk.

A Csimota Kiadó köteteit keressétek a kiadó honlapján!

Vibók Ildi: Kezünkben a világvége

Az idén 20. születésnapját ünneplő Csimota Kiadó egyedülálló a magyar könyvkiadás palettáján. Céljuk nem csak az, hogy fiatal, elismert szerzők köteteit jelentessék meg, de fontos célul tűzték ki, hogy felhívják a figyelmet a korai képi és vizuális nevelés fontosságára. Egyben biztos lehet az olvasó, ha a kiadó könyvét veszi a kezébe: különleges képi élmény mellett külnleges történetekkel is találkozhat a kötetek lapjain. Ahogyan eddig még soha nem csalódtam, most is valódi élmény volt olvasni Vibók Ildi kötetét.

 

Azt szeretem a Csimota Kiadónál megjelent könyvekben, hogy nem csupán egyszerűen szórakozást nyújtanak, hanem gondolatébresztőek; elgondolkodtató és fontos témák állnak a történetek középpontjában. Időszerű és fontos ennek a könyvnek a témája is, a környezetünk védelmére mindenkinek a figyelmét fel kell hívni, ez a történet pedig tökéletes lehet kiskamaszok érdeklődésének a felkeltésére. Szerethető mindegyik karakter (Bozótot imádtam, de szerintem ezzel így van mindenki, aki olvasta a könyvet) az ijesztő jövőkép leírása (sajnos) hiteles. Mégsem egy elavult mesét írt Vibók Ildi, hanem ízig-vérig mai történetet, amihez a fiatal olvasó kapcsolódni tud a mobiltelefon, internetes játékok miatt. Fordulatos a cselekmény, a szerző nem untatja a célközönséget üresjáratokkal, így meg se fordul az ember fejében, hogy egy szájbarágós, „tanulságos” történetet kapna, amit félrerak húsz oldal után. A karakterek élőek, mindenkinek ismerősek (mint az átlag, mobilt nyomkodó fiatal testvérpár vagy éppen a követőket vadászó youtuber).
Imádtam ezt a könyvet, jó lenne, ha sokan olvasnák, sokak kezébe elkerülne. Ez a történet nemcsak a fiataloknak nyújthat kikapcsolódást és nem csak nekik adhat többletet, de az idősebbeknek, akár a felnőtteknek is. Egyfelől azért, mert - talán - közelebb viszi egymáshoz a fiatalabb és az idősebb generációt, de azért is, mert a felnőtt fejjel is bizony van mit tanulnunk arról, mennyire fontos a természet, mennyire fontos megőriznünk környezetünket. Egyfelől magunknak, de ami fontosbb, az elkövetkező generációknak, hogy ne jöhessen el egy olyan világ, amit Áram nélkül című regényében írt le Kolozsi László.

És hát a borító és az illusztrációk…! Csak nézegetni is egy csoda ez a könyv. Nézegesse minél több ember, hiszen egy könyvbem nemcsak a beltartalom fontos. Az érdeklődőt először a borító fogja meg, e mellett a borító mellett pedig nem lehet egyszerűen elmenni: tökéletesen illeszkedik a kötet témájáhozmind a borító, mint a belső illusztrációk, de az egész könyv megjelenése is.

Akinek az érdeklődését felkeltette az ajánló, javaslom felkeresni a kiadó honlapját, ahol több más, színvonalas könyv közül válogathat.

Paulik Móni: Szabad a NEM

Paulik Móni könyve a Csimota Kiadónál jelent meg 2022-ben, és - Tasi Katalin A homoklakó című kötetéhez hasonlóan - egy rendkívül fontos témát dolgoz fel. Amíg azonban A homoklakóban a csúfolódás/bullying és az elfogadás körül játszódik a történet, a Szabad a NEM arra a kérdésre ad választ, hogy lehet e egy kisgyereknek nemet mondania, ha olyasmit tesznek vele vagy kérnek tőle, amit ő nem akar megtenni.

A szerző egy labrador, Manna viselkedéséből kiindulva mutatja be, hogy lehet e egy kisgyereknek nemet mondanunk, ha nem akarja, hogy valaki megpuszilják vagy megöleljék őt. Hogy mondhat e nemet, ha a boltos néni a cukorkáért cserébe azt akarja, hogy megpuszilja a gyerek. A vékony, de tartalmában rendkívül gazdag kötet ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ, és adja is meg azt, természetesen.

Ahogy a könyv fülszövegében is olvashatjuk:

Ez a mese ezekre a kérdésekre keresi a választ, és egy kutya viselkedésén keresztül mutatja be, hogy mindenki önmaga rendelkezik a testével. Megerősíti a gyerekeket abban, hogy mindig legyen bátorságuk nemet mondani, akár gyereknek, akár felnőttnek, még akkor is, ha ez a másiknak rosszulesik.

Külön szeretném kiemelni Szegedi Katalin nevét, aki a kötet borítóját tervezte és illusztrációiért felel. Varázslatosan egészítette ki a szöveg mondanivalóját csodás rajzaival. Igaz, én alapvetően pozitívan elfogult vagyok Szegedi Katalin rajzai iránt, de higyje el, aki ezt az értékelést olvassa, hogy nem alaptalanul.

A kötet a kiadó honlapján is megvásárolható. Akiket pedig érdekelnek a hasonló témák, ajánlom nekik a fentebb már említett A homoklakó című kötetet is.

Milbacher Róbert: Tátiti Tibike, a világ utolsó táviratkihordója gondol egy merészet

Rengeteg oka van annak, hogy miért érdemes elolvasni Milbacher Róbert könyvét, a Tátiti Tibike, a világ utolsó táviratkihordója gondol egy merészet című történetet. Az első már a kezdetben kiderül, hiszen megtudhatja az eddig tudatlanságban élő olvasó, miért hasznos és fontos tulajdonsága egy postásnak a kancsalság. De ha csak azt vesszük, hogy a kalandok Sutyorka faluban játszódnak, szintén eladtam már ennyivel a könyvet. Magamnak mindenképpen.

Gyerekkoromban sokszor találkoztam még távirattal: hol mi kaptunk, hol mi küldtünk, mindig meg volt annak a varázsa, a csuda tudja, hogy miért. Ma is nosztalgikus érzés, és még van valahol egy régi távirat, amit talán az általános iskolai ballagásomra küldtek a távol élő rokonok. Ez, a távirat és a vicces cím volt az, ami felkeltette a kíváncsiságomat, és persze nem utolsó sorban a zseniális illusztrációk, Baranyai (b) András rajzai. Szerettem ezt a mesét, csupa kaland és humor volt, néha már kicsit sok is, de remek volt a nyelvi lelemény a kötetben. És hogy miért szomorúak az őzlábgombák és hogy mennyi az annyi? Ezeket a roppant fontos kérdéseket is megválaszolja a mese, így hát ez is oka lehet annak, hogy elolvassa, aki még nem tette volna.

Annyira abszurd volt a történet, amivel még nem igazán találkoztam eddig gyerekkönyvben, ettől igazán egyedi lett, igazán különleges. Tibike, Réka és Sanyika karaktere az, amit lehet cukinak mondani - ehhez nagyban hozzájárult az illusztráció is, természetesen, az ember folyamatosan mosolyog, amikor olvassa a történetet.

Ajánlom nektek a Csimota Kiadó honlapját, ahol sok kiváló gyermekkönyv közül válogathattok, és megtaláljátok a papírszínház darabjait is. Köszönöm a kiadónak, hogy lehetőséget biztosított a könyv elolvasására.

Tasi Katalin: A Homoklakó

Egyre jobban szeretem a Csimota Gyerekkönyvkiadót. Életem első találkozása a kiadóval illetve a kiadó könyvével néhány éve történt, amikor a KSH Könyvtárban dolgoztam, és kezembe került az Ez egy könyv. Nincs rá jobb szó: zseniális volt. Aztán kimaradt sok év, és idén elolvastam a Maxi-sorozat első három kötetét. Jó, erről az élményről inkább nem írok, de tény, hogy ezek is különleges történetek voltak.

Azután a Mese a Mindenről, a Semmiről és más furcsa mesék következett... és A Homoklakó.

Tasi Katalin könyve egy rendkívül fontos kötet, ami a gyermekbántalmazást járja körül a gyerekek számára is érthetően és könnyen feldolgozhatóan. Már a kötet első és hátsó előzéke is szinte pofon üti az embert, és nem teszi kérdésessé, mi lesz a történet témája.

Ősz, óvodakezdés, új gyereket vesznek észre az ovisok az udvaron, aki bizony rendkívü furcsán viselkedik: morcos, dühös - és magához veszi a kicsik kedvenc sárga lapátját. Furcsának találják a gyerekek az új jövevényt, gúnyolni kezdik, mindegyikük máshogyan vélekedik róla. Az óvónő és a dadus azonban türelmesek és kedvesek vele, nem veszítik el a türelmüket, és több nap elteltével elérték, hogy a kisfiú elhagyja az udvart, és belépjen az óvoda épületébe, a többiek közé.

A történet folyamán végig olvashattuk az ovisok gondolatait, hogyan vélekednek a kisfiúról, mi okozza a félelmüket és miért aggódnak. A félelem, az aggódás, a szokatlan viselkedés okozza bennük, hogy elkezdik csúfolni az új gyereket, de aztán történik valami, ami arra készteti őket, hogy átgondolják, mennyire rossz, ha bántanak minket, bántják őket.

A gyerekbántalmazás ellen, a bántalmazott gyerekek mellett áll ki ez a könyv, ami a kicsiknek érthetően magyarázza el, miért baj, ha csúfolnak valakit, mit érezhet a másik mindeközben. Nehéz olvasmány, ami megviselő az olvasót, de éppen a téma komolysága miatt nem mehetünk el a történet mellett olvasatlanul. Az illusztrációk nem voltak finoman kidolgozottak, de éppen ezért hatottak elemi erővel olvasás közben, köszönet értük Mészely Ilkának.

Azt gondolom, hogy az év egyik legfontosabb gyerekkönyvét olvashattam. Hálás vagyok a Csimota Kiadónak, amiért kiadták Tasi Katalin könyvét, és azért is, hogy biztosítottak számomra recenziós példányt az ismerkedéshez.

Ha érdekel benneteket a kötet, a kiadó honlapján is megvásárolhatjátok.

Tóth Gyula Gábor: Mese a Mindenről, a Semmiről és más furcsa mesék

Nagy Norbert illusztrációival már több kötetben is találkoztam, és Tóth Gyula Gábor könyvénél is először a borító ragadta meg a figyelmemet. Mi ez a furcsa, szürreális macska? Az egész szokatlan volt és meglepő. Pont emiatt éreztem azt, hogy el akarom olvasni. Hála a Csimota Gyerekkönyvkiadónak, akik biztosítottak számomra recenziós példányt, ez a vágyam megvalósult, és egy ugyanolyan szürreális élménnyel gazdagodtam, mint amilyen a borító, ez az élmény azonban abszolút pozitív.

 A kötetnek már az első és hátsó előzéke is gyönyörű; ahogyan a kiadó többi könyve, ez is nagy odafigyeléssel és törődéssel készült - én legalábbis ezt éreztem, amikor kinyitottam a kötetet.

Milyen lehet egy mese a mindenről vagy éppen a semmiről? Hogyan mesélhetünk a semmiről? Az első mesét elolvasva - bevallom - zavarban voltam. Igen. Mert mi volt ez? Zavaromat az illusztrációk is fokozták, aztán ráéreztem ennek a könyvnek az olvasásának az ízére. Mert ehhez a könyvhöz - szerintem - nagyfokú nyitottság kell, ami megvan a gyerekekben, akik nem lepődnek meg a furcsa történeteken és nem hozza őket zavarba a szürreális illusztráció. Egy kicsit gyerekké kell válni, ha Tóth Gyula Gábor ezen könyvét olvassuk, onnantól pedig szeretni fogjuk ezt a ... valamit. :-) Nagyon tetszett a Mese a lehetetlenről, de szerettem a nesét a levegőről és a labdáról; jópofa volt a Mese a radírról, amelyik nem szerette az A betűt, meg a Mese az anyókáról meg a bárányról, a Manómese pedig különösen ötletes volt. Az a helyzet azonban, hogy mindegyik mesét felsorolhatnám, mert mindegyik különleges volt, meghökkentő és egyedi, amivel még sosem találkoztam. Nagyon szeretem ezt a könyvet, sokszor fogom nézegetni a rajzokat - mert ezeket a rajzokat lehet csak úgy nézegetni, mindig találhatunk bennük valami különlegeset, amit korábban nem vettünk észre.

Vibók Ildi: Zrínyi Ilona

Kicsit megijesztett a százalék, ahol áll egy a kis regény a moly.hu oldalon, ezért a könyvtárból kihozott könyvet már hónapok óta hosszabbítgatom, mert még nem tudtam rávenni magam, pedig ez egy jó könyv volt! Most is bebizonyosodott, hogy nekem bejönnek az alacsonyabb százalékon álló könyvek.

Izgalmas volt a történet kezdete, és kiváncsi voltam, hogyan hozza be a szerző Zrínyi Ilonát, de jópofa volt az ötlet a hőskölcsönzővel és ahogyan Ilona megjelent.
Jó ötletnek tartom, hogy így próbálják közlebb hozni a gyerekekhez a magyar történelem alakjait, főleg, hogy egy olyan korból, ahonnak Zrínyi Ilona is származik, ami – szerintem legalábbis – nem a legemészthetőbb és legkönnyebben tanulható-megérthető korszak.
Tetszett a könyv humora, a szereplők karaktere. Tetszett, hogy volt a történetben jellemfejlődés és klassz volt a csavar a végén. Annyira szívesen mesélnék az egyik szereplőről, akit nem igazán volt szimpatikus, aztán nagyon bírtam már a végén, de az rettentően spoileres lenne, úgyhogy kibírom, valahogyan, ti pedig olvassátok el ezt a rövid történetet. :-)

A Csimotánál megjelent könyvnél nagyon szerettem az egészen különleges illusztrációt is, ami Alács Anna munkájának gyümölcse, és jól passzol a történethez, a 17. és a 21. század emberének találkozásához. Ilonka nagyon vagány, belevaló nő a történetben, egyáltalán nem riadt meg az előtte álló feladattól, hanem bátran belevágott, és nem ijesztették meg a modern kor kihívásai. És hát a végét is szerettem, és a nagybácsi is kedvenc lett. Összességében egy szuper kis mesét kaptunk Vibók Ilditől (akinek más könyvet is kedveltem, amiket olvastam), és remélem, hogy jönnek még hasonló kötetek, mert kíváncsi vagyok, kivel milyen kalandokat tud elképzelni a szerző.

A könyvet a kiadó honlapján is megvásárolhatjátok.