Georges Simenon: Maigret és a titkos szerető

Az eredetileg 1942-ben megjelent Maigret és a titkos szerető 2019-ben jelent meg magyar nyelven az Agave Könyvek gondozásában. 2026-ot ezzel a regénnyel indítottam, és habár nem volt kiemelkedő vagy nagyon jó olvasmány, nagyon kellemes, nosztalgikus élmény nyújtott. Imádon Simenon regényeiben a 20. század első felének Franciaországát és Párizsát, olvasás közben én is ott vagyok a korabeli utcákon, tereken, épületekben; a Szajna-parton vagy más francia településeken... Szeretem a téli, a nyári, de az őszi és a tavaszi Párizst is. Szeretem az illatát, a színeit, a hangjait. Aztán mindig emlékeztetem magamat, hogy időutazás nem létezik, és bilibe lóg a kezem.

A történet elején megtudjuk, hogy egy fiatal lány minden nap megjelenik a Bűnügyi Rendőrségen, Maigret-re vár, és azt állítja, hogy a nagynénjénél - akinél ő lakik - éjszakánként jár valaki, tárgyak is elmozdulnak a helyükről. A nagynénjének nem mer erről beszélni, ezért próbál a főfelügyelőtől segítséget kérni, aki próbál is segíteni, de hiába rendel ki rendőrt éjszakára a ház elé, nem próbál behatolni senki az épületbe. Aztán egy napon a lány váratlanul távozik a Bűnügyi Rendőrség "akváriumából", minden magyarázat nélkül. A főfelügyelő kimegy a lakáshoz, ahol holtan találja a nagynénit, és itt indulnak be az események, és a történet nem zárul le egyetlen halálesetnél.

Simenon remek jellemábrázoló, ahogyan minden szereplője megelevenedik olvasás közben, úgy nagyon jó egy lakóház közösségének, lakóinak leírásában is: mindegy, hogy vagyonosabb ember vagy éppen csak a házmester, élővé válik az olvasó előtt.

 Olyan történet ez, amiben sokáig - talán egészen a végéig - nem lehet tudni a végkifejletet, annak a bizonyos éjszakénak és előzményeinek az eseményeit és a gyilkos kilétét. Számomra meglepő volt az elkövető személye, bár a szerző egy hasonló krimijének filmváltozatát láttam sok éve, de már olyan régen, hogy töredékek vannak előttem belőle, és az biztos, hogy nem ez a regény volt a film alapja.

A nagynéni háttere is érdekes árnyalatot ad a regény eseményeinek, pénzügyi befeketetései nem a megszokott kereseti források, amiben az átlagember - akár a 20. század első felében, akár most - gondolkodik. A történet lélektani vonulata is izgalmas volt a számomra, hogyan változik meg az évekkel a nagynéni viselkedése - és Cecile is az idős rokon természete miatt. Ez a Simenon-történet valahol félúton helyezkedik el a szerző bűnügyi történetei és pszichológiai regényei között, de mindkettőből olvastam már sokkal jobban az író tollából.