Kathryn Taylor: Karácsonyi küldetés

A 2016-ban a Kossuth Kiadónál megjelent Karácsonyi küldetés az első olvasásom volt a szerzőtől, Kathryn Taylortól, és egyben az első és egyetlen karácsonyi olvasásom volt a 2025-ös ünnepi időszakban. A regény már évek óta a polcomon várakozott az olvasásra, és habár mindig igyekszem nem ítélni a borító alapján, nekem ez a szürke alap nem hozta annyira a karácsonyi hangulatot, hogy eddig a kezembe vegyem. A molyos százalékát elnézve kicsit bizonytalan voltam, szeretném e olvasni a regényt, de nagy általánosságban elmondható, hogy számomra tetszeni szoktak a mások által nem annyira kedvelt könyvek, és a fülszöveg is felkeltette a kíváncsiságomat.

A regény elején ott kapcsolódunk be az eseményekbe, hogy Lilly éppen megérkezik a nagynénje panziójába karácsony előtt, hogy a segítségére legyen az asszonynak a lábtörése után. Mivel közelednek az ünnepek, és a nagynéni egy hangulatos, német jellegű karácsonyi vásár megszervezésében van éppen nyakig, a balesete fenekestül felforgatja az életét, és jól jön neki az unokahúga segítsége. Lilly már megérkezésekor konfliktusba keveredik a jóképű Tom Lewis-szal, aki a panzió vendége, és önként vállalkozott, hogy segít az idősödő asszonynak, Caroline-nak.

 

A történet tipikus ellenségekből szerelmesek trope-pal dolgozik, ahol Lilly nemcsak a szerelmében csalódva hagyja ott Londont, hanem a munkahelyén is felmond, mielőtt a Tóvidékre utazik. A történet különlegessége volt számomra, hogy a férfi főszereplőnk, Tom egy titkot őriz, ami csak a regény végére derül ki. Tom szimpatikus volt a regényben, ellentétben Lillyvel, akitől a falra tudtam volna mászni. Megértem én, hogy bizalmatlan a férfiakkal a friss és kegyetlen szakítása után, azonban amit művel Tommal, az számomra túlment minden határon. Nem szerettem a folytonos bizalmatlanságát, a rosszindulatú gyanúsítgatásait, a detektívkedését, hogy kiderítsen mindent Tomról - ami, teszem hozzá, nem tartozott rá, és nekem a túlságosan nyomulós emberek sem regényekben, sem a való életben nem a kedvenceim. Még akkor sem, ha félelemből, fájdalomból, keserűségből ilyenek is. Az pedig, hogy erőszakosan akarja Lilly megtudni Tom titkát, még ellenszenvesebbé teszi őt a szememben.

Más szempontból sem ütötte meg nálam az elvárt szinten a nő, mivel - elvben - PR, marketing, rendezvényszervezés területen dolgozott, a karácsonyi vásár megszervezése mégis megléphetetlen akadályt jelentett a számára, és ha nem kapott volna segítséget, kudarcot vallott volna.

Úgy éreztem olvasás közben, hogy a női főszereplő mindenre alkalmatlan, legyen szó munkáról vagy emberi kapcsolatokról. Amikor a nő szemére hányják, hogy csak a vagyons férfiak iránt vonzódik, gondolkodás nélkül visszavág, hogy neki nem a vagyon, hanem a biztonság és a stabilitás a lényeg - véleményem szerint azonban a kettőnek/háromnak nincsen köze egymáshoz.

A történet több sebből is vérzett a számomra, és még úgy is bosszankodtam, hogy a regény - Lilly-n kívüli - többi szereplője kedvelhető volt, még az idősödő, ezós üzlettulajdonos nő is. A kisváros és a környezet leírása viszont nagyon hangulatos volt a kötetben, azért megérte az olvasás. Erős közepes élmény volt a regény, teljes bizonyossággal nem tudom állítani, hogy újraolvasom valamikor, de benne van a kötetben a lehetőség.

Szórakoztató kikapcsolódást nyújtott Kathryn Taylor története ebben a karácsonyi időszakban, érdemes volt az olvasásra még akkor is, ha vannak ennél jobb regények is, de a karácsonyi romatkusok kedvelőinek mindenképpen érdemes tenni vele egy kísérletet.