Az újraolvasás sokszor veszélyes, főleg, ha egy olyan könyvet vesz a kezébe ismét az ember, amit nagyon szeretett első alkalommal. Fennáll ugyanis a veszély, hogy már nem fog annyira tetszeni, már nem lesz olyan jó élmény, mint először. Persze ennek az ellenkezője is elképzelhető - én már futottam bele mindkét esetbe életem során. Csakhogy A mesedetektíveket, ami 2024-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál, mindenképpen szerettem volna ismét a kezembe venni, mielőtt írok róla.
Ez a gyerekeknek, kiskamaszoknak szóló regény - egy sorozat első része - fantasy műfajba tartozik, ami műfaj (a sci-fi-vel együtt) számomra eléggé ambivalens: tartok tőlük, óvatosan közelítek ezek felé a könyvek felé - annak ellenére, hogy eddig szerencsém volt és nem futottam bele nekem nagyon nem tetsző művekbe. Kicsit hosszú a felvezetés, de el kellett mondanom, miért olvastam el másodszorra is: érdekelt, hogy az első pozitív élmény véletlen csupán vagy valóban ennyire jó a történet.
Nos, ennyire jó.
A tizenegy éves Sabrina és a hétéves daphne tetsvérek, akik elveszítették a szüleiket, és bekerültek egy árvaházba, ahol több mint egy évet töltöttek, folyamatosan nevelőszülőtől nevelőszülőig rakták őket, és sosem kerültek olyan családba, ahol szeretet és törődés vette volna őket körbe. Hirtelen azonban felbukkan a nagymamájuk, akiről eddig azt hitték, hogy még a születésük előtt meghalt, így nem is nagyon akarja Sabrina elhinni, hogy az idős hölgy nem csaló, hanem vér szerinti rokonuk. A New York állam-beli New Overlands-be kerülnek, ahol Relda Grimm él a segítőjével, a szikár Wolfgang-gal és kutyájával, Elvis-szel.
A két kislány megtudja, hogy a nevezetes Grimm.testvérek leszármazottjai, majd másnap kiderül, hogy elszabadult egy óriás...
A város - szinte - minden lakója korábban mesehős volt, akik többszáz évvel korábban menekültek el Európából, és kezdtek új életet Amerikában és létrehozták New Overlands városát. S hogy melyik lakó melyik mesehős lehet? Nem árulom el az olvasónak, legyen meglepetés, de az biztos, hogy másodszorra is imádtam a történetet. Fordulatos és izgalmas volt, a szereplőket - még a negatív karaktereket is - lehetett kedvelni. Ahogy zajlanak az események, a két lányhoz két fiú is csapódik, s már csak ezért is remek volt ismét elolvasni a regényt, mert a történet fő vonalát már ismertem, jobban tudtam figyelnia részletekre, és így sokkal hamarabb a helyére kerültek a dolgok.
A könyv tele lett post it-ekkel, amik nemcsak az izgalmas, de a humoros, kedve jeleneteket is megörökítették - ki sem fogom venni őket a lapok közül.
Egy másik remek idézet, hogy kedvet kapjatok a kötethez:
Ugye, megmondtam, mennyire élvezetes a regény? Michael Buckley Grimm nővérek sorozaténak első rész igazi, feledhetetlen, szórakoztató és izgalmas olvasmány a fiatalabbaknak, de engem is teljesen elvarázsolt és beszippantott, pedig régen voltak már gyerek. Ami pedig a folytatást illeti, bízom benne, hogy nagyon hamar jönni fog, mert ha nem, muszáj lesz megint újraolvasnom a kötetet, hogy újra benne lehessek New Overlands városában.
Kíváncsiságból megnéztem az eredeti, külföldi borítókat is, és bevallom, nekem a magyar borítóválasztás nagyon tetszik. Az eredeti borítók némelyike túl sötét és ijesztő, míg a magyar kiadáshoz választott borító is megmutatja ugyan az óriást, azonban sokkal kedvesebb a rajzolás.
Nagyon köszönöm a Móra Könyvkiadónak egyfelől, hogy elhozta Magyarországra a lányok és a nagymamájuk történetét, másfelől pedig azt, hogy recenziós példányt kaphattam a regényből, és megmutathattam és alánlhattam másoknak is.
Akiknek az érdeklődését felkeltettem a regény iránt, keresse fel a kiadó honlapját, sok más kötettel együtt ezt a történetet is megtalálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése