Kollár Árpád több könyve is megjelent már a Csimota Kiadónál, a Szuperhősök a klinikán a legfrissebb megjelenése, melyet a Nemzeti Együttműködési Alap Támogatási Program is támogatásában részesített, és a Csimota Kiadó a Kisgyerekek is lehetnek nagybetegek Alapítvánnyal közösen adott ki idén, a Könyvhétre.
Ami a kötet egyik erősségét adja, az az egészségügyi személyzet valódisága, hiszen a mesékben szereplő orvosok és ápolók saját nevükön szerepelnek, és valóban a szegedi gyermekklinikán dolgoznak. Ez is segít abban, hogyha – ne adj isten – egy gyerek bekerül ide, nem lesznek számára ismeretlenek a körülötte sürgő-forgó emberek, éppen elég az az izgalom számára, hogy nem tudja, mi történik vele.
Ez a könyv azonban sok más szempontból is hiánypótló a maga nemében. A mesék a kisgyerekek szemszögéből mutatják be a klinikán töltött napokat, heteket, ezért lehet, hogy nem tartalmaznak részletes leírást a gyógyulás, a gyógyítás folyamatáról, csupán annyit kapunk, amennyit a kis beteg lát, tud és érez az egészből. A kórházban sem terhelik a betegségek részleteivel a kicsiket, azok a beszélgetések a szülők és az orvosok között zajlanak. Azt gondolom, ezzel is gyerekközelibb lesz a könyv, a „felesleges” részletektől lecsupaszítva.
Különleges szereplői is vannak ennek a kötetnek. Makidoki, Kópé professzor, Fúzi nővér és Szurikáta nővér igyekszik a gyerekekben feloldani a feszültséget és a félelmet, az ő nyelvükön elmondva nekik, ami érdekli őket, amitől tartanak. Kópé professzor, a fonendoszkóp ráadásul különleges szerepet is kap, hiszen a lapokon külön kis szövegbuborékokban ismeretközlő szerepe is van az adott betegségekkel kapcsolatban, mint a stroke, a tüdőgyulladás és a vesebetegség.
A három történet mindegyike különleges és egyedülálló a maga nemében. Egyfelől mindegyikben egy-egy súlyos betegségen megy keresztül a kisgyerek, amelyek még egy felnőttben is félelmet keltenek, nemhogy egy kisgyerekben, aki nem érti, mi történik körülötte, másrészt bárki tud hozzájuk kapcsolódni. Balázs története a robotcsatával igazi fiús kaland a klinikán, míg a balettozó Zsófihoz a kislányok tudnak jobban kötődni. Milán története, az első mese pedig „univerzális”, visszafogottabb, így bármely nemhez tartozó gyerek magáénak érezheti.
A moly.hu oldalon az értékeléseket olvasva említették, hogy kicsit talán száraz a szöveg, én egészen jó egyensúlyt éreztem a mesésség és a komolyabb hangnem között, bár néha valóban „kórházasak” voltak az olvasott mondatok, de ez számomra nem vont le az olvasási élményből. Izgalmas volt a megoldás, amivel Kollár Árpád és a klinika személyzete dolgozott, mivel a három történet alapja valós, csupán a kis betegek személyét változtatták meg benne, és meséssé tették a gyógyulás folyamatát. Nem érheti hát az a „vád” a könyvet, hogy három teljesen elrugaszkodott történetet kaptunk, amit kizárólag a fantázia szült.
Szívből ajánlom mindenkinek, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt a Csimota Kiadó könyvét. Érdemes elolvasni, a polcunkon tudni, akár többször is kézbe venni, akkor is, ha aktuális egy kórházlátogatás, de akkor is, ha nem, mivel amit ismerünk, attól nem félünk annyira, így felkészülhetünk, ha bármilyen betegség éri a gyereket.
Maros Krisztina az illusztrátora a kötetnek, rajzai remekül illeszkednek a szöveg témájához és stílusához. A rajzok színvilága nem túlzó, harmonizál a klinikatémával, de tetszetős lehet a kicsiknek is.
Remélem, hogy minél többen megismerkedtek majd ezzel a könyvvel és szereplőivel.
Nagyon köszönöm a Csimota Kiadónak, hogy megajándékoztak ezzel a fantasztikus és megható élménnyel, köszönet a könyvért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése