Rengeteg oka van annak, hogy miért érdemes elolvasni Milbacher Róbert könyvét, a Tátiti Tibike, a világ utolsó táviratkihordója gondol egy merészet című történetet. Az első már a kezdetben kiderül, hiszen megtudhatja az eddig tudatlanságban élő olvasó, miért hasznos és fontos tulajdonsága egy postásnak a kancsalság. De ha csak azt vesszük, hogy a kalandok Sutyorka faluban játszódnak, szintén eladtam már ennyivel a könyvet. Magamnak mindenképpen.
Gyerekkoromban sokszor találkoztam még távirattal: hol mi kaptunk, hol mi küldtünk, mindig meg volt annak a varázsa, a csuda tudja, hogy miért. Ma is nosztalgikus érzés, és még van valahol egy régi távirat, amit talán az általános iskolai ballagásomra küldtek a távol élő rokonok. Ez, a távirat és a vicces cím volt az, ami felkeltette a kíváncsiságomat, és persze nem utolsó sorban a zseniális illusztrációk, Baranyai (b) András rajzai. Szerettem ezt a mesét, csupa kaland és humor volt, néha már kicsit sok is, de remek volt a nyelvi lelemény a kötetben. És hogy miért szomorúak az őzlábgombák és hogy mennyi az annyi? Ezeket a roppant fontos kérdéseket is megválaszolja a mese, így hát ez is oka lehet annak, hogy elolvassa, aki még nem tette volna.
Annyira abszurd volt a történet, amivel még nem igazán találkoztam eddig gyerekkönyvben, ettől igazán egyedi lett, igazán különleges. Tibike, Réka és Sanyika karaktere az, amit lehet cukinak mondani - ehhez nagyban hozzájárult az illusztráció is, természetesen, az ember folyamatosan mosolyog, amikor olvassa a történetet.
Ajánlom nektek a Csimota Kiadó honlapját, ahol sok kiváló gyermekkönyv közül válogathattok, és megtaláljátok a papírszínház darabjait is. Köszönöm a kiadónak, hogy lehetőséget biztosított a könyv elolvasására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése