Sok szempontból csalódás volt a kezembe vennem egyik legkedvesebb sorozatom soron következő kötetét, amely más új köntösben, új kiadó gondozásában jelent meg 2015-ben. A fejemben folyamatosan egy hatalmas MIÉRT villogott végig, olvasás közben. Miért?
Miért nem lehetett a sorozat többi részére is az eddigi fordítót felkérni? De ha már nem, akkor miért nem volt képes az új fordító legalább pár korábbi részt elolvasni, hogy ne legyenek benne olyan borzalmak, amik voltak, és amik kimondhatatlanul csökkentették az élményt, amit eddig ezektől a könyvektől mindig megkaptam, még akkor is, ha épp egy gyengébb részt olvastam. Miért nem volt egy rendes szerkesztő a közelben, aki olvasta az addigi-eddigi részeket? Ráadásul óriási volt a színvonalbeli visszaesés a fogalmazásban is. Az járt a fejemben, annyira én is tudok angolul és ennyire én is le tudok valamit fordítani, ha elegendő az ilyen szinten egyszerű nyelvezet a magyar fordításban.
Csalódás volt, és félve fogok belekezdeni innentől minden Agatha Raisin-kötetbe, mert biztos vagyok benne, hogy más soha nem fogom azt az élményt megkapni, amit korábban megkaptam.
Ráadásul Toni, az új szereplő, Agatha nyomozóirodájának új üdvöskéje sem keltett bennem pozitív benyomást. Nem volt éppen negatív az élmény, de nem tudtam megkedvelni a lányt, bárhogyan is szerettem volna. Persze a nyomozás kellemes volt, Agatha a szokott formájában, és szerencséere felbukkan Roy is, a végén pedig a karácsonyi party fenomenálisan sikerült. Csak azt a fordítást, azt tudnám elfelejteni valahogyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése