Van olyan mese az életetekben, amiről a szerelem kifejezés jut az eszetekbe? Amit annyira szerettetek, szerettek és szeretni fogtok, hogy ezt az érzést csak ezzel a kifejezéssel tudnátok leírni?
Volt egy mesesorozat régen, még az én gyerekkoromban, harminc-harmincöt éve vetíthették, azóta nem is tudom, adta-e a televízió valamelyik csatornája. Ez a mese a Varjúdombi mesék volt. Igen, amelyiktől szinte mindenkit kirázott a hideg: a gyerekek féltek tőle, a felnőttek sem szerették. Ez az én legkedvesebb mesém, mert gyönyörű. Számomra a legszebb mese.
Amikor megláttam a Fekete Sas Kiadó honlapján böngészve Tarbay Ede kötetét, a Régi és új mesék Varjúdombról-t, nem volt kétséges, hogy megrendelem, és néhány másik kötettel együtt landolt a virtuális kosaramban, majd később a könyvespolcomon. Most jött el az idő, hogy elolvassam, és most is ugyanolyan bizsergető jó érzés áradt szét bennem olvasáskor, mint a mesesorozat nézésekor. Egész életemben egyetlen emberrel találkoztam eddig, aki hozzám hasonlóan szerette ezt a sorozatot. Mindenki más a kérdés felvetése után (Figyelj, emlékszem a Varjúdombi mesékre? Te szeretted?) csak negatívan tudott válaszolni. Félt tőle, utálta, nem szerette, borzalmas mese volt, stb. Na, de miért? Mert nem figyeltek rá igazán. Ezek a mesék tele vannak szeretettel, törődéssel egymás iránt, a közösség erejéról szólnak és a másik iránt odafigyelésről. Elismerem, hogy a képi világa egészen különeges, de itt jön a szülők feleőssége, akik nem magyarázták el a gyerekeknek, hogy ettől nem kell félni, ez nem ijesztő. És hogy a valódi mondanivalóra kell figyelni. Nemcsak nézni kell, hanem látni is, nemcsak hallani, de meghallani is.
Bevallom és elismerem, hogy egy-egy könyvön sokszor el tudok érzékenyedni. A Varjúdombi mesék is ez a kategória. Amikor könnyezve olvasom (nem, nem sírok, hanem könnyezek, olyan szépek és meghatóak ezek a történetek), egy jobb világba kerülök általuk. Varjúdombra, ahol még léteznek az igazi és fontos emberi értékek. Ahol nem átlépünk, átgázolunk a másikon, hanem észrevesszük, ha segítségre szorul, akkor is, ha nem szól róla. Főleg akkor.
Minderről szólnak a Varjúdombi mesék. Mindegyik. A régiek és az újak is. Remélem, hogy sokan fogják még olvasni ezeket a történeteket, és hozzám hasonlóan, szeretni is fogják őket. És olvassátok hangosan! Hangosan olvasva a legtökéletesebbek. És, ha tudjátok, vegyétek meg valahol dvd-n, ha még kapható.
A Fekete Sas Kiadó honlapján meg is vásárolhatjátok a kötetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése