Kérlek szépen, tegye fel a kezét, aki rajtam kívül még a Vácz Irénnek vége! cím helyett azt olvasta folyton, hogy A váci rémnek vége! Nem lehetek egyedül a galaxisban, aki ennyire durván képes a félreolvasásra. Először, a könyvtárban meglepődtem, még gondoltam is, hogy Ejj, pedig szép város az a Vác, vajon milyen ifjúsági rémtörténetet írhatott a szerző, aminek ez a Pest megyei kistelepülés a helyszíne? Aztán fel lettem világosítva, de azóta is többször rosszul olvastam már a címet.
Goldberg Emília regénye a Pagony Kiadónál jelent meg 2022-ben az Abszolőt könyvek sorozat részeként, és meglepően komoly témákat boncolgat. Szinte mindenkinek az életében megjelent már legalább egyszer - általános vagy középiskolában - a rossz tanár. A rossz tanár, aki gyereknevelésben inkompetens, EQ-ja rendkívül alacsony, akit nincsen olyan gyerek, aki kedvelne. És van a rossz osztályközösség, ahová csak bejár az ember, a nap végén hazamegy, de nem tud értékes emberi kapcsolatokat kialakítani. Nos, ebben a regényben nemcsak egyszerűen rossz tanárról és rossz osztályközösségről van szó, hanem ennél sokkal többről.
Magnussal kell kezdenem, mert Magnus zseniális. Az egyik legjobb karakter, akiről az utóbbi időben olvastam. Kiss Judit Ágnes A csodabogár című meséje jutott az eszembe róla (Nagyon jó könyv, olvassátok el azt is!). A szellem jelleme, viselkedése viszi előre a hatodikos Esztert a jellemfejlődés útján, aminek fontos állomásait láthatjuk a történetben. Ez a második könyv rövid időn belül, ahol a főszereplő a hazugságok segítségével próbálja elérni a céljét, ez nem tetszett, mert hiszem, hogy lehetséges, hogy kicsit nehezebb, de hosszabb távon hasznosabb az őszinteség. Megértem azonban, hogy az Eszter által bejárt úthoz hozzá tartoztak a füllentések, amiktől szegény Magnusnak is égnek állt a haza, de hát egy tizenkét éves kisgyerek még meg kell hogy tanulja - jó esetben mások kárán, rosszabb esetben a magáén, mint ebben a regényben is -, hogy mit lehet, mit szabad, és hogy mindennek következményei vannak.
Vácz Irén karaktere élethűre sikerült, az osztálytársak leírása is, a lefestett légkör miatt érthető volt, miért szeretett volna Eszter mindenáron népszerű lenni, nem pedig a Röfi, aki nevetség tárgya a nap minden egyes, iskolában töltött percében. Számomra szomorú volt a történetben a szülői elhanyagolás, amiben ennek a kislánynak "szerencséej volt" részeülni. Egy gyereket megcsinálni a legkönnyebb, de nem ennyiből áll a gyereknevelés, és egy válás sem lehet rá elég ok, hogy elhanyagoljuk a családunknak azt a tagját, aki végképp nem tehet semmiről, ami a szülők között történik. Gitta nagyi viszont maga volt a zsenialitás csúcsa, ki sem néztem volna az öreglányból, amit Eszter születésnapján lerendezett, le a kalappal előtte - és Flóra előtt is. Goldber Emília remek karaktereket vázolt fel regényében, tetszett a szereplők pozitív jellemfejlődése is. Több szempontból persze a problémák nem oldódtak meg a könyv végére, de - sajnos vagy sem - olyan ez, mint az élet: ott sem tudunk mindig minden jobbá tenni, bármennyire is szeretnénk.
Ami pedig fontos: igaza van Magnusnak. És ha piszkálnak, nem hagynak békén, mondd azt: Na és? És menj tovább.
Sokaknak ajánlom ezt a regényt. Gyerekeknek, szülőknek és pedagógusoknak is, mert igenis fontos, hogy észrevegyük, ha valakinek segítségre van szüksége, és jöjjünk rá, hogy áldozatként nem szégyen segítséget kérni, hogy szülőként vegyük észre, ha a gyerekünknek segítslg kell és legyünk képesek észrevenni őt a saját bajainkon felülemelkedve, pedagógusként pedig... nos, nem hiszem, hogy ha valaki olyan kaliberű tanár, mint a könyvben szereplő Irénke néni, az olvasottak hatására esetleg változtat, de általánosságban rámutathat arra, hogy vegyük komolyan a diákokat, vegyük észre az esetleges jeleket, amik arra utalhatnak, hogy gond van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése