Hervé le Tellier könyve a Park Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. Elolvasva a fülszöveget egyszerre vonzott és töltött el félelemmel Hervé Le Tellier regénye. Az izgalom mellett ugyanis valami különös, nyomasztó légkört keltett bennem. De mielőtt belemélyednék a regénybe, muszáj elmondanom, mennyire szép ennek a könyvnek a kivitele: finom és elegáns; jó ránézni é jó megfogni. Nagyon illik a szerző nemzetiségéhez a könyv kialakításának stílusa.
Döbbenetes volt számomra az Anomália, és alig tudtam letenni a kezemből, kb. két nap alatt elolvastam. Azt hiszem, két könyvnél éreztem hasonlót: tizenévesen hatott így rám Stephen Kingtől a Halálos árnyék című regénye, és pár éve Donnie Eichar Halálhegye.
Több szereplő, a repülőgép utasai életét ismerhetjük meg, fokozatosan tárul fel előttünk a múltjuk, majd a jelenük, és elkísérjük őket egészen… Nos, igen, hogy meddig is? Elfedült a tér és az idő? Hiszen ugyanaz a repülő ugyanazokkal az utasokkal kétszer száll le és senki nem tudja, hogy mi történt. A második gép utasait elkülönítik, összeszedik az első gép utasait, akik már az életüket élik a korábbi leszállás óta, és a hadsereg őrizete alatt, tudósokat összecsődítve próbálnak rájönni a lehetetlenre.
A könyv elején az első gép utasait ismerjük meg, míg a második részben a szerző megismerteti velünk, hogyan próbálják kezelni a helyzetet az Egyesült Államokban. Sem ők, sem az utasok nincsenek irigylésre méltó helyzetben. A harmadik részben viszont izgalmas filozófiai kérdés is felmerül: ki az eredeti, mi a másolat? Kinek van joga folytatni az életét és kinek nincsen? Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Ha ott állsz önmagad előtt.
Le Tellier igazán megcsillogtatta hihetetlen fantáziáját ebben a regényben, számomra 2023 egyik legjobb könyve ez, már most tudom, ahogyan azt is, hogy újra fogom olvasni. Kell a gyomorgörcs és a nyomás a mellkason, amit olvasás közben éreztem.
A legjobb szereplő nekem Blake volt, és az ő „találkozása” Blake-kel volt a legizgalmasabb. Nemhiába bérgyilkos, nem hazudtolja meg magát a történetben, de hoz egy kis „hétköznapi” izgalmat a kötetbe. Fontosnak éreztem Slimboy történetét is, neki rendkívül komoly személyes története volt a könyvben. Az pedig, hogy az író belevitte az egészbe Victor Miesel karakterét, aki az Anomália című regényén dolgozik, zseniális húzás volt szerintem.
A középső rész talán nem annyira eseménydús, de azt is imádtam, kedveltem a tudósokat és az amerikai elnök és környezete is szórakoztató volt. Agymunka volt nekem, az olvasónak is a többféle hipotézist átvenni a tudósokkal. Olyan regény ez, amin rengeteget gondolkodsz, amikor olvasod, és nem hagy el, amikor befejezted az olvasást, tovább gondolkodsz a történeten, a történéseken, a miérteken, a magyarázaton.
Remekül volt lezárva (vagy éppen le nem zárva a könyv), kaptunk egy utolsó (?) pofont a végén, habár már közben is jópár döbbenetes eseményt kapunk… sokat gondolkodtam a regény végéről. Talán a legjobb megoldást hozták meg.
Remélem, sok könyve lesz még a Hervé le Telliernek és még sokat le is fordítanak magyarra, mert engem megvett magának. Egyáltalán nem volt sablonos, fordulatos és gondolkodtató regényt kaptunk, amit persze ne akkor olvassunk, ha túl fáradtak vagyunk és csak valami jó kis kikapcsolódásra vágyunk, mert ez a regény ennél sokkal több. Ez lefáraszt, de jó értelemben, és nem enged el, amíg be nem fejezed. Szóval így kezdj bele!
Nagyon köszönöm a Park Kiadónak, hogy bizosítottak számomra egy példányt és elolvashattam a regényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése