Kecskés Nikoletta neve - ennek a könyvnek az olvasásáig - teljesen ismeretlen volt előttem, de ez nem véletlen, hiszen ez a szerző első regénye. A könyvet 2022-ben vásároltam meg egy Libri üzletben, de nagyon sokat gondolkodtam, vajon kell-e nekem, ugyanis bárki bármit mond, a borító igenis rendkívül fontos. Ezzel találkozik először a potenciális olvasó, és ha az elrettenti őt, akkor bizony nem is lesz több, mint potenciális. A fülszöveg sem győzött meg teljesen, ugyanis magamat meglehetősen türelmes és toleráns embernek vallom, a hazugság azonban a szememben súlyos bűn. Kérdezhetitek akkor, miért vásároltam meg a könyvet és miért olvastam el?
A miért olvastam el kérdésre a válasz egyszerá: a Merítés-díj ifjúsági zsürijének tagjaként feladatom volt, hogy elolvassam. És igen, megtehettem volna, hogy könyvtárból hozom haza, ott, a könyvesboltban, mégis volt egy olyan érzés bennem, hogy szükségem van rá, hogy ez a könyv a polcomon legyen. Furcsa érzés. Könyvmoly-probléma.
A kezdetektől nem tetszett a főszereplő kislány viselkedése: új iskolába kerülve első naptól kezdve hazugságok kusza hálóját szövi, így akarva megfelelni és elfogadtatni magát, barátokat szerezni. Erős felütés, de igyekeztem megbarátkozni főhősünkkel és megérteni cselekedeteinek mozgatórugáit. Édesapja - felesége halála után - a munkába menekül, szinte magukra hagyva gyerekeit, a nagyobbik fiút és a kislányt, így majdhogynem Botond neveli fel kishúgát, de ez nem jelenti azt, hogy nem hiányzik nekik édesapjuk törődése és figyelme. És persze ki ne lett volna kiskamaszként elégedetlen a külsejével, ami további frusztréciókat okoz egy gyereknél... Persze a hazugságok elérik a céljukat, Dominika lesz a népszerű lány, barátai is lesznek, azonban az őszi szünet nem várt fordulatot hoz az életükben a közös túrázáson a Bükkben,
Számomra amúgy is gyenge pont a tűrázás, a Bükk is a gyengém, így el lehet képzelni, hogy ellágyulva olvastam innentől a kalandokat, hiszen sok helyszín volt ismerős a történetben. De ismerős volt a zörgés a bokorban, a hegymenet fel, majd a lefelé haladás, a fáradtság jóleső érzése a testben... Főhősünkből pedig áradt a valótlanság, mert azt képzelte, hogy csak így fogadják el és be a barátai maguk közé.
Kifejezetten izgalmasra sikerült a történet utolsó harmada, szerencsére kiderült minden és nem maradt el a tanulság sem. A könyv nyelvezete gördülékeny, a szöveg olvasmányos volt, a szerző jól adagolta az izgalmakat, megfelelő mértékben kaptuk a cselekményt és a fordulatokat is. Mindegyik karaktert lehetett szeretni, vagy éppen sajnálni, mint Robi bácsit, és úgy éreztem, az események akár a valós életben is megállnák a helyüket. A könyvet becsukva megbocsátottam a szörnyű borítót, és kívánom, hogy még sok más hasonló regényt olvashassunk Kecsekés Nikolettától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése