2024. január 11., csütörtök

Afonso Cruz: Időtlen napló

Már első alkalommal tudtam, hogy egy különleges könyv van előttem, amikor a 2023-as könyvhéten megláttam Afonso Cruz Időtlen napló című kötetét a Csimota Kiadó standjánál. Természetesen egyik beszerzésem lett a kis fekete borítós kötet a tavalyi könyves rendezvényen, az olvasására pedig a karácsony környéki időszakban kerítettem sort.


A legjobb időszakban olvastam el ezt a naplót. Nemcsak időm volt rá, hogy minden mondatra oda tudjak figyelni (mert minden mondatra oda kellett figyelni), de talán az is hozzájárult az élményhez, amit a kötet jelentett, hogy érzelmileg-gondolatilag rá tudtam hangolódni az olvasottakra. Az egész könyv fekete és fehér, de nem hiányoztak a színek, hiszen a színeket megkaptam, csak éppen a mondatokból. A könyv egy kislány egyévnyi naplóbejegyzése, végigkövethetjük az életének eseményeit, a gondolatait a feljegyzéseiből, miközben sokszor - én legalábbis - úgy éreztem, egy filozófiai művet tartok a kezemben.

A cipő belseje a láb.
A cipő külseje a lépés.

A játékaink elhagynak minket,
pont, amikor felnövünk.

Ugyanakkor sok olyat is találtam, ami mosolyt csalt az arcomra.

Ma megfenyegettem a hideget egy gyapjúpulcsival.
Hiába.

Miközben pedig azt olvastam, hogy...

Az eső biztos szomorkodik, amikor látja, hogy
az emberek ernyőkkel védik magukat tőle.

... eszembe jutott, hogy én biztos nem okozok (illetve csak néhány esetben) bánatot az esőnek, mivel a lehető legritkábban nyitok ernyőt, van ugyanis egy filozófiám: Van az az eső, amikor még nem érdemes ernyőt nyitni, van az, amikor már nem érdemes ernyőt nyitni, és a legkevesebb az az eset, amikor az embernek érdemes ezt megtennie.

A kötet minden oldalon elvarázsolt, nagyon szerettem, örülök, hogy a polcomon van, hogy bármikor újra elővehetem, beleolvashatok. Eszembe jutott Euklidész Elemek című műve, amit szintén nagyon szeretek. Abban vannak hasonló csodás mondatok, mint például:

A vonal szélesség nélküli hosszúság.

És igen. Belegondoltál? Ugye, hogy elalél az ember?

Ilyen volt nekem az Időtlen napló is Afonso Cruztól. Köszönöm a Csimota Kiadónak, hogy magyarul is megjelenhetett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése