Az Eberhofer-sorozat csúcspontja volt számomra ez a rész, amely a Császármorzsa-dráma címet kapta (nagyon szeretem a császármorzsát, de persze nem ezért szerettem a regényt) és ami a Magistra Könyvkiadónál 2022-ben jelent meg. Az eddigi kötetek olvasása hullámvasút volt, alapvetően mindegyik idegesített kicsit (néha jobban), persze lehet kérdezni, miért is olvastam eddig őket... Kicsit olyan ez, mint amikor az ember valami irdatlan erős zöldpaprikát eszik. Csurog a könnye, kegyetlenül fáj, de olyan jó. Valahogy így vagyok én is a sorozattal.
Szegény Franz, az ikerház építése még zajlik, Leopold a szokás szerint idegesítő - már Susi se nagyon bírja elviselni -, erre jön egy gyilkosság, majd követi egy másik. Az áldozatok fiatal, futó-sportoló nők. Franz boldog, hogy kibújhat az építkezés alól, hiszen első a nyomozás, és érdekes titkokra derít fényt barátai és testvére életéből. Rudi a baleset után még lábadozik, mindenkit az őrületbe kerget. Szóval olyan rudis, amilyen mindig, és a betegség erre rá is erősített. Imádtam azt a részt, amikor Franz bemegy a kórházba, meglátogatni a barátját; és az osztályon három nővér dolgozik váltásban. A nappalos meséli Franznak, hogy valamit kell csinálni, mert az éjszakás nővér már csak fülhallgatóval a fülében hajlandó bemenni Rudi kórtermébe, a reggeles-délelőttös megmondta Rudinak, hogy csak akkor hívja, ha már haldoklik (nem pontosan idézet), mert ha nem, akkor ő tesz róla, hogy haldokoljon, és még ő, a délutános képes leginkább elviselni, de már ő is a határon van.
Habár tele volt humoros jelenetekkel ez a rész is, mégis ez volt a leginkább valódi krimire emlékeztető kötet a sorozatban, én legalábbis így érezte. Mostanra sikerült elfogadnom, hogy Niederkaltenkirchenben nem teljesen százasok az emberek, sőt, már szórakoztattak is a lakosok, és egy ponton komolyan kedvet kaptam ellátogatni a faluba, annyira megelevenedett előttem a település és környéke. Szerettem Franznak a disznóólért folytatott, szinte heroikus küzdelmét, és megható volt a kötet végén rendőrünk és a Nagyi beszélgetése az ominózus ól kapcsán. Paul és Sushi egyre nagyobbak, de Franzunkat még mindig és töretlenül imádja fia és unokahúga egyaránt, sőt, a két gyerek egymással is remekül kijön.
A regény dráma valóban. Egyfelől végigkíséri Rudi barátunk drámázása, de persze ezen csak mosolyog az olvasó, esetleg a fejéhez kap - vagy bedugja a fülébe a fülhallgatót, mint ahogyan az éjszakás nővér -, de más szempontból egy komoly tragédia is történik a regényben, amire a fülszövegben történik utalás. Igaz, én reménykedtem benne, hogy rossz az előérzetem. Ami azonban szerencse, hogy Rita Falk a tragédia kapcsán azért a feloldozást is megadja a könyv végén, ami nemcsak az Eberhofer-családnak segítség, de az olvasónak is.
Izgatott vagyok a tizedik rész előtt, hogyan folytatódik a család és a település élete, és leshetem a könyvtárban, mikor hozzák vissza az ominózus részt, mivel olvasatlanul vissza kellett vinnem - valami galád olvasó előjegyezte. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése