Le Corbusier volt a témája a Merítés magazin júliusi számában megjelent Fényőrség rovatomnak, melyben igyekeztem megismertetni az olvasókat ezzel a zseniális és tehetséges építésszel, aki az egyik nagy kedvencem, és talán miatta szerettem meg gyerekként az építészetet. A rovatot itt éritek el.
Azonban nemcsak ennyi volt a júliusi Fényőrség, hiszen a Gondolat Kiadó egyik szerkesztőjével, Böröczki Tamással is olvashattok interjút a rovat végén, a Könyvszemlében. A téma Cornelia Isler-Kerényi nemrég a kiadónál megjelent kötete, A görög művészet volt.
Cseh Gabriella: Művészetrajongó vagy?
Böröczki Tamás: Nem pontosan ezt a kifejezést használnám, de igen, nagyon szeretem és alapvetőnek tartom a művészetet az emberi élet szempontjából. És persze a művészet egyes részterületei (mint a zene, a film vagy bizonyos festészeti korszakok) különösen kedvesek számomra.
CsG: Ez a gondolkodás is közrejátszott abban, hogy tavaly a Gondolat Kiadó megjelentesse Cornelia Isler-Kerényi könyvét, A görög művészetet, vagy ez csupán szerencsés együttállás volt egy racionális kiadói döntés mellett?
BT: Bizonyára ez is – de a könyv megjelentetésére irányuló döntés, mint mindig, ebben az esetben is számos tényező összjátékának köszönhető, melyben a személyes kötődések is szerepet játszanak. Így például a kötet fordítója, az Olaszországban élő Nagy Andrea (aki egyébként annak idején egyetemi évfolyamtársam volt) többször is dolgozott együtt a szerzővel különböző olaszországi kiadványok kapcsán. Emellett a könyv olasz kiadójával, a milanói Jaca Bookkal (amelynek művészettörténeti sorozatában a kötet eredetileg megjelent) ugyancsak évek óta kapcsolatban állunk – noha ez volt az első kiadvány, amely magyarul is elkészülhetett.
CsG: Cornelia Isler-Kerényi neve eddig inkább tudományos körökben volt ismert, pedig komoly szakmai múlt van a háta mögött. Az ókor iránti szeretetét édesapjától, Kerényi Károlytól kapta örökül. Mi az, amit mindenképpen érdemes megjegyeznünk vele kapcsolatban?
BT: Cornelia Isler-Kerényi, vagy ahogy Magyarországon kollégái és barátai ismerik, Kerényi Kornélia Kerényi Károly és második felesége, Kerényi Magda lánya (féltestvére Kerényi Gráciának, aki az ókortudós első házasságából született). Budapesten született, de Svájcban nőtt fel (ahol Kerényi Károly családjával még a háború alatt letelepedett), és egyetemi tanulmányait Münchenben és Zürichben végezte. Ma a világ egyik jelentős klasszika-archeológusa (vagyis a görög és római anyagi kultúra, ezen belül különösen a művészet kutatója). Kutatásainak egyik fő súlypontját a Kr. e. 6–5. századi görög vázafestészet jelenti, és alapvető monográfiákat írt az archaikus és klasszikus kori Dionüszosz-ábrázolások ikonográfiájáról. Ez a könyv, A görög művészet az első magyarul megjelent teljes kötete.
CsG: Már maga a bevezető fejezet is izgalmas kérdést boncolgat: vajon hogyan kell a görög művészetre tekintenünk: a görögség művészeteként vagy pedig görögországi művészetként, hiszen a görög művészet sem térben, sem időben nem határolható be szigorúan.
BT: Igen, itt persze egyrészt a vizsgálódás természetes behatárolásáról van szó, illetve annak megjelöléséről, miről is fog szólni (vagy miről szólhat egyáltalán) egy ilyen kötet, de egyúttal valami igazán lényegi dologról is. Hiszen mindannyian hajlamosak vagyunk az általánosításokra („a görögök szerint” stb.), a kategóriákba sorolásra és mindenféle trendek megállapítására – ami az emberi gondolkodás, és így a tudományos vizsgálódás természetes velejárója, ugyanakkor sosem szabad szem elől téveszteni a dolgok sokszínűségét és összetettségét. Éppen ez jellemzi a szerző szemléletét: bizonyos kérdésekre – már csak a régészeti és írásos források hiányosságai miatt is – sosem fogunk végleges választ kapni, ugyanakkor a megmaradt anyag messzemenően tanúskodik arról, micsoda formai gazdagság és invenció jellemezte mindig is a görög művészetet, pontosabban annak különböző korszakait. Hiszen olyan művészetről van szó, amely – a szerző behatárolása szerint – időben ezer évet fog át, térben pedig a mai Görögország területén kívül (beleértve a szigeteket is) a görög gyarmatvárosokon keresztül a Földközi-tenger medencéjének jelentős részére kiterjedt (és akkor még nem beszéltünk a hellenisztikus korszakról); művészi alkotások tekintetében pedig a geometrikus vázáktól és egyszerű szobrocskáktól eljutunk a Laokoón-csoportig. Ezt a sokszínűséget szinte lehetetlen egy alig 70 oldalas kötetben megmutatni, de a szerzőnek valamiképpen mégis sikerül a lehetetlen: a legújabb tudományos eredményekből kiindulva tömören összefoglalja mindazt, amit több évtizedes saját kutatásai alapján érdemesnek tart elmondani a görög művészet lényegéről, a formai sokszínűség mellett megmutatva azt is, ami valamiképpen a görög művészet minden korszakában közös (ilyen vonás az invenció és az adaptálás, a sajáttá formálás kivételes képessége), s ami miatt joggal nevezhetjük mindazt, amivel a könyvben találkozunk, átfogóan görög művészetnek.
CsG: Ez a görög művészet olyan nagy hatású volt, hogy Rómában a Kr. e. 2. századtól virágkorát élte. Mit gondolsz, mi lehet az oka, hogy még egy világuralmi törekvésekkel rendelkező Római Birodalom is „behódolt” előtte? Miben rejlik vajon a görög művészet ereje?
BT: Nemcsak a görög művészetre igaz ez, hanem a görög kultúra majd minden teljesítményére, főként az irodalomra (Homérosztól a költészeten át a tragédia és komédia műfajáig), de ugyanígy a vallásra vagy a filozófiára is. Ezt maguk a rómaiak is látták; a helyzet legtömörebb megfogalmazását Horatius egy szállóigévé lett sora adja: „Durva legyőzőjén győzött a levert Görögország” (Levelek II. 1, 156, Muraközy Gyula fordítása). Nem meglepő, hiszen ezeket az alkotásokat ma is csodáljuk, és a görögök kulturális teljesítményét az európai kultúra egyik legfontosabb gyökerének tekintjük. Az ok talán valahol éppen itt keresendő: a görögöknek sikerült először olyan művészi nyelvet megfogalmazniuk, amely különböző korszakaiban magába fogadott ugyan más hatásokat (az egyiptomitól a keleti művészetig), de abból mindig valami egészen eredetit és sajátot hozott létre, ami a következő két évezredben is érvényesnek bizonyult, s amihez az európai művészet időről időre egészen konkrét formában is visszatért (gondoljunk csak a reneszánszra vagy a klasszicizmusra mint művészeti korszakokra).
CsG: A sokszínűséget említetted korábban, igaz, más kontextusban, de kiragadnám ezt a kifejezést, hiszen hasonló sokszínűség jellemzi a kötetet magát is: Az eredeti mű is ilyen színesen illusztrált, gazdag képanyaggal rendelkező könyv, vagy a magyar nyelvű változatnál volt ez a koncepció?
BT: Az olasz kiadás egy művészettörténeti sorozat egyik darabja. Az ilyen sorozatok alapkoncepciója az, hogy az adott művészeti korszakot sok kép és viszonylag kevés szöveg segítségével mutatják be. Visszakanyarodva a fentebb említett bravúrhoz, egy ilyen kötet szerzője számára óriási kihívást jelent, hogy a szűkre szabott terjedelemben és a még így is igencsak korlátozott képanyag segítségével érdemi információkat tudjon átadni az olvasónak. Ilyenkor minden egyes, az illusztrációkra irányuló választásnak óriási jelentősége van, illetve a szerző munkájának oroszlánrészét éppen a szükséges illusztrációk kiválasztása jelenti. Fel sem merülhetett tehát, hogy akár csak egyetlen ponton is eltérjünk az eredeti képanyagtól. Persze a tipográfián itt-ott változtattunk – érzésem szerint az eredmény még az eredeti kiadásénál is szebb kötet lett, ami javarészt Lipót Éva tördelőnek köszönhető –, de például a címlapkép is megegyezik az eredeti kiadáséval. (Egyébként a sorozat egy másik kötete, ennek párdarabja és logikus folytatása a római művészetet mutatja be, és szintén Cornelia Isler-Kerényi a szerzője.)
CsG: Ami számomra a könyv külső megjelenésében leginkább tetszik, az a letisztultsága. Egyetlen, többezer éves férfialak egy egyszerű, fekete borítón képes nagyobb hatást elérni, mint a legdíszesebb, modern borító. És habár tudományos munkáról van szó, a laikus olvasó számára is érthető és élvezhető – amikor pedig kisebb háttérkutatásba fogunk a jobb megértés érdekében, ez sem veszi el a kedvet a könyvtől, mert a képek, fotók, ábrák és térképek segítségével közelebb jutunk a válaszhoz. Felmerül bennem a kérdés, vajon A görög művészet mennyire szól a tudományos köröknek? Vagy tekinthető inkább tudományos-ismeretterjesztő kötetnek?
BT: Örülök, hogy kicsit folytathatjuk az illusztrációk,
illetve a címlap témáját. A képek kiválasztásának fontossága, amiről az
előbb beszéltem, nyilván még fokozottabban érvényesül a címlapon. Nem
ismerjük a szerző szándékait, de van néhány szempont, amely
indokolhatja, miért éppen ezt a képet választotta. A címlapon egy
életnagyságú bronzszobor látható, egyike annak a két szobornak,
amelyeket a calabriai Riace nevű település közelében találtak meg a
tengerben a hetvenes évek elején. A majd két méter magas szobor egyike a
nagyon-nagyon kevés fennmaradt görög bronszobornak (a bronz értékes
anyag volt, és a későbbi korokban általában beolvasztották), és a Kr. e.
5. század közepén készült (a legtöbb görög szobrot, a legnagyobb
művészi értéket képviselőket is, csak római kori márványmásolataikban
ismerjük) – így tehát amellett, hogy látványos műalkotás, önmagában is
különleges. A férfi, valószínűleg egy hérósz, teljesen mezítelen – a
könyvben sok más mellett ennek hátteréről is olvashatunk, hiszen a görög
művészet egyik sajátossága a meztelenség természetes ábrázolása.
Egy ilyen kötet jellegéből adódóan sokkal inkább a szélesebb
közönséghez szól, mint a szakmabeliekhez – de kimondottan szerencsés
eset, amikor olyasvalaki, aki élete nagy részét a görög művészet
megértésének szentelte, próbálja meg az ebből lepárolt tudást (amely
magában foglalja az irdatlanul nagy, részletkérdések tömkelegét is
érintő szakirodalom ismeretét) közérthető formában, sőt lehetőleg
érdekesen másoknak is átadni.
CsG: Említetted, hogy az eredeti kötet egy olasz sorozat része, és Kerényi Kornélia a római művészetről szóló könyvnek is szerzője. Vannak esetleg tervek – akár rövid-, akár középtávon –, hogy ez is megjelenhessen magyarul? Továbbmegyek, mit gondolsz magáról a sorozatról?
BT: Természetesen nagyszerű lenne, különösen a római kötet, hiszen az minden tekintetben párja a mostaninak. Ugyanakkor még nagyszerűbb lenne, ha a szerző más kötetei közül is meg tudnánk a jövőben jelentetni egyet-kettőt – meglátjuk majd, lesz-e erre lehetőség. Ami a teljes művészettörténeti sorozatot illeti, arra nem sok esélyt látok – sok hasonló sorozat létezik már magyarul, és nem tűnik indokoltnak egy újabbat bevezetni a piacra, hacsak nem nyújt valami egészen különlegeset – de még ekkor is meg kell győzni az olvasókat, hogy ez a helyzet. A Jaca Book profiljának fontos része a művészettörténet, és ugyan a Gondolatnak is vannak remek művészettörténeti kiadványai, a mi esetünkben ez inkább csak kiegészíti a meglévő portfóliót. A görög művészet megjelentetése egyedi döntés eredménye volt, és nagy szerepet játszott benne a szerző személye – meggyőződésem, hogy ez a konkrét kötet tényleg különleges.
CsG: Nagyon köszönöm a beszélgetést Böröczki Tamásnak. A Merítés magazin olvasóinak ebben a hónapban Cornelia Isler-Kerényi A görög művészet című kötetét ajánlom. Az össze ajánlott könyvet megtaláljátok az összeesített listán:
https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol
A könyvet a Gondolat Kiadó honlapján 30 százalék kedvezménnyel lehet megvásárolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése