Rita Falk: Sertésfej al dente

Az utolsó esélyt kapta meg Rita Falk sorozata, mivel az első két kötettel rettentően kínlódtam olvasás közben. A Télikrumpligombócba nagy reményekkel vágtam bele, sokszor láttam már könyvtárban, és valami olyasmire számítottam, mint Alfred Komarek Polt felügyelőjének történetei. Polt felügyelőt nagyon szerettem, imádta a regényeket, habár a sorozat utolsó kötete nem nyerte el a tetszésemet.

 Nos, Franz Eberhoferre visszatérve - a sorozat első könyve csalódást okozott, de nem akartam egyetlen olvasás alapján elítélni és félredobni egy egész sorozatot, így folytattam, és kézbe vettem a Gőzgombóc bluest. A hajamat téptem. Komolyan. Úgy éreztem, nem is akarom többet látni ezeket a könyveket. Sokáig nem is hoztam ki a könyvtárból a harmadik részt, végül november elején elolvastam a regényt, és meglepetés ért: majdnem hogy tetszett! :-)

Igaz, a Nagyi, Papa és Franz bátyja most is az agyamra ment, de itt elviselhető volt a családi környezet, kibírhatóak a település lakói és érdekes a történet. Franz sógornőjét és Sushit is megkedveltem a végére

Ahogy a fülszöveg írja: Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor zsaru békés mindennapjait egy csapásra felborítja a gyilkosságért elítélt pszichopata pszichológus, dr. Küstner szökése a börtönből. Küstner szökése után nem sokkal ugyanis az őt elítélő Moratschek bíró levágott, véres sertésfejet talál az ágyában. A feldúlt bíró Eberhoferék tanyáján keres menedéket, ami gyorsan elviselhetetlenné teszi az otthoni állapotokat Franz számára. Ha minél előbb helyre akarja állítani otthona és élete nyugalmát, nincs más választása, mint sürgősen a végére járni az ügynek…

És Franz el is kezdi a nyomozást, hiszen már nemcsak apja Beatles-mániáját és füvezését kell elviselnie, ott van a nyakán még egy vén hippi, aki ráadásul még retteg is és emiatt folyton pesztrálni kell. Valahogy ennél a történetnél jobben peregtek az események, nem laposodott el, mint néhol az előző két könyvben. Susi felbukkanása azonban nekem nem hiányzott a regény végén, jól meg voltam nélküle, és szerintem a történetnek sem ártott a hiánya. Sokan tartják humorosnak ezt a sorozatot, ebből a humorból én nem sokat tapasztaltam az első két részben, de ebben, a harmadikban kezdtem ráhangolódni. Sok vicces jelenettel találkoztam, amiken ha nem is nevettem, de tudtam mosolyogni. Most már érdekel, hová fejlődik a történet és Franz élete hogyan zajlik tovább.

A kötet arra a célra tökéletes, hogy kikapcsolódást, ellazulást nyújtson, egy erősen közepes történet, de ebben a kategóriában viszont nem rossz.

Összességében tehát kíváncsi vagyok a következő részre, a Grízgalusta afférra, szóval hamarosan azzal is találkozhattok itt.