Két könyvre szeretném felhívni a figyelmeteket most, mind a kettő a Holnap Kiadónál jelent meg, akiknek ezúton is köszönöm, hogy elolvashattam a köteteket.
Fodor Veronika: Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetén című könyve egy 2016-os megjelenésű kötet, ami engem azonnal elvarázsolt. Ennek egyik oka Szinomidesz Hajnalka illusztrációi voltak.
Varázslatos könyv, azonban nemcsak a kötet illusztrációi miatt, hanem azért is, mert Fodor Veronika mesés utazásra hív minket; egy rejtélyes történetekkel teli útra, aminek a végén a kerettörténet egész lesz, lezárul, és mi elégedetten csukhatjuk be a könyvet, mert ebben a kevesebb mint 200 oldalban benne van minden, amit egy jó könyvtől várunk.
A rajzok mindegyike, a kötet minden oldala egy önálló kis műalkotás, ami valódi művészi értékkel bír; a részletekre való odafigyelés gondos törődést mutat. De ugyanezt el lehet mondani a történetről is. Anton Aulinger menyasszonyát elrabolja a török szultán, és Antonnak – cserébe a menyasszonyért – egy év alatt össze kell gyűjtenie tizenkét varázslatos-különleges legendát, amit el kell vinnie a szultánhoz. Amennyiben pedig a történetek tetszenek az uralkodónak, szabadon engedi a lányt. Anton lassan útja végéhez ér, de még hiányzik néhány legenda, amikor fellép a Pannónia gőzhajó fedélzetére, hogy azzal eljusson Isztambulba… És itt kezdődnek a varázslatos történetek, hiszen Anton elmeséli az eddig összegyűjtött legendákat, és megtudhatjuk azt is, hogy sikerül-e a még hiányzókat beszereznie az utazás hátralévő pár napja alatt.
A könyvről csak ezt tudom mondani: csodálatos. Ha szívet melengető, kedves, különleges könyvet szeretnétek olvasni, vegyétek a kezetekbe Fodor Veronika könyvét, mert – és ebben szinte teljesen biztos vagyok – nem fogtok csalódni, és titeket is be fog szippantani ez a különleges utazás.
Szintén hajóhoz kapcsolódik Holló Szilvia Andrea és Zsigmond Gábor könyve, A fatestű bárkától a tengerjáró óriásig című kötet.
Ennyi hajó! – mondhatja az olvasó, de gyerekkoromban csillogó szemmel néztem a Halál a Nílusont, amikor csak leadták, és a film már akkor megalapozta bennem a hajók iránti szeretetet. Aztán a Columbo című sorozatban is egyik kedvenc részem az volt, amikor a nyomozó a feleségével hajóutat nyer és utazás közben történik gyilkosság. Felső tagozatosként imádtam a Zendülés a Caine hadihajón című könyvet is. Láthatjátok hát: hajóból sosem elég. :-)
A kisebb budapesti hajóműhelyek mellett a kötet legnagyobb részét két
nagy hajóépítő társaság, a Dunai Gőzhajózási Társaság megalapítás, majd
az Óbudai Hajógyár története illetve a Pesti Kikötő Társaság és az
újpesti hajógyártás története foglalja el. Rengeteg fekete-fehér képpel
illusztrálták a kötetet, a szerzők stílusa pedig igazán élvezetes, de
talán az is hozzájárul ahhoz, hogy megszerettem a könyvet, hogy nagyon
szeretem a történelemnek ezt a korszakát, a kb. 1830-as évektől az
1960-as évekig tartó időszakot. Ami pedig könyvtáros végzettségűként
megdobogtatta a szívemet, az a felhasznált irodalom felsorolása és a
képek jegyzéke volt.
Óbudai Hajógyár, 1912., a hajógyár sólyatere
Kép forrása: Fortepan, képszám 122041
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése