Azt mondja meg nekem valaki, miért húztam-halasztottam ennek a könyvnek az elolvasását évekig? Miért raktam vissza mindig a könyvtár polcára úgy, hogy nem mélyedtem bele a történetbe? Hiszen ez remek volt!
Spoileres lesz!
Alapvetően is imádom a könyv történet hátteret adó korszakot, nálam így más alapból másfél csillagnál indult a történet molyos értékelőskála szerinti besorolása, de amikor beszippantott a regény, egyre kevesebb kétségem lett, hogy nemcsak, hogy elolvasom és élvezem ezt a könyvet, de folytatni is fogom a sorozatot.
Na, de lássuk, hogy mit ír a fülszöveg:
Budapest, 1936. október. Gömbös Gyula halott. A Terézváros egyik kapualjában egy fiatal zsidó lány holttestére bukkannak. Az Est helyszínre érkező bűnügyi zsurnalisztája, Gordon Zsigmond kérdezősködni kezd, de mindenütt falakba ütközik. A szálak egyszerre visznek felfelé, a társadalom legfelső rétegeibe, és lefelé, a nyomor és elkeseredettség szörnyű világába. Gordont hajtja szimata és kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, ő annál kitartóbban követi a nyomokat. Nem tudja, kiben bízhat, nem tudja, kit milyen hátsó szándék mozgat, nem tudja – de nem is érdekli –, mikor milyen érdeket sért. Egy dolgot akar csupán: megtalálni a lány gyilkosát, mert rajta kívül ez senkit sem érdekel.
Milyen emberi sorsok vannak! Micsoda tragédiákat rejtenek el magukban emberek! Hová vezethet a hatalom iránti vágy, a büszkeség, a vagyon elveszítésétől való félelem! Főhősünknek - talán nevezhetem a halott lányt is főhősnek, hiszen alakja végigkíséri a regényt - szerencséje volt, hogy "találkozott" Gordon Zsigmonddal. Az újságíró jó ösztönnel kezdett nyomozásba, és megdöbbentő eredményre jutott.
Kondor Vilmos briliánsan zárta le a történetet. Igazi, végső lezárás volt ez, az újságíró főhős elégtétele a lányért és önmagáért. De mennyire profi kivitelezés!
Már kihoztam a könyvtárból a sorozat következő két részét. Decemberben folytatás következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése