A kis könyvecske már akkor megvett magának, amikor megláttam Gryllus Vilmos nevét a borítón. Ehhez jöttek a rajzok, amiket nagyon szerettem... és szerintem már nem is csoda, hogy hangosan olvastam fel itthon a verseket magamnak és a két átokfajzat macskámnak.
Nehéz a dolga annak, aki egy ilyen, tényleg pároldalas könyvről írni akar, mert az a legjobb, ha az ember megtapasztalja, milyen aranyos, szép, színvonalas lapozóról van szó.
A végén álljon itt egy versike a kötetből:
Hangyák
Hangyák fekete, munkás serege
némán zakatol, folyton robotol.
Harcos, katona, hosszú a sora,
sebzés sose fáj, nincsen akadály.
Soks záz kicsi láb fürgén nekivág,
mindig menetel, kell még eledel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése