A Levendula sorozat nulladik és első kötete jött haza velem nemrég a FSZEK Mosoly utcai könyvtárából (jó kis könyvtár, széles könyvválasztékkal, szuper könyvtárosokkal), ha egyszer lesz kedvetek, látogassatok el oda.
Az első kötettel kezdtem az olvasást, melynek címe
Uborkából szalámi volt, de valahogy nem fogott meg ez a mese. Hiába volt macska a történetben, és még a borítón is megjelent Majdnem,
még azt sem tudom elmondani, hogy majdnem tetszett a könyv, mivel sajnos
nem így történet. Takács Viktória rajzai és színei tetszettek, az
Alpaka eltéved című kötet sokkal kiforrottabb volt azonban, mint ez, pedig az is
kezdő olvasóknak szóló mese volt. A történet vége is lezáratlannak
érződött a számomra, valahogy vártam a varázslás eredményét, egy másnap
reggeli vagy korábbi, vacsora utáni helyzetjelentés, vagy valami, amiből megtudjuk,
hogyan sült el Majdnem terve. Ezt azonban nem kaptuk meg, így kicsit
függővéges lett a mese. Szóval oké, sorozat, de nem vagyok benne biztos, hogy nem lett e volna jobb teljesen lezárni és egy következő résszel új történetet kezdeni Levendula és Majdnem kalandjaiban. Mindenképpen érdeklődve várom a folytatást.
A
Levendula és a varázsmacska című részben megismerhetjük Levendula és Majdnem közös történetének kezdetét. Érdekes volt, hogy a sorozat kezdő darabjához képest ez a nulladik rész
nekem sokkal jobban tetszett. Itt ismerkedhetünk meg Majdnemmel,
megtudhatjuk, hogyan kerül Levenduláékhoz, hiszen majdnem
a parkban maradt, ahol Levendula megtalálta, de végül segített neki a fülszövegből már ismert varázsereje.
(És az előbb majdnem fülszövetet írtam, de még időben észrevettem és javítottam az elírást :-))Az illusztráció kedves, bájos, tökéletesen illik a töténetekhez; macskabarátoknak - ha nem is kötelező olvasmány, de - érdemes elolvasni, ha van kisgyerek a családban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése