Régóta izgatta már a fantáziámat a hét főbűn, amikor rátalálta a Typotex Kiadó A hét főbűn sorozatára. Mindenképpen írni szerettem volna a témáról és a sorozatról, így a Klasszikus magyar irodalom rovatban kapott helyet, a magazin júliusi számában. Meglepő lehet a rovat kiválasztása, de mindegyik főbűnhoz találtam kapcsolódást a klasszikus magyar irodalomban, így megoldva a problémát. :-) A rovatot itt olvashatjátok.
Megkerestem Horváth Balázst, a kiadó munkatársát, mert szerettem volna interjút készíteni a sorozatuk köteteiről, ezúton is köszönöm, hogy válaszolt kérdéseimre. A beszélgetést a rovatra kattintva is olvashatjátok, de lentebb is megtaláljátok.
Akinek az érdeklődését pedig felkeltette a sorozat, a Typotex Kiadó honlapján meg is vásárolhatja.
Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység,
torkosság, harag, jóra való restség – ez a hét kifejezés a bűnök egész
univerzumát foglalja össze. A hét főbűnre az ókori világban a gonosz
megtestesüléseként tekintettek, a zsidó-keresztény kultúrkörben pedig az
erkölcstelenség megfékezésének egyik főpilléreként kapott kiemelt
szerepet. Mit mondanak ezek a kifejezések napjainkban? Mi maradt meg
egykori végzetes és veszedelmes természetükből? Vajon szerepet kapnak-e
korunk társadalmában is, vagy netán már elavultnak számítanak egy olyan
világban, ahol „minden elmegy”, ahol már minden határt megszegtünk.
Feleleveníthetők és újraértelmezhetők, netán beépíthetők a
pszichológiába és a pszichoanalitikus terápiákba? Egy biztos: vétekről
és bűnről lehet időszerűen beszélni. […] A főbűnöket egészen szokatlan,
mai szemlélettel vizsgálják, amely már távol áll attól a vallásos
hagyománytól, amelyben eredetileg megformálódtak. Korszerűen, inkább
kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket. A hozzájuk való viszony az
emberiség azon képességét fejezi ki, amellyel különbséget tesz jó és
rossz között. – olvashatjuk a @Typotex_Kiadó honlapján.
A könyvek 2010 és 2013 között jelentek meg papír formában, ma azonban már e-bookként is hozzáférhetőek.
A sorozatról, a kötetekről, a főbűnökről Horváth Balázst kérdeztem.
Cseh Gabriella: A Typotex Kiadó a 2010-es évek első harmadában adta ki A hét főbűn című sorozatát. Hogyan került a kiadó és a Te látókörödbe ez az eredetileg olasz sorozat?
Horváth Balázs: Mondhatom, hogy véletlenül. A kiadó akkori vezetőjével Votisky Zsuzsával sok olasz művészettörténeti és kulturális kiadványt böngésztünk végig, de egyik sem ragadta meg igazán a figyelmünket. Aztán az il Mulino kiadó jogügynöke mutatta ezt a sorozatot, amely egyszerre nyűgözött le a szakmai megalapozottságával és a könnyedségével.
CsG: A sorozat legtöbb kötetét Horváth Csaba fordította, de a Torkosság Ecsedy Sarolta, a Irigység pedig Krivácsi Anikó fordításában jelent meg. Mit meséltek a fordítók, milyen volt a munka ezekkel a kötetekkel? Úgy képzelem, egyfajta önvizsgálatot tart az ember, ha kezébe kerül egy ilyen könyv – még akkor is, ha fordítói munkája kapcsán történik ez.
HB: Érdekes a felvetés. Valójában úgy tapasztalom, a fordítók számára nagyon nehéz a témát látni. Munkájuk a nyelvhez kötődik, azaz elsősorban stilisztikai kihívásokat oldanak meg. A mi praxisunkban, a tudományos ismeretterjesztés területén ehhez járul hozzá az idézett művek megfelelő helyeinek kikeresése vagy éppen lefordítása. És aztán csak ezen túl kezdődik el a személyes reflexió. De azért természetesen beszéltünk a fordítókkal a lelki oldalról is. Mindegyikőjüket megérintette a sorozatnak az a szemlélete, hogy ezeket a bűnöket nem egyéni hibaként ábrázolja, hanem az emberi közösség működésében rejlő hibafaktorként.
CsG: A kiadói munka folyamatában Neked mennyire sikerült elvonatkoztatni a témától, és átlagos könyvekként kezelni azokat? Miközben készítettem most a rovatot, akaratlanul is elgondolkodtam az egyes víciumokon, hogyan élem meg azokat a saját életemben.
HB: Az előbb, amikor közösségi szinten működő bűnökről beszéltem, az alcímek jutottak eszembe. A szenvedélybetegségekre utalnak az alcímek, és olyan vonásokat emelnek ki, mint pl. a birtoklás vagy a falánkság szenvedélye, amiket értünk. Ezek hétköznapi bűnök. Ugyanakkor amikor azt látom az irigységnél, hogy ez a szomorúság szenvedélye, vagy a kevélységnél, hogy ez a létezés szenvedélye, akkor megzavarodom, kíváncsi leszek. Hogyan válik egy fontos emberi tulajdonság szenvedéllyé? Aztán persze megértem, hogy az evés és a birtoklás is alapvetően jó, csak a szenvedélyes mértékben válik rosszá.
CsG: Milyen várakozások kísérték az egyes kötetek megjelenését és hogyan fogadták a szerzők, hogy érdeklődnek a könyveik iránt Magyarországon?
HB: A kiadó örült nagyon, és volt olyan szerző, akitől kaptam visszajelzést. Összességében ritka az, ha egy egész sorozatot átvesznek fordításba, így a kiadó sikerként élte meg.
CsG: A sorozathoz sikerült egy visszafogott, de elegáns, igazán kellemes borítót választani. Hasonlítanak ezek az olasz eredetire vagy teljesen más koncepció alapján tervezték meg őket a magyar kiadáshoz?
HB: Nem, az eredeti kiadás anyagszerűbb volt. Csoki, színházi maszk, fonnyadt virág… Mi Bosch művét (vagy egy Boschnak tulajdonított művet) használtunk fel. Készítettünk szép könyvjelzőt is hozzá. A kiadó vezetőjének, Votisky Zsuzsának szenvedélye lett ennek a sorozatnak a megjelentetése.
CsG: Az olvasók hogyan fogadták a könyveket? Milyen volt az érdeklődés? Kaptatok-e esetleg visszajelzéseket a kötetekkel kapcsolatban?
HB: Szerencsére mindig kapunk visszajelzéseket. A sorozat szép lassan készült, így örültünk, hogy folyamatosan érdeklődnek utána. Persze az is igaz, hogy csak néhány szenvedélyes érdeklődő volt, de mi örültünk neki, és bíztunk benne, hogy nem a birtoklás bűnébe vittük őket, hanem csak az egészséges mértékben hatotta át őket a vágy.
CsG: Lett a hét kötetből kedvenced, aminek az elkészítésén szívesebben, lelkesebben dolgoztál, mint a többin, aminek a megjelenését jobban vártad?
HB: Engem leginkább a jóra való restség foglalkoztatott egész életemben. Kiismerhetetlen bűnnek tartom, mert gyakorta a cselekvés mögé rejtőzik: nem érek rá, dolgom van, fontosabb dolgom van – és aztán kiderül, ezek csak pótcselekvések…
CsG: Mit gondolsz, ma, 2021-ben erőteljesebben jelen van a hét főbűn az életünkben, mint korábban (akár pártíz, akár párszáz évvel ezelőtt)? Mennyire kell komolyan vennünk jelenlétüket a mindennapjainkban, és vajon mennyire befolyásolják magánéletünket és a közéletet?
HB: A sorozatban éppen az a nagyszerű, hogy nem misztifikál. Nem is démonizál vagy bagatellizál. Akkor mit tesz? Rámutat az alapvető emberi hajlamok elszabadulására, megszaladására – hogy utaljak egy nagyjából akkoriban kiadott másik kötetünk címére, amelyet Csányi Vilmos és Miklósi Ádám szerkesztettek. Ebben is olyan civilizációs jelenségek kerülnek elő, mint a túlzott testsúlynövekedés vagy éppen a drogfogyasztás. Az ember lelke sokféleképpen tud tévelyegni, és ennél talán nincs is érdekesebb téma.
CsG: A rohanó életmód, az elmélyülés hiánya magával hozzá, hogy sokszor felszínessé válnak a kapcsolatok, sokszor felszínessé válunk mi magunk is. A médiumok által sugárzott tartalmak sem feltétlenül jó irányba befolyásolják mindezt. Szerinted van rá esély, hogy pozitív irányban változhasson mindez?
HB: Ennek a sorozatnak a megközelítése egyáltalán nem vallásos szempontú. Sokkal hétköznapibb, és így, remélem, az olvasó számára is kézzelfoghatóbb. Azt hiszem, még az is, akinek előzetes tudása volt a bűnökről, átfogóbb képet kaphat a végére, és ráébred, annyira nem volt tisztában ezen alapvető emberi vétségekkel, hogy nem csak a saját szemében, de egészen csillogó és kiválónak hitt egyéniségek szemében sem vette észre eddig a gerendát sem.
CsG: Nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és válaszoltál a kérdéseimre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése