Mona Awad: Antilányregény

A kötet megjelenésekor, amikor megláttam a borítót, az jutott eszembe: Jézusom, én ezt a könyvet soha nem akarom elolvasni! És tényleg nem is vettem a kezembe egésze 2022 januárjáig, amikor a Pontosvesző Paripa könyves csatorna két tagja, Tünde és Niki elindították a könyvklubjukat, és a januári témájukhoz ez volt a közös könyv. Vettem egy nagy levegőt, és elmentem a könyvtárba. Habár meglepett a molyos alacsony százalék, nem volt számomra kiemelkedő ez a kötet, de erős közepesnek mondanám, ezért köszönetet mondok a lányoknak, mert nélkülük tuti, hogy nem vettem volna a kezembe a történetet.

Az Antilányregényt az Athenaeum Kiadó adta ki 2017-ben a kanadai származású szerzőtől, Mona Awadtól; szereplője pedig Lizzie/Liz/Elisabeth, egy túlsúlyos lány, aki nem képes elfogadni önmagát, ezért - azt gondolom - tönkreteszi a barátságait, a családi és más kapcsolatait, mert onmagával problémája van. A továbbiak spoileresek lesznek.

Lizzie az a lány, aki hiába fogy le, hiába lesz egy kiegyensúlyozott párkapcsolata, fejében mindig is túlsúlyos lesz, mindig kövérnek fogja látni magát, és emiatt még a párja elétet is képes lesz megkeseríteni. Még a párkapcsolatát is feláldozni csak azért, hogy sajnálhassa önmagát, hogy áldozatszerepben tudjon tetszelegni önmaga előtt. Pedig ugyanennyi lenne, hogy boldog legyen, de mégis képtelen erre.

Megjelenik a kötetben az is, hogy az átlagembereknek milyen elképzeléseik vannak a túlsúlyos emberekről, hogy nők és férfiak mit gondolnak a kövér nőkről és férfiakról, és egyértelmű, hogy ez megalázó azoknak, akik nem átlagsúllyal élik az életüket. Nyilván nehéz elfogadni a kinézetünket. Ehhez egy segítő családra van szükség, egy egészséges önképre, ami nem mindig adatik meg. Liz a kötet elején még szimpatikus karakter volt, de ahogyan haladtunk a kötetben, számomra egyre kevésbé lett az: ahogyan változott, úgy lett egyre negatívabb karakter nekem. Ahogyan Tommal bánik, ahogyan a szépségszalonban viselkedik a körmös lánnyal, az olyan, hogy legszívesebben megráztam volna addig, amíg a fejében helyrerázódnak a dolgok.

Volt egy ismerősöm, nagyon kedveltem, kedves-rendes-normális ember volt egészen addig, amíg el nem kezdett fogyni, és a gondolkodása is megváltozott, és a baráti kapcsolatunk megromlott. Sajnáltam a dolgot, de az életéről ő döntött. Ahogyan a kötetbeli Liznél, nála is átvette a kedvességet az önzés, ahogyan mentek le a kilók.

A fejében a könyv főhőse mindig egy kövér lány marad, inkább pszichológusra lenne szüksége, mint a rengeteg sporttevékenységre és a szinte már beteges étkezési szokásokra. Sajnáltam, hogy előbb volt képes szétmenni a férjével, mintsem elmenjen egy szakemberhez.

Mint az értékelés elején írtam, ez egy erősen közepes regény volt, érdekes szerkezettel: Lizzie élete nem lineálisan zajlik, hanem több életesemény alapján ismerhetjük meg őt és a benne lezajló változásokat, néha kevesebb, néha több idő telik el két történet között, ami nekem nagyon izgalmas volt.