Carolyn Brown: Az Eperszív Étkezde

Néhány évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy a Könyvmolyképző Kiadó könyvei nem nekem valóak. A vörös pöttyös és más történetek nem keltették fel az érdeklődésemet, igaz, az idők során került a birtokomba néhány KMK-s regény ajándékként. Nagyon szerettem a Rekviem egy gyilkos asszonyért című könyvet, az ausztrál Hannah Kent regényét, és terveztem Kate Morton regényeit olvasni, de ezután nem folytattam az ismerkedést. Ahogy telt az idő, egyre több olyan kötetre figyeltem fel a kiadó kínálatában, amiket szívesen olvastam volna, így tavaly ősszel leadtam két rendelést is, az egyikben volt benne Az Eperszív Étkezde című regény, aminek ahogy megláttam a borítóját, szinte szólt hozzám, hogy rendeljem meg.

Nyitottan álltam Brown regényéhez (bár kicsit félrem, mert eddig ritkán olvastam romantikusabb könyveket), kíváncsi voltam a történetre; arra, hogy milyenek lesznek a szereplők, a közöttük lévő viszonyok. A lehető legjobb, legpozitívabb csalódások egyike volt ez az olvasás, amit az elmúlt években átéltem a könyvek által. Nagyon, nagyon szerettem a regényt, a karakterek a szívemhez nőttek. A történet tele van szeretettel, törődéssel, az egymásra való odafigyeléssel, a közösség iránti elkötelezettséggel. Sokszor gondolkodtam el olvasás közben a saját életemen, a szereplők sorsán és döntéseiken. A gyökerek fontosak. Fontos, hogy tartozzunk valahová, hogy kötődjünk és szeressenek. Carolyn Brown könyve erről szól. Egy abszolút pozitív könyv, amit minden élethelyzetben és minden időben öröm olvasni. Természetesen volt negatív karakter is, de az őfe bukkanása mindig csak újra és újra szorosabbra fonta a megkedvelt karakterek közötti kapcsolatot, így a jelenléte, időnkénti felbukkanása még pozitívumként is felfogható volt a kötet folyamán.

De nézzük, mit árul el a fülszöveg:

Jancy Wilson tervei között nem szerepelt, hogy pénztelenül és munka nélkül ismét a texasi Pick nevű kisvárosban kössön ki. Ám mégis itt találja magát, azt figyelve, ahogy az autója a szeme láttára szó szerint füstbe megy – és vele a reménye is, hogy eljusson az unokatestvéréhez Louisianába. Amikor megpillantja a „Kisegítőt felveszünk” hirdetményt a régimódi Eperszív Étkezde ablakában, feltámad benne annak a két évnek az emléke, amit tinédzser korában itt töltött Pickben. Ez – meg az étkezde híres epres kosárkájának csábítása – elég, hogy bemenjen, és megvesse a lábát… de csak átmenetileg.

Jancy, mivel olyan szülők nevelték, akik sehol sem telepedtek le hosszú időre, nem tanulta meg, milyen az, ha valahol gyökeret ereszt az ember. Most, hogy magával ragadja ennek a fura kis közösségnek a szeretete – meg egy feltámadó, régi érzelem –, kezdi otthon érezni magát ezen a helyen. Barátokat szerez, sőt, megtapasztalja a szerelem édességét is. Ám amikor a városka léte veszélybe kerül, Jancy tudja, hogy a legendás epres kosárkánál többre lesz szükség a megmentéséhez.

Jancy, Vicky, Nettie, Emily, Shane és Ryder élete kapcsolódik össze a könyv lapjaink, közben megismerünk sok városlakót, mellékszereplőt, de akiknek a jelenléte legalább annyit tesz hozzá a történethez, mint a főszereplők. Jancy nehezen nyitott Vickyék felé, túl sok volt  a rossz tapasztalata, fiatal kora ellenére túl nehéz az élete, de olvasóként őszintén tudtam neki szurkolni, hogy képes legyen megnyitni a szívét. Több idézetet is bejelöltek a könyvben, bevallom sokszor gondoltam rá, bárcsak én is egy ilyen közösséghez tartozhatnék. Remélem, hogy fogok még tudni olvasni az írónőtől, úgy láttam, van egy másik regénye is a Könyvmolyképző Kiadónál, A Magnólia Fogadó.

- . -. - . -

Jancy nagyot nyelt. Megpróbálta lenyelni a torkában nőtt gombócot. Megnyílhatna, megoszthatna néhány dolgot az életéről ezekkel az erős asszonyokkal, de nem volt rá képes. Még nem. És talán soha nem lesz képes rá. Túlságosan fájdalmas - és kínos - volt beszélni róla.

- . - . - . -

- Témát akarsz váltani - állapította meg a nő.

- Úgy van. Az aggódás nem tesz jót a léleknek.

Egy barát vele aggódott volna. Hagyta volnam hogy újra és újra elmondja ugyanazt, még ha nem is tudja megoldani a gondokat. Egy legjobb barát pedig segítene neki, hogy továbblépjen a problémától, és valami másra koncentráljon, mielőtt teljesen becsavarodna. Andy éppen most bizonyult ilyen barátnak.