Rita Falk sorozatának immár negyedik kötetét fejeztem be, és az a helyzet, hogy a könyvek egyre jobban tetszenek. Amíg az elején kifejezetten idegesítettek a szereplők (az egymással való kapcsolatuk, a természetük, a számomra erőltetett humor), ez már négy és fél csillagot ért a Molyon nekem. Már nagyon várom a következő regényt!
A történet végét nagyjából a 150. oldal környékén lehetett sejteni, a cselekmény ezen fordulata már sok-sok film és könyv alapja volt - és valüószínűleg lesz is -, de ettől függetlenül nem volt unalmas, és nem gondoltam rá, hogy ne akarnám végigolvasni, hiszen annyi történés és humor van ebben a regényben, hogy már csak ezekért érdemes a végéig kitartani. Remek olvasmányom volt, amit két nap alatt elolvastam, első nap kb. 60-70 oldalt, a többit pedig másnak - ez is egy olyan sorozat, aminek a részei feldobják az olvasót, ha lehangoltabb vagy kicsit úgy érzi, lohad az olvasási kedv.
A borítót is kezdem már megszokni, mivel eddig nem igazáb jöttek be, túl giccsesnek éreztem, de most már el sem tudnám képzelni ezek nélkül a köteteket. Olyan, mint Niedetkaltenkirchen lakosai, olyan, mint Franz családja és barátai.
Egy szó, mint száz, az első két kötetetn átrágva magunkat kezd belendülni a történet, szóval azt ki kell bírni, utána egészen jó lesz, sőt: szerethető.
Érdeklődve várom a következő regényt, ami most éppen kölcsönzésben van a könyvtárban, de hamarosan olvashatom majd. 2022-ben ez az a sorozat, amit szeretnék befejezni - nincsen sok olvasási tervem, de ez az egyik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése