Megtörtént már veletek, hogy annyira élt bennetek egy könyv, hogy az elolvasása óta veletek maradt; vissza-visszagondoltatok rá, eszetekbe jutott? Ami a meglepő, hogy esetemben ez egy Budapest helytörténetével, kultőrtörténetével foglalkozó könyvnél történt meg. A Fekete Sas Kiadó gondozásában jelenik meg a Budapesti kultúrtörténeti séták sorozat, aminek harmadik része a Gellérthegyet járja körbe - jelképesen és gyakorlatilag is.
Többszörös olvasás volt ez, mivel először otthon ismerkedtem meg a könyvvel, amely sétákra osztva mutatja meg a Gellérthegy ismertebb épületeit, majd ezek a séták inspiráltak arra, hogy nekiinduljak, és bejárjam az útvonalakat. A Gellért térnél kezdtem, a Ménesi útig és tovább, túl a Budai arborétumon fejeztem be első napomat. Meghatódtam a Wenckheim-villa előtt, szeretetet éreztem Szabó Ervin egykori otthonát látva, szép emlékeket idézett a volt Államigazgatási Főiskola előtt elhaladni - habár most romjaiban van, de állítólag 2023-ra befejezik a rekonstrukciót, ha lehet hinni a táblának -, hiszen több mint húsz éve felvételiztem ide még ha nem is nyertem felvételt az intézménybe. A Bibó Szakkollégium korábban, a huszadik század elején otthont adott egy bérlő házaspárnak. Ők voltak dr. Madzsar József, fővárosi könyvtári tiszviselő és a felesége, Jászai Alice, a gyógytorna és a terhestorna hazai úttörője, aki itt, az épület első emeletén működtette iskoláját.
Rengeteg történet kapcsolódik még a hegy 11. kerületi feléhez, amit mind megtalál az érdeklődő ebben a kötetben. Második sétám az 1. kerületbe vezetett, ami a számomra talán még jelentősebb helyszín - bármilyen meglepő ez az eddigieket olvasva. A második világháborús genocídium, a Holokauszt szörnyűségei fontosak az életemben, még úgy is, hogy nem vagyok zsidó, és nem is tudok róla, hogy lenne a családban, bármily távoli rokon, akit érintett a második világháború. Valamiért nekem gyerekkorom óta mégis érdeklődésem egyik fontos része ez. S ha olvastok a könyvben a Vida-villáról vagy éppen a Haggenmacher-villáról, megértitek, miért is volt különleges végigsétálni a Bérc utcán. A Filozófusok kertjében jártam már többször, most azonban olvashattam részketesen is a kertben található műalkotás történetéről. A környéket bejárva ismét időutazás részese voltam, és ez jobb volt, mint a legjobban megírt fantasy.
Kimondhatatlanul élveztem a kötetet; bevallom, sokszor potyogtak a könnyeim olvasás közben itthon és a hegy bejárása közben (szerencsére nem látott senki, ahogy zokogok a Vida-villa előtt - vagy ahogyan boldogan vigyorgok a Weckheim-villa kapujában vagy éppen Szabó Ervin otthona előtt (akinek könyvtáros munkásságából írtam a főiskolai szakdolgozatomat), ahogy ismét felelevenítettem az épületek és lakóik történetét a kezemben a könyvvel, az utca közepén. Csodálatos kötet, teljes szívemből szeretem. Ami pedig fantasztikus élményt adott még, hogy a Typotex Kiadónál megjelent és korábban olvasott A tőzsdeügynök képei című kötetben olvasottakkal volt átfedés egy építész kapcsán, aki a Kossuth tér egyik épüketét tervezte, ahol az a bizonyos tőzsdeügynök élt. Számomra ez nagy öröm volt, szeretem a helytörténetet, építészettörténetet, művelődéstörténetet.
Nehéz szavakba foglalni, mennyit kaptam, nemcsak ettől a kötettől, hanem az egész sorozattól, még ha a Gellérthegy került is legközelebb hozzám. Nagyon köszönöm a Fekete Sas Kiadónak, hogy eljuttatta hozzám a sorozatot, és ha felkeltette érdeklődéseteket ez a rövid élménybeszámoló, a kiadó honlapján megvásárolhatjárok a köteteket, hogy ti is részesei lehessetek ennek a csodás élménynek.
Nem vagyok fotós, igazán jó képeket is ritkán csinálok, akkor valahogy megszáll az ihlet, de sétáim során készítettem néhány fotót, ezekből megmutatok néhányat, kedvcsinálónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése