Fazakas István – Saly Noémi (szerk.): Margitsziget

A Margitszigeten két szállodán, vendéglátóipari egységeken, sport- és fürdőlétesítményeken, a szabadtéri színpadon, illetve a Margit-szigeti víztornyot leszámítva épület nincs, mivel az egész sziget egy hatalmas park, a fővárosiak óriási parkja középkori szakrális építészeti emlékekkel, szoborsétányokkal, kisebb tavakkal, szökőkúttal és állatkerttel.
A Margitszigetnek sok neve volt a mai elnevezése előtt: a 13. században Nyulak szigete, Urak szigete, Budai-sziget, Boldogasszony szigete neveken volt ismert, majd a 17. században már Szent Margit szigete alakban találkozunk vele. Nevezték még Szent András szigetének is, majd pedig az ott volt vallási helyek után Boldogságos Szűz Mária vagy röviden Boldogasszony szigetének. A törökök, valószínűleg az onnan elmenekült apácák után Lány-sziget, Kyszadaszi néven emlegették

Arany János 1877-1882 között minden nyarát a Margit-szigeten töltötte. Kortársai, akik szintén a sziget szerelmesei, például Jókai Mór, Prielle Kornélia, Lotz Károly, Korányi Sándor,  Jászai Mari, Wekerle Sándor, akiket követ egy későbbi nemzedék: Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Nagy Lajos, Krúdy Gyula és Szerb Antal, aki Budapesti útikalauz marslakók számára című művében így írt a szigetről, bevezetve Arany Jánosról írandó szakaszát: „Margitsziget. A keskeny parkban, hol jobbra is, balra is láthatja felcsillanni olykor a Dunát, a mulandóság folyamát, a szinte már túlságosan szép virágágyak között, az alsó és a felső vendéglők között, itt szoktunk gyermekek lenni és itt szoktunk megöregedni. Itt öregedett meg a pestiek legnagyobb költője, Arany János is.”

 A Margitsziget első kertészeti emléke a Domonkos-rendi apácák kolostorkertje, ahol fűszer- és gyógynövényeket is termesztettek. Az első parkosítást Habsburg–Lotaringiai Sándor Lipót magyar nádor kezdte el, akinek az országgyűlés 1790-ben odaadományozta a szigetet. A nádor schönbrunni mintára kezdte kiépíteni a tulajdonát. 1795-től már József nádor birtokolta a szigetet, aki külföldi példák hatására a sziget parkosításának folytatását főkertészére, Tost Károlyra bízta. A természetes növényzetből mára nem sok maradt, ide tartoznak az Arany János által is megénekelt tölgyek, melyek közel 150 évesek, tehát a költő életében még fiatal kis fák lehettek. Ritkaságok is fellelhetőek, mint például az elegáns páfrányfenyő, a szintén Távol-Keletről származó kínai mamutfenyő, az amerikai mocsárciprus és a narancseperfa. Az angolkertben mintegy 8500 faegyed él, a cserjék száma pedig ennek többszöröse, ami nemcsak a főváros egyik nagy közparkjává, hanem Európa egyik legszebb dendrológiai parkjává is teszi a Margitszigetet.

Ajánlom figyelmetekbe az alábbi cikket is: 5 legendás hely és 5 szuper élmény a Margitszigeten https://www.danubiushotels.com/hu/magazin/margitsziget-5-legendas-hely-5-szuper-elmeny

Habár rengeteg ember keresi fel évről évre, és folyamatosan tömegekkel lehet találkozni ott, a Margitsziget az egyik kedves helyen Budapesten; a Népliget és a Városliget mellett a főváros zöld tüdeje. 2020-ban jelent meg a Fekete Sas Kiadó gondozásában, Fazekas István és Saly Noémi szerkesztésében a Margitsziget című útikönyv. Ez már a negyedik, ami a Budapesti Kultúrtörténeti Séták sorozat kötetei között megjelent az Andrássy út, A régi pesti városfal mentén és Gellérthegy után. Ha érdekel benneteket a Margitsziget - akár Budapesten élőként, akár turistaként -, mindenképpen hasznos segítség ez a kis könyv. Színvonalas összeállítás és alapos munka került ki a szerkesztők keze közül mind a szöveget, mind a képanyagot, vagy éppen a térképeket nézzzük.

Csakhogy nem egy egyszerű, hagyományos útikalauz ez a kötet, annál sokkal több. Nem véletlen a sorozat elnevezése, hiszen az olvasó a Margitsziget részeinek egyszerű leírásán túl irodalomtörténeti, kultúrtörténeti, kerttörténeti és még sok más szempontból is fontos és különleges információkkal gazdagodhat. A művészsétány szobrait is - ahogyan az összes képzőművészeti alkotást - alaposan megismerhettem a kötetből. Számomra különleges információkat nyújtott, milyen híres vendégei voltak a Nagyszállónak vagy éppen milyen olyan szobrok voltak a szigeten, amiket az idők során elszállítottak onnan.

Akár többszáz évet utazhattam az időben, miközben a sziget egyes helyszíneiről olvastam, a régi képek segítségével felidézhettem a múltat - ez nekem sokat adott, szeretem a helytörténeti könyveket, az új és  a régi képeket, térképeket. Talán úgy a legjobb ez a könyv, ha a helyszínen, séta közben böngésszük, amennyiben tudunk erre szánni egy teljes napot egy hétvégén vagy a szabadságunk alatt - hiszen ez akár a szabadság eltöltésének is remek módja lehet, naponta, kétnaponta egy újabb helyet felfedezni a városunkban a Fekete Sas Kiadó sorozatának segítségével. Én biztosan így fogok tenni. Másfelől azonban mindig hozzá lehet nyúlni a polcon, elő- és elővenni, bele-belelapozni, mert élvezet a szemnek, a léleknek és a szellemnek is.

Nagyon köszönöm a kiadónak, hogy biztosította számomra a sorozat köteteit, biztos vagyok benne, hogy az előttem lévőrészek is hatalmas élményt fognak nyújtani.

Dér Adrienn: Egy jeti lakik a pincénkben

2021-ben egy - számomra - szokatlan stílusú kötet látott napvilágot a Cerkabella Kiadónál. Dér Adrienn könyvének a címe fogott meg először, majd pedig a meglepő történet keltette fel az érdeklődésemet. Nagyon köszönöm a kiadónak, hogy lehetőséget biztosított a számomra, megismerni a könyvet. Nos, éppen ezért tartott olyan sokáig, hogy megírjam ezt az értékelést. Februárban olvastam el a kötetet, és rendkívül frusztrált, amiért zsigeri ellenszenvet éreztem szegény történet iránt. Nem tudtam, mit is írjak, mert nyilván őszinte akartam lenni, de nem bántó - viszont tényleg nagyon nem jött be ez a sztori.

Maga a kiadvány egy rendkívül színvonalasan megalkotott könyv, látszik rajta, hogy törődéssel és odafigyeléssel készítette nemcsak a kiadó, hanem a nyomda is. A borítón lévő fura fél-jetifej is cukinak tűnt. Maros Krisztina igazán egyedi látásmódú illusztrációt alkotot meg a történethez, számomra talán még túl egyedit is. A történet alapvonala izgalmas, hiszen kinek ne lenne izgalmas, ha egy jetit talál a pincében, aki lopkodja a tejet, és akit vissza kellene juttatni a szigetre, ahol különben él, de a kalózok elrabolták. Nos, az alapkonceőció tehát kiválónak mondható. Csakhogy az egész szöveg túlságosan erőltetett, kényszerhumorizáló, fárasztó és éppen ezek miatt nehezen haladtam vele, mert folyton le kellett tennem, hiszen szinte fájt olvasni. Az apa agyzsibbasztóan próbált humoros lenni, a mellékszereplők sem lettek szimpatikusak. Mindehhez azt azért hozzáteszem, hogy elképzelhető, hogy egy - mondjuk - tizéves gyereknek tetszik a könyv; én több mint negyven éves fejjel sajnos nem találtam benne semmi szórakoztatót. Ennek ellenére cseppet sem bánom, hogy elolvastam, azt sem, hogy újraolvastam az értékelés megírása előtt (igen, még ezt is megtettem, mert úgy éreztem, hogy újraolvasva talán felfedezetk benne valami mélyebb értelmet, egy másik réteget, amit először nem vettem észre), mert a magyar gyermekirodalom egy különleges kis regényével ismerkedhettem meg, és talán direktben nem fogom keresni a szerző könyveit, de ha az utamba kerül könyvtárban vagy máshol, el fogom olvasni más könyveit is.

Ajánlom ezt a könyvet akkor, ha éppen visz a csí, nagy benned a nyugalom, különben idegállapotba jössz olvasáskor. :-) Vagy éppen tetszeni fog, ki tudja. :-) A megosztó könyvek a legjobbak, mert azokról lehet igazán eszmét cserélni; szóval ismerkedjetek meg ezzel a kötettel, és írjátok meg, belőletek mit váltott ki.

A könyvet a kiadó honlapján megvásárolhatjátok, az alábbi linkre kattintva.

Somfai Anna: A képzelet órái

Már nagyon vártam, hogy elolvashassam Lencsi és barátainak újabb történetét, és szerencsére Somfai Anna Barátságháló-sorozatának harmadik része 2021-ben a könyvesboltokba került. A képzelet órái - az első két részhez hasonlóan - szintén a Cerkabella Kiadónál jelent meg.

Az újabb kalandok megismerése előtt újraolvastam a korábbi két kötetet is, hiszen 1. Barátsághálóból sohasem elég, 2. szerettem volna, ha a régi élmények frissen élnek bennem, 3. kíváncsi voltam, hogy újraolvasva vajon jobban fog e tetszeik a második rész. Nos, jelentem, nem bántam meg, hogy ismét a kezembe vettem a könyveket. A Barátsághálóból valóban sosem elég, és úgy néz ki, hogy - immár a harmadik rész elolvasása után leírhatom - a második kötet volt eddig a legggyengébb a háromból. Ezt azonban ne negatív kritikának értsétek, mert A titkok terme is izgalmas kalandokat nyújtott, csak összevetve a másik két kötettel, egy paraszthaszállal gyengébbnek éreztem. A képzelet órái elolvasása után viszont azt mondom nektek, haladjatok sorban, ha szeretnétek megismerni Lencsit és a többieket, olvassátok el a második részt is, mert így lesz teljes képetek a harmadik könyv olvasásakor. Ez pedig fontos, hogy igazán élvezhessétek az új történetet!

A fülszöveg nem árul elsokat a kíváncsi olvasónak arról, mit is kaphat, ha kinyitja a könyvet, és belép ebbe a fantasztikus világba.

Lencsi és barátja egy különleges erejű kristályt birtokolnak. Az ünnepi várakozásban azonban titokzatos, szürke köpenyes alakok tűnnek fel körülöttük, és egy rendőrnyomozó is élénken érdeklődik a barátságkristály iránt. Vagy csak a képzeletük játszik velük?

A karácsony előtti időszakban cseppenünk bele főhőseink életébe. Mira ajándék után kutat a tanárának, így akad rá az órásmester boltjára, majd pedig egy különleges könyvebolttal és annak fiatal tulajdonosával is megismerkedik. A történet, ahogyan megszoktuk, egy idő után két szálon zajlik, hiszen bekapcsolódik a történetbe az Óváradon lakó Fülöp is, hogy aztán a főszereplők találkozzanak és - természetesen - együtt megoldják a nehézségeket - de ezt mondanom sem kell.

Különleges hangulata volt ennek a regénynek, Somfai Anna egészen egyedi atmoszférát tud teremteni, ami magába szippantja az olvasót, Amióta olvasom a könyveit, hol szerszámossufniban vagyok, hol a kristálylények alagútjában eszmélek, de találkoztam már óriáspókkal is, és persze azon sem kell csodálkozni, ha hirtelen az esőerdőben, egy maja templom mellett pislogunk. A szerző képzelete ezúttal az idővel játszik, olvasás közben pedig többször éreztem, hogy Alice Csodaországban ihletője lehetett valamilyen szinten a kötet bizonyos részeinél, de felvillant előttem egy ponton A Gyűrűk Ura is.

Érdemes kézbe venni a sorozatot, hiszen olyan olyan fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, mint a barátság, az összetartás, egymás segítése, a bizalom vagy éppen a képzelőerő fontossága. Lehetséges, hogy egy középiskolás esetleg már kinőtt ezekből a kalandokból (bár én felnőtt fejjel is imádtam őket, de persze kamaszként más a fontossági sorrend), az általános iskolásoknak azonban érdekes és kalandos olvasmány lehet. Nagyon várom Somfai Anna újabb köteteit, és remélem, hogy Lencsi, Fülöp és a többiek kalandjai folytatódnak majd.

A kötetet, ahogyan a sorozat korábbi részeit is, megvárásolhatjátok a kiadó honlapján. Nagyon köszönöm, hogy részese lehettem a kalandnak, és recenzióként írhattam a könyvről.

Lelkes György (szerk.): Magyar helységnév-azonosító szótár

Az Argumentum és a KSH Könyvtár gondozásában 2011-ben megjelent Magyar helységnév-azonosító szótár Lelkes György szerkesztésében egy rendkívül különleges kötet a helytörténet, a földrajz, a településtörténet iránt érdeklődőknek.

A több mint ezeroldalas, impozáns műben a szerkesztő arra tett kísérletet, hogy összegyűjtse a települések névváltozatait, de a szócikkek messze túlmutatnak azon, mintsem egyszerű felsorolások legyenek. Megtalálhatjuk ugyanis a névváltozatokon túl a közigazgatási egységet, a lakosságszámot, az anyanyelvi (nemzetiségi) összetételt, a felekezeti összetételt, a névváltozatokat, az egyesítési és szétválási adatokat, a várakra és várkastélyokra vonatkozó további adatokata kronológiát, a mai nevet és hovatartozást valamint a térképlap és keresőmező számát.
Nemcsak kisgyermekként imádtam a települések tábláit azok határában, de ma is rajongok értük, és kíváncsisággal figyelem, utazás közben merre vet a szerencse, milyen települések kerülnek az utamba. Ráadásul tavaszi szakmai gyakorlatom alatt sok település nevével megismerkedhettem, ami nagy öröm volt a számomra, mert olyan nevekkel találkoztam, amiknek a létezéséről sem volt tudomásom. Kedves volt a számomra azt nyomozni, hogy vajon (a teljesség igénye nélkül) Kétbodony, Öskü, Szentgál, Zalahaláp vagy éppen Nógrádsáp, Balatoncsicsó, Borzavár és Szente milyen névváltozatokban élt a századok során.
A kötetet színes térképmelléklet egészíti ki, ahol tovább nyomozhatunk a minket érdeklő településnevek után.

Nagyon köszönöm a KSH Könyvtárnak, hogy recenziós példányként megkaphattam a könyvet és megismerhettem értékes tartalmát. A magam részéről úgy gondolom, érdmees ennek a könyvnek ott lennie minden megyei könyvtár polcán, a helytörténeti gyújtemény egyik éke lehet, és nemcsak ezért fontos, hiszen az olvasók is haszonnal forgathatják.